„humans respond to fear in two simple ways: fight or flight. there’s no shame in getting the hell out of the way."
...és akkor eljött az ideje, hogy megint arról regéljek, hogy bár nem szeretem a horrorokat, de erre a heti negyven perces borzongásra minden ősszel szívesen fizetek be... és most úgy tűnik, hogy szó szerint kell érteni a horrort, legalábbis itt a nyitányban ryanmurphy-ék bevetettek mindent, amit a ’klasszikus ijesztgetés’ feliratú szütyőben találtak, percenként borzolták az idegeinket jump-scare-ekkel, poros közhelyeket dobáltak bele a dél-karolinai vidék mindennapjaiba... érdekes volt, hogy ennyire titkolóztak az évad előtt, hogy idén mit is főztek ki főtémaként, még a marketinget is úgy építették fel, hogy teleaggatták félrevezető nyomokkal az összes kiadott promóciós anyagot -és ezután kaptuk ezt a hagyományosabb horror-kelléktárat... egy nagy csavarra azért futotta: tévé a tévében, azaz dokumentum-műsorként tálalják nekünk a történetet, mintegy megtörtént esetként, amitől persze kap egy egészséges meta-csavart a felépítménye is (hozzátenném, hogy ha van valami, amit ki nem állhatok egy doku-műsorban, akkor az az után-játszás, a dramatizálva előadott jelenetek -bár ezek főleg a történelemmel foglalkozó alkotásokban zavarnak igazán)... ötletes, hogy így kvázi kettős szereposztást kapunk, mindkét oldalra erős színészi gárdát meghívva természetesen (ahogy murphy-éktől már el is várjuk ezt). és ezzel csak egyetlen apróbb bajom van: szeretem sarah paulson-t, de sokkal inkább néztem volna lily rabe-t egy aktívabb szerepben... ($$09.16.)