„chaos is a ladder.”
az évad egészét a nagy találkozásokra, a keserédes reunion-okra építették fel, és az az igazság, hogy a szentimentális énem még így sem tud betelni velük... mert olyan jó látni, hogy az életben maradt stark gyerekek ott vannak együtt deresben, ahol felnőttek, még ha rengeteget is változtak az évek során (bran merengése tolerálható, ellenben arya senki-től szerzett vívótudománya felettébb szórakoztató) -mégis sok esetben azt érzi az ember, hogy a testvéri viszonyokban nem sok változás állt be, mert a két lány például hasonlóan viselkedett egymással a távoli ködbe vesző kezdetekkor is... még az olyan újratalálkozásoknak is tud örülni az ember, amik nem árasztanak magukból ennyi szeretetet és kedvességet, bár jon és theon viszonya alapvetően sem volt felhőtlen ifjúkorukban sem... viszont van olyan találkozás, amit leginkább elkerülne az ember -oh, ismertek már annyira, hogy tudjátok, hogy így próbálom felvezetni a nagy attrakciót, hogy a sárkányokkal való szembenézésre utalgatok nem túl finoman... szóval végre danny megunta az óvatoskodó tanácsokat, és dölyfös uralkodó helyett ismét a sárkányok kérlelhetetlen anyja lett, és ezt a lannister sereg bánhatta, de nagyon... oh, de gyönyörűen volt felvéve és koreografálva ez a csata, átlátható volt, és érezhetted minden tűz-csóvából a sárkányok igazi fenyegetését (és ezért nem restelltek felgyújtani jó pár statisztát sem). de nem csak a tökéletesen kinéző sárkányok hatottak a tátott szájú nézőre, hanem a dothraki lovasroham is, és persze ser jaimie és ser bronn kétségbeesett ellentámadásai is. (#08.07.)