„someone once told me, ’time is a flat circle’. everything we’ve ever done or will do we’re gonna do over and over and over again...”
ki a fene számít arra, hogy egy nyolc részes sorozatnál az ötödik résznél változtatnak a játékszabályokon...? véget értek a kilencvenes évek, méghozzá jó véres véget, majd néhány ügyes bakugrással nyitottunk egy új idő-síkot. sőt, még a jelen eseményeiben is nagyot fordult minden, hiszen lezárultak a kikérdezések, már tudjuk, hogy miért is voltak, az eddigi utalások helyet határozottan aláhúzták a feltételezéseinket, és mégsem tudom, most merre megyünk tovább. de valahogy édes ez a talajvesztés, mégha szerettük is nagyon az eddigi szerkezetet (ma differenciálták a legjobban az elmondott történetet és a valóságot). de bizony el kell fogadnunk, hogy változnak a dolgok. hogy más idők jönnek (és akkor ide virtuózkodok egy nyolcvan oldalas monológot az időről... kár, hogy én nem vagyok rust, és főleg nem vagyok a megalkotója, hjaj...) (++02.18.)
