„we’ll win, but we need to wait for the right moment -or create it, together.”
érdekes ez, amikor egy sorozat-epizód le tudja képezni a sorozathoz való viszonyunkat. mert úgy érezni, hogy a karakterek túl vannak a reménytelenségen, a legsötétebb mélyponton, és végre elkezdték keresni magukban az erőt, aminek a segítségével győzhetnek -együtt. és a néző is a rész végére azt érezhette, hogy végre tartunk valamerre, nem csak a reménytelen egyhelyben topogás miatt kell morognia hétről-hétre. mert ha ezzel a reményvesztéssel akarták bemutatni a sokkot, a gyász-időszakot, akkor be kell látni, hogy kurdarcot vallottak. de lehet, hogy csak az volt a baj, hogy végletesen beleszerelmesedtek negan-be, és minden energiájukat arra fordították, hogy minél tökösebb szövegeket adjanak a szájába -jó sokat... csak az a baj, hogy ugyanazokat a köröket jártuk vele újra-és-újra, mintha azt hitték volna az írószobában, hogy elsőre nem értették meg a nézők, hogy ő egy alávaló mocsokláda, aki csupán a terror eszközével tud uralkodni. pedig de, megértettük... talán lehetett volna máshogy is érzékeltetni, hogy mennyire veszélyesek a saviour-ök -mondjuk rendesen megmutatni, hogy mennyien is vannak... bár igazából már enélkül is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy rick-ék magukban nem lesznek elegendőek a legyőzésükhöz, hogy komoly környék-béli összefogásra lesz szükség. szegény szereplőinknek ehhez kellett egy teljes félévad, hogy rádöbbenjenek arra, hogy egyedül, egyetlen magányos tölténnyel semmire sem mennek... viszont azt elismerem, hogy a végén a felismerés tényleg hatásosra sikerült, bár ehhez megint kellett bear mccreary dallam-vezetése is... (azt mondjuk nem gondoltam volna pár évvel ezelőtt, hogy egy epizód legérzelmesebb jelenetét a pap fogja szállítani, mert nagyon-nagyon utáltam akkoriban, amikor csatlakozott a csapathoz -ezért mindenképp dicséret jár az íróknak, hogy sikerült őt így felfejleszteni.) ...szóval remény... minden csalódás-keltő félévad közben azon szokott járni az agyam, hogy hagyni kéne a fenébe a mozgóképes változatot, és inkább szintre kéne hozni magam a képregénnyel, mert az több pozitív élményt tudna adni ennél -de aztán mire végképp elhatároznám magam, mindig jönnek egy ilyen résszel, ami kicsit visszaadja a hitemet, így nem tudok elszakadni a tévétől sosem... ($$12.12.)