„gaijin, you killed my kumicho!”
tovább bővítettük a távol-keleti hangulatot, több szempontból is -kiléptünk végre bangkok-ból, egy kicsit a kevésbé szép, beton-épületes irányba, majd szerencsére sokat időzve a dél-vidéki csodálatos tengerparti tájon, háttérben szigetekkel. báááár, tulajdonképpen nem mindegy, hova csapódnak be a lövedékek...? mert új rosszfiúk is feltűntek a színen, méghozzá a keményebbik fajtából, egyenesen japánból, tetoválásokkal és gépfegyverekkel felvértezve -bááááár, ezek is ugyanúgy hullanak a 20-asok lövedékeitől, mint bármelyik másik rosszfiú. viszont michelle yeoh is megvillanthatta egy pillanatra, hogy miért őt szerződtették a szerepre (ha már vendég-színészek: dustin clare-nek milyen haja volt már, atyaúristen...). egy kicsit szétszedték a csapatot, hogy damien megkapja az apa-perceit, de basszus, hogy csak ilyen idegesítő tiniket tudnak írni hollywood-ban... volt még egy célja annak, hogy kedvenc punci-mágnesünk külön akciózott: mert az írók még mindig azt hiszik, hogy nem jövünk rá egy pillanat alatt, hogy drámainak akarnak szánni egy karakter-kiírást -pedig szegény lánynak már akkor tudtuk, hogy megpecsételődött a sorsa, amikor szemet vetett hősünkre, ma meg már esélye sem volt a telefonos enyelgés után... oké, sírunk, de megyünk tovább, elhagyjuk thaiföldet, mert mit érne a sorozat rendszeres helyszín-váltás nélkül? ($07.27.)