soroló

„west baltimore is dying, and you empty suits are running around trying to pin some politician’s pelt to the wall.”

az élet körforgásába nem sok beleszólásod van. persze, megtehetsz mindent, hogy egy kicsit jobb legyen minden, de ne álltasd magad, hogy túl sok eredménye lenne, bármennyire erősen is próbálkozol... nem túl szívderítő, amit írok, mi...? de pont ezt sugallta az évadzáró is, hogy az, hogy néhány embert sikerült rács mögé juttatni, még nem jelent semmit, az alsóbb szinteken ugyanúgy kiszolgálják az igényeket, és ha felfelé nézünk, ott sem változott sok minden. pedig az fbi még vevő is lett volna a korrupciós botrány átvételére -igaz, hogy ezért komoly árat kértek, mert őket csak a nagyvadak érdekelték volna… most sem mentünk el fontos karakter-pillanatok nélkül, jimmy őszintesége a kórházban szívet melengető volt, ahogy dee megrendülése is valahol szívtájékra ütött. bár nála nem is az a durva, hogy belátta, hogy mennyi veszteséggel is jár az, hogy ebbe a családba született, hanem az, hogy képtelen szabadulni ebből a káros családból. no, túl a letartóztatásokon, egyezkedéseken, tárgyalásokon, ítéleteken nem lehetünk elégedettek -a jól működő csapatot szétszedték (’hova nem szeretnél menni?”, hehe!), pedig van még bőven bűn baltimore utcáin... ($08.29.)

miért olyan fontos a hitelesség? mert ezzel az erővel nézhetnénk dokumentum-sorozatot is... de valamiért ragaszkodunk hozzá, hogy egy ilyen típusú történet közelítse meg annyira a valóságot, amennyire a dramaturgia engedi, és ez egyáltalán nem baj. nem baj, ha nem idealizált hősöket nézünk, akik diadalmasan kapják el a velejükig romlott gonosztevőket, hanem ennél sokkal árnyaltabb a kép. mert a rendőrök is esendő emberek, akik követnek el hülyeségeket, miközben a véget-nem-érő kulimunkát végzik, és a drog-ügyletekből élők sem a patás sátán szolgálói, inkább megélhetési bűnözők, vagy csak elveszett lelkek, akik beleszülettek ebbe a világba, és képtelenek kimászni belőle. nem baj az, hogy alaposan végigrágtuk mindezeket, élvezettel figyeltük, ahogy apróságokból rakták össze az ügyet, és közben volt idő megismeri mind a két oldal szereplőit (ez mindig is a vesszőparipám volt, hogy egy történet úgy teljes, ha látjuk az összes nézőpontot). a túlzott realitással csak egy baj van: nem elég kalandos ahhoz, hogy igazán beleszeressünk. és ez volt az, amitől egy kicsit tartottam, mielőtt elkezdtem volna (újra)nézni a pilot-ot: hogy baromi erős munkának fogom tartani, aminek csak a maximális respekt jár... na, ha tudnám igazán szeretni, de nehéz, mert hideg és nem enged igazán magához. pedig egyből felvettem a tempóját, élveztem majd’ mindennap azt az egy órát, amit rászántam, de a picsába, nem vagyok képes a maximális értéket kiosztani rá: tetszett.

„you a weak-ass nigger, man.”

fájdalmas szál-elvarrások. a gengszterek pontosan úgy reagáltak a hurok-szorításra, ahogy várható volt, elvágták a telefon-vonalakat, és elvágták azoknak az életét is, akik kinyithatták volna szájukat. és persze a rajtaütés miatti anyag-hiánnyal is kezdeniük kellett valamit. a nyomozó-csapatnak is reagálnia kellett ezekre a lépésekre, és volt, ahol tehetetlenek voltak (kisnéger megmentése), de volt, ahol az alternatív módszerek jól kiváltották az előzőeket (fúrás). de az a fura, hogy mégsem érzel elégedettséget, mikor azt látod, hogy kattan a bilincs, mert tudod, hogy nem fognak tudni rábizonyítani mindent. mert megint akadékoskodnak felülről... tetszett, hogy a hadnagy ennyire karakánul kiállt a nyomozásért és magért az erős ellenszélben, és az is vicces, hogy mennyire kétségbeesetten próbálják oltani a tüzet az államügyésztől a polgármesteren át a szenátorig. mert ennél tisztábban nem is írhatták volna magukra, hogy ’sáros vagyok’... (van-e annál nagyobb thug life, ha egy 2pac poszter alatt lőnek halálra...?) ($08.29.)

„the commissioner wants raids citywide. every door we can take. any addresses we can write on, anything connected to a narcotics case. cid, tactical, the deus... and tomorrow, on the 6:00 news we put a lot of fucking dope on the table.”

mindenki másképp reagál egy ilyen drámai veszélyhelyzetben. van, aki kikészül. más a tehetetlen dühét próbálja levezetni, amin csak tudja. és lesznek olyan rohadékok, akik politikai tőkét látnak majd abban, hogy egy ember élete egy hajszálon függ. és persze ott vannak még azok a férgek is, akik jogi egyetemet végeztek, és mindegy, hogy melyik oldalt választották a diploma után, mindenképp utálatos, amit tesznek -mert az ügyvédek mocskokat védenek, az ügyészek és a bírók meg nem mernek elég erélyesek lenni, mert a karrierjük előrébb való, mint az igazságérzetük. de hogy megint egy ilyen életveszélyes helyzet kellett, hogy a teljes rendőrség rámozduljon az ügyre, szégyen... persze hatással van ez az egész a gengszterekre is, ők is érzik, hogy most átléptek egy olyan határt, amit nem kellett volna. és fájni fognak a következmények... ($08.28.)

„look, forgiveness from other folks is good, but ain’t nothing but words coming at you from outside.”

hosszúra nyúlnak a napok. főleg, ha úgy döntöttél, hogy tiszta leszel, anyagozás nélkül nehéz átvészelni egy teljes napot. vagy ha vérdíj van a fejeden, és nem tudsz kimozdulni rendesen otthonról. vagy ha a gyermeked anyja nyaggat mindenféle szarsággal. vagy ha belesétálsz egy ócska zsaru-csapdába, és a fogdában kell töltened a napodat. vagy ha a nyomozás helyett a bíróságon kell küzdened a volt feleségeddel. vagy ha tizenkét órás megfigyelésre osztanak be. vagy ha a munka mellett még a besúgó feladataidat is el kell látnod. vagy ha a fárasztó munkanap végén még a szociális hálódat is ápolnod kell... mindig vannak apróságok, amik a srácok kezére játszanak, aztán valahogy fentről mindig beleokoskodnak, és persze a rosszfiúk sem tartják magukat a tervhez... hatásos volt az utolsó jelenet, ahol a rajtaütés után nem sokat tudtunk a rendőrnéni hogyléte felől, szépen pumpálták fel a nézőkben (is) az adrenalint. (klasszikus szabály: ha egy karakter betekintést enged az életébe, azzal történni fog valami...) ($08.28.)

„you got a good heart in there, too. not like the rest of these niggers.”

dillinger-t egy mozi előtt kapták el -a mi rosszfiúnknak meg egy kosármeccs lesz a veszte...? és ráadásul egy véletlenen fog múlni, hogy a zsaruk megismerik az arcát. igaz, hogy sokat tettek az ügy megoldása érdekében, ennyi szerencsét megérdemelnek (egyébként is, tényleg hajszálon múlott a dolog, hogy a két tökfejnek feltűnjön, hogy baltimore teljes lakossága eltűnt az utcákról...). tetszik, hogy sokkal mélyebbre megyünk, mint az utcán terjesztett szarul higított cuccok felszíni világa, beleássuk magunkat egy gondolkozó gengszter elméjébe, hogy hogyan kell úgy egy rakás pénzen ülni, hogy az ne legyen feltűnő, és közben figyelni arra is, hogy a felsőbb körök zsebe eléggé ki legyen tömve, hogy nyugiba lehessen a tevékenységet hosszabb távon csinálni. de tetszik az is, hogy a jellemhibáikon fognak elcsúszni -például, hogy szarba sem veszik a nőket. bár attól tartok, hogy a zsaruk által elkövetett hibák is megbosszulják majd magukat (nagyon hangsúlyozták, hogy senki sem volt a tetőn...). omar meg megint kapott pár percet arra, hogy bemutassa, hogy nem pussy attól még, hogy nem a pussy-t szereti... ($08.25.)

„you follow the drugs, you get a drug case. you start following the money, you don’t know where you’re going.”

sok mindent meg lehet magyarázni a közgazdaság-tannal. mert amíg nem nyúlsz a felsőbb körök (mondjuk a kormányzó) érdekeltségébe, addig nincs gondod, különben rábaszol. a drog-ügylet is addig oké, amíg valaki nem akar neked konkurenciát teremteni. minden a pénzről szól. de nézhetjük a társadalom-ismeret szemüvegén keresztül is ezt, szilárdan áll az un. parancsnoki lánc, a szigorú és merev főnök/beosztott viszony –de mondhatjuk úgy is, ahogy a quimby zenekar oly’ találóan megfogalmazta: „leszarni lehet, de felszarni nem”... és bár múltkor azt írtam, hogy oké, hogy kiengednek a zsaruk is néha, azért az már túlzás, amit bunk művelt punci-éhségében, majd részeg parájában. de azt sosem mondtuk, hogy a zsaruk itt szenteknek lennének beállítva, például azt is biztos sokan elítélik, hogy jimmy a gyerekeit is felhasználta egy kis infó-szerzésre... ($08.23.)

„gold coast slave ship bound for cotton fields, sold in a market down in new orleans.”

a jó rendőri munka mindig meghozza a gyümölcsét -és tetszik, hogy az öreg néger bácsi egyre nagyobb szerepet vállal a tervek kidolgozásában. bár az a baj, hogy a ’csak a kishalat visszük be, a közepest meg hagyjuk elúszni, hogy a nagyot meg tudjuk fogni’ elvvel felkeltették a másik oldal gyanúját, mert nem-tipikus rendőri gondolkozásra vall az ilyen eljárás. érdekes, hogy a cím ’one arrest’, pedig volt még egy letartóztatás, amihez a finesz helyett inkább omar bosszúja kellett. megint láthattuk, hogy még a legnormálisabb rendőrökből is előjön az állat, ha nagyszájú faszfejek kerülnek be hozzájuk a kihallgatóba. a rideg valóságból kikapcsolódásként kaptunk egy vicces szálat egy béna nyomozóval, aki spirituális útra terelte volna az ügye megoldását, valamint a bárban részegedés is hozott nagyon mosolygós pillanatokat -sosem csodálkozom, amikor az ilyen munkakörben dolgozók kieresztik a gőzt. (örülök, hogy kitértek az akcentusokra meg szlengekre is, mert szeretek az ilyenekkel szöszölni -mondjuk felirat nélkül én sem értenék a dumákból semmit...) ($08.22.)

„when it come to pussy, there ain’t no free.”

mindennapok a gettóban. ne gondold, hogy itt el lehet lógni az iskolát, hogy henyélhetsz egész nap. ki kell venned a részed a napi rutinból. tulajdonképpen nincs ez másképp az őrsön sem, húzhatod a szádat az unalmas megfigyeléses meló miatt, de ez a dolgod, csak így lehet felgöngyölíteni a szálakat. mert még örülhetsz, ha nem tesznek keresztbe odafentről, csak mert a főnök utálja a pofádat... azért stílusos volt a the wire című sorozat the wire című epizódját egy dróton lógva kezdeni... elkezdett kifizetődő lenni az a napi kétezer dollár, amibe az adófizetőknek kerül a különleges kis csapat, pontosabban az a munka, amit eddig beletettek -és most már ott lesz az oldalukon egy igazi aduász is omar személyében. a gettóban meg minden napra jut egy kis lelkizés, mert mindig van valaki, aki besokall egy bizonyos pont után -és egy kibelezett hulla pont egy ilyen pont... (azért nem rossz kiugrás volt egy ilyen sorozattal kezdeni a karrierjét michael b. jordan-nek.) ($08.20.)

„the thing is, you only got to fuck up once. be a little slow, be a little late. just once.”

azt hiszem elértünk az alapozás végére, jöhetnek a kis karakter-színezések, és lassú lépésben az ügy megoldása. érdekes látni egy ilyen gengsztert, mint dee, aki igazából csak a foglalkozását tekintve gengszter, de tulajdonképpen egy elmélkedő alak, aki csak a családi kötelék miatt teszi a dolgát, egyébként zavarja, hogy honnan jött. ő már most kicsit előrébb jár a karakter-építésben, de például alig várom, hogy omar-ról többet megtudjunk. a nyomozós-szálon nem csak a káromkodás-cunami miatt lesz emlékezetes az előző részben lévő jelenet, hanem az ott talált bizonyíték segítségével léptek tovább a srácok -valami ilyesmi történhet a valóságban is, kell a rendőri tudás, a szerencse, meg hogy valaki kinyissa a száját, és megossza velük a titkokat. hogy mondják a részben? egy jó besúgó aranyat ér, vagy valami ilyesmi... (tök jó, hogy a cici-bár állandó helyszín, így nem kell mindig a zsaruknak úgy írni a sztorit, hogy betévedjenek egy ilyen helyre...) (ja, és örültem, hogy a kis béna zsaru fejtette meg a telefon kódot. legyen már egy kis öröme ott lenn a pincében...) ($08.19.)

„...-motherfuck.

-fuck... fuckity, fuck, fuck...” (és így tovább, perceken át)

david simon-ék jó kedvükben voltak, mikor nekiültek megírni ezt a részt, sokkal több mosolygóst (vagy akár nevetős) részt fogok tudni felidézni ma, mint komolykodós nyomozóst. már az íróasztal-huzavonával erősen kezdtek, aztán ott volt a kapitány megpuhítása a romantikus faszverős sztorival, és a zseniális (és azóta legendássá vált) helyszín-rekonstrukciós rész a szüntelen káromkodás-cunamival (és mivel az egyik fő író nyomozó volt baltimore-ban húsz évig, így még azt sem mondhatjuk, hogy hiteltelen lenne a jelenet. meg miért is beszélnék meg egymást közt a nyilvánvalót a srácok, nincs ott a hülye néző, akinek a szájába kell rágni…). de amikor kicsit komolyabban beszéltek, azt is jó volt hallgatni (bár most a kanapén-ülő srácoknál különösen kilógott a szleng-kapanyél a szájukból). a magánéleti dolgokra ez már csak felemásan igaz, mert mcnulty generikus elvált-apa szálat kapott, a leszbikusoknál meg túl prűd volt az operatőr az hbo-ra... (ja, és omar melegsége is érdekes lehet még.) azért nem felejtettük el az előző rész végi rajtaütést sem, bár csak néhány seb és zúzódás látszik csak, úgy tűnik, nem kaptak enyjebenyjét a brutálisan reagáló rendőrök, ennyi belefér a gettó-melóba. ($08.18.)

„the thing is, no matter what we call heroin, it’s gonna get sold. the shit is strong, we’re gonna sell it. the shit is weak, we’re gonna sell twice as much.”

(bár igazság szerint az lett volna a legszebb, ha a sakk-magyarázatot illesztem idézetnek, mert gyönyörű allegóriája volt a gengszter-szervezet felépítésének, csak akkor oldalakon át csak az futna -bár, baj lenne, ha magas színvonalú írást olvasnátok, és nem engem...?) kell, hogy legyen valami stikli a felsőbb körökben, mert az nem lehet, hogy maguktól ennyire hülyék... azt már láttuk, hogy csak egy szar helyet tudtak kiutalni, leküldték a legrosszabb embereiket, és most még az ezeréves felszerelés is jár a csomaghoz. ráadásul csak a látszat-intézkedések érdeklik őket. pedig a srácok tényleg keményen melóznak, megfigyelnek, kutatnak, és közben arról álmodnak, hogy tényleg könnyebbé tehetik baltimore nehezebbik felének az életét egy kicsit. ...hogy legyen még karakter, ezért behoztak némi konkurenciát a drog-ügyletekbe (michael kenneth williams rossz arcával fémjelezve a bandát. btw, nem csak neki örülök a szereposztásban, hanem annak a ténynek is, hogy mennyi színészt vitt át david simon innen a treme-be). ($08.17.)

„we lost a state’s witness. even in baltimore, that’s supposed to mean something, right?”

hát ilyen támogatással és szedett/vedett csapattal tényleg nehéz lesz megoldani az ügyet... látszik, hogy a felső vezetésből mindenkinek nyűg ez az egész, de a nagyobb kihívásban kijöhet a rendőri munka szépsége... tudom ám, hogy ez is egy kritika a rendőri működésről. az éjszakai keménykedés résznél jöttem rá, hogy én ezt az epizódot is láttam anno, valószínűleg már akkor is felháborodtam a rendőri seggfejségen, ezért maradt meg ez az egy jelenet a fejemben. pedig az sokkal erősebb volt, amikor mcnulty-ék belemásztak a csóró kis thug fejébe a kihallgató-szobában, jól kijött, hogy azért van olyan az épületben, akinek van némi sütnivalója is (de a kalapos trükk is jó, amit a kábszer-osztályon használnak). ...az a nyúzott narancssárga kanapé olyan emblematikusnak tűnik, hogy ha csak azt mutatnánk meg olyannak, aki látta a show-t, az biztosan elismerően bólintana, hogy tudja, miről van szó. ($08.16.)

„these are for you, mcnulty. this one over here is going up your narrow fucking irish ass. and this bad boy over here is in your fucking eye.” (középső ujjakat mutat)

...igazság szerint pilot-újra-próbát kellene írnom, mert annak idején egy késői órán ott feküdtem a dunatévé előtt a kanapén, és megnéztem szinkronnal a részt, de effektíve semmire sem emlékeztem belőle, úgyhogy új volt az élmény. de nem is baj, hogy akkoriban nem kattantam rá, sokkal jobb így, hogy már érettebben fogadhatom be a sorozatot (és főleg nem szinkronnal! és hát az sem hátrány, hogy közben kijött a felújított, szélesvásznúvá tett verzió, így nem kell valami szem-kifolyatós release-zel szenvednem). mert bizony ez egy felnőtteknek készült, un. ’érett’ alkotás, ami nem siet sehova, minden aspektust mélyen bemutat, különböző szemszögekből vizsgálódik, és hagyja, hogy organikusan fejlődjön. és ifjabb fejjel, vagy kevesebb kábeles sorozattal a háta mögött az ember hajlamos türelmetlennek lenni, azonnal akarja a cselekményt, a magyarázatokat, mindent meg akar érteni -pedig pont ezt a kifejtős hozzáállást lehet igazán szeretni a sorozat-formátumban. ezért nem baj, hogy a pilot-ban tényleg csak felvázolódtak a karakterek és elkezdett formálódni a történet magja, mert ennyi elég, hogy felkeltsék az érdeklődésemet. én nem tudom, hogy csinálja david simon, hogy ennyi karakterrel zsonglőrködik minden alkotásában, de kell is ez a képessége, hogy igazán le tudja fedni a teljes spektrumot (jelen esetben a baltimore-i rendőrséget és a drog-ügyletben részvevőket). esküszöm, hogy bevallanám, ha untatott volna, de tényleg nem esett nehezemre végigülni ezt az első egy órát. (szokták mondani, hogy azért is nehéz dió a sorozat, mert nehéz megkülönböztetni a néger színészeket, de mivel a többségüket ismerem a későbbi szerepeikből, nekem ezzel sem lesz problémám.) ($08.15.)