soroló

„-how come my original looks nothing like me?

-yeah, that’s one of the cool things about a chimerism.”

bár eddig nem volt jellemző az írókra a véresszájúság, mégis azon rettegtem végig, hogy lesz vezéráldozat, hogy sokkolóan fejezzék be az évadot (és persze, hogy lett a végén...). pedig koncentrálhattam volna a többi tényezőre is, a pörgésére elsősorban, amibe jó ütemérzékkel illesztették be az érzelmes jeleneteket (egyik kedvenc: helena búcsúja rudy-tól). miközben gén-tanokkal dobáltak minket, szépen lezárták az idei castor-főszál nagyrészét, és behoztak egy régi/új gonoszt a jövő évre. és hát a szokásos év végi klón-találkozó túl kedves lezárás lett volna, ezért kellett az a coda, amit belengettek már jó pár perccel korábban -egy kissé ellentmondásos, de mégis szerethető karakter búcsúja (btw, úgy megörültem, amikor a dokinál nem a szokásos cián-tablettát lőtték el 627-edszer is). és ha belegondolok, ő már a második olyan fontos figura volt, akivel a kezdetektől együtt utaztunk, és idén kiírták, lehet, hogy vissza kéne vonnom, hogy nem voltak eddig véresszájúak az írók... (azzal viszont nem vádolhatóak, hogy ne tudnának tipikus házsártos angol asszonyságot írni...) (ja, és izland-i képekhez sigur rós? too obvious...) ($06.22.)

ha atomjaira szedjük szét a sorozat hullámait, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy ez az évad valahová az előző két egység közé tart, nem nyeri vissza az első évad báját, de nem tartalmazza a másodi csalódását sem. hoz egy korrekt szintet, ahol kellően megcsavarják a sztorit, a ki-kivel-van-t, és bár futnak jócskán párhuzamosan egymás mellett történetek, azért érezhetően egy irányba húz. és hát bármennyit is vizsgáljuk mikroszkóp alatt, nem lehet elégszer bizonyítani, hogy mennyire tatiana maslany a sorozat motorja, továbbra is tudományos anomália az összetett színészi játéka -ami persze egyre és egyre színesedik, ahogy húzzuk az idő-görbét. tényszerűen megállapíthatjuk, hogy az elmúlt tíz hét vizsgálata eredményesen zárult (azaz tetszett).

„castor has to be stopped.”

no, nem csak könnyed kikapcsolódás lett a london-i túra, bár ms.s azért összefutott pár régi cimborával, hogy rágyújtson egy nótára meg leguruljon pár pint sör -a többi régi haver viszont ennél sokkal rosszabbul járt, elég véglegesen... és még csak nem is a feszültség miatt örülök ennek a résznek, hanem mert bedobtak egy meglepő csavart is a végén, amivel újra átértékelhetjük majd ms.s szerepét. eközben otthon sem állt meg az élet, a helena/donnie páros nyerőnek bizonyult, mondjuk azért enyjebejnye, hogy elspórolták a régi helena megmutatását (mert drágám, egy anya mindent megtesz a gyermekeiért (igen, a meg nem születettekért is), csak a módszer nem mindegy...). delphine meg végleg átment pszicho-ba, bár ezt a motivációját legalább értjük (aka szerelem), az irodában történő keverését már kevésbé. no, főleg az utolsó jelenetek miatt volt jó felvezetője egy várhatóan ütős finálénak. ($06.16.)

„in london town, we all fell down, and castor woke from slumber.”

buta-klón? hát a rózsaszín még tényleg hiányzott a palettáról.. és tatiana természetesen ezt is zseniálisan oldotta meg, odarepített a pláza-lányok színes forgatagának közepébe. de miközben jól szórakoztunk rajta, azért meg is sajnáltuk, mert ő sem maradhat ki a származása körüli őrült kavarásból. kezdünk igazán belegabalyodni a ’ki-ver-át-kit’ játékba, most ez lett mindenkinek a fixa-ideája, és hát mivel komoly játékosok ülnek az asztalnál (mint rachel vagy delphine), ezért az embernek erősen kell koncentrálnia, hogy észrevegye, ki van éppen nyeregben, vagy legalább azt, hogy ki hazudik nagyobbat faarcal. lehet, hogy jót fog tenni, hogy kimozdulunk ebből a nagy hálóból, és egy kicsit meglátogatjuk az anyaföldet. (eközben hendrix-éknél is zajlik az élet, jó ötlet volt helena-t ide pakolni, hozta a mosolygós jeleneteket sorban.) ($06.11.)

„consider your territory pissed on.”

oké, levezetjük a múlt heti sokkot, rendbe tesszük helena és mrs.s kapcsolatát, hány perc van még a részből...? így indultam neki, aztán egyre szórakoztatóbb lett az egész, annak ellenére, hogy ordított, hogy a srácok el fogják cserélni a borítékokat, és hogy megint bevetik a megunhatatlan klasszikust -amikor az egyik klón eljátssza a másikat. de úgy felpörgették az egészet és olyan szórakoztatóan adták el magukat, hogy képtelen lennék rájuk haragudni. még ha túl is élezik cosima magánéletét (de az a reggeli huncutkodás az ágyban, ahh...)... nem, nem, pozitívumokat -áh, tetszett a rachel-scott páros egymásra találása, amilyen fejjel mutatta a srác a könyvet, hehe. és persze kerekedett a szemem, amikor allison elmondta a szülő-anyjának az igazat. aki persze a felsőbbrendűségből növesztett orrán túl képtelen látni az igazságot. ($06.03.)

„you’re sterilizing women.”

végre feltűnt mindenkinek, hogy sarah eltűnt, így most már nem csak mi aggódunk miatta. pedig van miért, szegényt bevették a kísérleti programba, és most erőteljes hallucinációi vannak -és ahogy azokból kiderül, bűntudata is van a lánya és beth miatt (nem is értettem, hogy miért jönnek elő a previously-ban ilyen régi témák). bár lehet, hogy ez csak egy jó ürügy volt, hogy előszedhessék a halott lányt, pont akkor, amikor a régi tartó-tisztjének, paul-nak ilyen kiemelt szerep jut az epizódban. erőteljes pörgés lett a bázison, és egy magyarázatot is dobtak nekünk (mindig azok a rohadt katonai kísérletek...). de azért máshol is voltak érdekességek -például tetszett, ahogy felix rátámadt rachel-re. vagy allison-ék yolo-swag-je. és persze cosima hosszas csókja az új barátnőjével... ($05.25.)

„in siberia, when planning escape, you take weak person with you. they’re called ’sandwich’ because you eat them.”

most már mindenképp trendnek mondható, hogy próbálnak könnyíteni az epizódok komorságán, csak most nem a szokásos allison-csapatnak jutott ez a feladat, hanem a nagyon cuki cosima-nak, és meglepő módon a vallásos lánynak (aki épp kitör a vallásos szerepből). de azért egyik vonalon sem bírták ki, hogy valami komoly csavarral visszarántsanak minket az eredeti hangulatba (nem szenvedtek még eleget szegény lányok...?). eközben a börtönben jöhetett az újabb családi reunion, aminek mindig lehet örülni, mert sarah és helena jó páros, ha épp veszekednek, vagy összefognak, egyre megy, élvezet őket együtt nézi (vagy… őt, szóval, na, értitek...). most hirtelen ennyit tudok össza-hadoválni, talán azért, mert kicsit átvezető jellegű epizód volt. ($05.23.)

„i’m not putting my finger in your leg.”

idén a készítők egyik alap-célja lett, hogy minden résszel rálicitáljanak az előző epizód gusztustalanság-faktorára? ’ha múltkor volt agy, hát legyen most is, de hősnőnk nyúlkáljon sebbe, meg esetleg mutathatnánk egy vödör szart is!’. előre félek, hogy mi jön jövő héten... a külsőségekkel kezdtem, de azért még vannak itt gyomorforgató dolgok a nagyon vallásosság felszíne alatt is -már lassan nem merek belegondolni, hogy milyen kísérleteket folytatott a családfő a sufniba, tulajdonképpen kinek-ki a rokona (és akkor még a szeretet-mentes anyukáról nem is szóltam). eltöltöttünk egy kicsit több időt az egyik fiú-klónnal, és máris jobban megértjük, hogy miért hasonlítanak ők jobban egymásra, mint a nővéreik -mert együtt nevelkedtek, egyféle benyomás érte őket (a katonaság, konkrétan), míg a csajoknál ki is mondatik, hogy azért ennyire mások, mert különböző helyekről jöttek. egyébként örülnék, ha most már közös helyen lennének, mert egy kicsit kevés, hogy csak néha beszélnek telefonon, és járják a maguk útját. (justin chatwin, hello, hát te...?) ($05.11.) (történelmi 3333. bejegyzés!)

„we proletheans make fast friends but fearsome enemies.”

hát srácok, veletek sem lehetett volna columbo-t forgatni -ilyen átlátszóan takargatni a zsaru elől a hullát... btw, zsaru, az epizód jó része nyomozós sorozattá vedlett át, de talán nem is a morzsák csipegetése volt a lényeg, hanem art nyomozó lelkivilága. bár nem véletlenül eredtek épp most a szökésben lévő párocska nyomába, mert most érezték szükségességét az írók, hogy előszedjék a proleteáns-szálat, visszatérő karakterekkel onnan. eközben azt is megtudhattuk, hogy egy agy eltávolítása a koponyából lehet kifejezetten vicces is (kellett is a plusz humor, mert allison-ék még csak alaplángon égnek az üzlet beindításakor). de persze nem a viccesség miatt rakták bele ezt a jelenet-sort, hanem a vég-konklúzió miatt is, ami azért nagy meglepetést nem okozott, de jól kuszálja majd a szálakat. brothers and sisters, let’s pray... ($05.04.)

„picture of a two-headed horse.”

teljes erőbedobással beleálltunk a hím-klónokba, de (jelenleg még?) nem érezni, hogy a csajoktól vennék el az időt, mert ezerrel össze van fűzve a két szál (nem csak a személyes találkozásokkal, de mondjuk a felbukkanó paul-lal is). érdekesek is a srácok, bár sajnos nem annyira differenciáltak, mint a kedvenc csajaink, elsősorban őrültek, és ezen kívül nem sok saját tulajdonságuk van, csak bajszuk meg sebhelyük. és agy-bajuk, mert így volt fair, hogy nekik is jut egy gyenge pont (a blade runner hommage teszt-jelenetért köszi!). és persze ők is csak a válaszokat hajszolják igazából -csak megkérdőjelezhető módszerekkel. eközben suburbania-ban egy kompakt kis weeds-tisztelgés kezdődött, aminek örülök, mert alison-ék mindig könnyedséget hoznak a palettára. (úgy tűnik, megoldást kerestek a sorozatoknál rendszeresen felbukkanó gyerek-problémára, bár a kiscsajnál nem úgy tűnik, mintha az lett volna a baj, hogy túl nagyot változott volna a két évad között, inkább csak útban volt az íróknak, így félrerakták...) ($04.29.)

„we need to get through this inquisition.”

az ember szórakozottan rányom a lejátszás-gombra, és hopp máris a kellős közepén találja magát a kulimáznak (vagy akkor lettem volna stílusos, ha megkeresem, hogy van ukránul a lekvár...). mert ezerrel felpörgették a tavaly év végén megkezdett férfi-projektet, miközben a csaj-testvériségről sem felejtkeztünk el. sőt. bedobták a kedvenc fordulatunkat, amikor klón játszik másik klónt, és a te agyad tökéletesen becsapva érzi magát tatiana maslany által. és persze mindig ott a feszültség is ezekben a jelenetekben, hogy mennyire sikerül az átverés, hogy milyen kis hajszálon múlik mindig a lebukás, hogy nem elég az akcentusokkal játszani, meg kell gondolni minden mondatot, minden mozdulatot. a csaj(ok) szokásos formában, ami újdonság, az a határozott, és kissé hideggé változott delphine, aki miatt lesz egy kis sírás magánéleti fronton, de egyébként érdekesebb lett a karakter. és akkor még nem beszéltünk egy csomó rejtélyről, ami itt kavarog a feszültség mellett -azt hiszem ez a kezdés meggyőzőbb volt, mint a tavalyi, úgyhogy gyerünk csajok, csak ezt a tempót kell tartani, és meglesz a múltkori kapufa után a gól. ($04.20.)