soroló

„big fucks small.”

mint egy igazi sport-meccsnél, úgy dobogott a szívem a kezdő perceknél -és nem azért, mert az eredmény miatt kellett volna izgulni (hiszen tudtuk, hogy a negyedik menetben érkezik majd a k.o.), hanem mert aggódtam azért, hogy az olaszok támadásának milyen hatása lesz shelby-ékre (ezen még a csajok mókás feszültség-oldása sem segített). aztán meg is érkezett menetrend-szerűen a dráma, és baromi hatásosra sikerült formálni az egész jelenetet, a zene feszültségével, tommy reakciójával -elégedetten csettinthettem, hogy idén nincs kímélet steven knight részéről a család felé. ...és úgy tűnt, hogy ezzel bevégeztetett, hogy elértük azt a mélypontot, ahonnan már csak felfelé vezethetne újra az út. és egy pillanatra még örültem is neki, hogy kezdhetjük újra a start-mezőről, megtisztítva tommy előtt a terepet, de aztán bevillant, hogy a shelby vállalat fejének mindig van egy terve... és tök jól működött a nagy leleplezés, főleg mert adrien brody visszafogta a benne bujkáló sablon-olaszt, és csak akkor engedte ki a dühödt állatot, amikor kellett -és persze jól működött a jelenet utolsó csavarja is, ami ugyan kicsorbította a nyitány drámai élét, ugyanakkor el is vihetett minket egy évad végi nyugvópontra... illetve... még kellett a végére két coda -a ptsd-s mélyrepülést megbocsátottam a pyramid song miatt, a pozitív finálét viszont lelkesen üdvözöltem, mert ezzel húzással megint szintet léphet ez a messziről jött ír cigány család... (#12.21.)

érdekesen alakult a viszonyom ezzel az évaddal -az első két rész kifejezetten meggyőző volt, sikerült a kellő mennyiségű feszültséget kipréselni az amerikából importált vendettából, aztán az évad közepén kicsit elveszítettek, amikor repetitívvé váltak az olasz merénylet-kísérletek és a szovjet szellemmel táplálkozó sztrájk-törekvések, és leginkább tom hardy érthetetlen beszéde tartotta bennem a lelket, de aztán az utolsó egy órára megint szépen magára talált a sorozat, jól megrágott és én ezt még élveztem is, és nagyon kezdtem bánni, hogy az angolok csak ilyen mini-évadokban képesek gondolkozni... (hozzátenném, hogy húzós heteken vagyok túl, így volt, hogy egy félálom-szerű egy órába kellett bepréselnem a sorozat nézését, ez biztos nem javított a megítélésén...) egyébként a régi ízek most is jól működtek, a jelenkori zenék és a kilassítva járások, sőt, láthatóan nagyobb gondot fordítottak a vizualitásra, a szín-használatra, mint eddig bármikor. és tommy shelby még mindig az egyik legintelligensebb anyaszomorító, akinek az életútját a képernyőn követhetjük...

„tommy shelby is going to stop the revolution with his cock!”

olyan érzésem van, mintha vizuálisan szintet lépett volna idén a sorozat, de ma különösen jól bántak a terek színezésével, üvegtéglákon át szűrték a nagyon élénk zöldeket/pirosakat/kékeket... maga a rendezés a szokásos mederben folyt, csak most nem a menetelés volt kilassítva, hanem a dobtáras gépfegyverekből leadott lövedékek útja... mert az első negyedórát rászántunk a kőkemény lövöldözésre, hogy aztán a csendesebb, beszélgetősebb jelenetekkel adják meg az igazi súlyt... érdekes, hogy amíg tom hardy lazázós, cinikus, és cseppnyit túlzó játékáért odavagyok, addig adrian brody nem hogy javítani nem tudott a szememben, de a pluszban felvett (áll-vakarós) manírjai miatt végképp a deniro-iskola bukott diákjának kell tekintenem... valahol örülök, hogy egy huszárvágással szüntettük meg a polly körüli drámát, mert jól beleillik a shelby-család előtervező metódusába ez a húzás. ahogy az is érthető, hogy végeredményben a nagy zsozsóért tevékenykedik ma is tommy, és ehhez még a dohányfüstös sármját sem rest előszedni... (sajnos arthur kokainos pörgése ma sajnos hidegen hagyott...) (#12.18.)

„i’m not a traitor to my class. i am just an extreme example of what a working man can achieve.”

vajon mikor unjuk már meg, hogy a srácok minden részben lassítva vonulnak cool zenére, miközben a gyárak tüzei világítják meg a hátteret? mert szerintem soha... örülök, hogy a talján háború nem végtelen lövöldözések sora csupán, ha komoly ész-játék is a felek részéről, csapda-állítások és kibúvások, megtévesztések és árulások szegélyezik a birmigham-i rögös utat... és tommy ott szívja a cigarettákat a vihar szemében, és nem elég, hogy meg kell próbálnia mindent, hogy túlélje az összes családtagja, de még némi női drámát is a vállára kell vennie (igaz ez részben az ő saját hibája, mert minek kell dugnia egy közeli ismerősét, miközben más nőkre is vágyik)... és ha ez nem lenne elég, egy erős cigány szövetséges kedvéért még egy régi barátot is fel kell hívnia, és tom hardy jő és győz, egy pillanat alatt, csak egy kicsit kell morognia a szagoktól terhelt városi levegő miatt, valahol ott bajusz-tájon, ahol a normálisan beszélő emberek a szájukat szokták kinyitni, és máris nagy vigyorral nyugtázzuk, hogy a fifikás zsidó köztünk van... (btw, aiden gillen és tom hardy közös jelenet? dark knight rises reunion!) (#12.08.)

„you know what i am, don’t ya? i am a working man. yeah. fucking working man.”

a múlt béklyóban tart minket. régi sérelmek, belénk nevelt beidegződések, kísértő emlékek -mind olyan dolgok, amiket el kell engednünk, hogy tovább tudjunk lépni... nézhetjük nagyban is a képet, mondjuk a progresszív kommunistákat, akik egy haladó eszmét követve szeretnének kilépni az évezredes társadalmi berendezkedésből; de persze ott van mindez mikro-szinten is, ahol egy férfi nem attól lesz férfi, hogy maga intézi a piszkos ügyeit... kicsit megosztottuk a figyelmünket ebben a csendesebb epizódban, ami a család recsegő/ropogó összetartásáról szólt (meg persze a már emlegetett múlt vs jelen közti feszültségről). néha azért dörrent egyet-egyet, főleg amikor arthur került a középpontba -festéktől, vértől és dühtől vöröslő fejjel... azt hittem, hogy a szexualitás is komoly vezérfonál lesz azután, hogy a szöszi shelby-né elkapta a japán selyem-kimonójában az urát az irodában, meg azért, mert tommy is szexszel vezette le a múlton való kesergését, de aztán tévútra ment ez a vonal, mert az csak elterelés volt, hogy polly is újra megkívánta a világrengető szexet. nem. sajnos nem a világot akarja megrengetni, hanem a saját családját tönkretenni... (azért tetszik a kommunista szakszervezetis lány, mert azon kevés kivételek közé tartozik, akik nem remegnek meg tommy jelenlétében, hanem képesek keménynek mutatni magukat előtte.) (#12.02.)

„that’s the language of vendetta, they take one of ours, we take two of theirs.”

imádom azt, hogy tommy shelby-t látszólag nem lehet kibillenteni az egyensúlyából -persze mi tudjuk, hogy a lelke forr belül, de a külvilág számára kőkemény marad, az a fickó, aki leszarja, hogy sztrájkolnak a gyáraiban, aki simán megfenyegeti egy szövetségesét, hogy megdugja a lányát (szigorúan a legidősebbet és legcsinosabbat), aki box-meccset szervez egy munkanap kellős közepén a gyárban. és aki sosem fél szembenézni az ellenségeivel. és persze tudjuk előre, hogy kőkemény lesz a háború, amit most hagyott eszkalálódni a taljánokkal, de a keménysége miatt nem igazán féltjük, hogy ne kerülne ki győztesen a csatatérről. az már egy más kérdés, hogy hányan sérülnek majd meg a családból a csaták során... természetesen sokat foglalkozunk a veszteséggel már most is, hiszen máris szép cigány-temetéssel búcsúztatták az első áldozatot, de talán a könnyek jó ragasztónak bizonyulnak majd, hogy összetartsanak a végsőkig. örülök neki, hogy polly is kicsit észhez tért a börtön sokkja után, mert egyre nehezebben viseltem az állandó akadékoskodásait... (szóval idénre nem volt elég adrian brody, még aidan gillen-t is meg kellett szerezni, mi...?) (#11.23.)

„the black hand means kill or be killed.”

lehet hogy angliában is hidegebb van az év utolsó felében, de azért általában fekete a karácsony... ilyen sötét és nyomasztó ünnepi epizódot sem láttam még a tévében, és nem csak azért érezte az ember ezt, mert mindenki csak foghegyről vetette oda a másiknak, hogy ’merrychristmas’, de azért is, mert a családi ünnep előtt meglehetősen szétszakadt állapotban találtuk a nagy családot, plusz egy újabb csoport tör épp’ shelby-ék életére -akik úgy tűnik, hogy a katolikus vallásuk ellenére leszarják a nagy keresztény ünnepet, ők gyilkolni jöttek, nem fát díszíteni... és hogy legyen is tétje a maffia fenyegetésének, máris gyilkos golyók röpködtek a dobtáras fegyvereikből, igazi véres háborút vizionálok birmigham környékére ezek után... persze ismerjük tommy shelby-t, hogy nem fogja hagyni magát, és a felnyírt hajától a kamáslijáig csurom vér lesz az egész teste, de diadalt fog aratni... a többiek viszont nincsenek jó formában (a börtönben függő halál árnyéka megviselte őket), de ezek a kőkemény napok újra meg kell hogy erősítsék őket, különben nincs esélyük a túlélésre... (olyan jó látni, hogy ennyi év után sem eresztenek a stílusosságból az alkotók, sőt, kifejezetten erős képekkel és hangulati elemekkel operáltak ma is végig -már a börtönös nyitástól kezdve.) (#11.16.)

„when you take the king’s shilling, the king expects you to kill.”

smúzolás a népekkel, lendületes kör-kamerával felvett zsibongás, aztán puff, lecsap a dráma -és innen már nincs megállás, csak kapjuk egyre a pofonokat... ebben a közegben nem lehet szentnek maradni, most épp michael került be a darálóba, de igazából tommy mindenkit ránt magával a mélybe. kicsit bele is keseredett az egészbe, mert hiába tesz meg bármit, ő akkor is egy ír cigány marad a gazdag népek szemében, ráadásul egyre csak gyülekeznek az erősebbnél erősebb ellenségek is. de a legnagyobb baj, hogy a családja felé is megtört a bizalom... nekem azzal nincs bajom, hogy figyelni kell, hogy épp ki-kit árul el, vagy ki mozgatja a szálakat a háttérből, mert nem várom el, hogy azonnal hozzájussak a tudáshoz, megvárom, míg összeáll a kép. egyébként örültem, hogy a szép orosz hercegnőt tették a pókháló közepébe, az eddigi pajkos őrületéhez jól passzolt ez a fordulat... úgy tűnik, ahogy ásunk le a mélybe, egyre megterhelőbb lesz nézni a sorozatot, kimossa a whiskey a karakterekből a humort, de azt hiszem jól fog állni a sorozatnak ez a komorság. mint ahogy az sem véletlen, hogy idén ennyire feldúsultak a radiohead számok is a soundtrack-en... ($$06.27.)

hol van már a piti kis birmigham-i banda -most már minden szinten jóval előrébb járnak. nagyobb az üzlet, több a pénz, magasabb a kockázat is. világméretű összeesküvések közepén csücsülnek, és majdnem magukkal is rántja őket a nagypolitika mocska. mert a nagyobb tétekhez nagyobb dráma illik, és steven knight idén sem kímélte shelby-éket, sőt, mindent megtett, hogy tommy-t testileg és lelkileg is nyomorékká tegye -de ez a szívós ír cigány csak nem hagyta magát... az orosz szállal elsőre megleptek, de tatiana hercegnő miatt megérte őket is elhozni a vidéki angliába... de az is rendben volt, hogy egy alávaló papot tettek meg főgonosznak idénre... aki talán kicsit megszenvedte ezt az évadot, az polly volt, mert nem sok teret kapott idén a karakterfejlődésre, de lehet, hogy a boldog nőkkel nem lehet mit kezdeni a képernyőn... idén sem lehetett panasz a gondosan kimunkált operatőri munkára és a pedigrés színész-csapatra sem -de úgy egyébként is, mindig öröm, amikor erre a pár órára összekenhetjük lószarral a cipőnket...

„-why do you play games with people when there is no benefit to you?

-in russia, because we were bored. in england, because we don’t know how to stop. at least there are silly games and orgasms.

-so let’s fuck.”

baszki, nem is tudom milyen késztetésből, de bowie-t hallgattam, mielőtt elindítottam volna az epizódot -hát gondolhatjátok mekkora volt a mosolyom, mikor meghallottam, hogy milyen dallal nyitjuk a show-t ma... durva egy éjszaka volt ez, amit átélhettek hőseink, talán ez volt a legperverzebb epizód eddig a sorozat történetében, nem mondhatjuk, hogy az oroszok nem tudnak bulizni -főleg ha van elég vodka és kurva a házban (arról nem is beszélve, ha még grúz technikákat is bevetnek az őrült gyönyör hajszolásában)... de ez nekünk jó, mert ihatta a szemünk a pucér nők látványát, és beleborzonghattunk az olyan drámai kefélésekbe, mint amilyen arthur hűtlensége, vagy tommy oxigén-hiányos élménye volt... ugyanakkor ne felejtkezünk el az üzletről sem, mert azért a testi örömök mellett nem ártana a pénztárcánkat is gyarapítani, úgyhogy érkezett is london-ból a segítség egy őrült zsidó személyében -és fura módon azt kell mondanom, hogy tom hardy-t most hallottam leginkább érthetően beszélni, pedig ezúttal is mindent megtett, hogy nehogy egy büdös szót is ki lehessen venni abból, amit mond... amúgy nagyon bírom, zseni a fickó meg minden, de... ($$06.19.)

„when there are no rules, women take charge. they understand that the power they have come through silent agreements.”

a whiskey-től bűzlő férfiak árnyékában hajlamosak vagyunk elfelejtkezni a nőkről, pedig sokszor igen nagy hatalom összpontosul a kezükben. és most itt nem csak arra gondolok, hogy a gyönyör legfőbb forrását birtokolják -bár a szexuális kisugárzás is fontos befolyásoló tényező lehet, nézzünk csak rá az orosz hercegnőre, igaz nála is sokkal több tényező van még a kalapban (a látszólagos őrültsége, a kiszámíthatatlan vakmerősége, a neveléséből eredő tekintélye). de láthatjuk, hogy mindenkinél fontos, hogy kinek milyen a felesége, hogy ő mennyire irányítja a háttérből az urát, hogy mennyire akarja elérni a céljait (arthur feleségéről is gondolhattuk, hogy sokkal több lesz a szent álca alatt). egy baj van csak a nőkkel -a lelki terhet nehezebben bírják, és a nyomás alatt könnyebben hoznak rossz döntéseket. még az olyan erős nők is, mint polly beleesnek ebbe a hibába. (abba meg elég szörnyű belegondolni, hogy majd’ száz évvel ezelőtt ugyanazokért a jogokért harcoltak a nők, mint manapság...) egyre bonyolódik ez a szovjet/orosz ügy, azt hiszem lesz még egy pár betört koponya, mire a végére érünk... ($$06.01.)

„all religion is a foolish answer to a foolish question.”

a gyászidőszak mindig kibaszott nehéz dolog... nem hittem volna, hogy elveszik tommy egyetlen esélyét a boldogságra, de megtették, úgyhogy semmi csodálkozni való nincs abban, hogy az epizód nagyrészét rászántuk a megzuhanására. és ahogy ő gyengélkedni kezdett, úgy jelentek meg a családon is a repedések egyből, tisztán látszik, hogy mennyire erősen ő a ragasztó-anyag a különböző shelby-k között. érdekes volt ez a lelki utazása, ami egy tényleges utazásba manifesztálódott, mert úgy sikerült kilépnie az apátiából, hogy közben tisztában volt a gyógyszer fals mivoltával -csak tudnám, hogy mi a faszér’ fogalmazok ilyen szofisztikáltan egy ilyen sorozatnál... (bár gondolom az sem volt véletlen, hogy tommy utazása közben ilyen szép tájképeket kaptunk...) cilian murphy persze megint mindent beleadott, a kínzós jelenetben érte el a csúcspontját a karakter mélybe-zuhanásának. bármennyire morog arthur és john, őket is érdemes egy kicsit elővenni, mert náluk is bizonyosságot nyert, hogy nem kegyetlen vademberek, bizony elő tud kerülni a szívük, ha olyan szituáció adódik. bár grace ott marad mindenki szívében, azért jó volt visszakapni a régi tommy-t az epizód végén. ($$05.23.)

„-so, what is it you want from a simple working man?

-fear.”

lehetsz bármilyen kemény, mindig lesz egy gyenge pontod, amit ki tudnak használni az ellenfeleid... és aztán a shelby-családban van ám keménység, elsőre úgy tűnik, hogy nem ismerik a félelmet, még akkor sem, amikor gyűjtik be az ellenségeket sorban, akár egy reggeliző-asztalnál a sárban, akár egy jól kiképzett harci kutyával szembenézve. és persze ezekre rá is játszik a show, például amikor kilassítva cool zenére sétálnak a srácok, vagy radiohead-re verik szét a konkurens kocsma teljes törzsközönségét, de mi tudjuk jól, és az ellenségek is tudják jól, hogy pontosan az a legnagyobb gyengeségük, ami a legnagyobb erényük is: a család. és vehetjük a tágabb értelemben vett shelby-családot, aminek a becsületét most leginkább john védi, vagy nézhetjük tommy szűkebb családját is, ami... ehh... olyan szép volt minden, igaz szerelem, a gengszter-lét ellenére működő kapcsolat, hát nem bele kell köpni odafentről...? hogy átkozná el egy rusnya cigány-asszony az összes gonosz írót... (néha azért steven knight szépséggel próbál kompenzálni, gyönyörűen felöltözteti a nőket, zafírt ad a nyakukba, és ezeket jó látni az ilyen gyáraktól füstös levegőben...) ($$05.16.)

„this is my fucking wedding day.”

oh, esküvős nyitány, egy kis izgalomban tartás, hogy megvalósul-e, amire titkon számítottunk, és akkor bevonul az ara, tommy előrébb lép, felemeli a fátylat -és megkönnyebbülünk... de sem nekünk, sem shelby-éknek nem tart sokáig a boldogság... mert még az esküvő napján sem pihenhet az üzlet, hiába élnek már láthatóan jólétben a srácok -és a legnagyobb baj, hogy ez már nem a piti bizniszek kispályája, hanem a nagypolitika mocskos világa, ahol könnyen megégetheti magát az ember... és ha belegondolunk, hogy milyen volt a világ a húszas évek elején, akkor rájöhetünk, hogy cseppet sem hiteltelen, hogy az egyszerű birmingham-i ír cigányok belekeverednek a szovjet-orosz háborúba. már most erős ízelítőt kaphattunk ebből, bizalmatlanságot, nagy kockázatot és egy gyönyörű grúz hercegnőt... jó keretet adott ez az egyetlen neves nap, és nagyszerűen fokozták is fel a feszültséget, ami végül egy hatásos jelenetben robbant fel. utána viszont jól esett egy cigi és a tényleges nászéjszaka, ami alá jobbat el sem tudnék képzelni egy radiohead számnál... no, tök jó érzés visszatérni ebbe a whiskey- és lószar-szagú világba, bár előre látom, hogy mennyire fogom utálni azt, hogy egy rakás szar lesz a srácok palacsintájában... (jaj, most napokig megint nick cave-et fogok hallgatni...) ($$05.11.)

„life is a series of peaks and troughs and you don't know whether you're in a trough until you're climbing out or on a peak until you're coming down. you never know what's round the corner. but it's all good. if you want the rainbow, you've got to put up with the rain. do you know which 'philosopher' said that? dolly parton.”

azért nincs gyász-hangulat az irodában, mert david 'én vagyok a világ legjobb főnöke' david elmegy, de azért akadnak fagyos pillanatok (hangosan röhögés tőlem: -mit szeretsz egy férfiben (hatásszünet) -ha fekete. (kínos csönd)). pedig nem illik közösségben élni a magánéletet... (tetszett a doku-jelleg erősödése a végén, amikor rohant az operatőr tim után, majd a mikroport is lekerült.) ($$02.03.)

david brent persze nem lépett feljebb az évadzáró után, de azért történtek változások, hiszen kapott maga fölé egy erőskezű főnököt, akivel bőven akadt konfliktus, hogy egy kicsit komolyítsák a hangulatot, amolyan angolosan. sose' gondoltam volna korábban bármikor, hogy ilyet fogok írni, de ami nagyon tetszett még, az a szerelmi sokszög nyűglődése volt -mert zseniálisan volt felépítve, hogy mindig a másik akart többet, a zavart kinézések a kamerába, a kellemetlenségbe forduló szituációk. ezek az apró többletek jól egészítették az eddig is erős humort, amit egyébként is jól skálázták végig a kínos levegő-megfagyástól az alpáriságig.

„it's red nose day. what's more important? you, neil, with your report or starving children? oh, i don't know. what would lenny henry say? imagine him going out on comic relief day and dawn french is going, 'you haven't done the washing up. do it yourself! i've got to save some africans!'”

minden jó humorista tudja, hogy mikor kell a vicc mellé drámát tenni, és azt is, hogyan kell kikönnyíteni a drámát. érett már david elbocsátása, és gonosz módon egy vicces(nek szánt) napon jött ez el. a red nose day-en történt minden, ahol minden megtörtént, amiegy ilyen helyzetben csak elképzelhető/elképzelhetetlen lenne -megaláztatás, kínos táncmozdulatok, zavart okozó csókok. (és végre itt van a páros magasabbik fele is!) ($$02.03.)

„if there's one thing i don't like, it's nicknames. because nicknames are bad... names.”

davis nagy fellépése pont olyan csodálatos bukás lett, ahogy elképzeltük -mert ahogy ő elképzeli a fiatalos és lendületes lélekemelést, abból csak baj lehetett. ez már látszott a fülbevalóból, a túlpörgésből és tina turner-ből is... eközben egyre nagyobb bajban van a munkahelyen is, mert még sosem volt ilyen, hogy megmondják az arcába, hogy szarul csinálja a dolgát -már várom, hogy mikor fog összetörni... ($$01.27.)

„ok, everybody. what am i doing in there with a dildo? she says it's not hers and i believe her, so whose is it?”

olyan vicces emberek dolgoznak ennél a cégnél, vibrátort ajándékoznak, hehe, és aztán még be is csempészik a főnökhöz, hehehe... (szarkazmus) nézzük csak az epizód második felét, a címadó partit, hogy mennyire tipikus volt, hogy mindenki problémamentesen érzi jól magát, flörtöl és iszik, kivéve david-et és gareth-et, akik képtelenek lelazulni -vagy átgondolni, hogy melyik lesz az a mondat, amit nem illik kimondani... ($$01.22.)

„i can read women. you've got to know their needs. that can be making sure she's got enough money to buy groceries or making sure she's gratified sexually after intercourse.”

van az a pillanat, amikor megsajnálod david brent-et -és nem is azért, mert annyira kétségbeesetten vágyik az emberek szeretetére, hanem amikor istentelenül lecseszik, és csak néz ki a fejéből bután. oké, a következő jelenetben már megint seggfej, de ott volt az a pár másodperc, amikor tényleg embernek éreztük... nagyszerűen játsszák ki a kapcsolati hálót, tim csaj-mágnességével és a féltékeny oldalágakkal. ($$01.13.)

„royal family on christmas day. camilla goes, 'let's play a game. you have to guess what i'm thinking of'. she's thinking of a black man's cock. so charles goes, 'is it bigger than the bread bin'? camilla goes, 'yup'. philip goes, 'can i put it in my mouth'? 'yup'. the queen goes, 'is it a black man's cock'?”

új dolgozók, új nézők, ismerjétek meg a legkényelmetlenebb főnököt, david brent-et! újra azt éreztem, ami nálam alapfelállás a gervais/merchant műveknél: hogy kiabáljak a monitor felé, hogy 'fogd be, fogd már be, könyörgök, ne égesd magad tovább!', de sajnos / szerencsére (megfelelő aláhúzandó) sosem teszik ezt... az új csapattal új csajok is érkeztek, jöhetnek a béna csajozások is újra! ($$01.06.)

„i think it was john lennon who said 'life is what happens when you're making other plans'. that's how i feel. though he also said, 'i am the walrus, i am the eggman', so i don't know what to believe!”

mindenkiből megalkuvó lesz egyszer... azt sejtettük, hogy david brent 'ti vagytok a családom, mindent megteszek értetek!' dumája csak addig fog tartani, amíg valaki több pénzt (és hatalmat) ígér neki. de hogy tim barátunk is ilyen elvtelen legyen, hogy az álmait feladja egy kis előléptetésért... so, a rész elején még azt hittem, hogy a következő szezonra komoly változásokat akarnak, de aztán a (minden idők legkiábrándítóbb) vállalati buli(ja) alatt visszacsináltak mindent. ($$01.03.)

ahogy a pilot-nál írtam, ki voltam éhezve egy kis gervais/merchant ciki-humorra, arra viszont az évad közben jöttem rá, hogy csak kis adagokban vagyok képes fogyasztani a kényelmetlen helyzeteket (ez azért fura, mert az extras-t annak idején két-három nap alatt daráltam le. öregszem valószínűleg, érzékenyebb már a szívem...). szóval nem arról van szó, hogy ne élveztem volna ezt az irodai ámokfutást, mert nagyon is jól szórakoztam, voltak igen komoly felröhögéseim, amiket a 'naneeee!' felkiáltás előzött meg, de fél óra után telítődtem is. vagy csak nem bírtam volna többet egy légtérben ezzel a sok idiótával, élükön a lehető legrosszabb főnökkel, akit csak irodában dolgozó ember el tud maga fölé képzelni. (hiányérzet esetén olvasd ezt el!)

„who's to say that hiring staff won't save money in the long run? does a struggling salesman start turning up on a bicycle? no. he turns up in a newer car. perception, yeah? they've got to trust me. i'm taking them into battle, and i'm doing my own stapling. a sergeant major spends his time training his men to be killers. he doesn't polish his own boots. he probably does polish his own boots, but, you know, that doesn't mean... it doesn't mean i have to do my own filing.”

...de tényleg minden férfi elveszíti az eszét, ha egy nő kerül a közelébe...? most kezdtem igazán sajnálni a csajokat, ahogy láttam, ahogy ez a sok vadbarom egy ütvefúró kecsességével próbálkozik náluk. de egy irodában az sem jó, ha csak 'majdnem' lett valami egy kapcsolatból, mert csak kínosságot szül. mint az is, ha egy csapat angol elmegy a kisváros majdnem egyetlen szórakozóhelyére... ($$01.02.)

„a spaceman came down to answer some things / the world gathered round from paupers to kings / i’ll answer your questions, i’ll answer them true / i’ll show you the way, you know what to do / who is wrong and who is right? yellow, brown, black or white / the spaceman he answered, you no longer mind / i’ve opened your eyes, you’re now colour-blind”

azonnal akarok egy david brent albumot! david bowie találkozik elton john-nal egy country-földön, csodálatos! ...én még a munkavédelmi oktatást is nehezen viseltem a cégnél, úgyhogy egy ilyen csapatépítő tréninget egyenesen elviselhetetlennek tartanék, főleg, ha régi videót és írásvetítőt is hozna az oktató, aki persze nem igazán jut szóhoz a borzasztó főnök miatt. (és ehh, már beleéltem magam a dawn+tim love-ba...) ($12.30.)

„yeah, there are limits to my comedy, there are things i would never laugh at. um... the handicapped... because there’s nothing funny about them. or any deformity. yeah? it’s like when you see someone look at a little handicapped and go, ’oh, look at him. he’s not able-bodied. i am. i’m prejudiced.’ yeah? well, at least the little handicapped fella is able-minded. unless he’s not. it’s difficult to tell with the wheelchair ones.”

ha megérteném, hogy miért mindig a legbutábbaknak és a legkevésbé vicceseknek van a legnagyobb arcuk, akkor meglenne az élet értelme, azt hiszem. viszont néha ők is be tudnak találni valami poénnal -mondjuk ha egy hatalmas felfújható műpénisszel eljátszanak egy dalek-et... ($12.29.)

„when people say ’would you rather be thought of as a funny man or a great boss?’, my answer’s the same to me, they’re not mutually exclusive. there’s a weight of intellect behind my comedy. yeah? if you were to ask me to name three geniuses, i probably wouldn't say einstein, newton... you know. i'd go milligan, cleese, everett."

a munkahelyeken mindig lesznek gender-problémák... mert mindenki be akar majd vágódni az új csajnál, a pasik nem fogják tudni elviselni, hogy ne süssenek el néhány illetlen malac-viccet -főleg, ha maga a főnök is hajlamos ilyesmire... (szürreális a munkahelyen nézni a sorozatot…) ($12.27.)

„people say i’m the best boss. they go, ’we’ve never worked in a place like this’. ’you’re such a laugh. you get the best out of us’. and i go... c’est la vie. if that’s true, excellent.”

ki voltam éhezve valami ricky gervais hülyeségre, aztán eszembe jutott, hogy még soha nem mentem vissza az origóhoz, azaz még kimaradt (a) the office. nem hiszem, hogy kevésbé lesz így érdekes és értékes, hogy nekem nem ez volt az első kalandom a gervais/merchant univerzumban, bár így inkább csak ésszel tudom majd felfogni, hogy mekkorát szólhatott annak idején, és nem érezhetem teljes szívből a wow-t. mert megszoktam és megszerettem már a kínos humort, és az ál-doku-stílust is láthattam és megszerethettem számos helyen. de jó látni, hogy tizenöt éve mennyire elkapták egyből a srácok az egészet, már itt el mertek menni olyan fokú cikibe, amitől az ember röhögve vakarózik (a csúcspont persze a kamu kirúgás a sírással és zavart motyogással), és már a kamerába nézések is pont olyan szúrósak, mint később. de könnyen lehet, hogy egyvalamivel már egyből az elején elérték a polc legtetejét: talán még senki sem hozott ekkora faszt a képernyőre, mint ricky david brent-tel, minden idők legrosszabb főnökével. ($12.26.)

„i nearly got FUCKING EVERYTHING!”

everything is in right place. azért nem semmi munka lehet úgy kisakkozni minden szálat és minden karaktert, hogy a fináléra és egy helyszínre koncentrálódjon minden, és mégse’ legyen erőltetett. minden szempontból a megfelelő helyen értük el a csúcspontot, az egész epizódnak delejező hatása volt, kezdve a kíméletlen tárgyalással az elvtelen, ámde anyagias zsidóval, majd jöhettek az ünnepi rakéták, a régóta beharangozott verseny (amiből persze jó sorozatos szokás szerint semmit sem láttunk, de nem is az volt a fő attrakció). persze nincs forradalom vér nélkül, de most nem a testeken esett a csorba, hanem tommy sebzett fel néhány lelket a nagy terv végrehajtása közben, vagy csak úgy rossz ütemezésből kifolyólag (még nem tudom, hogy örülök-e a pregnant-szálnak, próbálok bízni az írókban). bár megértem, hogy mr.campbell végzetét más kézbe adták, nekem kielégítőbb lett volna egy végső összecsapás tommy-val. de neki más dolga volt. mindig kíváncsian várom, hogyan írják meg az ilyen szorult helyzetek feloldását, de bevallom, hogy megfordult a fejemben, hogy nem akarják feloldani, hogy igazán meglepőt húznak főszereplő ügyben -de igazából kinek lett volna az jó...? ($02.24.)

azt hinnéd, hogy ahogy távolodunk a háború borzalmaitól, konszolidálódni fog a helyzet, az emberek megnyugszanak, kivirágzik az élet. de tommy shelby nem tud meglenni a háború nélkül -így keres magának egyet. kiskirály lehetne birmigham-ben, de neki london-ra fáj a foga. és egy olyan műveletbe kezd, amitől az eddig is borongós hangulat még sötétebbre vált. mert persze az ellenfelek sem véletlenül kerültek azokra a trónokra. bevallom, kicsit húztam a számat, hogy a gonosz zsarut nem búcsúztattuk az előző évad végén, de annyira lealjasították idén a kicsinyes bosszúvágyával, hogy perverz élvezet volt utálni őt hétről-hétre. azon kívül, hogy beszereztek még néhány nagyszerű színészt, nem sok újat tudnék mondani az előző körhöz képest, pontosan azt a magas színvonalat kapom megbízhatóan, amit elvárok a bbc-től. tetszett.