soroló

„you have broken just as many laws, and the only difference is, i didn’t wrap myself up in the american flag and try to convince people that i was a hero.”

olyan ez, mint mikor veszel egy technikai eszközt, és meglepődve tapasztalod, hogy sokkal több funkció van benne, mint gondoltad. szerintem mindenki meg volt győződve róla, hogy a nagy tárgyalás azért van, hogy lelepleződjön a világ számára a gép, hogy hallassa a hangját a kisember, aki nem akarja, hogy belelássanak a mindennapjaiba. aztán mindenkit átvertek. téged is, valld be. pedig ott volt a szemünk előtt a megoldás, csak nem akartuk észrevenni. mint mikor kreálnak egy ál-hírt, hogy eltereljék a figyelmet. kell valaki, akit a középpontba helyeznek, akit ki lehet kötözni a falu főterére, hogy a nép a köpködése közben ne vegye észre, hogy kirabolják a kamráját. (még szerencse, hogy nem én írom a sorozatot, akkor a fentiekhez hasonló zavarosság uralná...) várható volt, hogy feszíteni fogja a feszültség az epizódot, húztak minket fel-fel-fel a nagy csavarig. hogy aztán az egész társaságot srapnel módjára szórják szét, hogy jövőre össze kelljen rakni a darabokat. nem tudom, hogy van-e tökéletesebb búcsú egy radiohead számnál. (++05.17.)

a múltkor lapozgattam a blogon, és megakadt a szemem azon, hogy tavaly ilyenkor azt írtam a kritikában, hogy ’ennyi’ hiányzik, hogy az általam adható legmagasabb kategóriába lépjen a sorozat -hát idén meglett az az ’ennyi’. nem tudom, hogy csinálják kis-nolan-ék az írószobában, talán több fehér táblán dolgoznak, mint máshol, de mesterien vannak összefűzve a szálak, mindig érzed az isteni kezet, ami az események mögött van, még akkor is, ha épp egy kevésbé érdekes hetiüggyel bekkelik ki a hetet. lehet, hogy megirigyelték az abc-től a kettéosztott évadokat, de itt is jól elkülöníthető a két fél, a földhözragadtabb és noir-osabb hr elleni harc az igencsak bátor karakter-halál meglépésével, és a második, kicsit a valóságtól elemeltebb, filozofikusabb, tudományos/fantasztikusabb isteni csata a mesterséges intelligenciákkal. és mindkettő nagyon működött. a női szakasz végleg beilleszkedett, kár, hogy ezzel a rendőrosztagot szorították háttérbe, de mindennek ára van. próbálom erőltetni a nyúltagyam, hogy volt-e nemszeretem rész idén, de nem jut eszembe egy sem. nagyontetszett. ha minden network-sorozat fel tudná magát küzdeni erre a szintre, akkor nem fordultam volna el ennyire az országos tévéktől. (ja, és asszem ez a sorozat tartja nálam a legkülönbözőbb helyeken nézés rekordját...)

„having built something significantly smarter than myself, how could i possibly anticipate its evolution?”

szóval mit is gondoljunk erről az egészről? ki a rosszfiú? aki meg akarja védeni a hazáját? aki nem akarja, hogy minden információ elérhető legyen a hatalom számára, amikből aztán téves következtetéseket vonhatnak le? egy ember, akinek szent meggyőződése, hogy csak egy hideg logikával rendelkező gép tudja csak irányítani a világot, kiküszöbölve az emberi hibákat? természetesen nincs jó válasz, mert mindenkinél van egy darab az igazságból. nagy erény ez egy sorozatnál, ha ezt a komplex valóságot le tudja képezni. de az is, ha a sok szálat egy egységes szőttesbe tudja rendezni a végére. itt van minden játékos a táblánál, fura szövetségek formálódnak, csak ki kell várni a robbanást. gyanúsan tökéletes a srcip-t, tuti nem egy mesterséges intelligencia írja a show-t...? (++05.08.)

„samaritan 101.”

szegény carrie preston végre visszatér, erre a férje alig szerepel az epizódban, és csak egy közös jelenetük van... jól megcsinálták az új gépet, ami ismerős, ugyanakkor mégis láthatóan eltérő kinézettel rendelkezik. egy erős ellenféllel szemben igazán izgalmas a macska/egér harc, és mind a masinát, mind az urát nem egyszerű kicselezni. látjuk, hogy milyen az, amikor bujkálni kell a kamerák elől, amikor vakfoltokat kell keresni, amikor az ellenség pontosan ugyanazokkal az információkkal rendelkezik, mint mi. és mindezt mr.finch nélkül kell végigvinni. mert lehet, hogy ő nem lő olyan ügyesen térdkalácsokat, mint a többiek, de megvannak a maga tükrei. meg persze a morális iránytűje. továbbra is nagyszerűen csavarodnak a szálak, nem menti meg semmi a finálét az őrült izgalmaktól. (++05.03.)

„obstacles are only obstacles until you move them out of the way.”

na, megjöttek a politikusok is... és milyenek lennének, ha nem korruptak és érdek-vezéreltek. nem is csoda, hogy a gép is ki akar iktatni belőlük... igen érdekes ponthoz jutottunk el, meddig lehet elmenni, hogy megvédjük a gépet, számít-e egyetlen emberélet, ha megmenthetünk százakat, ezreket, van-e morális alap a gyilkolásra? elfogadjuk-e feltétlenül azt, amire a gép utasít minket? de egyéb kérdések is felvetődnek: például, hogy szükség van-e ilyen szintű védelemre, megfigyelésre? hogy tényleg elfogadják-e az emberek, ha ennyire belenéznek a mindennapjaikba? lehet-e még aktuálisabb egy sorozat a mostanság zajló botrányok tükrében...? és persze nem csak fejbevág az elgondolkodtató valóságosságával (hehe, az első évadban még majdnem a scifi kategóriába raktuk!), de továbbra is tud piszok kúl lenni. nem mernék elmenni ezekkel a csajokkal még sörözni se... (++04.20.)

„what’s the matter, shaw? weren’t too popular in high school?”

nestor carbonell! de miért nem volt közös jelenete a régi cimborájával...? sebaj, jó volt viszont a kémia sarah shahi-val. btw, mindig is utáltam a kémiát, úgyhogy cseppet sem bántam, hogy szétkapták a srácok a labort. nem vagyunk hozzászokva, hogy ennyire mellékes a heti-szám, de nem csak richard alpert miatt lett élvezetes mégiscsak, hanem mert bizarrá tették, ahogy a két muskétást bedobták a számukra életidegen környezetbe, az osztálytalálkozóra. rég volt ennyire mosolygós a sorozat. a háttérben persze sokkal érdekesebb események történtek, epekedve várom, hogy megtudjam, mi lesz most, ami kor már a köznép is kezdi kapizsgálni, hogy csúnyán megfigyelik, és mi lesz akkor, ha az ország vezetői gyáván el akarják hallgattatni a gépet. (hogy mindig van valami izgalmas újítás, amit be tudnak dobni...) (++04.04.)

„if you’re going to wade into international waters, detective, i suggest you get a bigger boat.”

tudjuk, hogy a gép kicsit szeleburdi mostanság, de terrorista-aspiránst nem adna mr.finch-ék kezébe. így nem volt nagy meglepetés, hogy másfele indultunk. az a baj, hogy fáradtan nézve jobban kijönnek ezek a nem-meglepetések. nem terrorista? nem csak kollégák voltak? rosszban sántikál a görög? na neeee mondd már... ezen apróságok ellenére élvezetes volt ez az epizód is, a bunyók, mr-reese kamikáze védése (és vállrándítása a feltápászkodás után), ms.shaw múltjának feltárulása, a heti-ügy ismételt bekötése a fő-áramba. szóval tele volt ez jutalom-falatkákkal, csak ki kellett őket kutatni egy kicsit... (++03.29.)

„que será, será.” (whatever will be, will be.)

a speciális részek idényét éljük, sosem baj, ha az írók megkavarják az állott málnaszörpöt. az nem volt kérdés, hogy ms.acker (az a mosoly...) elbírja, ha a vállára pakolják a rész súlyát, de azért ott volt mellette a kiscsapat is néhány térdlövés erejéig. és nem csak arra építettek, hogy mennyire cool, hogy ms.root mindent tudó magabiztossággal törtet előre a szent küldetés érdekében, de megtalálták a módját, hogy a karakterén is finomítsanak így három év után, közelebb hozzák a nézőkhöz. jut eszembe, mi ez a vibrálás ms.shaw-val, csak nem...? lassan komolyabb koncentrációt igényel ez a sok gonosz szervezet meg szövetség, de milyen szórakozás az, amiért nem kell megküzdened egy kicsit...? (++03.22.)

„a tsunami wipes out a village in india. those are good people who don’t deserve to die. your friend is a traitor.”

most látszott igazán, mennyire fontos, hogy jó karaktert hozzunk létre már az elején. és nem arról van szó, hogy a korábbi mr.reese, azaz mr.dillinger ne lett volna érdekes, de azért sokkal többet nyertünk azzal, hogy mr.reese-nél léptünk be a történetbe. az idei rendes speciális epizódhoz értünk el, ami már a teljes flashback koncepcióval is nyerő lett volna, de szerencsére nem érték be annyival, hogy bemutassák, hogy milyen volt, mikor mr.finch mással dolgozott, hanem igencsak arra használták a részt, hogy kitöltsék azokat a réseket, amik még homályban maradtak az elmúlt két és fél évben. nem tudom, hogy láttam-e már ennyire tudatosan átgondolt sorozatot valaha. ja, azt ugye nem kell mondanom, hogy mennyire szépen görgették a jelenbe ezeket a múltbéli eseményeket...? (++03.09.)

„30,918 emergencies. new york, new york. it’s a wonderful town.”

mindig a láthatatlan ellenség a legfélelmetesebb? ezt mondják sokszor, de tényleg van valami para abban, ha csak a hangját hallod és a mindenhatóságát tapasztalod. egy gonosz mr.finch, szép csörte lehet ebből a későbbiekben. mert tudjuk, hogy ebben a sorozatban minden átível, és mennyire jól áll neki még mindig a kirakós-szerkezet. mert a rész alapvetően egy hagyományos túszejtős, megmentős, félrekefélős gazdagos epizód volt, de sikerült izgalmasan tálalni, és ennél most nem is kellett több. (++03.01.)

„from a world-class athlete to a world-class criminal”

az miért van, hogy bárhová bekukkant egy tolvaj, abból mindig heist-film feeling lesz, tervezéssel, trükkök százaival a lopás közben...? oké, itt most a csapat-összerakás kimaradt, hiszen az állandó team-mel dolgoztunk (hjaj, egy kivétellel, ahogy mr.reese nagyon helyesen felhívta a figyelmet rá). szokásos évadközi rész volt, ahol lebegtették kezdetben, hogy jó-e vagy rossz-e a szám tulaja, és persze volt néhány térd-lövés is, amit ms.shaw olyan jól eltanult tanult kollégájától. aki legközelebb ne hordjon ál-bajuszt, ha kérhetném... főleg, ha az elején lévő bromance-t is melléteszem, már nagyon gyanús lesz a dolog, hehehe... (++02.09.)

„i guess your machine didn’t get my letter of resignation, harold.”

no, nem odázhattuk tovább a dolgot, vissza kellett térnünk a hetiügyekhez kicsit. de ha már van ez a kényszer (mert szegény zombinézők végleg elfordulnának), akkor legalább csináljuk piszok stílusosan -gondolták az írók. és mivel tudnánk igazán felidézni a klasszikus felállást, ha nem azzal, hogy újra badass-é tesszük mr.reese-t. először azt hittem, hogy maradunk a minimál-díszletben (repülőn akciózni mindig jó), de aztán ügyesen be lettek vonva mr.finch-ék is. és ha már kiszórakoztuk magunkat a pofás evőeszköz bunyókon és a cool egysorosokon, akkor akár el is gondolkozhattunk azon, hogy miről is szólt ez a rész: a nemzetbiztonság drogügyletbe fektet be, hogy tőkéhez jusson, hoppáhoppá... welcome back, my friend, ready to action? (++01.18.)

„there’s a time for a scalpel and a time for a hammer. it’s hammer time.”

hühmm, nem tudom, mit szednek a srácok néhány rész óta, de ez már megint piszok erősre sikerült. mondjuk velem könnyű dolguk volt, mert már a nyitó girl-power-nél meg voltam véve. aztán a ms.root kihallgatásnál szörnyülködtem egy sort, továbbra sem kímélik a szereplőket, majd fogtam a fülem, mert valami hülye sípolás rontotta az élményt, izé... a bankrablásnál nolan jr előszedte a darkknightos énjét, tuti mindenkinek ez ugrott be. végtelen tisztelet, hogy ennyi szálat képesek így kézben tartani, jelenleg három csoportosulás fordult hőseink ellen, mi ez, ha nem komplexitás, és nem mondhatjuk, hogy itt vér fog folyni, mert már azon rég túl vagyunk. az sem mindennapi, hogy mr.reese-t (a kvázi főszereplőt!) továbbra is az oldal-vonalnál tartják, ott vannak még azok a tökök a szekrényben, nem is kérdés. (++01.11.)

„my mind, it’s like a computer with a corrupted file system.”

hogy mi jöhetett az előző részek zúzása után? szomorkodjunk egész részen át? persze, logikus lenne, de nem túl kifizetődő. de az sem megoldás, hogy úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna, és újra a hetiügyekhez nyúlunk. nézzük már elég ideje a sorozatot, hogy vannak olyan ügyesek az írói, hogy mindhez és egyikhez sem nyúlnak egyszerre. mert persze itt az orrunk előtt a dráma, és mr.reese (és aztán mr.fusco is csatlakozik hozzá) külön történetével szemléltetik ezt szomorúan. a többiek viszont belekényszerülnek egy látszólagos hetiügybe. mert persze a gonosz kis háttéremberek nem bírnak magukkal, és az újabbik átívelésbe dugják a vezetékeket, egy olyan csavarral, ami megint megrengeti majd az építmény alapjait. plusz ott voltak még a flessek is, amik sok mindent megmagyaráztak mr.finch-csel kapcsolatban (ráadásul még jól sikerült a casting is). (+12.20.)

„there’s a false sense of lucidity that often accompanies grieving.”

volt annak idején egy különleges hónap a marvel kiadónál, amikor minden képregényük szöveg nélkül jelent meg -ez jutott eszembe itt a nyitányról, nem kellenek a szavak, azok nélkül is nagyot tud ütni valami, főleg, ha a johnny cash féle hurt-öt keverik alá. de a verekedős részek is milyen jól működtek az elektronikára, majd a végén megint jöhetett egy zenés lassítás, hogy keretes legyen a szerkezet, és még egyszer aláhúzzák, hogy mennyire fontos a hangulathoz az is, amit hallunk. és hát hangulat, az volt ma... eddig megfelelően használják ki a múlt heti halált, mindenkit brutálisan megkeményített a dolog, így lehet kihozni a sorozatban mindig ott bugyogó sötétséget igazán. nem csak cool módon badass mindenki, hanem ott van hozzá az a mélység is, amibe beleszédülsz, ha belegondolsz. ezt mélyítették a mai flessekkel is, amik abból a szempontból is emlékezetesek maradhatnak, hogy mind ugyanúgy volt megrendezve -egy-egy interjú, ahol csak a hős arcát látod, a kérdezőét nem. huhh, és még azt mondják, hogy networkön nem lehet odacsapni... (+12.01.)

„even an optimist can’t be two places at once.”

...és ezek után, hogy a gép a főhős számát dobta ki, majd megint random emberek után fogunk futni...? faltól-falig feszültséges epizód volt, ilyen zúzást vártunk a múlt heti zárás után, plusz végig volt egy zümmögő baljóslatúság is benne, ott volt a levegőben, hogy nem mindenki éri meg a végefőcímet. mert a tapasztalt vénember kiszagolja az ilyen jeleket, ha a két bajbajutott közül csak az egyiket sikerül időben megmenteni, ha váratlanul elcsattan egy csók (btw, én sosem éreztem a vonzódást ezen két karakter között, tudom, hogy vannak rajongók, akik ezt követelték, de nem kell ám mindig megetetni a nagyszájúakat). szóval a sorozat ismét bizonyította, hogy miért érdemes követni, miért jó dolog kilógni az országos tévék nyomozós átlagából, csak az ember tényleg aggódik a nyitó felvetéstől: ha ennyire működik az átívelés, miért kell visszatérni a heti-ügyekhez -és ez a 'hagyományos' nézőkre milyen hatással lesz? főleg, ha még az is kiugrassza őket a komfort-zónából, hogy év közben elveszítik az egyik főszereplőt is...? (+11.21.)

„it was only a matter of time until this escalated into an all-out war.”

hát ez magasan ms.carter epizódja volt, végre igazi badass asszonyságot faragtak belőle, aki nem fél tűzbe borítani az egész várost, csak hogy vége legyen a hr-nek és annak fejének. jól játszott végig a lapjaival, klasszikus módszerekkel ugrasztotta össze az addigi szövetségeseket, felcsapta az ellenségem-ellensége kártyát is, még a barátai körül is kavart kicsit, hogy ne csak a rosszfiúk, de a nézők is összezavarodjanak. némi múltszálat is kapott, ami a szomorkodós búcsúval együtt egy hagyományos hollywood-i produkcióban a karakter végét jelentené, de hé, ezt itt newyork, itt kicsit máshogy zajlanak a dolgok. legalábbis nagyon remélem. hogy ezt hogy szeretnék még fokozni a jövő hétre, azt nem tudom, de magas a bizalmi és várakozási faktorom. (+11.15.)

„what business does an antique dealer have laundering hr’s money in the first place?”

kicsit sok idén a scumbag, nem? azok, akiknél egy cseppet sem sajnálnád, ha nem dobta volna ki a számukat a gép. a nagyszerű az, hogy mégis el tudják érni, hogy érdekeljen a sorsuk. most duplán is játszottak velünk, jött az átverő átverésének az átverése. de ami még fontosabb, hogy most is becsatlakoztunk a nagyobb eseménybe, rég volt már ennyire hangsúlyos minden korrupt rendőrség mintapéldánya, a hr. talán ki akarják tenni a pontot velük kapcsolatban, de akkor mindenképp mozgalmas hetek elé nézünk. (+11.14.)

„well, there’s something i do better than anybody else, that’s finding things that people keep hidden.”

amikor két rekedt-hangú színész összefog... de az mind semmi, amikor két ellentétes nőszemély összefog, ott aztán fogcsikorgatva fog menni a kooperáció, de jó lesz nézni az összjátékukat. kicsit fura, hogy a gép ennyire előre látja a dolgokat, meg hogy két csapatot küld egy mission-re, de amíg ms.root-on keresztül beszél hozzánk, nem teszek fel kérdéseket. úgyis csak ki kell várni a válaszokat, ritka tudatosan építkeznek idén is az írók, vissza-visszatérnek karakterekhez, ügyekhez, csepegtetnek, mézesmadzagot húznak. de úgyis ezért nézitek ti is, nem? (+11.01.)

„didn’t anyone ever tell you it’s not polite to spy on people, little girl?”

hiányzott már a hr-es keverés, de kivártuk, hogy a legjobbkor lépjenek be. és a legrosszabbul húzzanak újat a kiscsapattal. kislányos párhuzamként most kellett elsütni ms.shaw szomorú múltját. nagyszerűen építik őt, úgy lesz egyre szerethetőbb, hogy közben meghagyják a hidegségét is. sarah shahi láthatóan lubickol, ahogy vissza kell fognia magát, belül biztos szétpukkad a nevetéstől. az ilyen erős részekkel menti meg a sorozat a network tévék becsületét. (+10.25.)

„ms. watkins has already proven herself practiced at the art of deception. she’s beginning to remind me of you, mr. reese.”

jogászok, ügyvédek és ügyészek - borzasztó veszélyes népség, sosem tudhatod, mikor vernek át, annyi ideje folyik hazugság a szájukból, hogy sosem hiheted el, amit mondanak. rá is játszanak ma erre az írók, beintegrálják a szokásos keringőkbe, elkövető vagy áldozat. plusz egy zseniális jelenetben rögtönítélő bírósággá alakulnak a srácok, akiknél még tiltakozni sem lehet egy szigorú elutasítás nélkül. bear meg megkapta a coldopen-t. így kell ezt. (+10.19.)

„you’ll have to use your charm, shaw, not your sidearm.”

na ilyen az, amikor a poi női epizódot szállít... jó volt látni együtt a három gráciát, csinik voltak, igazi kemény nőcik. kicsit lehetett feszegetni a ’ki is való john-hoz’ játékot, kicsit lehetett romantikázni egy jó étel felett. és kicsit lehetett ms.root-tal is foglalkozni, végül is most már ő is a női alapcsapat része. a hetiügy ismét a ’rosszfiú, ánem’ csavart írta le. de hogyha valami egy becsillogós monitoron is működik tata és budapest között, akkor arra egy szavam sem lehet. (+10.12.)

„you can’t fight the technology.”

bírom, hogy a térd-lövések alatt mindig ott az elgondolkodtatni vágyás. aktuális a téma, igencsak, kiadunk magunkról mindent az internet nevű szörnyetegnek, persze, hogy sokan ebben lehetősséget, üzletet látnak. és a hátrányok, a járulékos veszteségek nem nagyon szokták izgatni a fajtájukat. főleg, ha olyan önelégült seggfejek, mint a hetiügyes nagyarcunk. nem is baj, hogy elsütötték vele az idei nem-sikerül-megmenteni-t? de van ilyen, hőseink nem istenek, még bear sem... visszább vettek ms.shaw-ból, vagy legalábbis direkt keretek közé szorították, nyugis irodába küldték, ilyenek, nem kell mindig letépni mindenkinek a fejét. ez egyébként is, inkább ilyen ’láthatatlan gonosztevő’-s epizód volt. amivel újabb gördülő ívet lehetett kezdeni. ha már az hr épp csak beköszönt. (+10.03.)

„all hands on deck.”

egyes szakasz, életmentésre felkészül! keménykedni, most, most, most! úgy gondolták az írók, hogy nem terhelnek le minket egyből ezer arculcsapós átíveléssel, inkább nyugisan visszahoznak mindenkit, akik tökösen megmentenek néhány életet (bocs, most már gondolni kell arra is, hogy két hölgy-tag van a csapatban, szóval, csöcsösen, izé, ezen még dolgozom...). nem éreztem világmegváltónak ezt a katonásdit, de aztán sikerült érdekesebbé tenni azokkal a piszkos afrikai kövekkel. de az a jó, hogy az ilyen közepesen lekötős részeket is mindig fel tudnak dobni néhány badass momentummal. autó-csattanással, térdkalács-lövéssel, ms.root őrülettel. nothing suits me like a suit! (+09.26.)