soroló

„i am still your mother, do you hear me?”

ryan murphy-éket érezhetően beszippantotta a true crime tévéműsorok világa, de láthatóan a felkészülés alatt bőven kapcsolgattak más reality-kre is, és ezek most mind megjelentek itt a horror-fináléban -ez azért van rendben, mert igenis érdekes, ha a médián húzzák keresztül a történetet, mert a mai világban ténylegesen így feldolgozva kapjuk meg az eseményeket nagyrészét. így működött a bírósági rész tévés-műsoros bemutatása, a régi rajongókat kiszolgáló mély interjúra való kísérlet, és a kifinomult nézők számára érthetetlen szellemvadászos show kifigurázása is... jó, hogy eszembe jutott ez a kifigurázás szó, mert az egész évadra jellemző volt, hogy végig érezte az ember a legvéresebb jelenetek közben is, hogy erőteljes kritikája ez a mai tévés és internetes szokásainknak (ma hangsúlyosan megjelent a youtube is)... úgy érzem, hogy a zárást is jól eltalálták, mert megismerhettük minden szereplő végzetét, búcsút vettünk a háztól, de azért a vérhold alatt nem aludtak ki a fáklyák... ($$11.19.)

„this is exactly how every horror movie works. god, the cops don’t believe it until it's too late!”

nem volt elég anyag már a tíz kicsi négerben, úgyhogy jött egy kis friss vér, hogy azt is ki tudják ontani -vagy csak ryan murphy-éknek túl sok színész-barátjuk van... kicsit elviccelem a dolgot, mert logikus egyébként, hogy a szenzációra és közösségi médiás hírnévre vágyó fiatalok bukkantak fel a helyszínen, olyan mai dolog a jelenlétük, és az is karcolja a korszellemet, hogy ennyire ragaszkodnak egy show-hoz. az már más kérdés, hogy nem igazán nézték a rajongásuk tárgyát, mert akkor tudták volna, hogy kurvára nem menő vérhold idején az elátkozott ház közelébe menni... úgyhogy elveszejtettek, de legalább igen látványos volt a végzetük (mindig tiszteltem azokat a kaszkadőröknek, akik hajlandóak felgyújtani magukat egy-egy forgatáson)... eközben a már eddig megismert karaktereink is rohangáltak körbe/körbe, míg végül tényleg csak egy maradt a végére -az, akinek a legtöbb veszíteni-valója van azzal, hogy kijutott ebből a pokolból, mert súlyos bűnöket lehet rajta számon kérni. gondolom a fináléban valami ilyesmi irányba megyünk majd el. ($$11.16.)

„how am we gonna go up against that paranormal activity shit, there’s no way!”

szerintem jó dolog, hogy ryan murphy-ék belátták, hogy félre kell rakniuk az elmúlt évadokban túlburjánzó barokkos kinézetüket, meg a túlbonyolított sztorijaikat, és le kell menni az alapokhoz, és úgy igazán ráijeszteni a nézőkre... továbbra is megy a nagy találgatás, hogy ki lesz az az egy, aki túléli ezt a mészárszéket, és persze ma is húztunk ki pár nevet a listáról. és gonosz módon megint nem a szellemek áldásos tevékenységének köszönhetően, hanem nagyon is emberi gyarlóságok miatt -mert úgy igazán félelmetes egy horror, ha nem csak a nézők idegein táncol, de a lelkükbe is bele-belemar... eközben egész hosszú beszámolót kaptunk a tipikus hillbilly család történelméről, mindennapjairól, és ünnepi szokásairól, és bár sok meglepetés nem volt ezekben a sztorikban, azért elég szórakoztatóan sikerült előadni őket... (mióta vége a samcrow-nak, olyan ritkán látom mostanság gwyneth horder-payton nevét a stáblistán, ami azért sajnálatos, mert szeretem a rendezési stílusát.) ($$11.12.)

„you know what i love about reality tv the most? the bad guy. puck. omarosa. that crazy bitch with the fake leg.”

szóval múltkor csak belekóstoltunk a talált-kamerás életérzésbe, most kezdtek el csak igazán futni a szereplők a telefonjaikkal a kezükben... és nem is áll rosszul a sorozatnak ez a fajta paráztatás, bár nem ettől működött az epizód nagyrésze. hanem attól, hogy a szörnyűségeket emberek követték el, a szellemek igazából csak a végén kapcsolódtak be a vérfürdőbe -de nem is hiányoztak nagyon, mert meg tudjuk oldani mi magunk is, ha szörnyűségeket kell elkövetni... engem igazából lélektanilag érdekel a legjobban ez az egész, hogy hogyan kattan be egy nem túl sikeres színésznő a szerepétől, vagy hogy mi kell ahhoz, hogy valaki szó szerint tönkre-verje a házasságát... aztán erre a rétegre már jöhet rá a sikoltozva menekülés meg a szétvert fejek látványa, ha már horror-nak hívják a sorozatot... (azért gyorsan idepöttyinteném, hogy női írója és rendezője volt a résznek, úgyhogy ne tessék nekem azt mondani, hogy a nők nem tudnak kőkemények lenni...) ($$11.10.)

„i’m gonna bring everybody who lived in that house, and the actors who played them on the show, put them together in that house again. only this time, hidden cameras recording everything.”

oké, akkor ryan murphy-ék most tették ki a négy ászt az asztalra... eszembe se’ jutott a nyögvenyelős kezdésnél, hogy ennyire jól ki tudják majd használni az akkor még csak póznak ható dokumentum-filmes külsőt, hogy az évad felénél ennyire működni fog, amikor áttranszformálják a show-t talált-kamerás horrorrá. és most nem csak arról van szó, hogy az operatőr rángatja a kamerát, vagy hogy néha belóg a képbe a mikrofon, hanem arról is, hogy a kulisszák mögül is megmutatják, hogy hogyan is működnek az ilyen ijesztgetős reallity tévéműsorok. hogy a producerek pénzéhes alakok (optimálisabb esetben dicsőségre vágynak, mondjuk hogy ők buktassanak le egy gyilkost), és mindent bevetnek, hogy a nézők odakapcsoljanak, hogy a reklám-bevételek az egekbe szökjenek, hogy pörögjön ezerrel a közösségi média... de talán a valóságosnak ható forgatásnál is érdekesebb az, amit a karakterekkel tesznek, mert összehozzák a színészeket az ’igaziak’-kal, és jól érzékeltetik, hogy ki hogyan viszonyul ahhoz, hogy visszatértek az elátkozott házba, sőt, az egy évnyi időugrás közben történt viszony-rendszer-változás is jól átjön... és hogy végképp húzzák az idegeinket, van pofájuk kiírni, hogy csak egy valaki marad életben a végére... ($$11.08.)

„edward had what would probably be diagnosed now as severe social anxiety. he hated being around people.”

no, megérkezett evan peters is, igaz nem fehér lovon, csak fehér parókával, lovaskocsin, és hozta magával a tizenhetedik század furcsa eleganciáját -meg egy jó adag megbotránkoztató dekadenciát is, miközben egy meleg néger szolga seggét markolászta... és jól is áll neki ez a túljátszott ficsúr szerepe, aki egy kicsit mániákus és hisztérikus egyszerre... frances conroy sem maradhatott ki idénről sem, igaz, hogy ő szerepe kevésbé látványos most, csak egy félelmetes öreg banyát kell hoznia -már sajnos a történet jelenében... azért sajnos, mert reméltem, hogy tovább maradunk az eredet-sztorinál, hogy elidőzünk a ház felépítésénél, de aztán visszatértünk a sorozat jelen-idejébe, és visszatértünk a prímér félelem-keltéshez, azaz a számomra nem túl izgalmas ijesztgetéshez... viszont érdekes lehet, hogy az évad felére elértünk egy forduló-pontra, amikor hőseink elhagyhatták végre az elátkozott házat, és pont úgy is vágták el a rész végét, hogy ne is sejtsük, hogy mire számítsunk legközelebb. ($$11.04.)

„the native americans called it the dying grass moon. it’s six days, six blood-drenched days. from the first quarter moon, to the blood moon.”

annak ellenére, hogy antológia-sorozat a vizsgálatunk tárgya, azért lehet analógiákat vonni az évadok között. például mindig is szerették az írók a flashback-eket, amikben részletesen (és véresen) meg lehet mutatni egy-egy karakter múltját -és ezt a mai részt jól feltöltötték ilyen visszaemlékezésekkel, mert érezhetően egy magyarázó epizódot akartak adni nekünk, felfedve sokmindent a misztikus háttér-történetből, többek között a már látott -mészáros-nak csúfolt- karakter elkárhozását, vagy a gonosz szellem-szerű ösztönlény szomorú históriáját. (így, hogy sok szöveges szerepük volt a részben, borzongva örömködhetett a fülem az akcentusuktól, főleg kathy bates-nek megy nagyon ez a sok kis apró kiejtés-béli eltérésből eredő régiesch beszéd...) de nem csak írás-technikailag lehetnek paralelek az évadok, hanem fel-felbukkannak olyan motívumok is, amikkel már korábban is találkozhattunk. például az első évadban hallhattuk azt, hogy a szellemek halloween-kor tudnak csak érintkezni az élőkkel -most viszont az vált a legenda részévé, hogy október utolsó hold-ciklusában képesek gyilkolni az itt-ragadt lelkek (és ez a két dátum gyanúsan egybeesik...). ($$11.01.)

„i knew the chances of finding my daughter were cut in half after 36 hours of her being reported missing. after 72, it’s less than 30%.”

oké, oké, oké, elég a kiabálásból, meghallottam, köszönöm, hogy szóltatok, itt vagyok újra, és most már kitartok... főleg, hogy meg tudott győzni ez az epizód, hogy nem csak a szellemek játszanak velem az interneten, hanem érdemes lesz maradnom. mert megváltozott egy kicsit az eddigi irány, magunk mögött hagytuk a buta jump-scare-eket, és az egyéb olcsó horror-fogásokat, és elkezdtünk a történetre koncentrálni, és nekem ez kellett, hogy azt érezzem, hogy működik az idei tematika. már az eltűnt gyermek utáni hajsza is segített fókuszálni, de aztán megérkezett a mindig mosolygásra késztető leslie jordan, és az ő vaskos déli akcentusa, és egy jó médiumhoz illően hozta magával a szellemeket és a sötét múltat is. de nem csak úgy bemondásra, hogy esetleg kóklernek gondoljuk a karaktert, hanem konkrétan meg is mutatva a túlvilági ellenfeleket, és szomorú históriájuk egy részét. az már most látszik, hogy kathy bates lubickolni fog a szerepben (és a művérben), lady gaga meg kedvére gusztustalankodhat és erkölcstelenkedhet... ($$10.31.)

„i thought i was dreaming."

egy sorozat halála az, amikor az ember azon kezd le gondolkozni a rész nézése közben, hogy miért is ezzel tölti az idejét, amikor számtalan másik show áll sorban, amik lehet hogy jobban megérdemelnék ezt a negyven percet... és nem arról van szó, hogy unalmassá vált volna idén a sorozat, csak már nem először hozták elő a sötét klisé-tárból ezt a szellemes tematikát, és már nem sok érdekes marad a váratlan helyekről felbukkanó kísérteties alakokban, kiveszett belőlük minden rejtélyesség. igazából egyetlen rész volt, amikor ma is jobban kezdtem fókuszálni -amikor előkerült egy kopott vhs felvétel a ’90-es évekből denis o’hare-rel... és látom az esélyét annak, hogy a későbbiekben még felfejleszthetik majd az évadot, kathy bates is még csak most kezdett gonoszkodni, a többi emblematikus színész neve meg még csak a stáblistán bukkant fel, de jelenleg nem érzem azt, hogy megérné kivárni, amíg összeáll a kép -esetleg visszarérek, ha nagyon jókat olvasok a neten a későbbiekről... ($$09.25.)

„humans respond to fear in two simple ways: fight or flight. there’s no shame in getting the hell out of the way."

...és akkor eljött az ideje, hogy megint arról regéljek, hogy bár nem szeretem a horrorokat, de erre a heti negyven perces borzongásra minden ősszel szívesen fizetek be... és most úgy tűnik, hogy szó szerint kell érteni a horrort, legalábbis itt a nyitányban ryanmurphy-ék bevetettek mindent, amit a ’klasszikus ijesztgetés’ feliratú szütyőben találtak, percenként borzolták az idegeinket jump-scare-ekkel, poros közhelyeket dobáltak bele a dél-karolinai vidék mindennapjaiba... érdekes volt, hogy ennyire titkolóztak az évad előtt, hogy idén mit is főztek ki főtémaként, még a marketinget is úgy építették fel, hogy teleaggatták félrevezető nyomokkal az összes kiadott promóciós anyagot -és ezután kaptuk ezt a hagyományosabb horror-kelléktárat... egy nagy csavarra azért futotta: tévé a tévében, azaz dokumentum-műsorként tálalják nekünk a történetet, mintegy megtörtént esetként, amitől persze kap egy egészséges meta-csavart a felépítménye is (hozzátenném, hogy ha van valami, amit ki nem állhatok egy doku-műsorban, akkor az az után-játszás, a dramatizálva előadott jelenetek -bár ezek főleg a történelemmel foglalkozó alkotásokban zavarnak igazán)... ötletes, hogy így kvázi kettős szereposztást kapunk, mindkét oldalra erős színészi gárdát meghívva természetesen (ahogy murphy-éktől már el is várjuk ezt). és ezzel csak egyetlen apróbb bajom van: szeretem sarah paulson-t, de sokkal inkább néztem volna lily rabe-t egy aktívabb szerepben... ($$09.16.)