soroló

„i am the blade and the bullet.”

kitárulkozás. őszinte pillanatok, fájó percek. bár mi is így tudtunk volna kapcsolódni a karakterekhez, mint ők egymáshoz... a megoldás. a gyilkosság elkövetőit felfedték. bólintottam egyet, és nem akartam utánanézni, hogy láttuk-e már korábban ezeket a karaktereket, vagy csak előrángattak két arcot a semmiből... feszültség. a pályaudvar nagy terét is ki tudták tölteni adrenalinnal. egyszer mindenkiből kommandós válhat... elbukás. van, aki megérdemli a halált. de csak azok, akik fatális hibákat követnek el, elgyengülnek, figyelmetlenek lesznek... túlélés. a nőknek sem könnyű. de ők azok, akik továbbvihetik az örökséget... változatlanság. a korrupció elpusztíthatatlan. meg tehetünk mi mindent, alááshatunk a mocsoknak, az olyan mélyen ágyazódott már be, hogy nem lehet elpusztítani... tanulságok. néha a fény győz és néha az árnyék. akármennyit süthet a nap kaliforniában, nem a fény áll nyerésre... ($08.13.)

nézzük a pontos értelmező szótár-béli idézetet: „az antológia több alkotó műveit tartalmazó válogatás, bizonyos szempontok (például nyelvterület, korszak, irányzat, műfaj) szerint válogatják össze a műveket”. nick pizzolatto-nak ezt azt jelenti, hogy gyökeresen mást kell csinálni, mint első alkalommal. és értem én, hogy ezért fanyalog sok ember, egyszerűen képtelenek objektíven nézni a sorozatot. lehet, hogy nem volt jó ötlet ez a nagy fordulat, vagy csak nem tudta kijátszani minden ütőkártyáját az alkotója. mert mindenki felejtse el a misztikummal kacérkodó mocsárgőzös mississippi hangulatot, a költői képeket, itt az ország túlfelén minden száraz és lecsupaszodott, nem egy szerethető világ, fényes, de ugyanakkor rothadó is. itt bolyonganak hőseink, megannyi elveszett lélek, talán túl sokan is vannak, főleg, ha a megszámlálhatatlan mellékalakokat nézzük. mert amennyi sallang lekerült, annyi rakódott rá a nyomozós-rétegre, menthetetlenül belebonyolódva nem csak egy gyilkossági ügybe, de a korrupt felsőbb körök riasztó világába is. persze, hogy nehéz szeretni egy ilyen világot, ahol keresve se találnál egy tisztességes embert, de aki noir-okon edződött, az kényelmesen tudja érezni magát ebben a mocsokban. tetszett.

„-maybe you were put on earth for more than fucking.

-everything is fucking.”

azt mondtam volna legutóbb, hogy várjuk a következményeket? várta a fene, hogy a befolyásos emberek latba vessék minden hatalmukat, hogy tönkretegyék hőseinket, ezzel csak azt akartam kifejezni, hogy várható volt, hogy ez fog történni... ms.bezzerides fején ott a vérdíj a késelésért, mr.velcoro fegyverével fontos embert ölnek, mr.woodrugh-t meg megzsarolják csúnyán. de mindenkinek az az ösztönös reakciója, hogy nem saját magát védi, hanem a szeretteit. még frank-nek is, aki hadjáratba kezd, miután megtudta, hogy kik is verték át azzal a bizonyos föld-biznisszel. és nem kíméli az ellenfeleket, de még a saját szőnyegét sem, hogy megmutassa, hogy ő az igazán kemény gengszter a csapatban, akivel nem ildomos baszakodni. a végén ketté szedték a fő csapatot, ami kapcsán két aggályom van csak: 1. ha mr.pizzolatto a nézők megnyugtatására írt bele romantikát, akkor nem jött be a számítása. 2. a rengeteg szereplő között elveszve, biztos, hogy hozzám hasonlóan millióknak nem ugrott be, hogy kivel találkozott paul a csatorna-rendszerben... ($08.11.)

„whatever you plan, you get on that bus, and it’s fuck or run.”

csak annyi kellett, hogy most bedugtam a fülhallgatót, és colin farrell dörmögését hallgatva noir-os hangulatba kerültem egyből. egyébként is erősen abszolválta a részt a művészúr, már a konyhai standoff-ban is, majd a túltolt önpusztításban egyaránt. bár ott az asztalnál ülve méltó volt a partnere is, így nagyon erős lett egyből a nyitó-jelenet, pedig csak két férfi beszélgetett -egy-egy pisztollyal az asztal alatt... az orgiákról viszont lenne még mit ellesniük a rómaiktól az amcsiknak... sőt, kiutalnám a legkevésbé erotikus orgia jutalmát is egyben, bár ez most egy pozitív díj lenne, mert valószínűleg pont ez volt a cél. a pucér testek csak a félhomályos háttérben maradtak, az előtérbe meg a rendőr-néni brutális gyerekkori traumája került -igen, így kell a múltat beépíteni a jelen-szálba okosan. ezzel együtt lassan szövődnek tovább a szálak, most szereztek információkat egy rakás befolyásos emberről, szép volt, de ezek a befolyásos emberek most mindent meg fognak tenni, hogy hőseinknek rossz legyen, mi meg remegve várjuk ezt a fejleményt az utolsó két órára... ($08.09.)

„pain is inexhaustible. it’s only people that get exhausted.”

a bajusz! hova lett a bajusz...? örülök neki, hogy nem álltunk a nyitó-jelenetben a frissen vérbefagyott hullák felett, hanem ugrottunk néhány hetet az időben, viszont az kár, hogy így egy jelentős időt kell szánni arra, hogy kinél milyen változás állt be a kiesett idő alatt. mert a három főhősünk közül egyik sem maradt a pozíciójában az események hatására -hogy lesz így nyomozás? hát megoldják, mert magánban megy az akció, ha már az egyikükből gengszter samesz lett, a másik kettő meg egy irodai asztal felett görnyed egész nap. mindhárman kapnak egy szeletet a rejtélyből, ami most már ordítóan felsőbb körökbe fog vezetni, és azokon indulnak el. ha épp meg nem torpannak valamilyen magánéleti szarság miatt -eszkalálódik a gyerek-elhelyezési per, de az állítólagos szopás ügyben is járni kell még a tárgyalásokra, viszont ms.antigone klimaxolja a trollkodást a szexuális zaklatók gyűlésén. de akár járhatna akár aa gyűlésre is, mert saját bevallása szerint sokkal többet iszik a vérfürdős lövöldözés óta. és ezzel nincs egyedül, igaz ray épp letette a poharat a bajuszával együtt... ($08.07.)

„those moments, they stare back at you. you don’t remember them, they remember you.”

úgy tűnik, mindig az évad közepére kell a nagy akció -igaz, ez most más volt, mint a tavalyi, ami igen hamar legendássá vált a vágatlansága miatt, ez most inkább az intenzitása miatt volt erős, és azért, mert fényes nappal lőttek halomra mindenkit, de nem csak a gépfegyverező rosszfiúkat, de a civileket és a rendőröket is (és nem véletlen, hogy egy hbo őslakost, jeremy podeswa-t kérték fel a biztos kezű rendezéshez). de ez csak az utolsó pár perc lélegzet-visszafojtása volt csak, mi történt előtte? lehet, hogy nem volt nehéz kitalálni, de ráhibáztam arra, hogy miért kell a közrendőrnek kék pirulát szednie -de aztán szépen tetézték a bajt azzal, hogy továbbra is a tagadásba menekül a szentem, mert így több életet is tönkre fog ezzel tenni. a rendőr-néni problémás gyerekkora is felsejlik, de egyébként is elmondható, hogy a múlt fontos szerepet fog játszani, mind a kicsit szappanossá váló magánéletben, mind a nyomozásban. ja, és eközben vince vaughn egész jól hozza a ray liotta impresszárióját... ($08.03.)

„no country for white men, boy.”

én unom már saját magamat, de a nyitó álom-jelenet akkor is kurvára lynch-es volt... oké, utána visszavettek az öreg majmolásából, ha már megadták az alaphangulatot... bár továbbra is zajlik a nyomozás (elsősorban kikérdezésekkel, egy rakás érdekes figura került így képbe, férfi- és női-prostituáltak, valamint az enyhén debil és korrupt polgármester teljes megkészült pereputtya), de azért rakódnak rá az extra málhák is egyre erőteljesebben. mind a négy főszereplőnek alakul a magánélete, és persze sehol sem tejfel az élet, felváltva jönnek a sötét múlt elemei és a szexuális problémák. ennél sokkal érdekesebb az a sunyi játszma, ami az igazságszolgáltatás különböző szintjein zajlik, hogy a különböző zsaru-csoportok a másikakat akarják kicsinálni. eközben a gengszter-létben is akadnak bukkanók, nem csak a hullák felbukkanásával van baj, de szokás szerint az aranyfogúak csinálják a hepajt. de azok legalább csak csahos kutyák szoktak lenni -le kell csak törni a szarv fogukat... ($07.29.)

„it’s like everything’s papier-mâché.”

no, maradt a lynch-hangulat (ha már csak a bárban éneklő nőt nézem, vagy az elmosott la-fényeket, akkor is így lenne) -de ezzel együtt jár, némi zaklatottság is, ami átragadt a vágóra is, mert néha nagyon hirtelen ugrunk egyik jelenetből a másikba. bár lehet, hogy csak írás-technikai kényszer ez, hogy a rengeteg információt mind bele kell préselni az epizódba (nagyon kevés az a nyolc rész...). ráadásul vannak párhuzamos vágások is, bár ezek inkább működtek, főleg, amikor egymásra reflektálva láthattuk a nyomozói eligazításokat és a boncolást az elején. mert bizony elkezdtük felderíteni az ügyet, gyűlnek a bizonyítékok, vannak kihallgatások is. eközben foglalkozni kell a mocskos várossal is, ami nem csak a szennyvize és légszennyezése miatt érdemli ki ezt a jelzőt, de a vezetőség korrumpálhatósága miatt is. és akkor még ott vannak a sötét múltak továbbra is, közvetlenül a felszín alatt (át-áttörve a falat, mint a kissé kimódolt nyitó-monológban), eldugva a jelen sérelmei mellé. tehát egy összetett mozaikkal van dolgunk, amit ajánlott kipihenve nézni... ($07.20.)

„so today’s exercise is to recognize the world as meaningless and to understand that god did not create a meaningless world.”

ha egyfelől nézzük, ha egy sorozatot antológiaként írnak meg, az kibúvó, hisz’ minden évben lehet valami új, önmagában zárt történetet hozni egy bejáratott név alatt, kevesebb a kockázat. viszont ha a másik oldalról nézzük, ez a bejáratott cím gúzsba is köthet, mert mindenképp krimit kell írni, ha már detektívek vannak a címben. nem beszélve az egekig fokozott elvárásokról... persze, aki okos, az elvárások nélkül ül le a nyitány elé, kvázi pilot-ként fogja fel, hiszen az is, és nic pizzolatto szándékosan szembe is megy minden elvárással, és a kereteken belül maradva valami teljesen más irányt vesz. az első évad egy egzisztenciális filozófia-dráma volt, némi nyomozással, idő-sík játékkal és bitang-erős hangulattal, míg most elsőre úgy tűnik, hogy elhagyta a sallangokat, hogy néhány megnyomorodott lélekre koncentráljon, akik megoldanak egy ügyet. kikoptak a végtelen monológok, a mocsárvilág organikusságát felváltották a hideg autó-pályák és beton-épületek, és a főszereplők máris morálisan megkérdőjelezhető területekre tévedtek. úgy tűnik, az apró flashback is csak beetetés volt, a jelenre fogunk koncentrálni -bár ez nem jelenti azt, hogy a múlt sötétsége nem fog betüremkedni. ...azt eddig is tudtuk, hogy kaliforniában másképp süt a nap, hát várjuk ki a végét, hogy milyen lesz az időjárás... (ha nem látom, hogy justin lin volt a rendező, simán elhittem volna, hogy megszerezték david lynch-et, mert jópár beállítással és zenével idézték meg a szellemiségét.) ($07.18.)

„my ascension removes me from the disc and the loop. i’m near final stage. some mornings, i can see the infernal plane.”

szerintem ilyenkor az a legjobb megoldás, ha nincsenek elvárásaid, megpróbálod csitítani a szívdobogásod, veszel egy nagy levegőt, és úgy indítod a lejátszás. hagyod, hogy az írói szándék vezessen. aztán örülsz, ha meglepnek. én például nem számítottam rá, hogy az elején ennyire elmerülünk az őrült elme mélyére. fura dolog ez az agy egyébként, néha nem tudhatod, mitől kattan át benne valami, és jössz rá a megoldásra (igen, a zöldfülű megoldásra célzom...). meglett a gyilkos, ebben követtük a nyomozós sorozatok hagyományait, azonban nem varrtak el minden feldobott labdát, de ez rendben van így, sosem fog előkerülni az összes csontváz a mocsárból. a sok szörnyűség ellenére a befejezés szép pozitív gellert kapott, de azt is baromi érdekes megnézni, hogy a kezdeti (aka ’90-es évekbeli) isten-tagadó rust meddig jutott az évek alatt. talán nekem is van remény... (++03.11.)

van az a pillanat, amikor annyira behatoltál már a láp-vidékre, hogy teljesen megszűnik a külvilág, és már csak a legfontosabbal tudsz foglalkozni: a gondolataiddal... ritka, amikor ennyire áldott legyen egy projekt. amikor az író úgy dönt, hogy a megálmodott története jobban működne mini-sorozatként, mint az eredetileg tervezett regény-formátumban. amikor van egy ifjú rendező, aki mindent belead, hogy egy egyedi és egységes hangulatú képi világgal nyűgözzön le. amikor sikerül megszerezni két jónevű színészt, akik az amúgy is érdekes karakterekből kihozzák a maximumot, sőt megközelítőleg életük alakítását préselik ki magukból. amikor sikerül olyan helyszíneket találni, amik jól leképezik a történet hangulatát, és kevésbé elhasználtak a vásznon. amikor egy csatorna teljes mellszélességgel áll ki egy szerelem-gyermek mellett, és hagyja kibontakozni a nem túl tapasztalt alkotókat. valahogy így kell a huszonegyedik században létrehozni egy alkotást, kiforgatott panelekből egyediséget kovácsolni (filozofikus, karakter-centrikus nyomozós sorozat, ahol mellékes a nyomozás...?). nagyontetszett. örülök, hogy gyönyörű egységes kört kaptunk, nagyon várom, hogy jövőre merre lapozunk az antológiában, de bloody hell, úgy hallgattam volna még rust elmélkedéseit úgy százhuszonhét epizódon át...

„death is not the end. rejoice.”

mit csinálnak az igazi detektívek? nyomoznak, bizony. szinte végig a jelenben voltunk tartva, követve az éveken át felcsipegetett morzsákat, másabb volt, kevésbé filozofikus, de ez nem baj. mert a két karakter közti interakció miatt most is ott volt a szánk szegletében a mosoly végig. a legjobb persze marty meggyőzése volt, ahogy a tömény utálkozó szánakozást felváltotta az érdeklődés, majd a videó megnézése után a düh. de a sáros sheriff becserkészése is nagyon működött. vagy amikor a magánéletről faggatják egymást, és persze hazudnak néhány ártalmatlant, de mi látjuk a valóságot. kalandozok, kicsit elvesztem a bayou-ban, dehát nem csodálkozom, egyre mélyebbre visz be a sorozat a mocsárba. és már jövő héten ki is derül, hogy elmerülünk-e a sárban? shit. (++03.05.)

„we’re in a muddy swamp here, man. the alligators are swimming around us, and we don’t even know whether they’re there. you know why? ’cause we don’t see ’em.”

de miért woody kapja a legjobb nőket meg az anált...? oké, most rust-nak is kijutott egy menet, de abból nem lett sok köszönet. az a fura, hogy szinte biztosak lehettünk benne, hogy ez volt az a nagy törés ’02-ben, mégsem zavar a kiszámíthatóság, mert olyan hatásosan van előadva színészileg a házasság széthullása. jól jött, hogy egy női nézőpontot is behoztak a kihallgatásnál, még ha tudjuk is, hogy mind manipulatív hazudozó dög. bocs... mr.cohle úgy tűnik, nagyon belenyúlt valamibe, ami nekünk jó lesz, mert a pedofil egyházas vonallal mindig lehet sokkolni. na nem mintha olyan nehezen ment volna eddig, hogy jól irányzott ütésekkel letaglózzanak. (++02.27.)

„someone once told me, ’time is a flat circle’. everything we’ve ever done or will do we’re gonna do over and over and over again...”

ki a fene számít arra, hogy egy nyolc részes sorozatnál az ötödik résznél változtatnak a játékszabályokon...? véget értek a kilencvenes évek, méghozzá jó véres véget, majd néhány ügyes bakugrással nyitottunk egy új idő-síkot. sőt, még a jelen eseményeiben is nagyot fordult minden, hiszen lezárultak a kikérdezések, már tudjuk, hogy miért is voltak, az eddigi utalások helyet határozottan aláhúzták a feltételezéseinket, és mégsem tudom, most merre megyünk tovább. de valahogy édes ez a talajvesztés, mégha szerettük is nagyon az eddigi szerkezetet (ma differenciálták a legjobban az elmondott történetet és a valóságot). de bizony el kell fogadnunk, hogy változnak a dolgok. hogy más idők jönnek (és akkor ide virtuózkodok egy nyolcvan oldalas monológot az időről... kár, hogy én nem vagyok rust, és főleg nem vagyok a megalkotója, hjaj...) (++02.18.)

„-what did you just call me, you fucking wet-noodle, whiskey-dick faggot fuck?!

-i will skull-fuck you, you bitch!”

néha elég lesz a beszédből, és cselekedni kell... eszembe nem jutott volna az eddig látottak alapján, hogy pont most fog tempót váltani a sorozat. az elején féltem is, amikor felgyorsult a nyomozás, hogy nem fog jól állni neki az, ami a többi 99%-nyi show esetén működne, de aztán a végére meggyőztek, hogy kurvára itt a helye ennek a dúvadnak is. már amikor rust átlényegült a beépüléshez, ahogy felvette ezt a végtelenül laza drogos tempót a motoros miliőben, aztán jött a 6 perces vágatlan akció-szekvencia és a maradék fos is a bokámon landolt... mindig is imádtam az ilyen jeleneteket, de ez most különösen erősen volt összerakva, nem is értem, hogy vállalkozhattak ilyen őrültségre... na jó, elfogytak a szavaim, megyek bedobok néhány tudatmódosítót, hogy kibírjam jövő hétig. (ja, plusz-pontok a kilencvenes évek megjelenítésért, rave-party, rádiótelefon, cool.) (++02.12.)

„we all got what i call a life trap, this gene-deep certainty that things will be different, that you’ll move to another city and meet the people that’ll be the friends for the rest of your life, that you’ll fall in love and be fulfilled. fucking fulfillment, heh, and closure, whatever the fuck those two... fucking empty jars to hold this shitstorm, and nothing is ever fulfilled until the very end, and closure... no. no, no. nothing is ever over.”

az oké, hogy matthew úgy mondja a monológot, hogy beleborzongsz, na de hogy egy órán keresztül bizsergetnek, az már túlzás... és ráadásul nem csak az zseniális, ahogy mondja, hanem az ’amit’ is, komoly életfilozófia, ami után meg-megállna az ember elgondolkozni, de hát húz tovább a hangulat. és persze, jó dolog, hogy megint vannak nyom-morzsák, hogy ismét egy halottal bővült a kör, de nem jobb woody féltékeny pillantásait nézni, mint a kikérdezéseket? btw, ha nem lettek volna a vallás elleni kirohanások, nem ütött volna a kihallgatós rész sem, ugye-ugye? de itt minden ki van találva aggasztó részletességgel, az íve is, ahogy a gospel-es blues-os kezdéstől eljutunk a hideglelős zajzenéig a végére. (ha nem lennék futball-mániás, most biztos utálnám a super-bowl-t, hogy nem lesz miatta jövő héten új rész…) (++01.29.)

„-what do we know about him? hits prosts, artistic, religious in some kind of way.

-every person within a thousand miles of here is religious in some kind of way, except you.”

megtisztítottam a terepet, bezártam mindent, és csak úgy indítottam el a lejátszót, ehhez a sorozathoz maximális figyelem kell. továbbra is lassan lépkedünk, de a szövegkönyvben is elhangzik, hogy a nyomozók mindennapjai ilyen lassú monotonitásban telnek, mire eredményt tudnak felmutatni. és egyébként is, az miért lenne jó nekünk, ha minden kirakós azonnal a helyére pattanna, összeütnénk a két tenyerünket és haladnánk tovább? nem sokkal jobb, amikor minden cigibe szívásnak jelentősége van? amikor végig tudod gondolni a hősök ideologizálásait (csak egy példa: a megcsalás = gőzkiengedés = család-egyben-tartás)? amikor a szemed láttára épülnek fel a karakterek, nem készen kapod őket a mikróból? (+minden köszönetem a látványosoknak, és nem csak a látomások vizualizálásáért, de ilyen szép fákat és ilyen formás ciciket sem láttam mostanság...) (++01.23.)

„this place is like somebody’s memory of the town, and the memory’s fading.”

aki nem él zacskóban, annak biztos, hogy összefutott a szájában a nyál, amikor először hallott erről a sorozatról -az hbo sötét átívelő krimit készít woody harrelson-nal és matthew mcconaughey-val? wow. lehet ennél még magasabbra srófolni az elvárásokat, amikor az ember elindítja a lejátszót? és aztán jön a gyönyörű főcím, majd öt perc múlva el is veszett a világában, ami aztán ott hömpölyög körülötte 60 percen keresztül, és imádja az egészet. valahogy afelett én elsiklottam, hogy a kegyetlenül sivár mély-dél lesz a helyszín, de ez a fakóság sokat hozzá fog adni a hangulathoz. működik az időugrálós szerkezet is, főleg, ahogy a végére kilyukadunk a csavarig, de rengeteg kérdést is felvet a karakterek kapcsán. ohhh boy, a karakterek, azok biza’ nagyszerűek, érdekesek, ellentmondásosak, és hát két ilyen színész kifacsarja belőlük a maximumot. valahogy minden olyan helyénvalónak tűnik (nézd meg milyen színészeket hoztak mellékszereplőknek is!), képtelenség, hogy ne állva tapsoljunk a nyolcadik rész végén. magasan lesz a zsinórmérték az idei újoncoknak. (++01.19.)