„i am not here to be queen of the ashes.”
egy törékeny szövetség egyben tartása mindig kemény feladat -még akkor is, ha sárkánytűzzel kovácsoltad össze a frakciókat... szóval danny-nek fel van adva a királynői feladat, hogy bosszúra szomjazó westeros-i szövetségeseiben megerősítse a hűség kötelékét, hogy azok így elfogadják azt a tervet, melyben az első csapást ők mérik cercei-re. hogy aztán ezeket a terveket a lángoló tengerbe fojtják egy kapkodósra vágott hajós ütközet alatt -nos, ez már egy másik kérdés... de euron-nak be kellett mutatkoznia, mint kegyetlen vízi úr, és a yara/ellaria csapatnak is túl nagy volt az arca (és a libidója), hogy azonnal beleszaladjanak egy csúnya pofonba... és nem a véresszájú kapitány az egyetlen fegyver délen, szerencsére próbálnak az írószobában arra törekedni, hogy ne érezzük kiegyenlítetlennek a küzdelmet, hogy ne csak legyintsünk a jövőt kémlelve, hogy ’ugyanmár, majd danny a sárkányokkal mindent megold’... persze danny-ék sárkánykőn nem csak délre, de északra is erősen tekintgetnek a nagy térkép-asztal mellől, főleg miután felbukkan melissandre, hogy biztosítson mindenkit arról, hogy danny-nak és jon-nak hamarosan össze fog fonódni a sorsa. és mi ezt már alig bírjuk kivárni -mint ahogy az is már ezer éve a kívánság-listánkon van, hogy arya hazatérjen... de türelem, nyugtatjuk magunkat, mindennek eljön az ideje, hány éve már, hogy egy bizonyos rémfarkas elveszett a westeros-i rengetegben, és lám, itt van újra, egy szép jelenetben bólinthattunk neki... (#07.24.)