soroló

„-knock, knock.

–who’s there?

-mr.penis with a delivery for you of some delicious hot cock.”

stephen merchant pontosan tudta, hogy mit akarunk kapni, így oda is adta nekünk -majd elvette, és nagy kegyesen megint odaadta... mert tudtuk már a kezdetektől, hogy ez a két ember összetartozik, mindenki tudta, kivéve őket magukat. aztán amikor végre eljött a pillanat, riadtam néztem a lejátszó óráját, mert gyanítottam, hogy mivel akarják kitölteni a maradék fél órát. és aztán ütöttem a párnámat, amikor a nő... őőő... szóval megint az a kurva női gondolkozásmód... de aztán megnyugodtam, mert megértettem, hogy csak a hagyományos hollywood-i romantikus klisé-parádét akarják kifigurázni nekünk. mert innen már minden a text-book szerint alakult, szegény stuart-nak villám-gyorsan kellett megváltoznia a szűkös játékidő miatt, és jöhetett a boldog vég, amit mi nézők kértünk. de ha leveszem ezt a kötelező happyend előtti drámázást, akkor ott van az a helloladies hangulat, amit elvártam, a bomba-csajok és a ’ki-ne-mond’' szituációk tömkellege (nagy respekt nicole kidman-nek a cameo-ért). és biztos vagyok benne, hogy ennél természetesebb cukin ciki pre-szex jelenet sem készült még sosem. so, hello ladies, én búcsúzom, stuart szíve már másért dobog... ($03.01.)

nem tudom, hogy örüljek vagy sajnáljam a gervais-merchant duót, hogy rendszeresen ez a sorsuk, hogy hirtelen kell lezárniuk a sorozatokat, de kapnak legalább egy esélyt a lezárásra. pontosan azt érzem, mint a life's too short-nál, hogy ez az egy plusz rész nem változtatott bennem a sorozat megítélésén, így nem értékelném külön, kicsit szomorú vagyok, hogy nem volt lehetősségem együtt égi csajozni többet stuart-tal, de megnyugtató, hogy eljutottunk arra a bizonyos lezáró pontra. (bár be kell vallanom, bármennyire is szeretem ezt a humort, mert tényleg tudok nagyokat röhögni a cikiségeken, azért volt bennem egy félsz az indítás előtt, hogy mennyire lesz kellemetlen...)

„it’s not about quantity, mate. it’s about quality. i only may sleep with one woman a year... you can guarantee everyone talking about her, all right?”

a kérkedés mindig visszaüt, és még csak az a legkevesebb, hogy lemerül a telefonod... fura dolgok ezek a lelki izék, amikor felállítasz magadban egy fontossági sorrendet, aztán egy pillanat alatt úgy érzed, hogy ki kell dobnod az egészet a picsába, az önzőségeddel együtt. persze ez teoretikus csak, mert szerintem hollywood-on kívül sehol nem gondolnák úgy, hogy valaki a barátságot választaná egy modell-lány meredező bimbói helyett... (++01.08.)

hogyan ne csajozzunk, első fejezet... az elején nagy kérdés volt, hogy mihez kezd stephen merchant magában, mennyire tud működni ricky nélkül, és nyolc rész után határozottan állíthatjuk, hogy magában sem dől el a két méteres botsáska. persze, kicsit másabb lett a szóló-produkció, talán kicsit polírozottabb (erről részben a környezet (la) is tehet), mert bár ott a vakarózós ciki-humor minden részben, azért nem egy ricky-re jellemző rinocérosz, ami fújtatva dönt le a lábadról. a melankolikus hangvétel sok finomságot adott hozzá, jól teljesítve az hbo-s keserédes penzumot. kevésbé harsány, máshogy szerethető, egy olyan fura hely, ahol az ember nem mindig érzi magát kényelmesen, mégis szívesen jár vissza. tetszett.

„one piece of steak for a model is a full meal.”

az epizód jól leképezte az úgynevezett ’jófiúk’ életét, akik persze mindig túllövik az elvárásaikat. mert a csajok is kedveskednek, mosolyognak, majd közelebb lépnek és kitépik a szívedet, majd mikor már mégis élvezhetnéd a dolgot, még egy utolsót csavarnak rajtad. igen, én is a bénák oldalán állok, ezért kerül majd egyre közelebb a szívemhez a show. (külön pont, hogy nem lett butának bemutatva a szép szöszi lány, persze, nem két diplomás, de nem is fogunk sikítani, ha stuart (még egy kicsit) hajt utána.) (++01.07.)

„-what were you guys doing in there?

- nothing. / -i was sucking his cock.” (mindez persze egy férfivécé ajtajában…)

dobj le egy megfelelés-kényszeres hófehér angol pasast a gettóba, és jöhet a katasztrófa-turistáskodás. és ez az a cucc, ahol egy cseppet sem baj az írói túlzás. a másik vonalon a romantika deficittel küzdünk egy sort, nem is tudom, talán túlértékelik azt a szart... (kidding) (++01.06.)

„what’s your poison, cock or tits?”

eddig ugye elrötyögtem stuart bénázásain, aggódtam, hogy ne legyen neki túl ciki néhány megmozdulása, de ez volt az első alkalom, hogy szívből megsajnáltam, ahogy sok szerencsétlen körülmény miatt megint lemarad álmai nőjéről. a másik szál kicsit lógott a levegőben, remélem lesz folytatása, vagy valami, mert különben rájuk sütöm, hogy indokolatlanul tartanak egy karaktert a képernyőn. még ha egy olyan cuki teremtmény is játssza, mint christine woods... (++01.03.)

„when does a gay man become a faggot? when he leaves the room.” (és lefagyás egy forró, melegekkel teli jacuzzi-ban...)

az élet egyik nagy rejtélyére világított most rá stephen, amit heteró ésszel nehéz emészteni, tudniillik miért is járnak a nők meleg-bárokba...? ez volt az első rész, ahol igazán szorongattam a keresztbe tett ujjaimat, mert nagyon ott volt a katasztrófa előszele, egy idétlen embert bedobsz egy rakás sznob meleg közé, ajvééé... és még az actress-competition is fejfogós volt, úgyhogy én izzadtam a szereplők helyett -megszokott testfunkció a gervais/merchant produkciók alatt. (++01.01.)

„text one, ’spread your legs and say ah’. text two: dick pic.”

haver, ne legyél már smucig, ha egy csajt ágyba akarsz vinni... és ne parázd már túl az egész szitut, vagy legalábbis győződj meg róla biztosan (az ésszerűség keretein belül), ha már féltékenykedésre adod a fejed. be cool, dobd be a lompost és sínen vagy... (b fejezet: még mindig nehéz szakmának tűnik ez a színésznőnek levés, csupa hazugság és megalázkodás. de legalább ingyen tampon jár mellé...) (++01.01.)

„-well, actually, i had a film in mind. ’battleship potemkin’.

-oh, is that the one with rihanna?”

ezek a komikusok mindent tönkretesznek. egy drámai beszélgetést, egy felszínes barátságot, egy szombat estét, a limuzinok különlegességét, az exkluzív helyek exkluzivitását... és persze sosincs szemük ahhoz, hogy a megfelelő csajra nyomuljanak rá a megfelelő időben. kár is lenne, hol maradna akkor a szánakozó röhögésünk...? (++01.01.)

„dating, mating or masturbating?”

hogy miért jó nézni azt, hogy néhány szerencsétlen kétségbeesetten próbál csajozni, aztán jól pofára esik (néha szó szerint)? mert önmagunk tükörképét látjuk bennünk? mert a kínos humorral valami erőset lehet felépíteni? whatever, a lényeg, hogy működik, röhögsz és fogod a fejed egyszerre, audiofil-eknek meg valahogy így képezném le: nehehebahahazzzdmeeeeg... stephen merchant mindig kicsit második ember volt ricky gervais mögött, de most bizonyíthatja, hogy egyedül is megáll azokon a hosszú lábain. és az első félóra alapján meg is teszi. asszem ezek után már sosem fogom egy bárban azt mondani a csajoknak, hogy hello, ladies. legalábbis röhögés nélkül. mintha eddig olyan sokat tettem volna ilyet... (+11.03.)