soroló

„the last illusion of the illusionless man.”

a szokásos unorthodoxizmus -mert már nem először írnak a homeland-nél az elvárásokkal szembemenő finálét. pár perc alatt egyetlen drámai jelenetben lerendeztük a terroristákat, hogy aztán tényleges lezárást adhassanak az évadnak (kivéve az utolsó jelenetet, amit gonosz módon azért nyitva hagytak). mert az nem lehetett opció, hogy az évad igazi gonosza, a cia-t éveken át átverő allison megússza, és saul szokatlanul kegyetlen volt vele, de ilyen az, amikor a büszkeség és a csalódottság baszkurál. az újságíró és a lopott dokumentumok ügyét is rendezni kellett, és bár a karakán lány visszakozni kényszerült, azért a forgatókönyvben ott maradt a szelleme, hiszen mit gondoljon az ember egy titkosszolgálatról, ami kemény zsarolással éri el a célját. azt igazából nem tudtuk meg, hogy carrie-t hol találjuk majd jövőre, egyenlőre láthatóan nem akar a jövővel foglalkozni, megviselték az elmúlt hetek, főleg az, hogy felelősséget érez quinn állapotáért, így érdeklődve várjuk, hogy vajon önmagára rácáfolva visszatér a cia-hoz, mert mégsem változott olyan sokat az elmúlt években, vagy inkább német elitfeleség válik belőle... ($12.22.)

szerintem nem gondoltuk az elején, amikor megkezdődött a macska/egér harc brody-val, hogy pár év után ilyen messzire jutunk -és nagy respekt a készítőknek, hogy minden évben képesek megújulni. eddig is sejtettük, hogy az írószobában törekednek a hitelességre, de idén annyira aktuális és minket is súlyosan érintő témákat szedtek elő, hogy borzongató volt látni, hogy visszaköszönnek azok az elemek, ami a lejátszás előtt még a híradó bemondóinak szájából hangzottak el. mert irak, az egyesült államok vagy pakisztán azért messzebb estek tőlünk, ezek az események viszont itt voltak/vannak a küszöbünkön, mi magyarok is érezzük a hatásait. és mégsem volt erőltetett az aktualitás szelleme a sorozat szövetében, nagyon is beleillettek a nagy egészbe. és szokás szerint volt bőven izgalom, dráma, és magas kvalitású színészi játék. sorozatként és hiteles kordokumentumként is nagyon megállja a helyét -nagyontetszett. (szorgalmaznék minden sorozat-készítőt, hogy a lehetősségeihez mérten ragaszkodjon az eredeti helyszíneken való forgatáshoz, mert itt is nagyon sokat adott a hitelességhez a német háttér és a helyi színészek.)

„-every muslim must rush to make his religion victorious. the winds of faith have come.

–i’m an atheist.”

david fury mióta ír a homeland-csapatban? miután a lost-ban és a fringe-ben lerakott az asztalra néhány szívbemarkolóan csodálatos epizódot, most az adrenalintól fűtött énjét kellett elővennie. mert az óra ketyeg, a terroristák nem hátrálnak meg egyetlen akadály láttán sem -és még az oroszok is azt akarják, hogy tanuljon a nyugat a sok halálból. nyugi, nem csak a keleti elvtársak kapják meg a magukét, hanem haza is szurkálódnak újfent az írók, szerintem az újságíró-lányt csak azért tartják a sztoriban, hogy kimondassák vele a kritikus mondatokat. de igazából nincs idő sokat foglalkozni az ő vakmerőségével, mert szaladni kell tovább. szegény saul meg is sínyli egy kicsit az eseményeket, bár a megzuhanása után hamar talpra áll, muszáj, mert le kell vezényelni egy reptér kiürítését. ami persze csak egy szándékos félrevezetés, mert ms.allison megint szabadlábon van, és erőteljesen tevékenykedik (mindent az örök nyaralásért, mi...?). carrie is szépen fut az események után, még mindig ő a legfőbb ész a csapatban, kár, hogy egyedül nem sokra megy. bár ha quinn simán felugrott volna, és akciózna az elmúlt hetek sérülései után, akkor meg az lenne a baj... a feszültség-keltés kedvéért sok mindent el tudok nézni az íróknak, azt viszont furcsállottam, hogy a rosszfiúk csak így bezárhatják a kapukat az állomáson, és senki sem szól rájuk... ($12.16.)

„i want these motherfuckers stopped, same as you.”

lehet, hogy saul berenson a világ legdühösebb embere, de pont ezért szeretjük, főleg, ha ilyen letaglózó dühkitörései vannak, mint a mai részben is, ahol már egy kicsit meg is sajnáltuk simlis allison-t (na jó, túlzok, valahogy nem lehet ezt a nőt igazán utálni, mert bírja az ember, ahogy helyezkedik, ahogy előadja az ártatlant két cigi-slukk között, közben meg trükközik ezerrel). egyből a legerősebb jelenettel kezdtem, de voltak itt még nagyszerű pillanatok ezen kívül is. bár mi tudtuk, hogy quinn túl fogja élni, azért szörnyű volt látni az agonizációját, főleg úgy, hogy nem elsősorban őt mutatták nekünk, hanem carrie arcát, ami, nos, ismerjük carrie arcát, hogy hogyan reagál a drámai pillanatokban, és mindig megszakad a szívünk, ha ezt látjuk. de a terroristáknál is tudtak feszültséget generálni a lelkiismeretes társukkal. az alapítványi részlegen is több érdekes dolog történt, kezdjük rögtön saul esküszegésével (aminek még lehet következménye), de az erős amerika-kritikára is felkapta az ember a fejét. (nem lehet véletlen az sem, hogy elhangzott a ’párizs’ szó is, bár nem tudom, hogy eleve beleírták, hogy ott is történt sajnálatos esemény, vagy utólag illesztették bele az a mondatot.) ($12.08.)

„terror is the necessary prologue to a caliphate.”

...én nem is tudom, hogy csinálták ezt a klasszikus hidegháborús érában... mármint hogy miként kémkedtek hatékonyan a megfelelő technikai háttér nélkül. mert ma láthattuk azt, milyen, mikor bevetik a lehető legnagyobb ma elérhető arzenált, és a sok kütyü nélkül el lenne veszve minden titkosszolgálat. ennek ellenére azt kell mondani, hogy egy igazi klasszikus kémes epizódot kaptunk, ahol azért nem csak a drónokat, műholdakat és alig látható kütyüket vetettek be, hanem a fineszt is, mert csak úgy lehetett a nyomában maradni allison-nak, ha előbb kiugrasszák a bokorból. és jól működött a terv, baromi izgalmas volt nézni, ahogy követik végig, és aztán lecsapnak rá (arról már nem is beszélve, hogy előtte már saul bevállalt egy rizikós magánakciót, ahol szintén körmöt rágtunk). és azt hinnéd, hogy ennyi év után allison már átlátna a szitán, és kicsit csalódott is vagy, hogy ily’ könnyedén csőbe húzzák, de aztán a kihallgatóban olyan hitelesen adja elő a sztoriját, hogy egy pillanatra elbizonytalanodsz, hogy mi van, ha mégis... eközben quinn-ről sem felejtkeztünk el, bár azt tettük volna inkább... ($12.01.)

„you can’t shove democracy down people’s throats.”

oké, láttam, hogy ’all about allison’ a cím, de meg sem fordult a fejemben, hogy tényleg teljes képet kapunk ma róla -flashback-ekkel megtámogatva. hogy az őszintesége többrétegűvé változik, mert nem csak az embert mutatják meg nekünk vele (a nem túl jól sikerült paróka alatt), de két esetben is ez vezet a kompromittálódásához is, az a vágya, hogy kiszálljon az ügynökösdiből, és az, hogy ezt nem is titkolja túlságosan. és örülök, hogy láthattuk a konkurencia általi beszervezését is, ami bár a kapzsiságához kapcsolódik, de nem úgy, ahogy alapvetően gondoltuk volna. a múltja megismerésével nem lett szerethetőbb, de carrie életben hagyásáért mindenképp jár a jópont... annyira nem bízok már ezekben a kémekben, hogy néha még hősnőnk sírását is megkérdőjelezem, hogy hátha van valami mögöttes tartalom a legörbülő szájnál, de úgy tűnik, hogy carrie tényleg ennyire megkészült idegileg -már megint... eközben saul egy csinos izraeli titkos-szolgával vív verbális harcot, quinn meg sosem jut el szíriába, mert úgy tűnik, hogy a dzsihádistáink valami sokkal aktuálisabbra készülnek európában… ($11.24.)

„you represent the greatest penetration of american intelligence in fucking history.”

tényleg nem tudom eldönteni, hogy ezek a titkosügynökségek ennyire szeretnek a zavarosban halászni, vagy csak mindig így alakul nekik... szép kis kém-játszmát építettek nekünk idén, amennyire utálatos lett allison karaktere, annyira érdekessé is vált, így, hogy több kapura játszik -úgy, hogy közben az idegei nem bírják a lebukásának a gondolatát sem. de jó kis feszültséget generál, hogy (látszólag?) mindenki megbízik benne, elfecsegik neki a titkaikat. pedig ha tudnák, hogy egyből szalad a ruszkikhoz minden infó-morzsával... carrie is ki fog akadni a végén, hisz’ már régről ismerik egymást (bár sosem jó előjel carrie-vel jóban lenni, mert gyakran torok-elvágás lesz a vége...). és a jól sodort szálak is erre az időszakra vezetődnek majd vissza, egészen irakig ér már a konspiráció. meg amsterdam-ig, amit simán fel lehet venni németországban is, csak néhány bicikli kell hozzá. eközben quinn teljesen külön úton jár, egész pontosan szíria felé vette az irányt. (azt hittem a pénteki sajnálatos párizsi események után, hogy a csatorna nem meri levetíteni a terroristás sorozatát, de csak egy okos inzerttel tisztelegtek az elhunytaknak. respekt.) ($11.17.)

„i am the problem. i bring down everyone around me.”

...és végül carrie megtörik... és az a legérdekesebb ebben, hogy nem az készíti végleg, hogy meg akarják ölni valami ismeretlen oknál fogva, hanem hogy saul nem bízik már benne többé. és ez mindent elmond a karakterek viszony-rendszeréről. bár az öreg szakállasnak jelenleg komolyabb gondjai vannak carrie lelki problémáinak rendezésénél, mondhatjuk úgy is, hogy nem idegi problémák miatt paranoiás, hanem tényleg rászálltak a saját elvtársai (igaz, hogy már kopott a régi saul-ból, mert túlreagálja kicsit, igaz, ezzel nekünk is ad át némi feszültséget). viszont a dar adal-os verbális összecsapás megint a színészet magasiskolájába tartozott. kicsit megértőek kell lennünk a quinn-szállal, mert recseg a dramaturgia az ’épp ő talált rá’ kérdés alatt, de mivel maguk a jelenetek jók, ezért nem kötekedünk -főleg quinn-nel nem tennénk, hisz’ láthatjuk, hogy még leszakadt vesével is simán kinyír bárkit... (tanulhatnának a firkászok az itteni üzenetből, hogy bizony lesz következménye annak, ha megszellőztetsz dolgokat -például olyanokat is szabadon kell engedni, akik a legjobb helyen lennének a börtönben.) ($11.10.)

„je suis gabe h. coud.”

nem is tudom, nem vártam, hogy carrie most meghúzza magát, miközben a világnak próbálja eladni, hogy meghalt, de hogy ennyire nem bír nyugodtan ülni a seggén... egyre több-és-több embert avat be, mert 1. quinn nincs túl jó bőrben, és 2. mert muszáj tudnia, hogy mi van a háttérben. nekünk nézőknek ez utóbbi sokkal kevésbé titokzatos, mert minden kétséget kizárólag megmutatják, hogy igenis az oroszok keverik a málnaszörpöt, de úgy, hogy nemcsak carrie-t akarják kiiktatni, hanem saul-t is, vagy legalábbis meg akarják kavarni az erőviszonyokat a cia-n belül. és hát ehhez meglett a partner, a nő, aki egyre kevésbé szimpatikus... érdekes volt még a hacker-srác reakciója a barátja elvesztésére, hogy videó-üzenettel hergelte fel az internet népét, akik persze azonnal kaphatóak voltak egy jó kis bulikára az orosz követség előtt -jó kis anonymus-áthallások érezhetőek itt, és hát valljuk be, hogy az sem légből-kapott, hogy a rendőrök egyből a radikális eszközökhöz nyúltak, pedig a fiatalok más sem csináltak, mint maszkban kiabáltak egy kicsit. no, átvezető epizód volt, ilyenek szoktak lenni egy évad derekán, ne ezektől várjuk a zúzást. ($11.03.)

„now play fucking dead.”

de jó, hogy nem az lett a carrie/quinn szálból, mint amire múlt héten számítani lehetett -oké, bízhatnék jobban a srácban (és a vonzalmában), de ebben a sorozatban nehéz bízni bárkiben is. de kell is az, hogy egymásnak vessék a hátukat hőseink, mert most már mindkettejük bőrére megy a játék. de várom már a világ elleni harcot. (fura, hogy úgy vágták össze a jeleneteket, hogy már a végső telefonhívás előtt is lehetett sejteni, hogy kire akarnak mutogatni az írók.) saul-ék is harcoknak, csak finomabb módszerekhez szeretnének nyúlni, mondhatjuk, hogy sebészi módszerekkel akarják a káros sejteket kivágni (bocs, nem hagyhattam ki...), és egész jól megy a titkos akció, de még ők is meglepődnek, amikor egy újabb játékos lép a pályára -egész hatásosan. gyanús, hogy az oroszok lesznek a háttérben, mert már berlin-ben is letették a véres névjegyüket, és akkor elmondhatjuk majd, hogy a sorozat írói ismét mertek tökös lépéseket tenni, hogy nem félnek az aktuálpolitikát bevonni a képletükbe. ($10.26.)

„you feel like you’re flying down a ski slope with no chance of falling. ah, anybody would miss that. until you don’t. until... you do fall. because you can’t avoid falling, i’ve learn that.”

hogy is van az, hogy nem szabadulhatsz a múlt árnyaitól? hogy a szellemek mindig kísérteni fognak? főleg, ha túl sok múltbéli szellemmel kell megküzdened, ráadásul hajlamos is vagy a hallucinációra... mert ha a múltban kell turkálni, akkor carrie is pontosan tudja, hogy csak egy dolgot tehet -leáll a gyógyszerekkel, és szabadon engedi a régi zabolázatlan carrie-t. ami neki erős hullámvasút lesz egy remélt relevációval a végén, nekünk meg többszörösen is örömforrás, mert felhoznak egy csomó régi emléket, és hagyják claire danes-t szabadon kibontakozni. és apám, még ennyi idő után is működik a játéka, pedig pontosan tudjuk, hogy fognak kerekedni a szemei, hogy mikor jönnek a vigyorok és a sírások (btw, akkor is imádtam ezt a nőt, amikor még jól volt, mert annyira természetesnek tűnt a gyerekétől való búcsú és a pasijával való kapcsolata, az őszintesége a betegségéről, az összezördülések után mosolygások). és aztán jövő héten megint fog változni a dinamika ezen a szálon, imádon. egyébként meg saul egyre zavarosabbá kavarja a szart, több szempontból is kifordult magából az öreg. ($10.20.)

„700 german citizens have gone to syria to fight for the islamic state. it’s not what they’re doing over there that scares us. it’s what happens when they come back.”

hát az arabok már örökké rossz fiúk maradnak az ilyen sorozatokban/filmekben... és nem azt mondom, hogy nincsenek egyesek, akik nem tesznek ezért eleget. például megvetéssel tudok gondolni csak arra a nőre, aki ártatlan kislányokat szervez be az iszlám államnak, hogy aztán ott ágyasai legyenek valami agyatlan hadúrnak. de azokkal sem tudok mit kezdeni, akik csak robbantással tudnak véleményt nyilvánítani (mondjuk nekem már a magasztos célokkal is bajaim vannak). oké, most kiderült, hogy nem valami eszme állt a táborban lévő támadás mögött, hanem valami sokkal tudatosabb lépés, szegény carrie-t megint a dolgok kellős közepébe lökték az írók. pedig az elejét nézve még azt akartam írni, hogy még mindig csak melegedünk bele, meg hogy carrie tényleg változott az anyasággal, blablabla, aztán a tábori beszéd alatt elkezdett mocorogni a régről ismert feszültség, és bumm, meg is érkeztünk a szokásos homeland hangulatba (amit jól fog majd fokozni a cia-s kavarás is). ($10.13.)

„they’re there for one reason and one reason only. to die for the caliphate and usher in a world without infidels. that’s their strategy. and it’s been that way since the seventh century.”

saul berenson is csak ember, sokszor téved, de egyvalamiben biztos, hogy tökéletesen igaza van: carrie túlságosan naiv. mert azt hiszi, hogy ki tud szállni. hogy új életet kezdhet, ahol csupa boldogság minden napja, ahol egy szerető család veszi körül, és nem törnek be hozzá a világnak azok a zajai, amik elől egész németországig menekült. pedig nem úszhatja meg, a szokásos problémák házhoz mennek, és máris újra benne lesz a sűrűjében... a homeland írói a szereplőikhez hasonló bátorságot mutatnak évről-évre, ahogy meg merik újítani az alap-felállást, fenntartva a változatosságot (úgy, hogy a minőség mindig állandó marad). már most látszik, hogy a teljes stáb berlin-be költöztetése kifizetődő lesz, sokat hozzá fog adni az európai hangulat az idei évadhoz (az utcaképek is árasztották ezt az amerikaitól különböző életérzést, de a templom-belsőben készült felvételek is ezt erősítették). érdekes lesz nézni, hogy mit kezdenek a menekültek igencsak aktuális probléma-körével, hogy mennyire mernek majd amolyan homeland-esen bátrak lenni. kicsit lassabban indultunk, biztos, hogy nem ez lesz az a rész, ami új nézőket szerez, de aztán megjött quinn is, akinek nagyon jól áll a cinikus végrehajtó-ember szerep, és majd jól ellensúlyozza a többiek drámáját. ($10.06.)