soroló

„people shouldn’t make scary things.”

éééééés akkor az idei hálovín-dömpinget megnyitottnak nyilvánítom... mi mással kezdenénk a sort, mint a liars special epizódjával, ami idén nem is volt annyira speciális, mint a tavalyi alibizés, most legalább a jelenben haladtunk tovább. szokásosnak mondható, hogy megint bedobtak nekünk valakit, aki pont ott volt ali halálának éjszakáján, megint meghalt egy eddig fontosnak tűnő mellékarc, a lányok megint veszélyben voltak. és itt jön a hálovín-körítés, összezárva egy vonaton a sok veszélyes elemmel, akik ráadásul legálisan takarják az arcukat -nem vall túl nagy bölcsességre, csajok... para faktor meglehetősen alacsony szinten maradt, de legalább énekelt nekünk adam lambert! az vicces volt, amikor aria iszogatott a poharából, én meg pont arra gondoltam, milyen bátor, a végén még beletesznek valamit az italába, és mi a következő jelenet...? meg kell emlékezni a pretty dirty secrets web-cuccról is, ami bár nem szolgált nagy revelációkkal, azért hangulatos étvágygerjesztők voltak. (**10.26.)

„classic sharon stone move. remember that movie, basic instinct?”

valahogy megszoktuk a liars-nél a kettősséget. hogy kissé kiszámítható, mégis vannak meglepő fordulatai. hogy a rejtély-faktor mellett kell, hogy valamennyire érdekeljen a magánélet, különben nem húzod sokáig. hogy néha okosan nyomoznak a lányok, máskor teljesen feleslegesen titkolóznak, buta döntéseket hoznak, távolról sem ismerik a logikát. hogy a suspense-elemekre mindig jut megfelelő számú nyálas-zenés jelenet. hogy bizonyos karakterek építése közben mások több részre köddé válnak. ...lehetne még sorolni valószínűleg napestig, sosem állítottam, hogy hibátlan sorozat lenne, de ez a tizenkét rész pont annyira elszórakoztatott, mint az előző 49, sőt, mióta az unokahúgom is nézi, már van kivel kibeszélnem az eseményeket, ez dobott rajta még egy kicsit. a (félévad) finálé hozta a megfelelő pörgést, némi leleplezést, és egy elgondolkoztató, mégis gyomron-vágó cliffhangert. lesz itt újabb nemulass a szép, körömlakkos lányaimnak. (**08.29.)

„i was a teen mom way before it was a reality show.”

már megint kezdik az írók... ha egy résszel a félévad-finálé előtt ennyire mutogatnak valakire, az ugye, illetve ugyan már... bár lehet, hogy most azzal koppanunk majd, hogy de mégis... a szálak nagyrésze működött ma, kígyóval is zaklatták szerencsétlen lányokat. csak azt tudnám, hogy aria-nak minek kell kavarnia ezra múltjában, sosem nézett még sorozatot? mert akkor tudhatná, hogy ebből még bajok lesznek... (**08.27.)

„i’m willing to kiss a few frogs to find my prince.”

a jófej halottak nyomokat hagynak maguk után, hogy lehessen nyomozni -amiből meg egyenesen következnek a paráztatós jelenetek. de ma valami romantika tablettát vehettem be, mert a maya-gyilkos utáni hajszánál sokkal jobban lekötöttek olyan apróságok, mint mikor aria először találkozott az édesanya udvarlójával (hol élsz, zoli, 1867-ben...?), vagy ahogy em vigasztalta paige-et. viszont, ha már itt, miért, miért, miért kell szerencsétlen leszbi delfin cukiságot állandóan szívatniuk az íróknak...??? (**08.22.)

„i cannot believe i let noel get to me in a freaking game of truth or dare.”

először megijedtem, mikor spencer kifakadt, hogy nem akar többet nyomozni, de aztán nem sokkal később persze beszállt a (jól működő feszültséggel rendelkező) játékba néhány válaszért. továbbra is mennek a család-bővítések, (a.k.a. nincs elég karakter, írjunk még néhányat, csajok...) ezra az anyukája mellé testvért is kap, ahogy a rég látott noel is. hannáék furcsán békülnek, szegény emilynek meg csak az érzelmi hullámvasút jutott. (**08.13.)

„if you’re looking at me, beware... this site is cursed.”

minden beborít a magánélet... mer’ haladunk a maya-honlap szálon, de ehhez el kell viselni egy kicsi caleb-hisztit. em kiesett estéjéről is akadt új infó, de ehhez merengéseken és csókokon át vezetett az út (ez utóbbit bánja a fene, csak tényt közlök...). hanna intézkedett mona-ügyben, de ehhez az angol dokinak is volt egy-két szava. és persze ott volt aria, aki ezra családi hátterébe ásta be magát (végre egy utálni való karakter, akinek látjuk az arcát...). ja, és több női lábat és cuki leszbikust minden sorozatba! (**08.06.)

„where were we? maya’s away, sleeping sweet. until garrett’s all rosy, count on me.”

az a jó, hogy sok kártyájuk van az íróknak, így hétről hétre tudnak előhúzni újabb dolgokat (esetleg újabb szereplőket). ma például a több epizód óta pihenő mona került sorra, vagy például hanna egy titkára is fény derült, de aria-anyu is elmehetett végre a randijára. (btw, díszlet-spórolás ezerrel, idén egy csomó esemény a kávézóban zajlik le, de megszoktuk már az ilyesmit...) előkerült a paráztatás is (szellem-idézés, elmegyógy elhagyatott rész), ennyi még belefér az ízlésembe. (azon meg nem gondolkozik az ember, hogy mászkálnak ki-be a csajok a gondosan őrzött pszichiátrián...) (**08.03.)

„do you know somebody named april rose?”

az epizód, amikor semmi sem úgy alakul, ahogy a szereplőink elképzelték... mert hiába pörög hanna, csak rendőrbe fut; hiába hajtja spencer a rejtélyt, pont az ellentétét éri el, mint, amit szeretne; hiába szerelmesedik hanna-anyu, ha fél az isteni gondviseléstől... működött a rész, hozta a megszokottakat, újra volt ali-fless, újra gyanú árnyéka vetült valakire (ezra... na persze...), újra a nyomozáson volt a nagyobb hangsúly. (**08.03.)

„this coming-out-of-the-dark party”

tipikus liars. egy kis nyomozás (negatívok, dzseki, garrett -btw, aria meglepően aktív volt ma), néhány bimbózó kapcsolat, néhány szomorkodó bociszem, apró idegesítések (pedig először örültem paige-nek, bár a végére meg kimagyarázták az írók, so... és persze ne feledkezzünk el ezráról sem...). azt kapod, amire számítasz, ez most minden gonoszság nélkül mondom, na. (**08.02.)

„i haven’t been on a date since george clooney was e.r.”

kicsit szétesett az epizód -vagy én magam... jó, hogy veronica mars-osan nyomoznak a lányok, rossz, hogy a majdnem lebukós klisét is elsütik közben. jó, hogy foglalkozunk végre emily gyászával, rossz, hogy ehhez (amúgy liars-ösen...) behoztak megint egy új srác-karaktert. jó, hogy visszatért jason, rossz, hogy már ő is titkolózik. jó, hogy próbálják közelebb hozni melissát hozzánk, rossz, hogy egy percig sem hiszünk már az íróknak. jó, amikor könnyedre veszik a magánéletet (online-randizás), nagyon rossz, amikor már megint egy szakítással próbálják felkavarni az állóvizet. na, hova billen a mérleg...? (**07.05.)

„it’s like a big bowl of spaghetti that’s all tangled.”

gonosz dolog annak örülni, hogy nem jut igazán idő a magánéletre? leszarom, én örülök. foglalkozzanak inkább a csajok az újra csicsergős monával, a folyton fura lucas-szal, a már megint gyanús melissával, emily ötössé változó dolgozatával, jenna lebuktatásával -ahelyett, hogy épp menne a jaj-szakításban-voltunk-dráma... chad lowe az operatőrrel karöltve szép elmosott színekbe csomagolta az eseményeket. ja, és ezra végre szerzett egy jó pontot nálam is, ahogy hozzáállt ehhez a teszt-ügyhöz. (**07.04.)

„that was definitely stolen from ali’s grave.”

nem lehettem ráhangolódva, mert nyögvenyelősen rágtam át magam rajta -pedig nem volt rossz. megint kiderült egy szelet múlt (ali-flessel, ahogy illik), a lányok hamar rájöttek a jenna-titokra (de tervet kovácsolnak a bosszúra, ajjajj...), mona szálán is volt meglepetés, megint beugrott egy emlékdarab a hiányzó éjszakából. bár ha ez utóbbit nézem –em drámája sehogysem akar működni, de ha jobban belelovallom magam, mind a négy csajnál találnék bosszantó apróságokat. de most minek húzkodjam a szép lányok haját...? (**06.14.)

„one murder makes the news, but two dead girls and a missing body?”

jöhetnek az új rejtélyek és új titkok? bár ugrunk öt hónapot, hogy ne kelljen a nyárral foglalkozni, azért sok fontos múltbeli szál előkerült, gyorsan átfutottuk a jelenlegi kapcsolati hálót. és hát alapoztunk az évadra az új gubanccal (ügyes kiszólás volt, hogy elég volt az ásókból…), em fejébe szépen lassan lehet majd visszacsepegtetni az infókat, elrágódunk majd ezen egy darabig úgyis. a rész hozta a szokásos hangulatot, mini-suspense-ekkel wc-kben és fák között, romantikával a hálószobákban. a végén meg nem tudod elfojtani a mosolyt, amikor a csajok megkapják az sms-t... welcome back, bitches, izé, babies! (**06.10.)