„one last job, let’s move.”
bizony, eljött az utolsó akció ideje -ki kellett élvezni minden egyes kiürülő töltény-tárat, amíg még lehetett. még úgy is, hogy az írószobában elhatározták, hogy rájátszanak erre az utolsóságra, és végig kétségek között hagynak minket, hogy ki éli túl a nagy kalandot. azt eddig is tudtuk már, hogy a section 20 tagjának lenni nem életbiztosítás, főleg vezető pozícióban, de még abban sem lehettünk biztosak, hogy a nagy páros állva marad a végéig. mert simán el tudtam volna képzelni egy butch cassidy-s befejezést, vagy akár csak az egyikük halálát (az előbbire volt egy flash, az utóbbinál meg végig ott táncoltunk a kötél szélén, de legalább láttuk, hogy a srácok sem sebezhetetlenek). a főszálat már az utolsó előtti részben lezártuk (egész müpás ez az ensz-épület, nem...?), így a végére már csak némi dzsungel-kommandózás maradt. de nem csak a nagy veszély-helyzet miatt lehetett érezni a lezárás-jelleget, hanem szóban is utalgattak már a további életre, a múltban átélt fájdalmakra, egy másik, boldogabb életre. ez utóbbi az, amit minden hűséges néző is kíván a haverjainak, akikkel annyi kalandot élhetett át éveken át. legyetek rosszak, srácok...! ($08.12.)
azon gondolkozom, hogy volt-e olyan az idei évadban, ami újdonságot hozott volna az előző körökhöz képest -és talán két dolog jut csak az eszembe. thaiföld az egyik, ami hozott egy kis színt a dél-afrikai és magyar tájak mellé (plusz gyanítom, hogy a szép hegyvidéki tájat az utolsó két részben nem itthon találták...). a másik meg scott elgyengítése, amit már nem tudok ilyen pozitívan értékelni, de elfogadom, mert logikusan volt felépítve. ezeket leszámítva viszont pontosan azt kaptuk, amit elvártunk a sorozattól: pörgős és tökös akciókat, cool beszólásokat, és egy alibi-sztorit, amivel lehet országról-országra szaladni és halomra lőni egy szakajtónyi statisztát. és a legjobb értékmérője annak, hogy sikeresen teljesítették a küldetésüket a srácok, hogy a csomó sorozat közül, amit az elmúlt hetekben néztem, magasan ezen szórakoztam a legjobban. tetszett.
járnátok egy olyan a lánnyal, aki szép, vagány, jó a társaságában lenni, annak ellenére, hogy nem túl okos, és pontosan tudod, mi lesz a következő mondata? és néznétek ilyen tulajdonsággal rendelkező sorozatot...? a strike back nem ígért sokat, de azt mindig magas hőfokon égve teljesítette. tudom, ezerszer leírtam már, hogy ez egy baromi szórakoztató akció-móka, blabla, de tényleg ennyi volt a show-ban, és nem is kellett, hogy többet beletegyenek. bár biztos sokan azt gondolják, hogy nem nagy truváj összerakni egy ilyen akció-sorozatot, csak kell néhány kamu-fegyver meg pirotechnikus, de azért itt érezni lehetett, hogy ennél sokkal nagyobb odafigyeléssel készült, plusz szeretettel és lelkesedéssel. abból is látszik, hogy ezek mennyire fontos tényezők, mert a kizárólag angolok által készített első évad még sokkal sótlanabb volt, kevésbé szerethető, kellett az, hogy az amcsik a pénzük mellett beleköpjék a rágógumijukat is, hogy ragaszkodjanak a kábeles szentháromságukhoz: több káromkodást, több vért, több csöcsöt! annak ellenére, hogy most nem érzem a nagy finálék utáni gyász-hangulatot, biztos, hogy eszembe fognak jutni még a srácok, amikor már ki leszek éhezve valami jól összerakott akció-mókára. tetszett. (külön nagy pacsikat osztanék a magyar forgatásokért, még annak ellenére is, hogy ki tudott zökkenteni a sztoriból, amikor olyan helyek bukkantak fel, amiket ismerek. de baszki, mégis tök jó volt olyan helyeket látni, amiket ismerek...)