„we all got what i call a life trap, this gene-deep certainty that things will be different, that you’ll move to another city and meet the people that’ll be the friends for the rest of your life, that you’ll fall in love and be fulfilled. fucking fulfillment, heh, and closure, whatever the fuck those two... fucking empty jars to hold this shitstorm, and nothing is ever fulfilled until the very end, and closure... no. no, no. nothing is ever over.”
az oké, hogy matthew úgy mondja a monológot, hogy beleborzongsz, na de hogy egy órán keresztül bizsergetnek, az már túlzás... és ráadásul nem csak az zseniális, ahogy mondja, hanem az ’amit’ is, komoly életfilozófia, ami után meg-megállna az ember elgondolkozni, de hát húz tovább a hangulat. és persze, jó dolog, hogy megint vannak nyom-morzsák, hogy ismét egy halottal bővült a kör, de nem jobb woody féltékeny pillantásait nézni, mint a kikérdezéseket? btw, ha nem lettek volna a vallás elleni kirohanások, nem ütött volna a kihallgatós rész sem, ugye-ugye? de itt minden ki van találva aggasztó részletességgel, az íve is, ahogy a gospel-es blues-os kezdéstől eljutunk a hideglelős zajzenéig a végére. (ha nem lennék futball-mániás, most biztos utálnám a super-bowl-t, hogy nem lesz miatta jövő héten új rész…) (++01.29.)