soroló

„i’m responsible for my own happiness?”

sokáig komoly ellenérzéseim voltak az antropomorf állatábrázolások irányába, és igazából nem tudom miért, hisz’ én is a disney-filmeken nőttem fel, mint mindenki más. szerencsére mostanában sikerült átbillennem ezen a problémámon, köszönhetően mondjuk john blacksad-nek és usagi yojimbo-nak, úgyhogy már könnyebben vághattam bele egy beszélő ló kalandjaiba. régóta terveztem már ezt, sok jót hallottam már a sorozatról -de az is feltűnt, hogy ezek a hozsannák csak később érkeztek, sokan írják azt, hogy az elején túl kell lendülni, mert nem meggyőző. hát tényleg nem... talán arány-gondok vannak (nem olyan vicces, mint szeretnénk, nem olyan mély, mint amilyennek az alkotók gondolják), talán csak a főszereplő ló(fasz) méretű egoizmusát nehéz megszokni. de szerencsére azt érezni, hogy lehet belőle még az a maró, fájdalmas szatíra, ami megérdemli a kalapemeléseket. (és persze ne felejtkezzünk el a pedigrés hang-csapatról sem, igaz előtudás nélkül lehet hogy eddig csak allison brie-t ismertem volna fel közülük elsőre. meg persze batman-t, izé, will arnett-et.) (×01.01.)

„what we do it’s for something greater than ourselves.”

azt hiszem, kicsit beáldoztunk mindent a nagy csavarnak... bár kétségtelenül egy jó csavar volt ez, ami sokmindent átértékelt az évaddal kapcsolatban -mert eddig azon elmélkedtünk, hogy mi lesz, ha a szülőkkel történik valami, pedig a gyerekek a kulcs, ők a jövő... és így már nem csak az évad eleji traumatikus gyilkosságra néz más szemmel az ember, de az egész szenvedős paige-vonalra is, mert látszik, hogy az írók célt akartak adni a kiscsajnak, amit később tovább lehet fejleszteni, vagy kicserélni őket a kommunizmus eszméivel... és több szempontból is érdekes fejleménynek tűnik az, hogy a szovjet vezetés szemet vetett a titkosügynökök gyermekeire, mert majd végig lehet követni azt, hogy ez hogyan hat mind a gyerekekre, mind a szülőkre. hőseink közt már most megjelent ebből a szempontból az ellentét, túl nagy volt köztük idén az egyetértés, ez most jó indikátora lehet majd annak, hogy újra törést szenvedjen a kapcsolatuk... és megint érdekes volt azt érezni, hogy az ember egy kicsit szurkol annak, hogy sikeres legyen a küldetés, hogy a szovjetek megszerezzenek minden összetevőt a lopakodóhoz (pedig alapvetően ők lennének a rosszfiúk, ugye) -de ugye nem gondolta senki, hogy beeman ügynök hazafiassága egy kis érzelmi zűrzavarral megtörhető lenne...? (csak én szajkózom ezt már két epizód óta...) ($$09.15.)

1982 jó év volt -például akkor születtem... az amerikába beépült kémeinknek ebben az évben sem volt könnyebb dolguk boldogulni a mindennapokban, sőt, vég nélkül kapták a mellék-küldetéseiket, hogy összegyűljön minden adalék egy lopakodó technikához, vagy hogy megzavarják az amerikaiakat a közép-amerikai zavarosban. a sok cselekvés és jövés menés között kicsit talán elsikkadt a lényeg, a lélek-vájkálás, a sok elmélkedős kérdés, ami az életformájukkal együtt jár. bár az évad elején történt egy drámai esemény, ami azért végig a felszín alatt tartotta a feszültséget, a riasztó lehetősséget, hogy az életvitelükből kifolyólag rájuk is minden-órában-minden-percben hatalmas veszély leselkedik... azt már tudjátok, hogy nem lelkesedtem a gyerekek erőteljesebb jelenlétéért, mert csak a szokásos rosszul kezelt tiniket láttam bennük, de a legnagyobb meglepetésemre sikerült úgy kanyarodni ezzel a vonallal is, hogy várjam, hogy jövőre mit tudnak belőle kihozni... annak viszont örültem, hogy az oroszok is kellően hangsúlyosak maradtak, és remélem, hogy a finálé fordulata után nem kell majd nélkülöznünk nina szergejevnát jövőre sem...

„that kid who grew up in virginia beach, we’ll just drop him off somewhere?”

híres utolsó mondatok egyike: „jelents nyugodtan itthonról a központnak, ki figyelné épp most a környék rádió-jeleit?” -várjuk szeretettel ennek a következményeit... jó kis feszültség volt a kezdetektől a részben, egész addig, amíg egy hisztis tini majdnem tönkretette az egészet... és persze, értem, ő egy okos lány, akinek gyanússá vált a szülei titkolózása, az, hogy folyton nyilvánvaló bullshit-ekkel etetik szegényt, de úgy tudják elővezetni az írók ez azt egészet, hogy a falat kaparom tőle -pedig olyan jó lenne végre, ha örömködni lehetne egy hiteles és nem idegesítő tinilány-karakternek... bár azt hozzátenném, hogy paige legalább próbálja összerakni az orra előtt lévő képet, martha meg annak ellenére adja a szerelmes naivot, hogy azért az bevallja, hogy régóta tud már a férje tupéjáról (btw, szép odamondás volt ez az írók részéről a sorozat-béli parókákat kritizálóknak). de mint tudjuk, a szerelem olyan dolgokra is késztetheti az embert, amit egyébként nem tenne meg -például stan-t is valószínűleg rá fogják venni az árulásra, és ehhez nem is kellett más, csak hogy elhelyezzenek néhány foltot nina csinos arcán... oh, és szegény árva srác, nem elég, hogy megölték a családját, de most még menekülnie is kell -de ebben a legfontosabb aspektus számunkra az, hogy ez megint elgondolkoztatja elizabeth-et arról, hogy mi is történne a saját gyermekeivel egy ilyen szituációban. ($$09.15.)

„the answering service is shut down.”

zejko ivanek, a sorozat-színészek sztahanovistája, amelyik show-ban ő nem bukkan fel, az nem is létezik... ügyesen építik fel az évad nagy küldetését, hogy mindig van egy újabb lépcsőfok, a következő megszerzendő információ. ma phillip volt elemében (és nagyszakállban), ahogy a szegény meggyötört tudósember közelébe tudott férkőzni... eközben a kissé zakkant katona-tisztünk beváltotta az ígéretét, és megkezdte a sok bajjal együtt járó bosszú-hadjáratát... a rezidentúrán is fokozódik az érzelmi töltet, mert nina szergejevna eddig gond nélkül cicázhatott a férfiakkal, most viszont már az élete múlik azon, hogy mennyire tudja elvakítani stan nyomozói éleslátását. és mivel szegény pára vak a szerelemtől (és az otthoni zűrzavartól), így azért nem félek annyira, hogy baj lesz a szép orosz lánnyal... hjaj, még mindig nem tudtunk leszakadni a ’kislányom úgy lázad, hogy egy makulátlannak tűnő vallási közösséghez csatlakozott’ témáról, valahogy ez pont az a dráma, amivel engem nehéz megfogni. de lehet, hogy csak nem vagyok ideológiailag elég képzett hozzá... ($$09.14.)

„reagan’s trying to turn afghanistan into our vietnam.”

több mint húsz rész után kezdtem mélyebb logikát keresni abban, hogy ilyen veszélyes küldetésekre küldik a szovjetek azokat az embereiket, akiknek az lenne az alapvető feladatuk, hogy észrevétlenül beolvadjanak, és úgy szerezzenek információkat -mert nekem ez egy kicsit billeg, de tulajdonképpen el tudom fogadni, mert dramaturgiailag meg szükség van ezekre a feszültséget hozó küldetésekre... és hát küldetés ma is volt bőven, jól belekeverve az akkori afganisztáni helyzetet. persze tipikus, hogy egy muszlimot egy szőke nővel lehet szóra bírni, amelyiknél viszont esélytelen ez a fajta csábítás, azt ki kell iktatni a képből. érdekes, hogy phillip ennyire meg akarja kímélni a nejét, és kockáztat, igaz, hogy elizabeth sem nagyon tiltakozott azért, hogy nem neki kell beáldoznia a testét az ügy érdekében... bírom a jennings-ék közti kémiát, ahogy érzed az egyre szorosabbá vált köteléket, gondolom nem véletlen, hogy a való életben is megtalálták egymással a boldogságot a színészek... eddig valahogy kilógtak a zenés montázsok a sorozat szövetéből, de ma jól működött az összevágás, a küldetés két legnehezebb pontjának párhuzamba állítása -a szexé és a gyilkosságé... ($$09.13.)

„the world is an ugly place, martha. and it is full of brutish, cruel, nasty people.”

már láthattuk elizabeth-et a széthullás határán egyensúlyozni, hát most phillip-en van a sor, hogy elsétáljon a szakadékig... pedig a titkos táborban a titkos kiképzésen zajló titkos küldetésnek is csak egy sima lebuktatásnak kellett volna lennie, aztán beindult a body count számláló, és azt hiszem már korábban is volt szó arról, hogy egyáltalán nem olyan könnyű kioltani egy életet, mint ahogy az a tévében látszik, és igenis megterhelő tud lenni, még akkor is, ha a saját túlélésed a tét... és szegény kislánya (és az egész vallásos mizériája) sínyli meg azt, hogy apuka ismét komoly lelki sebeket szerzett, csúnyán csattant a verbális ostor már az előszobában... de ugyanakkor tisztelem phillip-ben azt, hogy bármi is történik vele, fel tudja venni az este a parókát, és tökéletes színészi játékkal tudja hozni a szerelmes férjet, aki könnyedén manipulálja a naiv feleségét... bár ez egyébként elizabeth-re is igaz, mert benne is megvan az a csodálatos kémes adottság, hogy az emberek bizalmába férkőzik, és ártatlannak tűnő kérdésekkel szerzi meg az információt. körülbelül olyan hatékonysággal, ahogy az fbi-nál a hivatalos úton teszik ezt. (stan jól megkapta a magáét, amiért az éles nyomozói szeme ellenére vak volt a felesége érzelmi zűrzavarára...) ($$09.12.)

„it’s nicer here, yes. it’s easier. it’s not better.”

némi hó, egy usanka és egy vörös csillag -ennyi kell, hogy tudjuk, hogy orosz anyácskánk földjére léptünk... mondjuk hó amerikában is van pillanatnyilag, de azért szerintem mindenki érzi, hogy hol lehet jobb élni... és így visszatért a sorozat egyik fő témája: hogy meddig szabad a beépült kémeknek magukévá tenni a helyi élet-stílust, hogy a született kommunisták mennyire mártózhatnak meg a kapitalizmus mocskában. és láthatjuk, hogy philip megint nagyot lépett előre az amerikanizálódás útján, amikor kinyitotta az autó-kereskedés ajtaját, és megvásárolta az igazi amerikai szimbólumot, a nyolcvanas évek izom-autóját, egy chevrolet camaro-t... és elizabeth nem csak ezen rághatja magát, hanem azon is, hogy a lelkére vette, hogy az ügyet, a párt-érdeket előrébb vette a szociális kapcsolatainál, vagyis egyszerűbben fogalmazva a küldetést tartotta fontosabbnak az ember-életnél. de egyébként is elgondolkozhatnak kedvenc kémeink azon, hogy milyen közvetett veszteségekkel járhat a tevékenységük, például ha megvezetik őket az amerikaiak, akkor azért szovjet katonák adják az életüket. bár lehet, hogy az lesz a legegyszerűbb, ha az összes ilyen morális problémát ráfogják a mumusra, ronald reagen-re... (mr.oleg amilyen ellenszenves volt az elején, most már annyira érdekel a karaktere sorsa.) ($$09.07.)

„traffic cop, facilitator, translator, keeping information moving with no snafus, no tie-ups on an endless ribbon of virtual highway.”

kár volt azt mondani, hogy a hazugság-vizsgálatnál a rázósabb kérdéseknél szorítani kell az ánuszt, mert szerintem ezek után mindenki zárt farpofákkal nézte a jeleneteket... de egyébként mindig jól jön a poligráf a mozgóképes alkotásokban, mert jól lehet velük feszültséget építeni. bár egyébként is volt izgalom a részben, mert eljutottunk egy újabb fontos küldetésig, ahol meg kellett hackelni egy szobányi számítógépet, kvázi az internet-szerver elődjét -egy szovjet poloskával, ami kábé akkora volt, mint a combom... plusz ugye folyton ott van a fenyegetettség, hogy az áruló katonatiszt a jó kémek ellen fordul-e... a mozgalmasság mellett sajnos nem volt idő a magánéletet tovább bogozni, bár más nézők meg velem ellentétben most biztos fellélegeztek, hogy végre történt is valami a lelkizés mellett -de nem értenek ők semmit... (na azért valahol magánéletnek számít nina párfordulása nem? szerintem most mindannyian nagyon irigyek vagyunk egy bizonyos oroszra...) ($$09.06.)

„have you ever had anything you would die for, amor?”

lehetne felháborodottan írni, hogy ’és ezt a részt egy nő írta?’, pedig teljesen logikus, hogy egy nő írta. megmagyarázom... mert lehetne azt mondani, hogy túl sok volt a szexualitás az epizódban, de ez nem lenne igaz, mert minden jelenetnek komoly funkciója volt. végre hőseink úgy kívánják egymást, ahogy egy jól működő házaspárnál illik (bármennyire örültem a fordított lennon/yokoono felállásnak az ágyban, azért értetlenkedtem is, hogy miért csak a nő vetkőzött le -ráadásul szegény keri russel-t nagyon fura szögben fektették arra az ágyra...). plusz a későbbiekben is tetszett elizabeth incselkedése, egész addig, amíg drámába nem fordult az erőszak-szexet kívánása. és itt jön elő, hogy nő írta az epizódot, mert egy férfinál csak legyintenénk, hogy ’áh, csak azt akarja ábrázolni, hogy a nők nem tudják, hogy mit is akarnak’, de egy nőnek elhisszük, hogy ilyen ellentmondásosan működik a női agy... a másik komolyabb szex-jelenet is komoly jelentőséggel bírt, hiszen végigélhettük, hogy egy kezdő kém-nő hogyan éli meg, hogy szexuálisan is aktívnak kell lennie bizonyos szituációkban... no, ha félrerakjuk az érzelmeket, láthatjuk, hogy tovább bonyolódik a politikai helyzet a sorozatban, már a közép-amerikai zűrzavart is behozták, jó lesz figyelmesnek lenni, hogy el ne vesszek... (no, kezdenek jönni a nyolcvanas évek, fejlődik a kompjúter-technika, és ott virít rick springfield posztere a falon. megyek is meghallgatni a ’jesse’s girl’...) ($$09.06.)

„in america, i found a home, justice, dignity, baseball, and freedom...”

az egy dolog, hogy a történtek után elizabeth aggódik, de most már a munkájára is kihatással van az, hogy lelkileg nincs jól, hogy egy golyó ütötte lyukból lábadozik... mert lehetett volna azt gondolni, hogy a hirtelen elhúzódása a potenciálisan megvezetett áldozatától csak a terve része volt, viszont utána is láthattuk az arcán azt a kifejezést, ami az olcsó hotel-szoba ágyán is kiült rá, úgyhogy biztosan állíthatjuk, hogy nehezére esik most elcsábítani bárkit is (btw, volt egy shot, amikor hirtelen hátrafordult a kocsiban a rész elején, és azon a közelin kifejezetten tetszett keri russel arca)... mókás, hogy most már nem is a kislánya élete az, ami az aggódása középpontjában áll, hanem a vallása, mert ez a lüke tini egy keresztény közösségben találta meg önmagát, érzem én is, hogy nem leszünk jóban ezek után... ja, mert egy szovjetnek el kell utasítani élből minden vallást, az nem lehet, hogy az ő lányuk megtalálja istent... de gondolom, hogy nem véletlenül most került elő ez a szál, mert egyébként is egy zsinagógában kezdtük az epizódot -mert tudjuk jól, hogy a szovjetek hogy álltak hozzá a zsidósághoz. azt meg főleg nem tűrhették, ha egy tudós (legyen az bár zsidó) elmenekült az anyaföldről... (nina-éknak a nepotizmussal gyűlt meg a bajuk ma, hiába, tartozhatsz bármilyen nemzethez, a befolyásos apukák kicsi fia mindig eléri azt, amire vágyik...) ($$09.04.)

„lying will not be tolerated.”

a megszállottjai lettek az írók a gyerekeknek, most már azt is láthattuk egy flashback-ben, hogy mi vette rá elizabeth-et arra, hogy vállalja őket... de ez nem véletlen, már az élete minden területére kihat a rettegése, hogy elveszítheti a számára legfontosabbakat -még a titkos munkájára is. mert a régi hidegebb verziója simán kinyírta a feleslegessé vált terhet (hiszen a későbbiekben eljárhat a szája), de most inkább csak szolidan megfenyegette, és megengedte neki, hogy hazamenjen a gyermekeihez... és mi ezért a rettegésért a hála a tini-lánytól? bizalmatlanság és szófogadatlanság... de meglepő módon egész jól bírtam a tipikus tini-lányosodást, egész a végéig, mert a lakásból való kiosonásnál villant az agyamba, hogy mennyire is fogom utálni ezeket a felesleges drámázós köröket... no, és akkor most térjünk rá az epizód címadójára, a rejtélyes férfira, aki múltkor besétált a szovjet követségre -mert tetszett az, ahogy kezelték, hogy egy vietnám-tól megzavarodott lelket faragtak belőle, aki nem akar kommunista lenni, csak levadászná a gazdagokat, mert ők tehetnek mindenről... egyébként már előtte is volt utalgatás a dicstelen háborúra, úgyhogy nem légből-kapottan érkezett ez a fordulat. ($$09.01.)

„all these years, i never worried about paige and henry being safe.”

rettegés a fehér-kerítés mögött... ahogy várható volt, komoly hatása lett hőseink lelkivilágára az előző rész brutális gyilkossága, most gyanúsan méregetnek mindenkit, tudván, hogy ébereknek kell lenniük akár a saját otthonukban is, mert a legutolsó út-munkásról is azt kell feltételezni, hogy az életükre tör... de nézzük csak meg philip-et, egyetlen meggondolatlan mozdulat, és máris ott az igazi veszély, amiből szerencsére most is ki tudja magát dumálni, de azért nem kéne ennyire kísérteni a sorsot (várható volt, hogy john carroll lynch-nek lesz még szerepe a múltkori fél perces felbukkanás után is)... talán jó lenne túl-lenni az orv-támadáson, hogy megszűnjön ez a feszültség-forrás... a színpad többi résztvevőjét is izgatja a gyilkosság, a szovjetek talán lelkesebben keresik az elkövetőt, mint az fbi, ez utóbbiak inkább azzal vannak elfoglalva, hogy ki lehet az az alak, aki egyszercsak besétált az ellenséges nagykövetségre... (odabenn kiderült, hogy nina-nak milyen kitűnő humora van, és hogy milyen könnyedén tudja manipulálni a férfiakat...) (no, ha kora nyolcvanas évek, akkor birodalmi lépegető makett, és frigyláda a moziban, igaz...?) ($$08.31.)

„if she loves him, does it make her a whore? was anna karenina a whore because she gave her heart, her life to vronsky?”

matthew rhys honnan szedi ezeket az akcentusokat? ma is zseniális volt, ahogy előadta a texas-i keménylegényt az afganisztániaknak... épp elég időt ugrottunk az évadzáró óta, hogy elizabeth már jól legyen, és újra akcióba tudjon lendülni. a gyerkőcök is örülnek a visszatérésének, bár az elmúlt hónapok nem csökkentették a tinilány kíváncsiságát/gyanúját. és ez már feltűnt a szülőknek is -egy elég kellemetlen szituáció keretében (mennyire gonoszul volt már felépítve a másnapi reggeli, ahogy a kissrác egy teli szájas sztorit mesélt, és közben rá is vágtak elizabeth szájára, aki épp bekap valamit...). de érezhető, hogy fontosabb szerepük lesz a gyerekeknek idén, ami miatt egy kicsit aggódok is, mert tudjuk, hogy a tinikkel óvatosan kell bánni, mert könnyen tönkre tudják tenni a produkciókat... ami miatt viszont kedvenc kémeink aggódnak velük kapcsolatban, az sokkal fontosabb -mert az életüket féltik. jól fel volt építve a hozzájuk hasonlatos kém-család, és az ő drámájuk, most azon is el lehet rágódni velük kapcsolatban, hogy vajon van-e áruló a soraikban, vagy valaki külsős festette-e be a vérükkel a hotel-szobát... (eközben stan kulturális fejlődésének is szemtanúi lehettünk, sosem baj az, ha egy férfi nőiesebb művekkel ismerkedik...) ($$08.30.)

„at this point, being bored by anything other than snow would be a relief.”

azért belenéznék charlie brooker fejébe, amikor épp kitalálja ezeket a szörnyű technikai újdonságokat írás közben -mondjuk valami riasztóan fejlett technológia segítségével... mert mindig oda lyukadunk ki, hogy lehet, hogy ezek a dolog megkönnyítenék az életünket, de képtelenek lennénk úgy használni bármelyiket is, hogy ne okozzanak komoly lelki sérüléseket... bár lehet, hogy az a baj, hogy nem értem, hogy miért akarná valaki egy külön hordozóra duplikálni a tudatát... mert az még oké, hogy a pupillába építenek egy speciális lencsét, amivel lehet fotózni, meg egyéb hasznos dolgokat művelni, de persze ennél a technikánál is könnyen drámaivá változhat a világ, mivel ki tudsz vele zárni másokat az életedből. és ez riasztó, mert rosszabbnak tűnik, mint a legrosszabb szakításod, sőt, a végén látható mesterségesen létrehozott magányról már nem is beszélnék... természetesen ez a speciális epizód sem a technokrata mivolta miatt ütött, hanem mert ismét az érzelmek felől közelítettük meg az elgondolkodtató témákat. mert ügyesen három kisebb történetet rejtettek bele a játékidőbe, és persze mindenki tudta, hogy lesz csavar a keret-történetben is, mert úgy volt felépítve a hangulata... az erős drámához persze erős színészi játék is dukált, plusz jon hamm beletette az összes sármját a jeleneteibe, az oona chaplin / janet montgomery / natalia tena trióért meg nem lehetek elég hálás, love love, love... azt hiszem ennél nyugtalanítóbb hangulatú karácsonyi epizódot nem fognak készíteni mostanában... ($$07.24.)

„we shouldn’t have a problem respecting the beaver.”

áh, bírom az ilyet, amikor összébb-rántják a karaktereket, így most is örömmel vettem, hogy többen is új hódváros-t választották nyaralóhelynek (bár láthatóan nem nyáron készültek a felvételek...). de arra nem számítottam, hogy ilyen szürreális konklúzióba borítják az egészet, de végülis miért ne? miért ne állíthatna meg egy pár harcias feminista a vaginájával egy áradást, amit bosszúálló hód okozott...? ($$05.25.)

meg sem kísérelek bármi értelmeset is írni ide, ha már a heti epizód-értékelőkben sem sikerül sohasem értelmeset írni -leginkább úgy érzem magam mindig, amikor leülök a billentyűzet elé, mint peter, amikor dadogni kezd... szóval csak tömören, a színvonal maradt, a humor maradt, portland még mindig király hely, ahova szeretünk visszajárni, a nők a világ legfontosabb teremtményei, világbéke.

„the last supper, huh? she called it the last breakfast, but it ends at 11.” (mindezt egy mcdonald’s témájú festő-kurzuson...)

nem is tudom, hogy mi tetszett jobban, a gyerekesen szülők ellen lázadó polgármester, vagy a vallás-megújító reklám-filmek, mert mind-a-kettőn erősen röhögtem. ($$05.25.)

„when i came into office, i took an oath. and the oath was to keep portland weird.”

szeretek egy olyan világban élni, ahol a melegek már nem számítanak furcsának (akkor sem, ha olyan maszkulinok, mint josh homme), és ahol probléma nélkül kipróbálhatod a drogokat (persze csak felelősséggel!). oké, csak szeretnék ilyen világban élni -mert ahhoz muszáj lenne portland-be költöznöm... ($$05.18.)

„you’re women. what that means is we mean it.”

a művészetekhez egyszerre kell szív és ész. -azért, hogy biztos, hogy hatni tudjunk a közönségünkre, de emellett olyat is adjunk nekik, ami eszmei értéket képvisel. nem lehet ezt olyan prímér módszerekkel véghezvinni, mint ahogy a férfiak teszik, mindenkinek elő kell hoznia magából a belső női énjét. ($$05.12.)

„four mop top lads from liverpool who change the world. forever.”

mindent átitat a zene... nem gondoltam volna, hogy valaha is gond lesz a nance+pete kapcsolatban, mert mindig is úgy tűnt, hogy szeretik egymást, dehát a színpad mindig erős szerető, így könnyen előfordulhat, hogy úgy érezzük, hogy a zenész párunk megcsal minket... na jó, nekem sincs eszem, hogy ilyen hülyeségekről értekezek, menjetek inkább, és hallgassatok egy kis banana knights-ot, közben meg csúsztassatok le egy-két banános daiquiri-t... (egyébként jelentkezzen az, akit még nem égettek meg koncerten cigarettával...!) ($$05.03.)

„we’re taking back these streets, this is a cars critical mass.”

bírom azt, amikor a két fő színészünk által alakított karakter-párok találkoznak, sőt, ismerik is egymást, de végül is ez egy kisváros, mindenki ismer mindenkit... azért volt jó a rész, mert egyszerre osztották ki az autósokat és a bicikliseket, igazságosan. csak mi gyalogosok maradtunk ki a mókából... (legelborultabb szkeccs: amikor a fárasztó házigazdás szál hirtelen középkorivá változik...) ($$04.27.)

„the train goes in the tunnel. it’s kind of deep in there. right before the steam’s going to come out of the train, pulls out. let’s the steam out out here.”

mi van carrie-vel és fred-del? olyan normális dologra mondják, hogy oké, mint a gyerekvállalás? vagy hogy lehet komoly (és unalmas) embert is választani párunknak? öregszünk, srácok, öregszünk...? (oké, azért volt némi túlzás is, meg annie clark és duff mckagan, de akkor is furcsa ez a tendencia...) ($$04.22.)

„pickles? pickles in a bloody mary? where’s the celery? this is not proper bartending. this is bullshit.”

én megeszek mindent, egy dolgot kivéve, amit semmilyen formában nem tudok elviselni -és ez a cékla... de tényleg, mi volt ma ez a zöldség-mánia? oké, vicces volt a 24-es kezdés, meg a sötét thriller-es szál steve buscemi-vel, de azért, na! a cékla és a zeller maradjanak csak a jelenlegi helyükön -messze tőlem... ($$04.14.)

„they’re still even testing on animals, they just dumped a barrel of monkeys off the roof, dead monkeys.”

az emberi élet csupa küzdelem -vannak elvek, amiket nem lehet feladni, amiért érdemes mindent bevetni, főleg olivia wilde cici-villantását! de legtöbbször csak az anyagi javainkért küzdünk -és ilyenkor gyakran még az elveinket is fel kell adjuk, és tinilányok módjára szexisen autót kell sikálnunk... ($$04.06.)

„you look over the score just above a sex grifter but not dangerous.”

ahogy párhuzamosan nézem a portlandia régebbi évadait a man seeking woman-nel, jól látszik a lelki kapcsolat a két sorozat között, hogy kellett a fred&carrie-féle őrület, hogy máshol szárba szökkenjenek az ilyen típusú poénok. mert a randi utáni tény-vizsgálós jelenet simán beillett volna a seeking-be is az abszurditásával, amibe azért egy jó adag igazság keveredik. amivel nehezen tudtam mit kezdeni, az egyből a nyitó-szkeccs volt kirsten dunst-tal, aminél értem, hogy vicces horrorosra akarták venni a figurát, de nem működött. de hé, ez portland, ha valami nem működik, csak várnod kell a következő utcasarkon rád leső poénra. ($$03.30.)

„it's an old jewish tradition to cut your tie at the funeral...”

ha már esküvőt vagy szülést nem írhatsz a fináléba, hát legyen egy temetés, ott is összegyűlhet a család, és elszabadulhat a káosz... mert az ilyen felfokozott érzelmi állapotban fognak előjönni a legnagyobb problémák. minden tiszteletem apunak, hogy maura-ként jelent meg az összes ismerőse előtt, és áradt belőle a nyugalom -egész addig, amíg a kislánya le nem támadta (ezzel az epizód csúcspontját is szállítva). mert szegény ali csak bolyong a sok szív-zűr között. nem mintha nővére jobb lenne, most hogy látja, hogy az új kapcsolata sem tökéletes, és hogy azért vágyik vissza a hagyományos családi életbe is. josh-nál meg vicces, hogy mielőtt maga alá temetnék a magánéleti káoszának súlyos kövei, akkor csap le a múltja, elmosva minden más problémát. hát igen, nem pont úgy lett a temetés lelkileg megterhelő, mint ahogy azt megszokhattuk... ($$01.12.)

az egyik legnagyobb erény egy művészeti alkotásnál, ha természetesen tudja ábrázolni a szokatlan. és jill solloway-ék (gondolom a személyes érintettségből kifolyólag) elérték ennek a két ellentétes dolognak a tökéletes egyensúlyát. mert itt ez a fura család, tele szokatlan problémákkal és frusztrációkkal, az átlagtól igencsak eltérő karakterekkel -és olyan természetességgel ábrázolják őket, hogy egy percig sem kételkedsz a valódiságukban. és lehet, hogy különcök, hogy nem szokásos a szexuális preferenciájuk, hogy nem mindig a legszebb arcukat mutatják, de végig nagyon szerethetőek maradnak, akiknek érdekel a sorsa. akiknél nem győzöd kivárni, hogy végre túllendüljenek a problémáikon, és boldogok legyenek. de ettől még messze vagyunk, ez még csak az első fejezet ezen a fantasztikus utazáson. ahol remélem ugyanennyi mosolygás, drámai csúcspont és tabu-döntögetés vár majd, mint eddig... (lehet, hogy nekem csak ilyen félórás művészfilmes keserédes dramedy-ket kéne néznem, mert mindig levesznek a lábamról...)