soroló

(már voltak baljós előjelek... például, hogy jó ideje tologatom ennek a résznek a megnézését. de most erőt vettem magamon, de a nyolcadik perc környékén éreztem, hogy nem kell ez nekem, így nagy levegőt vettem, megállítottam, és töröltem az eddig leszedett részeket. szomorú dolog, ha lecsap a kaszás, de próbálom megtanulni, hogy nem szabad erőltetni, ami nem esik jól. bocs.) (**05.06.)

„did you kiss her inside her mouth, george?”

összesen kettő darab vicces jelenet (terhes-festmény, orvosi vizsgálat), tessa dahlia-sodása, erőltetett szomszédok -rossz úton jársz, vándor... (**05.06.)

„like an old shoe box with stuff in it”

az a baj a gazdag befolyásos emberekkel, hogy mindenre képesek, még akár az esőt is el tudnák állítani, ha akarnák... hőseink is komoly akadályokba ütköznek miattuk, itt valami nagy összefogás lesz a háttérben. de ha ez igaz, akkor mit fog csinálni linden, ha már most ki van akadva...? larsen-ékkel is foglalkoztunk bőven, ettől ilyen emberi ez a sorozat. meg az olyan jelenetektől, mint amikor a tanácsos a nemrég hallott nagypapa-sztorit dobja be a tévében. vagy ahogy holder bánik a kis-linden-nel. vagy sorolhatnám még napestig... (**05.05.)

„the bishop must be sacrificed.”

így készült a laborban a finálé első fele: adtak hozzá hetiügynek látszó kezdést, scifis beütéssel (nano-robotok), lost-os vendéggel (rebecca mader), aztán kevertek bele nagy visszatérést és csavarokat, olivia power-használatot és érzelmeket (hangsúlyos lett a gyermek utáni vágy, és ha a 19-es részre gondolsz...), valamint két kézzel szórták bele a walter-humort. mindezt alap-lángon főzték, fokozatosan egyre gyorsabban keverték, hogy aztán jövő héten robbanjon a képünkbe az egész. (**05.05.)

„you are literally the ugliest crier i have ever seen!”

trükkösen volt szerkesztve a rész, mert nagyrészben kaptuk az azonnal ható permanens röhögéseket (winston fülbevalói, schmidt erekciói, múlt-nick okosságai, justin long sírásai), a végére viszont szépen növelték az érzelmeket, a drama-t. a zseniális humor-érzék mellett remek arány-érzék is, máshol miért nincsenek ilyen írók...? (**05.05.)

„look at us, leonard... engaging in the social convention of men bellyaching about their ol’ ladies.”

a nőkkel még mindig csak a baj van... van, amelyik feljebb kapcsol, bevet mindent, hogy a párjából érzelmi reakciót váltson ki, a másik meg nem akar eljegyzési kérdést szex közben, ki érti ezt... szegény howard űr-gondjai eltörpülnek ezek mellett... btw, tényleg mindig a nők nyernek. (**05.05.)

„there’s something about driving your kids around. you’re in the front, they’re in the back. they forget you’re there, and you learn so much. you’re like sigourney weaver in ’gorillas in the mist’. except gorillas make less noise chewing.”

mindenkinek van valami, ami a szívének kedves, egy autó, egy kis tengerparti nyugi, egy csinos fiatal feleség, egy plüss-nyuszi, egy luke skywalker-baba (rövid köntösös verzió!). nekünk a reggeli nevetés az... (**05.04.)

„i’m a real boy”

lehullik a nagy titok az íróról, és nem a meglepetés nyűgöz le, hanem ahogy ezt is gyönyörűen belesimítják a nagy egészbe, ahogy az átok körüli viharos időkhöz és emmához kapcsolják a karaktert. ahogy szokás szerint megadják a mélységet az egésznek -a gyermekedért/a szeretteidért mindent megteszel alap-igazsággal. a jelenben meg ott az esendő hős, aki a sok megpróbáltatás miatt képtelen hinni, szép feladat lesz megtéríteni. de még evil kétségbeesett (?) csábítási kísérlete is érdekes volt. tündér-szárnyakon repült el ma is ez a negyven perc. (**05.03.)

„please, lex, help me!”

lassan csöpögnek az információk, mint az esőcseppek -ma talán egy kicsit túl lassan is. oké, hogy a tetkós srác kipréselt magából egy-két érdekes mondatot (persze a két nyomozónk kétféle módszerrel dolgozott a kihallgatóban), a tanácsos elérte végre a mélypontot, larsen-anyuban feléledtek az anyai ösztönök, mr. linden (hello helo!) is bekukkantott újra, két szív veszélyes ütemet dobban együtt, so, volt bőven esemény, de valahogy nem volt az igazi. vagy csak túl lesújtott a hangulata... (**05.03.)

„the ones who dig for the truth and the ones who try to bury it.”

az avengers kapcsán kedvet kaptam tom hiddleston-hoz, de egyébként is, régi adósságom ez a sorozat. nem is csalódtam, pont olyan európai, mint amire számítottam. mint, amikor egy művész-filmes krimit álmodik. talán az északi alapanyagból is eredeztethető, de nagyon erős az atmoszféra, gyönyörűek a képek, szuggesztív a zene, megfontolt a tempó. kenneth branagh szokásához híven zseniálisan hozza a karakterét, az emberi, esendő, érző, hol dühös, hol megtört felügyelőt. azon mondjuk csodálkoztam, hogy a sztorit nem rakták át angliába, de végül is mindenhol vannak szörnyek, perverzek, gyilkosok. annak viszont nem örülök, hogy eltanulták az amerikaiaktól, hogy a gyilkos szerepére egy viszonylag ismertebb arcot kasztingoljanak, így a sokat látott néző könnyen rábök: ’ő lesz az’... (**05.03.)

„there’s no such thing as a zombie.”

ha nem nézem a ’hőseink virágnyelven arról beszélnek’ jeleneteket, akkor egy régi időket idéző, rengeteg humort és kacsintást tartalmazó epizódot kaptunk. (hozzátéve: vajon milyen horror-lény nem volt még...? ide már tényleg van helsing kell lassan...) el tudom képzelni, hogy nathan fillion mennyire élvezte a z-sminket, milyen bohóckodások mehettek a forgatáson -könnyű, a jókedv most átjött a képernyőn is. végre. (**05.03.)

„two point me.”

fokozódik a helyzet, már néhány percre az igazi hatalom közelébe is jut a vp-asszony, hogy aztán savanyú fejjel kelljen visszaadnia az ország vezetését. de vannak itt katasztrofális tárgyalások, beosztottak közötti szócsaták, és egy nagyszerűen felépített betegség-szál is. hihetetlenül röhejes. jó értelemben, persze. (**05.03.)

„a holy trinity of vengeance.”

itáliában vigyázni kell a tetteiddel, mert magas a bosszúálló-kedv. lucreziát nem hagyja nyugodni a szerelme halála, igaz, ezért csak megleckézteti juan-t, de azért az látszik, hogy vigyázni kell majd vele. della rovere titokban szervezkedik, a sforzák meg a fhrancia király nem annyira titokban, egyik sem tanulta még meg, hogy ne húzzon ujjat a borgiákkal, mert túlbuzog bennük az ész. nagyon tetszett cesare ágyú-játéka, csapkodtam is az öklöm a végén. de mondhatjuk az egész epizódra is, hogy nagyon tetszett. (**05.02.)

„we have 42 days left until graduation.”

(ezek meg akarnak ölni idén -michael jackson, ricky martin, night fever, most meg whitney...) elég középszerű rész volt, túl sok dallal. egyedül az húzta ki az érdektelenségből, hogy érezni az elmúlás-hangulatot, amit annyira hangsúlyoznak is. csak azt nem tudom, hogy a maradék négy részben akkor miről lesz szó, vagy ezt a búcsúzkodást tervezik még feljebb tekerni? annak csúnya nagy giccs lehet a vége... ahogy egy musical-hez illik. (az összeveszésekről/kibékülésekről direkt nem írtam, feleslegesen nem húzom fel magam…) (**05.02.)

„piss on wildfire and your cock burns off.”

azért jó, hogy ömlesztve olvastam a négy könyvet, mert így ér meglepetés a sorozatnál, hogy ’jé, ilyen is volt’, meg ’ja, ez most jön’. megleptek, hogy egyből a kulcs-jelenettel indítottak (a halál, amire mindenki számított), de aztán sorban jött a többi kulcs-jelenet, úgyhogy nem volt gond (címszavakban: futótűz, elsők ökle, theon terve, dany kísértése, arya három név-kérése, brienne esküje). és persze mindezeket hihetetlenül erős atmoszféra mellett kaptuk, hóban, napsütésben, keleti pompában, vagy a város alatti fullasztó pincékben. (**05.01.)

„the widowmaker.”

micsoda reunion! és kellett is már ide egy adam baldwin típusú karakter, hogy segítsen tököket növeszteni castle-nek. kedvenc morgósunk hozta is magát. még ha az írók elő is szedték az összes klisét a kézikönyv  ’kemény és szabályszegő zsaruk’ bekezdéséből, jöhetne egy spinoff a karaktere köré. bár ezt a részt is majdnem tönkre tették a permanens beckett-hisztivel, adam miatt megbocsátó vagyok. …vagy lehetne valami komolyabb átívelős banda-háború is. zoli, bilibe lóg a kezed... (**05.01.)

„barney, condolence high-fives are not a thing.”

olyan érzése volt az embernek, mintha kiderült volna, hogy egy résszel kevesebbet írtak, így gyorsan betoldották ezt, amihez semmi újat nem sikerült kitalálni, inkább jártuk a szokásos köröket (ted robin szenvedése (ásít), barney sztipper-hisztije (fejet csóvál)). azt meg úgyis mindenki látta előre, hogy megindul a szülés, nem? …jobb finálét, plíííz. (**05.01.)