„may the speed force be with you.”
hmm, szeretem, amikor szembe mennek a készítők az elvárásokkal. írhattak volna egy olyan finálét is, ami csak rohan előre gondolkozás nélkül, de ők sokkal okosabbak ennél -az érzelmekre építették fel a részt (úgyhogy várom a kislányos picsogásokat, hogy ’jaj, nem is történt semmi fél órán át’...). és ami a legfontosabb, hogy működő érzelmekre. mert lehet menőzni a gyors futással, meg az időutazással, de igenis rágjuk meg, hogy mindennek vannak következményei -és nincsenek véletlenek, főleg a fizikában nem léteznek. barry töprengése hiteles volt, és nagyon szerettem az összes érzelmi csúcspontot, a tanács-kérést az apjától, majd joe-tól, és persze az őszintén megható búcsút az édesanyjától (és akkor még ott volt emellett egy esküvő és egy szomorú halál is). ugyanakkor az is fontos tény, hogy az érzelmesség mellett igencsak scifi-be borították a történetet, az ügyesen visszahozott prof dobálta a szakszavakat, szingularitás körül jártuk a táncunkat (jól is áll a sorozatnak ez a valóságtól elemelt vonal). aztán a végére megjött az őrült tempó is, hogy gonosz cliffhanger-rel engedjenek utunkra. de egy ilyen kielégítő finálé után teljesen nyugodtan várhatjuk a jövő idényt is. ($05.22.)
hölgyeim és uraim, bemutatom az arrow vesztét... mert tök jó ötlet volt tágítani a dc tévés univerzumát (lásd még az ide/oda szaladgáló karaktereket a két sorozat között), de vesztükre az eltérő hangnem rávilágított az előd sorozat (idei?) gyengeségére -amíg oliver-ék nyügvenyelősen teljesjítették az évet, addig egy várossal arrébb hétről-hétre nagyszerűen szórakoztattak. jót tett a sorozatnak, hogy könnyedebb, goofy-bb, ha úgy tetszik, de ennyi különleges képességű emberrel nehéz is lenne azt a realitást hozni, amit máshol erőltetnek. ugyanakkor tudott komoly is lenni, ha épp arra vitt az útja (lásd az érzelmektől túlcsorduló finálét), de mindenképp jó érzéssel állt fel az ember 42 perc után. az idei network-sorozataim között mindenképp dobogós helyre futna be -tetszett.