soroló

„if you want to beat some kind of confession out of me, you’re gonna wait until there are no more terrorists running around. with chemical bombs stitched inside their fucking bodies!”

...és budapest végre levette álarcait, önmaga lehetett, megmutathatta önön valóságát... tök jó, hogy ismerős helyszíneken rohangálnak hőseink, de ugyanakkor fura módon ki is zökkenti az embert, hisz’ ő maga is izzadt már eleget abban a villamosnak becézett szardíniás dobozban. egyébként fináléhoz méltó nagyszabást kaptunk, kötelező vezér-áldozattal. árpa attilának meg piszok jó ügynöke lehet. kicsit kölcsönadhatná az országimázs központnak is, hátha kishazánk karrierjét is fellendítené... (**11.12.)

emlékszem, féltem attól, hogy az amerikaiak majd belerondítanak a pénzükkel az angol minőségbe, de igazság szerint jócskán javítottak az alapanyagon. pörgősebb, humorosabb, szexibb lett, amit mosolyogva töm magába az ember, akár nagyobb dózisban is. leírtam már párszor az elmúlt hetekben, hogy nem az eszéért szeretjük a showt, nem bizony. de van ezer más előnye, ami miatt meg nagyon is. tetszett.

„one thing this place has plenty of, it’s potential suicide bombers.”

tetszik, hogy a készítők hallgattak a magyar szakikra, hiteles lett a csecsenföldi rész is -igaz, csak néhány lelakott tömbház meg egy-két lada niva kellett hozzá. de mondhatjuk azt is, hogy tudják, hogy az m3-ason kell kerepes felé menni. erőteljesen köszönthetjük a főszálat, így az év vége felé kellett már. két robbantás között meg lehet elmélkedni, hogy megéri-e két lábon járó gyilkológépnek lenni, vagy jobb lenne-e inkább a pelenka hadműveletet választani oké, másnak az a problémája, hogy a főnöknéni biztosítja számára a napi punci-betevőt... (**11.12.)

„everyone knows what happens to girls who are taken by hasani. they are raped, then addicted to heroin, then sold off to be slaves.”

mit meg nem tesz az ember egy különleges nőért -árkon, bokron, aknamezőn át, leküzdve minden akadályt. a rosszfiúkhoz érve meg jöhet az egyszemélyes hadsereg üzemmód. túl sok meglepetéssel ez a rész sem szolgált, mégis jóízűen nézzük. a magyarság-tudatom meg az ikarus-szal lett teljes. (**11.12.)

„rough guide to kosovo.”

helyszínt váltottunk, végre áthurcolkodott a stáb kishazánkba. ez mondjuk jelenleg még nem nagyon látszik, legalábbis a jellegtelen erdőről, tisztásról, lepukkant gyárépületről nehéz lenne bármit is bizonyosan állítani. bezzeg annak kurvára megörültem, hogy nem kell a csütörtöki terápiáig várnom, hogy nagy zsoltit láthassam (jó, persze, ki számolja, hogy kábé három percet és két mondatot kapott...). így európával most mellőzük az egzotikumot, az érzés viszont ugyanaz maradt. gonosz terroristák keménykednek, heroint gyártanak, van árulás, van lövöldözés, vigyorgós egysorosok és indokolatlan csöcsök. helyes. (**11.12.)

„redemption costs.”

mindenki a szőke nőt akarja. de van egy, akinek mindig bűntudata van a szőke nők miatt... ma sem kímélték sem az embert sem a felszerelést, ment a kommandózás, lőttek, robbantottak, ahogy kell. eredetiséget úgysem várok el továbbra sem. apróbb botlásokat meg mindig megbocsátok -nem várom meg a halálomat... (fáj a szemem, attól lettem morcos, bocs minden fan-től...) (**11.01.)

„humanitarian ransom business”

maradtunk afrikában, de a szitu új, jobban a helyi viszonyokhoz adaptálták a sztorit. úgyhogy a helyi rosszarcú galeri fegyverekkel hadonászik, szőke doktornőket rabolnak el, mercedes-szel szállítják a csirkéket. én, az átívelés-buzi, egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy jó-e, ha minden duplarész kiemelt fontosságú arcát a nagyon gonosz arabhoz kötjük, mert talán kicsit megerőszakoltnak tűnik a dolog. viszont örülök, hogy megint sikerült minőségi vendégszereplőket hívni, éljen iain glen, éljen adewale. (**11.01.)

„pleasure and pain. that’s me.”

ha két bomba is akad egy epizódban, azért legalább az egyiknek muszáj halált okoznia. és inkább scott őrmester kurvaanyázásait hallgatjuk szívesen továbbra is, szóval jó választás volt... plusz így némiképp kifizetődött a sok apró lélek-vájkálás (amiből nem mellesleg a sötét oldalnak is kijutott). lezártunk egy újabb küldetést, mehetünk új országba, göngyölhetjük tovább a nagy összeesküvés szálait. akár most azonnal, jól eteti magát a sorozat. (**11.01.)

„i’m just wondering whether you’re going to fuck me or kill me.”

jó ízléssel megáldott terroristák ezek, dél-afrika szép és jó helyszín, ki is használják az operatőr és a rendező, vannak lenyűgöző tájképek és lepukkant lemez-putrik egyaránt. a látványhoz tartozik még egypár apró női kebel, amit a bond-gonosz macája típusú néni rak ki elénk előszeretettel. magát a gonoszt liam cunningham hozza a tőle megszokott cool-sággal. nem maradnak le tőle hőseink sem, röpködnek a laza egysorosok. meg a pisztolygolyók. (**11.01.)

„honey, i just got shot in the leg, and it’s making me real cranky.”

ha már beizzítottuk a motorokat a nyitányban, most csak szinten kellett tartani a tempót és a feszültséget, és ez maradéktalanul sikerült is. sültek a fegyverek, fröccsentek az agyvelők, keménykedett mindenki, akinek kellett, és ez mind így van nagyon jól. sodor magával, így nincs kedved azzal törődni, hogy minden fordulatot tudsz előre, ha láttál már életedben kettőnél több filmet. a végének adtak egy kis átívelés-ízt is, nagy összeesküvést is belengettek. meg lettem én győzve már korábban is, nem kell még böködni srácok, jövök vissza hamarost! (**10.29.)

„life’s just one long pussy prowl for you, isn’t it?”

más lesz-e egy sorozat, ha egy amerikai kábeltévé fantáziát lát benne és jó sok pénzzel kitömi az eredeti angol gyártó zsebeit? hát hogy a fenébe ne! és nézhetjük az apróságokat, megtöltődött káromkodásokkal, csöcsökkel, vérfolyammal, sokkal színesebb, élettel-telibb, de a nagy kép még fontosabb, az eredeti főszereplő parkoló-pályára téve, helyette két nem kevésbé kemény arcot kaptunk. hogy baj-e, hogy kvázi egészen másfajta sorozatot prezentálnak? nem hálistennek, van pörgés, van keménykedés, van izgalom, a gonosz terroristák meg a hősködés úgyis megmaradt. jó persze, azért túl mélyen nem megyünk bele a dolgokba, arra ott a homeland, mint az okosabb testvér, ide csupán szórakozni járunk. és így helyreáll az univerzum egyensúlya. (**10.28.)

„friendly fire incidents”

az elején örömködtem, úúúh, igazi harc, katonákkal, rakétákkal, aztán megint jött a kommandózás... de legalább érdekesen beleláttunk az afganisztáni és pakisztáni viszonyokba, számító dögöknek állítottuk be az amerikaiakat (toby stephens-nek szokás szerint jól ment az arcoskodás), kaptunk egy vicces sidekick-et (spud akcentusa az elmúlt tizenöt évben mit sem változott), meg egy csomó gyönyörű felvételt a sivatagról (más volt a rendező, mint eddig, nem?). és persze szétlőtt fejből spriccelő vért, profin megcsinált robbantásokat, orosz-rulettet, hisz’ mégiscsak egy férfi-sorozatról van szó, kéremszépen. az átíveléssel is próbáltunk kezdeni valamit, de inkább ezt is hősies önfeláldozós katonai bullshitbe csomagoltuk. a magánéleti alapozásról már nem is beszélve... (**01.12.)

túlságosan is hozzászoktattak az angolok ahhoz, hogy ami az ő asztalukról jut el hozzánk, az kicsit másabb ízű, eredetibb, gyakran ötletesebb, mint az amerikai sorozatok. talán ezért csalódtam kicsit, mert ez csak egy sima akció-móka lett. nem okos, nem mély, de pörgős, látványos, izomtól dagadó, izzadságtól ragadó maszkulin örömködés, az egyszemélyes kommandó mai megfelelője. amivel nincs baj, de én szerettem volna, ha mélyebben belemegyünk a politikai dolgokba, és főleg a karakterekbe. természetesen kíváncsi vagyok, hogy az amerikai pénzemberek felügyelete alatt még ilyenebb-e a második felvonás (elvárásaim legalább már nincsenek), ha megérik az idő, épp férfiasabb hangulatban leszek, mindenképp belenézek majd. inkábbtetszett.

„the operation codename is ugly trade.”

új küldetés, új helyszín, új hangulat. jól hozták az afrikai miliőt, bárhol is zajlott a forgatás. változatos dupla-részt kaptunk, volt itt prisonbreak-es börtönből szökés (nem kihagyva a korrupt őrök által szervezett verekedést), busman nyomkövető elől menekülés a dzsungelben, aids-árvák mentése a rosszarcú banditáktól (hogy némi afrkai referencia is legyen), személyes mélydráma, meg azért a brit külpolitikának is oda-pörköltünk kicsit. ethan hunt találkozik james bonddal... so, eredetiség még mindig nem sok szorult bele, de a jellegéből adódóan könnyen elpörög a másfél órás játékidő. (az ezredest játszó színész arca addig piszkált, míg meg nem néztem az imdb-n, és csaptam a homlokomra: homeland! a szimpatikus szöszi segítségnél viszont nem jövök rá, honnan ismerős...) (**01.11.)

„i lay my life for your sake.”

itt ülök a billentyűzet felett, és fogalmam sincs, hogy kezdjem el... és nem azért, mert rossz volt, korántsem, csak nem találom a fogódzót. lehet, hogy azért, mert túl sok újdonságot nem sikerült belepréselni, kezdtünk elhibázott akcióval, majd annak a következményeivel, aztán némi időugrás után jöhetett a fő mission, ami persze összefügg a nyitánnyal. a hagyományos katonai lövöldözés mellett volt egyszemélyes kommandózás is meg napfelkeltében szálló helikopter. talán az arabok lógtak ki kicsit a sémákból, bár azért gonoszkodtak kellően. (valamivel ellensúlyozni kellett a tipikus hisztis tini-lányt meg a megtört feleséget, bocs, gonosz vagyok...). a pörgős akciók után megkaptuk a háború-ellenes beszédünket, valamint nyitva hagytunk egy szálat, mégiscsak egy sorozatot kell prezentálniuk a készítőknek. so... (fejet vakar) jól elpörgött, de azért az angoloktól több eredetiséget várnék. talán majd holnap, az új helyszínen, nem kötik őket ennyire a toposzok... (**01.10.)