soroló

„it appears tyrion’s assessment was correct. we’re fucked.”

a nagy találkozások évadát mi mással lehetett volna megkoronázni, mint egy igazi grandioso találkozással, a westeros-i nagy meeting-gel, ami tényleg eldönthette a kontinens és a rajta élők sorsát -a pikánsságát meg az adta, hogy minden résztvevő hozta magával a múlt batyuit, így egy szép csokor verbális egymásnak feszülésnek lehettünk fültanúi. mert ezer éve várunk már arra, hogy a clegane testvérek ismét szemtől/szembe álljanak, vagy hogy bronn odavágjon néhány szellemes sziporkát tyrion-nak. vagy hogy tovább bogozzuk a lannister-ek családi zűrzavarát -ez utóbbi egy csodás cercei/tyrion külön-párbajba torkollott, ahol mind az írók szavai, mind a színészek játéka szikrákat szórtak... azért is jó volt ez a csapat-összehozás, mert mindenki a saját személyiségét dobta be a közösbe, ki az arcoskodását (euron), ki a rendíthetetlen igazság-érzetét (jon). és ott volt cercei, aki szokás szerint teljesen más arcát mutatta, mint ami valójában a gondolataiból következne. mert ő nem fog meghajolni még a halottak tömegeinek súlya alatt sem, ő akkor is a magánszámát fogja játszani az intrikus keveréseivel, amikor már a lába alatt is jéggé fagyott a talaj. csakhogy most lehet hogy túllőtt a célon azzal, hogy elüldözte maga mellől a legfőbb szövetségesét a kétes lépéseivel... hjaj, északon is ügyesen érték el, hogy legyen valaki, aki túlfeszíti a húrt, mert a sok nézői hisztivel szemben benioff-ék igenis tudták, hogy mit akarnak a stark lányokkal kezdeni -intelligensen kezelik őket, akik képesek hosszan felépített hideg bosszúra... bezzeg az éjkirály nem bosszúra szomjazik, csak jeges világuralomra, és ahogy várható volt, megkezdte a hosszú masírozását a következő évad felé... (jon múltját is teljesen felfedték így mintegy három év után, ebben az volt az igazán érdekes, hogy párhuzamosan vágták egy intim jelenettel, mert a kettő olyan plusz információt adott ki, ami nagyon sok nézőpontot meg fog változtatni a későbbiekben.) (#08.28.)

tudom, hogy sokan panaszkodtak egész nyáron a sorozat megváltozott tempója miatt, pedig szerintem a show ezen szakaszában nincs gond a tempóváltással, elmúltak azok az idők, amikor az alapokkal bíbelődtünk, most már itt a payoff ideje (bár ez nem jelenti azt, hogy ne hiányzott volna innen-onnan némi csendes karakter-pillanat)... legalább hétszer leírtam már, hogy nagyon szerettem azt idén, ahogy elkezdték szűkíteni a játszóteret, ahogy összefűződtek a széttartó szálak, ahogy nagy találkozásokat és szívet melengető reunion-okat élhettünk át -és ahol nem kellett már spórolni semmin sem, így nyugodtan lángba lehetett borítani az egész sakk-táblát... nem csak azért a sorozatok zászlóshajója a thrones, mert megszámlálhatatlan hűséges rajongója van, hanem mert technikailag elmossa a határokat a tévé és a mozi között, olyan audiovizuális körítésbe burkolja a történetet, amit még nem láthattunk a kisképernyőn -és ennek a technikai csodának az ikonikus alakjai a sárkányok, akik így kiemelt szerepet kaptak idén, és ők ezt szeretettel és tüzes lángokkal hálálták meg... no, az ember természetesnek veszi, hogy vele van a show, hogy izgul a végkifejletért, hogy együtt fagyoskodik és retteg és intrikál és vedel és szeretkezik a karakterekkel, így nehezen jut el a tudatáig, hogy mennyire a végét járjuk már. és az a baj, hogy most jött el egy újabb hosszú várakozás ideje....

„i am the shield that guards the realm of men.”

ha kidobsz egy maréknyi embert a senkiföldjére, akkor beszéltetned kell őket, mert nem kutyagolhatnak csöndben... úgyhogy ki lehetett használni a sokszínű csapat korábbi kapcsolatait vagy a személyiségükből fakadó súrlódásokat, így szórakoztatóvá téve a nézőknek a fagyos kalandot -aztán persze véget kellett venni a csacsogásoknak, mert ha a mások földjére merészkedsz, akkor nem árt, ha a kezed ügyében tartod a fegyveredet... tök érdekesnek tartom azt, hogy az emberi szervezet miképp reagál azokra a mozgóképes helyzetekre, amiket már láthatott számtalan alkalommal, így kevés meglepetéssel szolgálnak -viszont hiába tudja a tudatunk, hogy mi fog következni a következő pillanatban, a testünk mégis pozitívan vagy negatívan reagál, mert a képekkel és hangokkal pont úgy tudnak hatni az érzelmeinkre, ahogy csak az alkotói szándék megkívánja (itt elsősorban a deus ex dragons-ra gondolok, ami egy tüzes változata volt a peter jackson által tökélyre fejlesztett deus ex sas-nak)... de az is természetes reakciónak érződik, hogy a sok aggódó jóslat után a nézőkre is átragadt az aggódás, így érezhette, hogy valami baj fog történni, ha a királynő északra indul mentőakciózni, és így is lett -múltkor azt írtam, hogy az írók ki akarják egyenlíteni a sárkányok okozta egyenlőtlenséget, de korábban eszembe se’ jutott, hogy egy olyan felet akarnak így megerősíteni, akinek láthatóan nincs szüksége még további erősítésre... (nem szóltam még a stark lányokról, akik szintén kiemelt szerepet kaptak ma, pedig nagyon erős volt, ahogy a nézeteltérésüket eltolták egész a falig...) (#08.18.)

„-how many queens are there now?

-two.

-and you need to convince the one with the dragons or the one who fucks her brother?”

kicsit sajnálom azokat a felületes nézőket, akik menthetetlenül lemaradnak itt a nagy összefűzős évadban, mert olyan arcokat is előhúznak benioff-ék a tartalék-csapatból, akiket több éve nem láttunk már -én meg sajnálhatom, hogy pont odatévedt a szemem a stáblistán joe dempsie nevére, így tudtam előre, hogy egy újabb fattyú kap ismét fontos szerepet westeros hatalmas színpadán... persze a készítők megtesznek mindent azokért, akik nem a martin-féle bibliával a fejük alatt alszanak, így néha a szánkra rágnak családi kapcsolatokat (’hé, nem ez a kölyök az, akinek épp’ most szenesítette el a családját egy barátságtalan sárkány?’), vagy nyilvánvalóvá tesznek régmúlt kapcsolatokat (’hé, ti, piszok testvériség, veletek voltam, csak eladtatok annak a vörös nőszemélynek’)... egyébként csodásan tudják alakítani ezeket az átmeneti részeket is már, ahogy összehozzák a helyi suicide squad-ot, vagy ahogy két testvér találkozásánál megdolgoztatják a színészeiket. vagy csak élesítik a sansa/arya ellentétet -teljesen logikusan, mert a brutális őszinteség és az intrikus hatalomvágy ritkán férnek meg egymással békében... (#08.14.)

„chaos is a ladder.”

az évad egészét a nagy találkozásokra, a keserédes reunion-okra építették fel, és az az igazság, hogy a szentimentális énem még így sem tud betelni velük... mert olyan jó látni, hogy az életben maradt stark gyerekek ott vannak együtt deresben, ahol felnőttek, még ha rengeteget is változtak az évek során (bran merengése tolerálható, ellenben arya senki-től szerzett vívótudománya felettébb szórakoztató) -mégis sok esetben azt érzi az ember, hogy a testvéri viszonyokban nem sok változás állt be, mert a két lány például hasonlóan viselkedett egymással a távoli ködbe vesző kezdetekkor is... még az olyan újratalálkozásoknak is tud örülni az ember, amik nem árasztanak magukból ennyi szeretetet és kedvességet, bár jon és theon viszonya alapvetően sem volt felhőtlen ifjúkorukban sem... viszont van olyan találkozás, amit leginkább elkerülne az ember -oh, ismertek már annyira, hogy tudjátok, hogy így próbálom felvezetni a nagy attrakciót, hogy a sárkányokkal való szembenézésre utalgatok nem túl finoman... szóval végre danny megunta az óvatoskodó tanácsokat, és dölyfös uralkodó helyett ismét a sárkányok kérlelhetetlen anyja lett, és ezt a lannister sereg bánhatta, de nagyon... oh, de gyönyörűen volt felvéve és koreografálva ez a csata, átlátható volt, és érezhetted minden tűz-csóvából a sárkányok igazi fenyegetését (és ezért nem restelltek felgyújtani jó pár statisztát sem). de nem csak a tökéletesen kinéző sárkányok hatottak a tátott szájú nézőre, hanem a dothraki lovasroham is, és persze ser jaimie és ser bronn kétségbeesett ellentámadásai is. (#08.07.)

„you not to judge a daughter by the sins of her father.”

azért mókás lehetett a sorozat sztár-színészeinek, hogy most először forgattak együtt közös jelenetet -mert megértük ezt is, összefonódott a tűz és a jég... persze a két elem nem tiszta formájában van jelen egy-egy karakterben, danny meglehetősen hidegnek mutatja magát, a sok címéhez méltó uralkodónőnek, aki megköveteli a tiszteletet, és csak egyetlen dolog érdekli: felülni a vastrónra. jon eközben a maga tüzességével ellenkezik a sárkányok anyjával -és ez pont így van jól, a bizalom nem egy olyan dolog, amit egy száműzött vagy egy fattyú azonnal át tudna nyújtani egy új ismerősének. még szerencse, hogy éles eszű segítőkkel veszik körül magukat az ifjak, mert így legalább apró kompromisszumokat lehet elérni az egymástól távol lévő érdekek között... bár tyrion bölcs segítő, azért körmönfontságban még nem érhet fel a nővéréhez, aki ismét mesteri sakklépéseket tesz a westeros-i terepasztalon: hagyja veszi a szülővárosát, és másfelé irányítja a fő seregeit. kettős cél vezérli, a bevétel-szerzés és a hideg bosszú. ez utóbbi királyvárban is megadatik neki, bár ezt a ’lányodat a lányomért’ elvet valahol még jogosnak is érezzük. az viszont szép párhuzam volt, hogy szegény töviskirálynőnek is ugyanúgy méreg által kellett elvesznie, mint myrcella-nak és tyene sand-nek -vagy mondjuk a pöccsfej joffrey-nak, épp’ az öreg tyrell anyó keze által, ugye... (#07.31.)

„i am not here to be queen of the ashes.”

egy törékeny szövetség egyben tartása mindig kemény feladat -még akkor is, ha sárkánytűzzel kovácsoltad össze a frakciókat... szóval danny-nek fel van adva a királynői feladat, hogy bosszúra szomjazó westeros-i szövetségeseiben megerősítse a hűség kötelékét, hogy azok így elfogadják azt a tervet, melyben az első csapást ők mérik cercei-re. hogy aztán ezeket a terveket a lángoló tengerbe fojtják egy kapkodósra vágott hajós ütközet alatt -nos, ez már egy másik kérdés... de euron-nak be kellett mutatkoznia, mint kegyetlen vízi úr, és a yara/ellaria csapatnak is túl nagy volt az arca (és a libidója), hogy azonnal beleszaladjanak egy csúnya pofonba... és nem a véresszájú kapitány az egyetlen fegyver délen, szerencsére próbálnak az írószobában arra törekedni, hogy ne érezzük kiegyenlítetlennek a küzdelmet, hogy ne csak legyintsünk a jövőt kémlelve, hogy ’ugyanmár, majd danny a sárkányokkal mindent megold’... persze danny-ék sárkánykőn nem csak délre, de északra is erősen tekintgetnek a nagy térkép-asztal mellől, főleg miután felbukkan melissandre, hogy biztosítson mindenkit arról, hogy danny-nak és jon-nak hamarosan össze fog fonódni a sorsa. és mi ezt már alig bírjuk kivárni -mint ahogy az is már ezer éve a kívánság-listánkon van, hogy arya hazatérjen... de türelem, nyugtatjuk magunkat, mindennek eljön az ideje, hány éve már, hogy egy bizonyos rémfarkas elveszett a westeros-i rengetegben, és lám, itt van újra, egy szép jelenetben bólinthattunk neki... (#07.24.)

„it’s about time we taught these boys of summer how to fight.”

yep, megint egy tipikus thrones évadnyitó, amiről piszok nehéz lesz írni, mert az egyetlen feladatára fókuszált csupán: hogy felrakja a karaktereket a térképre (néha szó szerint is)... de persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne felcsipegetni egy maroknyi érdekességet. mondjuk az arya-s cold open-nel meggyőztek, hogy érdemes volt oly’ türelmetlenül várni a visszatérést, mert a badass kislányokból sosem elég (btw, kislányok, benioff-ék gondoltak a tinilány nézőikre is, amikor meghívták az erdőbe énekelni egy kicsit ed sheeran-t)... de ott volt jon is, aki határozott és igazságos vezető benyomását kelti -egész addig, amíg sansa akadékoskodni nem kezd. de azért örülnék neki, ha a testvéreket nem fordítanák egymás ellen... a délvidéken is zajlik az élet, szerencsére cercei nem marad magányosan a bosszúszomjával és a borospoharával, hanem erős szövetségest kap maga mellé -aki előrevetíti, hogy látványos tengeri ütközetben is részünk lehet az évad folyamán... és ha már a látvány, gyönyörű volt sárkánykő, ahogy danny megérkezett a szülőföldjére, és egyetlen mondattal tökéletesen lezárta a nyitányt... sam viszont a humort hozta magával néhány koszos kacsában, baromi jól összevágták a mindennapos megpróbáltatásait... összességében elmondható, hogy érezhetően jót fog tenni, hogy szűkül a játéktér, hogy mindenki egyre közelebb kerül egymáshoz. és az sem baj, hogy fagyosan és szürkén megérkezett a tél... (#07.17.)