soroló

„i can feel the power vibrating off of you. it feels good, doesn’t it? hmm? it’s mine, you know? when it came into you, it left me. the law of conservation of energy.”

eleve elrendeltetett volt ez az epizód, sok meglepetés nem érhetett minket, tudtuk, hogy a lányok megküzdenek a főnökségért, túl sok variáció arra sem lehetett, hogy ki lesz a végső befutó, így nem is erőltették meg magukat ryanmurphy-ék, hogy csavargassák ezerrel. inkább a hangulatra mentek rá. bár az elején még emeltem a szemöldököm, hogy begyűrűzött ide a glee, de aztán pörgősen jöttek a próbák. majd egy szép drámával zártuk az évadot. kerekre. úgyis van olyan, hogy boszorkány-kör, hát most akkor azt írták le... (++01.31.)

most már, hogy a harmadik változatot néztük végig, elmondhatjuk, hogy jó móka ez az antológiázás (és mint a trendekből látszik, követendő példa lesz szerencsére). jólehet, meg kell szokni, hogy minden évben markánsan más kapunk. az első kényelmetlenül mászott a bőröd alá. a másodikba bedobáltak egy csomó őrült ötletet és sokk-hatást, és ezt fokozták fel, amíg a hatalmába nem kerített. a harmadik könnyedebbre sikerült az előzőekhez képest, szellősebb, légiesebb lett, talán a sok női karakter miatt, talán new orleans hozza ki az emberekből ezt a hangulatot. érdekes, hogy míg tavaly az évad eleji nagy kavarodásból egyenesítették ki a történetet, idén párhuzamosan futtatták a szálakat, hogy aztán váratlanul eldobják, félbehagyják őket, és ettől lesz az embernek egy kis hiányérzete. mert úgy érzi, hogy kicsit megvezették, játszottak az agyával, aztán ott hagyták kielégítetlenül. mert engem érdekelt volna egy erősebb boszi-üldözős vonal, egy nagyobb harc a vudu-sokkal, kicsit jobban elmerülni a mocsárban, az sosem baj, ha piszkosak leszünk. én szívesen néztem idén is ezt a vidám őrültekházát, hétről-hétre működött a hangulata. tetszett. (most csepeghetnek az infók, hogy jövőre mi vár ránk.)

„eventually everybody pays. everybody suffers.”

ismeritek azt az érzést, amikor borzasztó kellemetlen érzés ránézni valamire, mégsem tudjátok elfordítani a fejeteket? na így voltam ma cordelia szemeivel... talán a darabolásba túlságosan beleélték magukat az írók, mert kicsit széteső volt ez a mai rész, vagy csak most jöttek rá, hogy mennyi mindent akarnak még belegyömöszölni az évadba, és ezért a kapkodós hangnem. oké, a csajok mutatják egyre a képességeiket, meg a végére kifutottunk valahova, de a nagyon gyilkos madame szála kilógott, mint egy veszett nigger bele, mégha a személyes pokollal találhatunk is közös pontot. a hirtelenségre meg a korábbi supreme-ünk meglepő vége a legjobb példa, nem mindig stílusos, ha lecsap egy fejsze... persze most sem voltunk híján nagyszerű jeleneteknek, ha más nem, a verekedős biztos megmarad a perverz tudatalattink kéjes emlékének. kicsit még kellett volna pár kavarás ennek a főzetnek, lányok. (++01.24.)

„this little piggy went to market. this little piggy... stayed home. this little piggy right here had roast beef. and this little piggy had none. and this little piggy cried, whee...!”

...és ezt a vérgőzös epizódot egy nő írta? hát hova fajul ez a világ... kezdetben madame delphine volt a középpontban, na mondom, végre foglalkozunk vele, de aztán a többieket is helyzetbe hozták. sebaj, addig is megtudtuk az öreglány motivációit: szadista a szentem, és ennyi... bár a méltó utódainak sem kell szégyenkezniük, mert az nem lenne elég stílusos, ha írásba rögzítenék a békét, tudják ők is, hogy a történelmet vérrel írják. na de ennyivel...? a leghatásosabb kínzás díját mégis cordelia viheti haza az öncsonkításával. élvezetes volt átvágni ezen a több hektoliter véren, de még mindig nem látjuk a medence túlpartját, bár nem érzem, hogy ez olyan nagy baj lenne. (++01.17.)

„i want my innocent soul.”

it’s voodoo time, baby! őrülten csavarják murphy-ék, hogy még véletlenül se’ tudd, hogy kit lehet a ’jó’ vagy a ’rossz’ feliratú dobozba rakni. mert azt hitted, hogy a vadászok lesznek a megtestesült ördögök, akik ellen össze kell fogni? hát összefogás címén csak önzőség van, minden kegyetlenségre képes a két nőszemély, hogy megkapja az örökélet kódot. de a többiek között is csak a versenygés látható, kétségek között vergődnek, és ránk is átragad ez a kétely, gondolom a végéig tartogatják, hogy ki is lesz a megfelelő örökös. de addig még néhány fej a porba hullik majd, varázsszavak szállnak el a füstölőtől terhes levegőben. (még mindig vannak popkulturális hiányosságaim, a kendővel való forgás kellett ahhoz, hogy miért is örült misty a bárhangú néninek. viszont annak kurvára örültem, hogy egy igazi autentikus neworleans-i temetés is belefért.) (++01.11.)

„i’m part of a sacred order. a soldier in a shadow war. a war that has been raging since before the time of salem. we are a brotherhood pledged in blood, dedicated to stamping out the pestilence of witchery on the north american continent.”

ellenségem ellensége, ugye, de azért nem isszák olyan forrón a bájitalt... mert nem csak behoztak egy nagyon gonoszt, aki miatt össze kell fogniuk a bosziknak, sokkal komplexebb karakterekkel álltak elő, gyávasággal, bizonyítási vággyal és apakomplexussal. nem tudom, hogy a megbánás ezen a vonalon mennyire lesz fontos, de egy fejjel arrébb már az, leássunk a rasszizmus gyökereiig, és feketére festjük azokat... aztán ott van még a legfőbb métely, az elvakult vallásosság is, amely az igazi vakságot hozza erre a szerencsétlen világra. nagyszerű zárás volt ez az idei adagnak (az a gospelre vágás, wow!), jöjj el hamar január! (+12.13.)

„this is as if i’ve been dipped in the river styx and all the suffering of all the souls that ever were or will be has soaked my body.”

alfonso gómez-rejón. és akkor ennyi elég is lenne az epizód dicséretéhez. mert az nem állapot, hogy ennyire meglátszik idén (is) a keze nyoma azokon az epizódokon, amiket ő kap. és persze sokan tudnának fura kamera-szögeket választani, meg ötleteket beledobálni a nagy közösbe (lásd a szertartás történetének a bemutatása például), de csak akkor fog így egységgé összeállni, ha van stílusa a dolognak. mint ahogy fiona is stílusosan távozott volna, ha nem jön a fordulat. persze, majd ilyen hamar elengedik jessica lange-et... főleg, hogy igazán elemében van, a lehetséges jövőbe látó jelenete nyomasztóan gyönyörűséges volt, és nem csak azért, hogy hagyta magát igazán csúfnak láttatni. közel van a mississippi, ahhoz hasonlóan hömpölyögnek a történet-szálak, formálódnak a kisboszik, még a bigott vallásosok is az ő jézusuk nyomában járnak, de a sok sztori-darabka ellenére nem lesz fejetlenség. huppsz... (+12.07.)

„we’re going to kill my mother. kill her once, kill her good, kill her dead.”

tulajdonképpen kire is vonatkozott a cím? túl sok a túlvilág-szökevény idén... sőt, még egy nyelv sem rohadhat meg kedvére... na, összeszedem a darabkáimat, és próbálok valami értelmeset is írni... lehet, hogy csak elvette az eszem a threesome... még ha halottakkal is történt a dolog... sima dugás csak szellemekkel jó... alakul szépen az évad, vannak meglepő húzások (zoe bedurvulása, queenie pálfordulása), őrülten jó hangulatot tudnak a bőröd alá préselni, és még egy ilyen alapozót és pirosított gazdagon tartalmazó epizódot is úgy elénk tudnak tálalni, hogy élvezetes legyen. ki vagyok én, hogy ellenálljak a vudunak... (+11.23.)

„do you know a saxophone is called an axe?”

hát a cold opent, azt imádtam! noir hangulat és jazz, ilyet többet, még, még. arra is jó volt ez a kezdés, hogy utánaolvassak egy tényleges neworleans-i legendának, az ottani baltás rémnek, akit nagyszerűen építettek be a show-ba most. de a szaxofon is jól tolakodott be a zenei témák közé, mondom ezt annak ellenére, hogy (nagyon) nem a kedvenc hangszerem... a szöszik epizódja volt ez egyébként. tetszik, hogy zoe-ból hirtelen határozott csajszit faragtak, akiből felbuzog a tenni akarás és ’fajának’ megvédése. cordelia karakterének jót tett a vakság, sokkal izgalmasabb színei lettek (és bár szörnyen hangzik, de jessica lange-nek is jó lesz a betegség...). lilly rabe-tól meg elolvadok még mindig, akárhány perc képernyő-időt kaphat ezzel a hippi-hajjal is. nem mellékesen a háttérben is érdekes dolgok alakulnak. féltávnál elégedetten, most jöhet egy kis ritmus-váltás, hogy repítsen a jazz! (+11.19.)

„she had a monster for a mother. this last act was the only kindness i ever did for her.”

a rossz anyák epizódja. kezd megint egészséges katyvasz kialakulni. ma a dráma működött leginkább, ahogy fiona botorkált a kórház falai között, aggódva és csodát téve. de lángoló bosszúja is megcsapott rendesen. ugyanakkor ott voltak bomló barátaink is, a walkingdead-ből importált z-k, akik szép gore-osan haltak ki a sorozat szövetéből -valószínűleg direkt ilyen parodisztikus túlzással, vagy csak feszegetni akarták a határokat, hogy egy basic kábelen mennyire fér bele egy (khmm...) láncfűrészes akció. továbbra is minden a főzet arányain múlik, az összetevőkkel nincs baj. és egyszer elhívhatnák az igazi tarantino-t is az imposztor helyett (vö. égetéses jelenet)... (+11.14.)

„tonight i’m gonna let the whole world in. get a good look at me. who’s the baddest witch in town?”

ez az egyetlen sorozat, ahol tényleg jól megfér a halloween-imádat, mindig jól belepasszírozzák, ráadásul ilyenkorra szokták időzíteni a duplázást is. idén megirigyelték a walking dead sikerét, így z-kkel árasztották el neworleans-t, de simán beleférnek a csoszogósok a koncepcióba. a mai alapozást gondolom zúzás követi majd jövő héten. de kellenek előtte ezek a gyökerek, már a nyitó rasszista történelmet felvonultató flash-nél nyomtam egy wow-ot, de a némasági fogadalom (és a karakter mai beteg formája) vagy a főboszik közti ellentét is gyönyörűen ágyazott meg. a színészi teljesítményről már nem áradozom, mert még megvádoltok, hogy megbűvöltek valamivel. (+11.01.)

„i took my inheritance too soon and squandered it. all that power, all those gifts. i just took it and poured it back into myself and dressed it up in chanel.”

eljött az idő, hogy elengedjék jessica lange kezét, hogy leásson a sötét lélek bugyraiba, feltárja a karaktere sebezhetőségét. persze mindezt nagyon jessica lange-esen teszi, cigarettával a kézben, de ezért szerettük meg őt annyira az évek alatt. ahogy csípjük, ha még meg tudnak lepni minket, ha bevisznek az őrület erdejébe, és erre ma igazán nem lehetett panasz. beteg szexualitás lengte be az egész epizódot, jobb, ha az istenfélők elfordulnak, mert még ihletett kapnak a kis perverzek. de nem erőltetett a dolog, valahogy benne van louisiana mocsárszagú levegőjében ez a hangulat. vagy csak a szexi vudu-papnők terítettek szét valami varázsport a levegőben. de akkor azokra ültette rá alfonso gomez-rejon is a kameráit... (+10.26.)

„louisiana swamp is full of spanish moss and alligator dung. amazing healing properties. mother nature has an answer for everything.”

még az amerikai foci rajongásom előtt, amikor a saints miatt alámerültem a neworleans-i kultúrában, mindig ez az aligátoros/mocsaras lápvidék képe volt előttem, amikor a városról hallottam. így hatalmas vigyorral néztem már a nyitó-jelenetet is, fantasztikusan összesűrítve hozták ezt a pillanatot. később rátértünk a történetekre is, nagyon működnek már itt az elején a bosziskodások, az igék mormolása, a más állapotban kántálások, a varázsvilág. a buszos/erőszakolós szálból bizarr frankeinstein-lovestory kezd formálódni, egyre több nőszemély bukkan fel a múltból, itt bizony halhatatlansági verseny lesz. kellően gusztustalan, kellően szexi, kellően fülledten louisiana-i. (+10.18.)

„miss robichaux’s academy for exceptional young ladies.”

ryanmurphy-ék nálam jártak, és kikémlelték az álmaimat? boszik new orleans-ban? wet dream... szokás szerint sűrű volt a kezdés, már megszoktuk a horror háza táján, de nincs is azzal semmi baj, hogy feldobnak egy csomó labdát. ismét több idősíkon varázsolnak, de azon kívül, hogy a múltbéli jelenetek mindig ütősek, próbálják modernizálni is a legendákat, meg-vuduzni a twitter-generációt is. a boszikból adódóan ez lesz talán a legnőiesebb évad, na nem mintha eddig ne lettek volna hangsúlyosak a jobbnál-jobb színésznők, de most aztán majd igazán csilloghatnak. de nem csak a lányokban lehet szemet gyönyörködni, már egyből a nyitányt alfonso gomez-rejon kezébe adták, és milyen csodálatos kezek ezek, szórják az ötleteket és az áll-leejtős képeket. szép napok lesznek ezek neworleans-ban, nem is kérdés. (+10.13.)