soroló

„america is our father who thinks we’re not ready to drive his fast car. so, sometimes when he’s not looking, we get behind the wheel, and we take it for a spin.”

(ha tudnék oroszul, akkor most szép ciril betűkkel az az idézet állna itt, hogy ’mi jobb vodkát készítünk, az amerikaiak meg jobban értenek a dohányhoz’...) az előző rész cliffhanger-éből meglepő fordulatot hoztak ki, mert újabb szereplőket helyeztek fel a titkos-ügynökök térképére, már a moszad is rejtőzködve dolgozik amerikai földön -ezzel sok kellemetlenséget okozva mindenkinek. de főleg philip-nek fájhatott a feje a zsidók akciója miatt, de meglepően sokat elbírt ma, a feszült várakozást a búvóhelyen, a rab megalázó kiszolgálását, és azt, hogy végig kellett hallgatnia a fickó összes mondandóját, legyen szó az időjárásról vagy az izraeli kommunista módszerekről. plusz még a lelkiismeretével is el kell majd számolnia a tudós kapcsán... eközben persze clarke-ként lett volna jelenése, de elizabeth egy merész döntéssel elébe ment a problémának, és egészen lenyűgöző volt nézni, ahogy a két nő együtt borozik a kanapén, és figyelni hősnőnk reakcióit a furcsa szituációra, hogy itt az a naiv spiné, aki fülig szerelmes az ő férjébe, és még azt is végig kellett hallgatnia mosolyogva, hogy a szexuális életüket kibeszéli... az fbi megint pórul járt, sőt, oleg-ről, a szovjet apuci kedvencéről kiderült, hogy lelkes támogatója a kapitalizmusnak, és ennek a levét stan fogja meginni, de nagyon csúnyán... ($$09.05.)

„she’s upstairs, you know, waiting to have sex with me and i’m sat downstairs watching redos of, like, some hot times with some hot girl that i just picked up in some place and i’m fucking pulling myself off.”

uhh, tök jó lenne valami jót írni most, de amíg lementem inni egy pohár vizet, kiszaladt az összes gondolat a fejemből... ja, kicsit elviccelem, mert eléggé nyomasztott ez a rész, kell egy kis feloldás... megint egy egyszerű scifis alapötletből indultunk ki, mi lenne, ha egy eszközzel tudnánk rögzíteni az összes emlékünket, és így ezeket visszatekerhetnénk, kivetíthetnénk. és mi csináltak ebből a nagyszerű ötletből? egy családi drámát... de ez így volt jól, annak ellenére, hogy a való életben nehezen viselem a féltékenykedő embereket, itt talán azért tudtam együtt-érezni ezzel a szerencsétlennel, mert volt alapja a hisztijének. és elég félelmetes belegondolni, hogy bármilyen veszekedés előszedhető lenne bizonyítékként később, hogy a hozzám hasonló nosztalgiára hajlamos emberek mennyire benne tudnának ragadni a múltban egy ilyen eszközzel (arról a nagyon szomorú jelenetről már nem is beszélve, mikor úgy nyomja a házaspár a rutin-szexet, hogy közben vissza-flessel a kezdeti tűzre...). szóval ja, nem hiszem, hogy szívesen élnék egy ilyen eszközzel, valószínűleg csak ön-ostorozásra használnám... ($$07.01.)

hmm, nem könnyű három rész után évad-értékelőt írni, főleg ebben az esetben, ahol az antológia-jelleg miatt ennyire különbözőek az epizódok. ami mégis összetartotta őket, az az, hogy mindegyik egy egyedi ötletre épült, és érdekesen építették fel erre az ötletre az adott részt. elkerülhetetlen, hogy kedvencet válasszon az ember, és gondolkozás nélkül írhatom, hogy a második volt az, ami a legjobban elvarázsolt és elgondolkodtatott. de a másik két rész is nagyon szórakoztatott és rágott belülről épp eleget, hogy emlékezetes maradjon ez az évad.

„we buy shit that’s not even there. show us something real and free and beautiful. you couldn’t.”

az élet egy mókuskerék. beletörődünk a monotonitásba, abba, hogy napról-napra leszedál a média, hogy nincs más dolgunk, mint kiszolgálni a rendszert, azt enni, amit adnak, legyen az vizuális szennyezés vagy jól kiporciózott érzelem. nincs egyéniségünk csak virtuális életünk, ott meg annak hazudhatjuk magunkat, akinek csak akarjuk. még reményt is vehetünk, nem is olyan drága, de nem biztos, hogy megéri, mert ha elmúlik, még nagyobb lesz bennünk az üresség, mint előtte volt... borzongatóan rémisztő anti-utópia, ami itt van egy karnyújtásnyira, és nem mondanám, hogy az epizód megtekintése megerősített volna abban, hogy nem errefelé tart a világ, mert a hollywood-i hősiesség helyett inkább egy kényelmetlenül cinikus befejezést kaptunk -csak egyféleképpen törhetsz ki a kisemberség skatulyájából: ha eladod magad... mert ha a nép bekajál, akkor a média kurvát csináld belőled, a nép boldog lesz, te meg boldogulj, ahogy tudsz, cseppet sem számít, ott állnak sorban a többi birka, akiket helyetted be lehet lökni a reflektor-fénybe... nem igazán érzem most jól magam, pedig maga az epizód lenyűgözött, csak be is mászott a bőröm alá, és most nem hagy nyugodni... (jessica brown findlay-t alig akartam megismerni ezzel a hajjal, pedig a downton óta nagy szerelmem.) ($$06.29.)

„the prime minister will perform an indecent act on your screens, in the hope that it will ensure the release of princess susannah.”

mivel mostanság épp elveszítették a britek a józan eszüket, ezért arra gondoltam, ideje megnézni a megőrülésüket szatirikus formában is... persze hallottam már a részről, ha máskor nem, akkor david cameron ’piggate’-je kapcsán, úgyhogy tudtam, hogy mire fog kifutni az egész, de mégis élvezetes volt végignézni ezt az abszurd, de mégis drámaként maró epizódot. mert pontosan ez a kettősség volt a legérdekesebb aspektusa -hogy fog egy hihetetlen alapötletet (ti. hogy a miniszterelnöknek élő adásban kell közösülnie egy sertéssel váltságdíj gyanánt), és teljesen logikusan végigmegy a realista aspektusain. hogy reagálna a nép? mennyire lenne lojális a média? milyen intézkedéseket venne végig a miniszterelnök közvetlen stábja? és persze mi játszódna le egy ember lelkében, amikor egyre inkább tudatosul benne, hogy mit kell tennie, és ez milyen következményekkel jár. és a néző is érzelmileg végigjárja ezt a skálát, a ’hehe, disznóbaszás!’ vigyorgástól az együtt-érző elkomorulásig. ezt az abszurd kifordított sztorit jól támogatták a minőségi angol színészek, a képi világ tipikus angolossága sem bántó, azért viszont respekt, hogy nem ízléstelenkedték el az aktus mutatását, mert egyébként is sokkal érdekesebb volt, hogy hogyan reagálnak az egyszerű emberek, így inkább az ő arcukat néztük. ugyanakkor azért is respekt, hogy egyből egy ilyen megbotránkoztató sztorival merték berúgni a sorozatvilágra az ajtót... (az a legizgalmasabb ebben az antológia-formátumban, hogy fogalmam sincs, hogy mire számítsak legközelebb.) ($$06.26.)

„-wow. a little emotional.

-yeah, me too. we better find something to fuck in paris.”

oh, ne, bevitték az utolsó döfést... a sorozat-záró nagyrészét a sloan/eric nyűglődésre építették, így azt hiszem végleg elvesztettek engem... mert még ari család-központúságát meg is értem, és hát a post-credit scene is azt sugallta, hogy azért még ott dolgozik a kisördög minden idők legnehezebben elviselhetőbb főnökében (néztem is a feliratok között alan dale nevét, gondoltam nem is vettem észre a részben, de aztán csak a kiírás után bukkant fel...), na de hogy a folyton szakító/összejövő párból sosem lesz boldog család, arra rátenném a nemlétező színész-karrierem... ja, és még vince is egy nap után nősülésre adta a fejét, hogy biztos, hogy úgy érezzük magunkat, mintha egy csöpögős hollywood-i romantikus filmbe csöppentünk volna. és ne mondja nekem senki, hogy ez volt a karakter-fejlődés a kezdeti felszínességhez képest, mert menten elsírom magam... ($$06.07.)

szerintem eleget sírtam az évad alatt, úgyhogy nem nagyon szaporítanám túl a szót -egész egyszerűen nem állt jól a sorozatnak, hogy ennyire eltolták az arányokat a drámák és az érzelmek irányába, hogy a magánélet mindennél fontosabb volt, és így kiherélődtek az egyébként frenetikusan vicces karakterek is. és az a baj, hogy hiába dobtuk el az alap-koncepciót (azaz hogy benézünk egy kicsit az álomgyárba hátulról), nem került bele helyette semmi plusz hozzáadott érték. sőt, a humor csökkenésével az élvezeti faktora is erősen csökkent (és most így belegondolva a csöcs-tartalom sem volt kielégítő...).

érdekes visszanézni a sorozattal kapcsolatos érzelmi reakcióimra. azt már a pilot-nál is írtam, hogy annak idején két rész után elkaszáltam a show-t, mert nem éreztem annyira szimpatikusnak a srácokat, hogy megérjék a befektetett időt. aztán a második próbálkozásnál már sokkal megfontoltabb voltam, és mire elértem az első évad végére, addigra kezdtek hozzám nőni a szereplők. el tudtak szórakoztatni, és ez volt a legfontosabb. aztán szépen rajtam ragadtak azzal, hogy minden héten egy ebédidőt rájuk szántam -szerintem mostantól, ha meghallom a jane’s addiction főcím-dalát, akkor be fog indulni a gyomorsav-termelésem... de tényleg lehetett élvezni a felszínes poénokat, ari gold verbális ámokfutásait, a hihetetlen mennyiségű ismert-ember-cameo-t. aztán egy idő után kezdett megfáradni a viszonyunk, mert teljesen elszakadtunk az insider-kedéstől, már a közelébe sem mentünk a filmkészítésnek, és igazából heteken át ugyanazokat a köröket futottuk, mert az írószobában mindenki kapott egy szálat per évad, és azokat rágtuk 10-12 részen át. a végét meg főleg nyűgnek éreztem, mert olyan drámai arculatot akartak adni az írók a show-nak, ami cseppet sem állt jól neki. de azért nem gondolom, hogy keserű lenne a szájízem -sokkal inkább mustáros-sonkás...

(update: entourage -the movie kritika itt!)

„most bizarre courtship of my life.”

azért jó, hogy a végére érünk a show-nak, mert így talán nem kell többet látnom eric ’sloan-arcát’, mert kurva unalmas már a hisztis picsogása... mondjuk azt sem gondoltam volna az elején, hogy ari-t pityeregni látom, de hé, az csak billy szép forgatókönyve miatt volt... a rész tanulsága, hogy vinnie egy önzetlen barát, testvér és szerető -igaz, eddig kicsit titkolta ezt... ($$06.07.)

„grill master! are you in my fucking house? i’ve got a new show for you. it’s called ’boy meets husband who kills him'.”

játszunk egy kicsit el azzal a gondolattal, hogy én hogy írnám a show-t: e nem lelkizne sloan miatt, hanem megállás nélkül dugná melissa clarke-ot; vince nem lelkizne azon, hogy hogyan bánik a nőkkel, hanem sorban megdugná az összeset, elsőként az újságíró-lányt; ari nem lelkizne a válása miatt, hanem csúnyán lezúzná a feleség-baszó séfet; drama nem lelkizne a rajzfilm miatt, hanem behúzna egy isteneset dice-nak... szóval, ja, sokkal felületesebb és perverzebb lenne a végeredmény, de ne mondjátok, hogy ne lenne sokkal szórakoztatóbb is... ($$06.05.)

„-so we used each other.

-yeah, no big deal.”

...és azt mondtam már, hogy milyen rosszul kezelik a kapcsolatokat idén...? ari-ék nyűglődése katasztrófa, melinda clarke szex-jelenetét nem mutatják e-vel, és még vinnie is felsül az egészen különleges brit akcentust hozó alice eve-vel. na, ti is érzitek már...? (ja, és még taylor lautner-t sem sikerült megszerezni az epizódhoz? mondom én, hogy ari gold nincs a helyzet magaslatán...) ($$06.04.)

„mashed-up spaghetti and meatballs”

most akkor átverni a hatóságokat cool dolog...? persze, hangulatos volt a vége, ahogy fellélegeztek a srácok, meg az aggódós út közben is voltak jó pillanatok (drama és az ecet), de azért nem örülök, hogy vince körül mostanában ennyire köröztetik a drámát. azt meg sejtem, hogy a gold családot egyesíteni akarják a végére, de szerintem a lehető legrosszabb utat választották ehhez -főleg így, hogy láthattuk, hogy ari mennyire jó lenne együtt dana-val. ($$06.02.)

„i’m not scared. i’m scared for the town. ’cause once i go out, women will fall and men will start wailing. you do not want to compete against me for ass, vinnie.”

kicsit úgy érezhettük magunkat a rész nézése közben, mint turtle, akit egymás után érték a lelki csapások. nem jó ez így, hogy ennyi szart öntenek a srácok nyakába. még az az egy tartja bennem a lelket, hogy ari 19 év után új nőben márthatta meg a cerkát, illetve, izé, majdnem új nőben... ($$06.01.)

„i want you to call over to the ’mad men’ offices. i want you to get everyone -from matt weiner to the p.a.s- to treat that waiter like shit, humiliate him and send him packing. (...) if i see that kid on the ’mad men’ set, i’m gonna be a mad fucking man, all right? if i see him anywhere -even as a puss-faced zombie in ’the walking dead’, i’m gonna shoot someone in the head.”

tök alapnak kéne már lennie hollywood-ban, hogy tisztában vagy azzal, hogy nem bosszantod fel ari gold-ot... de még vannak olyan idióták, akik ezt nem tudják, és randiznak a feleségével... (ari kifejezetten vicces, amikor kutató-módban van...) és megint mentünk egy kört e és sloane körül, gondolom nem utoljára. azt meg nagyon remélem, hogy dice nem cseszi el drama sikerét... ($$05.24.)

„sober is sexy.”

baj-e az, hogy átugrottuk vince rehabját és e-ék nagy szakítását? maradt így is elég dráma, hogy elvegyék a kedvünket... mert persze hímes-tojásként bánnak a nagy sztárral, túltolják az aggódást (főleg drama, de ő legalább ezt viccesen teszi). de ez még szép organikusan következett az előző fináléból, ami viszont igazán bassza a csőrömet, hogy ennyire tönkre tudták tenni a gold-házasságot. (a nap nyertesen billy, aki egy pillanat alatt össze tudott szedni egy busznyi tiszta csajt, sőt, mire vince-ékhez értek, már tudta mindnek a nevét is...) ($$05.16.)

„#savegreendale”

először nem értettem a kissé katyvasszá váló történet-nélküliséggel mit akarnak kezdeni, de aztán szépen keveredett ki belőle a rész, ahogy a sok szép és jó dolog, amit a greendale-ért tettek, a vesztét is okozza a greendale-nek. mintha a lezárásra készülnének... (++07.13.)

„a crippled little rata.”

lehetsz bármilyen hideg, aki minden lépést jó előre lát, lesz egy gyenge pontod, és az lesz a veszted... ha van spoiler, amit nem tudott kikerülni az ember, ha sorozatos honlapokon járt, akkor ez az. de annyira nem zavart, mert a ’hogyan’ ugyanolyan érdekes maradt. kellett már egy walt-terv, amiben minden összejön (úgyis olyan szerencsétlennek ábrázolják sokszor, nézd meg ma is hányszor esett/kelt), az már egy más kérdés, hogy milyen áron, milyen mélységekbe kellett lemennie, hogy véghezvigye ezt. nincs több morális gátja? vagy maradt még valami az ártatlan lelkéből? vagy ő is kétarcú lesz, mint mr.gus? (bocs, nagyon adta magát, egyébként sejtek emögött némi írói szándékot is, nem csak azért sérült úgy-ahogy, mert végtelenül cool volt, hanem erre is utalni akartak.) talán a négy évad során most jön leginkább őszintén a kérdés: hova tovább? lejjebb? ennél? (++07.05.)

szégyellem, hogy már negyedszer kell ugyanazt az érvet felhoznom, hogy jó, sokszor nagyon jó, de... főleg, ha részleges amnéziába esem, és csak az évad második fele jut eszembe hirtelen... plusz fel tudok sorolni érveket, amikben jobb volt ez az évad, mint az előzőek: skyler érdekesebb lett így, hogy nem csak hisztizik és kötekedik, hanem a nagy titok tudójaként cselekszik; örültem annak is, hogy jobban belemélyedtünk a drog-bizniszbe, a kartell-ügyekbe; kiteljesedhetett egy igazán markáns antagonista. ugyanakkor nem tett jót a hangulatnak, hogy a két főhőst eltávolították egymástól, hogy az elején szokás szerint kicsit érdektelen volt minden szál, valahogy mindig el kell jutni a lökés-pontig, hogy igazán élvezni tudjam. (az arcát a kezébe temeti) tetszett.

„i alone should suffer the consequences of those choices, no one else. and those consequences... they’re coming.”

kicsit sajnálom, hogy az agy-robbantó coldopen-eket hanyagolják mostanában, bár lehet, hogy minden percre szükségük van a történet elmeséléséhez. vagy ez is az ívet segíti, mert olyan mesteri szintre fejlesztették a feszültség fokozását, hogy elértek a tökéletességhez legközelebbi határhoz. mert walt könnyen kibeszélte magát az őrizetből, majd már-már samcro-san merengett egy jó zenére (első szint), a mosodánál tudtuk, hogy nem lesz lebukás, de azért zizegtünk (második szint), aztán amikor jesse-nek realizálódott, hogy miért beteg a kissrác (harmadik szint), aztán a gonosz által megtervezett konfrontáció (nehezen tolerálható szint, két briliáns színésszel), és a várakozás a parkolónál (elviselhetelen szint). most már csak az a lehetetlen feladat áll az írók előtt, hogy ezt a fináléra fokozzák... (++07.05.)

„you lose your hair, go on a couple stakeouts... all of a sudden you’re, what, kojak?”

próbálom megfejteni, hogy az öreg miért a híd a kwai folyón-t nézte, de még nem jöttem rá a szimbolizmusra... hihetetlen, ahogy csupán az arcával játszik a sorozat kezdete óta, felesleges béklyók csak a szavak. de van, amikor nagyon tudnak marni, amikor kimondatnak. mondjuk ha egy sivatagban közlik veled, hogy kinyírják az egész családodat, ha... a vége megint erős lett, ahogy a pénzügyi mellékszál fontossá változott, ahogy walt végleg elvesztette az eszét, és a zene zajfüggönnyé változott. ezért kell ellenpontnak a morbiditás, hogy el tudjuk viselni (rip, hehe, ted, hehe), mert különben csak az ujjaink közül kinézve tudnánk csak közelebb lopózni -ahogy (figyelj!) hank teszi a megoldáshoz... (++07.05.)

„-i speak english.

-so you understand what ’asshole’ means. now, go get me my phenylacetic acid, asshole.”

tíz percig reménykedtem, hogy meg merik lépni, hogy kihagyják a főszereplőt egy epizódból, de aztán kimászott walt a véres takaró alól... de továbbra sem rajta volt a reflektor, igaz, hogy a testi megtörés mellé beszedett lelki zuhanást szépen prezentálta. volt egy kis mellékes skyler-is, akinek a a legnagyobb jellemhibája, hogy naivan hisz az emberek jóságában -pedig vannak szar alakok is, drágám. a fő hangsúly (nagy örömömre) a kartellen volt, ahogy a gyíkoktól örökölt hidegvérével mr.gus bosszút állhatott ugyanannál a medencénél, ahol húsz éve megfogadta azt. olyan stílusosan, ahogy csak ő tud. jesse meg szépen felnőtt minden feladathoz a szemünk előtt. (nem csak chile-ben tenyésztenek stílusos embereket, a kisrepülős nyitány alapján vágtam, hogy ms. maclaren nevét fogják kiírni a főcímben, gyönyörű volt a kép, mint mindig.) (++07.05.)

„two hours and 18 minutes”

amikor egy jellegzetesen csúnya cipő kerül a középpontba... van, amikor tettlegességig fajul az egymásnak feszülő feszültség. megérthető, sok szar kavarog hőseink körül az elmúlt időszakban, a fejükbe szállhatott mindez. egyébként sem értem, hogy jesse miért végez el minden alja munkát másodállásban. oké, hogy így ott lehet a western-filmes lövöldözésnél (kellett ez a támadás, hogy kicsit felélénküljön a rész tőle). vicces, hogy mr.gus ugyanazzal a módszerrel próbálja meggyőzni őt, mint walt-ot annak idején –a hasán keresztül... az epizód legmeglepőbb momentuma az volt, hogy a korábban sokat szidott skyler hozta a legjobb jelenetet a buta szőke karakterrel, hitelesen, viccesen. valahol éreztem én, hogy az ex-főnöke még vissza fog térni, szerencsére szakmai alapon tette ezt csupán. (++07.04.)

„sangre por sangre.”

mucho gusto, mr.gus. ideje volt egy epizódot rászánni a nagy háttéremberre, kicsit az ő (kamerás) szemszögéből látni az eseményeket. és aztán a végén jött az igazán kellemes meglepetés, a flashback. az egy dolog, hogy sütött belőle a karteles mexikói hangulat, de a várható fordulatok ellenére feszült tudott maradni végig. remélem a chile-i rejtélyre is fény derül az évad végéig. back to the usa, hank természetesen ragaszkodik a gumicsontjához, egyre nagyobb pánikba sodorva walt-ot, aki körül megint egyre tornyosulnak a hullámok, retteg, hogy mi lesz a nyomozással, az életével, nem bízik senkiben (mire fel?), és még a leletét is gyanúsan elmismásolta. (napi vigyorgós jelenet: amikor a parkolóban felbukkant mike a szomszédos autóban.) (++07.04.)

„rebel without a cause”

mindenkinek kell feszültség-levezetés. lövöldözős játék (biztos, hogy megfelelő megoldás egy gyilkosság feldolgozásához? viszont az önsegélyező csoport sem tökéletes -mert kibeszélni jó, de attól még a problémák megmaradnak.), egy kis autókázás, egy robbantás... két irányból is rádobták mr.gus nyakára a kötelet, milyen jó lesz nézni, ahogy vergődik majd ezek között. várható volt, hogy amint egy komoly jelenetben jesse megkapja a ricint (már megint, nem szabadulunk ettől a portól -szerencsére), egyből találkozni fog a csirkekirállyal -de elszalasztja a lehetősséget. hank sem most fogja még a jelvényt a képébe nyomni a kriminális elmének, szépen lépésről/lépésre halad (mostanában nem tudok kihagyni egyetlen ziccert sem...). (++07.04.)

„boss has to be tough.”

mr. önérzetes white. már az előző rész végi részeg monológnál is lehetett érezni, de másnap is ki-kitört belőle ez a mentalitás, vagdosva mindenkit maga körül az egójával, jó nagy csapásokkal, hogy biztos magas legyen a kárérték. jesse-ről még lepergett a dolog (egyébként is bírjuk őt, amikor az eszét is használja -vagy a meth-esek közt gyűjtött tapasztalati pontjait). junior-ral sincs gond, csak jó apa módjára meg kell neki adni, amire vágyik, ez az igazi gyereknevelés a huszonegyedik században. skyler más téma, de nála előre lehet tudni, hogy fog reagálni bizonyos dolgokra (bár az államhatárokon átívelő pénz-dobálása tetszetős volt). …ez ilyen kicsit ’átvezetős-nemszeretem’ epizód volt, de túl lehetett élni. (++07.02.)

„you got me riding shotgun to every dark anal recess in the state. be nice if you clued me in a little.”

az ember annyira hozzászokott már a rész eleji flashfoward-okhoz, hogy akkor is azt vár, amikor épp nem ugrunk előre a desszerthez. de egyébként is végig próbáltak minket átverni az epizód során. pedig sokszor egyértelmű volt, hogy nem az fog történni, ami a legegyértelműbb lenne. túl evidens volt, hogy jesse-nek más sorsot szánnak, mint hogy ássanak neki egy lyukat a sivatagba (egyébként is, mr.gus-nak mindig van egy terve). de ott volt még, amikor jesse törte a cuccot, aminek hogy/hogynem lövés hangja volt... meg egy csomó ilyen apróság. de hé, van, amikor jó dolog átverve lenni. egyértelmű! mint ahogy az is, hogy a spanyol rap szexi... (++07.01.)

„to w.w. my star, my perfect silence.”

banda-háború van kialakulóban, és ezzel csak a szokásosan zseniális nyitányban foglalkozunk csak? gonosz. bár most nem volt baj a feldobott szálakkal sem, csak mondjuk a ’gondosan találjuk ki, mit is hazudunk’ jelenet nekem egy pár perccel hosszabb volt a kelleténél. utána már hank-éknél működött, főleg, amikor előkerült a videó (tipikus, humorral vezetjük fel a komolyabb probléma kikerülését), majd a két férfiember ügy-átbeszélése is működött. tényleg eljött a múltkor kért atyai pofon ideje, jesse átcsúszott a nem tolerálható kategóriába a komoly üzlet-emberek szemében. várható volt, most egy kicsit aggódunk érte. hogy jöjjön meg az esze... (++07.01.)

„attitude adjustment.”

az ott egy blackeye? hát perszehogy egy blackeye, hát nem emlékszel az előző részre? tegnap este nézted... így kezdtem a részt, de hogy miről tudnék írni ezen kívül...? kár, hogy az ’if i had a heart’ már véglegesen a vikings-hoz kötődik nálam, mert itt is felfedezhettem volna ezt a nagyszerű dalt. illet is jesse megborulásához, a srác már vészesen a ’leszarom’ fázisban van, illene már kiosztani neki egy/két atyai pofont. igaz, az ráférne hank-re is, hogy kijöjjön az apátiájából (a kedves hazudozó feleségéről már nem is beszélve). és akkor ott volt még a white-család, akik elég jól menedzselik a pénz legálissá tételét. jó páros ők, akárki akármit mond. az apró lépések meg haladásnak minősülnek… (++06.30.)

„can’t get more dependable than a wheel gun.”

mindenki elfoglalja magát. van, aki köveket ásványokat gyűjt. van, aki mindent számításba vesz egy leendő üzletnél (csak az emberi tényezőt nem). van, aki komoly elhatározásra jut, hogy változtasson a főnök/beosztott viszonyon (csak nem gondolja át rendesen, hogy milyen védelme lehet ennek a bizonyos főnöknek). és van, aki képtelen a fejében lévő gondolatokkal együtt élni, így mindent megtesz, hogy kiűzze őket onnan, jöhet a drog meg basszus, a lényeg, hogy dübörögjön. a recept nem változott, idén is lassan kezdjük felépíteni az évadot. (++06.29.)