soroló

„i did it for me. i liked it. i was good at it.”

szerettem, hogy walter utolsó küldetésére volt felfűzve az egész részt, lenyestek minden felesleget róla. és hogy működött a nagy terv. az elején még megleptek, hogy mi is volt a célja a swartz házaspárral (yo badge and skinny!), de aztán végre fel lett használva a ricin, és jöhetett minden idők legkielégítőbb gépfegyver-ropogása. valahogy így kell befejezni egy sorozatot, hogy a néző elégedetten áll fel a kanapéról, eljutottunk a végső pontig, még a szomorúság és a búcsúzkodás ellenére is mosoly ül ki az ember arcára (jesse utolsó, katartikus jelenete és a szeretett kémiai felszerelések ölelésében záruló kép miatt elsősorban). és ugyanakkor nem tagadták meg önmagukat, nem rohantak, megfontoltan lépkedtek a végzet felé. velünk együtt, kéz a kézben. (++07.10.)

az építészek érezhetnek ilyet, amikor a sok egymásra rakott téglából egyszercsak kialakul a ház formája, a kis darabokból egész lesz. szerintem minden sorozat-íróra jó hatással van, ha ki van tűzve egy cél-dátum, mert kiterítik a lapjaikat, és nyílt kártyákkal kezdenek játszani, sőt, ha van elég kurázsijuk, akkor betolják az összes zsetont az asztal közepére. megszabadultunk a sallangoktól, a gátaktól, és határozott irányt vettünk a pokolba. végleg kifejlődött az a halálfejes lepke, akit walt annak idején heisenberg-nek keresztelt el, és akinek a tettei komoly kereszteket helyezett minden körülötte lévő vállára. erős volt a történet, működött a hatalom-átvétel, működött a lebukás, és működött az elbukás is. furcsa ez, hogy az ember annak tud örülni, ha még feketébbre festik a festik a vásznat. nagyontetszett.

miért szeretjük az elbukás-történeteket? miért nézünk szívesen olyan karaktereket, akiket meg kéne vetnünk a tetteikért? az anti-hősök aranykora ez az évszázad, és az egyik legjobb példa erre walter white. nem lehet egyszerű úgy nyúlni egy figurához, hogy a nézőket a sok szörnyűség ellenére érdekelje a sorsa, ha nem is szimpatizál vele, de kötődjön hozzá. és hát walt gyönyörűen fel volt építve ez alatt a 62 rész alatt -illetve le volt építve. egy esetlen lúzer lelke mélyéről bújt elő a kapzsiság, a sok kis komplexus, a hatalomvágy, és rántott magával mindenkit egyre mélyebbre. tényleg mesteri volt ez a következetesség, ezért nem értem, hogy miért nem tudott teljesen magával ragadni. hogy miért nem tudtam hozzá annyira kötődni, mint mondjuk a valahol testvérinek mondható samcro-hoz. mert működött intenzív daraként, de lehet, hogy a heti várakozás fokozta volna a ragaszkodást? mert nincs semmi baj a lassabb tempóval, a megfontolt építkezéssel, csak nem tudtak bevonni minden szálba ugyanakkora intenzitással? valószínűleg sokat fogok még ezen merengeni egy-egy borongós napon. az viszont kétségtelen, hogy a kapott élményt már senki nem veheti el. a borzasztóan magas színészi jutalom-játékok örömét. a feszültségtől összeizzadt pólókat. a hihetetlen képi világ csodálatát (talán egyszer sem írtam le michael slovis operatőr nevét, és ezt itt a végelszámolásban meg kellett tennem. plusz a védjegyszerű alsó beállításokról is a sorozat fog még sokáig az eszembe jutni (főleg akkor, ha olyan anyagon is keresztüllátunk, amin nem is kéne)). tanáriasan rá kell néznem a naplóra, és sajnos az az egy csillagos ötös nem tudja felhúzni az eredményt. tetszett. bár ilyen jó lettem volna kémiából, akkor nem kellett volna rettegnem egyik félévkor, hogy meg lesz-e a kettes...

„why don’t you just just die already?”

robert forster nem csak óvadék-ügyeket intéz, hanem embereket is eltűntet...? mindegy, hogy milyen színe van a pokolnak, egy pince vagy egy kietlen havas táj a háttere, szinte elviselhetetlen benne az élet. átvezető epizód volt, úgy telt az idő a múltkori lórúgások óta, hogy ne tudjanak behegedni a sebek. és erről a legbrutálisabban a horogkeresztesek tettek, fenyegetésekkel és gyilkossággal. de walter magánya is szívbemarkoló volt. tetszett, hogy a korai részekből is kerültek elő arcok, ilyen az, amikor a készítők szeretetteljesen megsimogatják a kitartó nézők buksiját, és odanyújtanak egy nyalókát. főleg, hogy tudják, hogy mennyi fájdalmat okoztak most is. (++07.10)

„what the hell is wrong with you! we’re a family!”

ha az ember azt látja, hogy csak szuperlatívuszokban beszélnek egy epizódról, hogy az megnyeri a junkie-n az év epizódja szavazást, azt persze, hogy várni fogja. főleg úgy, hogy fogalma sincs, hogy mi lehet benne, miért éltetik annyira. a kezdésnél hümmögtem, ’flashback-epizód lesz talán, de nem lehetnek ennyire agyafúrtak’, aztán egy gyönyörű áttűnés után megértettem, hogy csak egy kis békét szerettek volna átnyújtani nekünk a robbanás előtt. azt hiszem ilyen alattomos mélyütés-sorozatot rég láttam már negyven percbe sűrítve. még meg sem kezdték a nevek kiírását, de máris két testet kapartak el a sivatagban kíméletlenül. ott volt a második évad óta őrzött titok odaköpése, ami után teljesen mindegy lesz jesse-nek, hogy mi történik vele (pedig nem lesz egy kellemes utazás, azt már most tapasztalhattuk). aztán jött marie fölényeskedése, és mi csak csóváltuk a fejünket, mert tudtuk, hogy mennyire össze fog törni hamarosan. mint a többiek a white-családban. biztos többen is húzták a szájukat arra, ahogy skyler és junior reagáltak, pedig logikus volt, és szívbemarkoló, talán ezért megérték azok a percek, amikor magam sem szerettem őket az elején. és jött walt monológja a telefonba, amit az ember szeretne úgy elkönyvelni magában, hogy ’tudta, hogy hallják a zsaruk is azért mondta’, nem pedig azért, mert a lelkének az utolsó darabja is oda lett. …miután végighúztak minket egy kaktuszmezőn, kitépték és eltemették a zsigereinket, kikötözve várjuk a tűző napon a halált. mert nem tudom elképzelni, mi rosszabb jöhet még a maradék két epizódban. (++07.09.)

„i know you’re a lying, evil scumbag, that’s what i know. manipulating people, messing with their heads.”

ennél nincs keményebb játszma. minden megengedett. fenyegetések és trükkök százai a győzelemért. és nem csak walt képes elszánt lépésekre, hank-ék is ugyanolyan furmányosan játszanak, átverés átverés hátán, csak hogy csattanhasson a bilincs ennyi idő után azon a kézen. és mi más lenne walt veszte, ha nem a pénz. jó látni, hogy a nagy mastermind-ot is ki lehet játszani a saját pályáján. már csak az a kérdés, hogy a kétségbeesett megmozdulásokat túl lehet-e élni. (idén egy gonosz klónt alkalmaznak az eddigi vágó helyett, hogy ilyen helyeken van lecsapva minden rész vége...?) (++07.09.)

„pinkman’s like a bad penny. sooner or later, he’s gonna turn up.”

egy újabb gyenge pontomra tapintottak rá -amikor párhuzamosan mutatnak meg egy eseményt. én tényleg abban voltam, hogy jesse-t most kiírták a képből egy kicsit, amíg meg nem láthattuk, hogy ténylegesen mi történt. de így sokkal jobb, hogy frakciók alakultak az egykori barátság romjain. ebből a walt-elleni összefogásból kisülhetnek érdekes dolgok. a másik oldal viszont lelkileg megy át érdekesebb átalakuláson. walt még most is kötődik jesse-hez, tényleg csak végső eszközként akar a végső eszközhöz nyúlni. skyler-nél viszont kimondhatjuk, hogy ő is elveszett -akinek nem számít még egy élet, hogy a sajátjukat megmentsék, abból rohamosan fog fogyni minden lelkiismeret. ...vesszük szépen az utolsó kanyarokat a célegyeneshez. (jé, most tűnt fel, hogy a náci nagybácsi, az buck, minden kómás nő kedvenc ápolója...) (++07.09.)

„why don’t you kill yourself, walt?”

úgy látom, úgy gondolják a srácok, hogy elég, ha pár erős jelenetet egymás mögé raknak, és kész is az epizód. és baszki, igazuk van. oké, volt pofájuk felhúzni a nézőket. hogy todd-dal és a neonáci bandával kezdtünk, nem a jesse vs hank-kel, de egyből utána megkaptuk azt is. aztán jöttek sorba azok a bizonyos részek, amiktől egymás után hullott ki a csipa a fáradt szememből, a feszült éttermi jelenet, csúcspontjaként az idézetben is recitált marie javaslattal; a walt által gondosan kifundált vallomás -kiemelve az arcokra kiülő reakciókat; a sivatagi találkozás a nagy öleléssel a végén; és persze az a régóta várt fejlemény, hogy jesse végre rádöbben a mérgezéses csúnya ügylet valódi értelmi szerzőjére -és tombolni kezd. sosem lehet az embernek nyugta, ha ezt a sorozatot nézi. de miért is akarna nyugalmat...? (++07.09.)

„am i under arrest?”

mennyi mindenre használható ez az elképesztően gyönyörű táj -mindenféle illegális tevékenységre... ügyeletes főzőink is képesek voltak egy egész buszt beásni a föld alá? mondjuk az ásás-király címet ma walt kapta... szép logikusan végigjártuk ma azokat a stációkat, amik azzal járnak, hogy hank rájött az igazságra. nagy respekt skyler-nek, hogy kitart a férjura mellett, bár tegyük hozzá, hogy valószínűleg a saját bőrét és a gyermekei érdekeit nézi inkább. szívbemarkoló volt, amit a két nő lerakott mellénk a hitvesi ágy szélére. de hank kétségbeesése is jól átjön, nehéz az érzelmeket és a racionalitást összeegyeztetni. jesse-nél viszont már nincs mit, hibára pörgött ki az agya. viszont úgy vártam, ahogy hank a képébe mondja, hogy ’tudom, bitch, tudom’, erre legnagyobb meglepetésemre elvágták a jelenetet... (++07.08.)

„you’re still gonna be two miracles short of sainthood.”

uhh, még sötétebbnek tűnik a jövőkép, amibe újfent bepillantást nyerhettünk az elején. de nincs mit csodálkozni ezen. a jelenben még a nyugalom hullámain szörfözünk egy ideig. igaz, mindenki másképp reagál a visszavonulásra. jesse-t már láttunk ilyen megzuhant állapotban, most is a drogok és a lüke haverok könnyű világába menekülne, de nem olyan egyszerű magunk mögött hagyni a démonokat (pedig egy jó startrek sztori mindenkit felvidít, nem...?). walter úgy tesz, mintha csupán egy jómódú vállalkozó lett volna egész életében egy szerető családdal. na, az ilyen álarcok szoktak könnyen törni millió darabra. ismét megmutatkozott, hogy ennél a sorozatnál a sarokba kell dobni a hagyományos elvárásokat. máshol beérték volna néhány jelentősségteljes csúnya nézéssel a két nagyágyú között, de itt nem, itt máris kibuktak azok a szavak, az a mérhetetlen feszültség, amire már régóta várunk. welldone, and welcome to the last ride of hell. (++07.08.)

„how big does this pile have to be?”

nem tudom, hogy szóltak-e már be a sorozatnak, amiért a (szinte) vidám zenékkel elveszik a súlyos dolgok élét, hogy menőbbnek tűnik a főzés, kisebb súlyúnak egy börtön-béli mészárlás, lazábbnak a nagyüzemi nemzetközi terjeszkedés. én nem akarom ezért bántani, szerintem működik ez a morbiditás, csak túl sokat forogtam prűd körökben valószínűleg, hogy ezt kell feltételeznem. eljutottunk egy nyugvópontra, ami után látszólag minden meg fog változni. nyitva maradt nekünk, hogy walter visszavette-e az uralmat heisenberg felett, vagy csak látszólagos a meghátrálás, van-e az a pénz, van-e újra betegség, nem csak üres szózat volt-e a család mindenek-felettiségének hangsúlyozása. és persze mindig az ilyen nyugisabb időszakokba jönnek azok a fránya véletlenek, amik felkavarják újra az iszapot. (ha hetiben néztem volna, ide jönne a félévad értékelője, de most egy kis szunyálás után úgyis egyből jön a folytatás, úgyhogy eltekintenék attól, hogy kényszer-mondatokat préseljek ki magamból, képzeljetek ide sok dicséretet, köszi.) (++07.08.)

„you just had to blow it up. you and your pride and your ego! you just had to be the man.”

(ugyanmár, ha nem nyúlják le a címhez, ti is tudjátok, mi lenne az idézet...) a legnagyobb baj az volt a résszel, hogy olyan magasan kezdtek a nyitányban, hogy hozzá képest a többi perc csalódás volt. heinsenberg teljes valóját mindig öröm látni, még annak tudatában is, hogy walt-ot teljesen elveszítettük ezáltal. sőt, már jesse-t is részben, várható volt (jesse plemons szerződtetésével), hogy fontos szerepe lesz todd karakterének. és hogy mennyire meg felel walt-nak ez az idomított majom hozzáállása, szánalmas... aztán a végén ismét emelkedni kezdett a folyópart, és eljött egy újabb kikerülhetetlen halál. és valahol van benne logika, hiszen túlságosan szorongatták a hatóságok, nem volt garancia, hogy továbbra is csendben tudja tartani az embereit, de igazából a pisztoly eldördülésében nem volt logika -walt már megint elveszítette a csatát az önérzetével szemben... (hát ez zavaros szósaláta lett, bocsi) (++07.08.)

„jesse, you asked me if i was in the meth business or the money business. neither. i’m in the empire business.”

törések. ha több üzleti partner van egy vállalkozásban, akkor biztos, hogy lesznek érdekellentétek. főleg, ha az egyiküket csak az uralkodás érdekli, és nem a bevétel. hihetetlen mélységbe tudták walt-ot taszítani, ahogy fütyörészik egy mély beszélgetés után, ahogy lelkileg kínozza a feleségét, ahogy mindent megtesz, hogy nyeregben maradjon. jesse megzuhanása várható volt, tudjuk, hogy a gyerekek a gyenge pontjai. mike félreállási szándéka is érthető -de túl nagy az összefeszülés, nem hiszem, hogy túl sokáig élvezhetjük még a pofavágásait. érdekes íve volt az epizódnak, a megrázó kezdéstől (nyom-eltűntetés sosem volt még ilyen szomorú) a kínos vacsoráig sokféle színt meglátogattunk az érzelmi palettán. (++07.08.)

„i have done this long enough to know, that there are two kinds of heists: those where the guys get away with it and those thatleave witnesses.”

elkezdtek az írók nagyban gondolkodni. hordók? ugyan. itt vagyunk a végtelen (vad)nyugaton, legyen egy egész vonat... és persze szem előtt tartották a heist-filmek összes alapszabályát, beleélhető és látványos előkészületek, az utolsó pillanatig túlfeszített megvalósítás. ami több volt, hogy a levegőbe bokszolós sikerélmény után minden átmenet nélkül csapott állcsúcson minket a dráma. de a nagy terv előtt is volt ám érdekesség (btw, megint jesse-től jött az ötlet, ez már nem lehet véletlen idén), mondjuk, hogy hogyan is bántak azzal a szerencsétlen nővel a pincében. walter-ről lassan hűtőszekrény-márkát lehetne elnevezni, olyan hideg attitűdöt vett fel. (ja, és heat, hehe, direkt utalás no.2 idén...) (++07.07.)

„life is good, skyler.”

mert miért ne élvezhetné valaki, ha épp nyeregben van? mert nagyot lehet onnan esni... ismét a magánélet került a középpontba, de most kevésbé bántam, mint az eddigi évadok hasonló szakaszában. és meglepő módon skyler miatt volt magasabb az élvezeti értéke. oké, hogy a terve eleve kudarcra volt ítélve, de a medencés különszáma, a fröcsögve kimondott szavak, és a megvető cigarettázás mind olyan elemek voltak, amiket elismeréssel néztem. és mennyire szánalmas, hogy walt még így is mosolyt erőltet az arcára, mert eldöntötte, hogy (a.) csak neki lehet igaza, (b.) ő a legtökösebb ember a földön. a főzős szálon csak kicsiket léptünk, de azokat cuki felemás cipőben tettük meg... (++07.06.)

„he handles the business, and i handle him.”

szóval nem is olyan egyszerű beindítani a bizniszt, komoly agytorna kell a logisztika felépítéséhez. meg badger és skinny p... nagyon tetszett, ahogy végigmentek a lehetséges fedő-üzleteken (lazertag pálya nem maradhatott ki, hehe), és aztán ahogy meglett a nyertes, majd betanították a munkásokat, és a már szinte szerelmi vallomás a főzéshez. ezek a fun dolgok után a shit dolgok is mélyebbnek tűnnek, borzasztó látni, hogy walt milyen pénzéhes lett, ami a pár rész óta megerősödött önérzetével együtt igen veszélyes elegyet fognak alkotni. skyler kikészülése hatásos volt, csak azt sajnálom, hogy a tavalyi tökösebb verziója így kirepült az ablakon... (ilyen direkt utalást is ritkán látni, ahogy walt élvezettel nézi a scarface-t a tévében...) (++07.06.)

„i don’t know what movies you’ve been watching, but in the real world, we don’t kill 11 people as some kind of prophylactic measure.”

nemzetközivé lett a világ. eddig is hallottunk a német anyacégről, meg az egyéb leányvállalatokról, de jó volt látni is. meg belegondolni, hogy hogyan is működhetett ez az egész, kik voltak beavatva, kik végeztek bizonyos rész-feladatokat. és persze a dea-s arcok is igyekeznek belegondolni ebbe, kicsit talán fölényesen is játsszák a ’majd most megfingatunt’ zsarukat. ami nekünk annyiban jó, hogy ha összekerülnek egy mike-félével, akkor biztos lángra kap a vászon. ráadásul az öregnek egyéb kármentést is kell végeznie. ha valamiben hiányt szenved a sorozat, az a nagy mennyiségű női karakter, így örülnék neki, ha az új szerzemény maradna egy kicsit. segíthet a srácoknak pénzt csinálni. mert természetesen walt-nak nincs megállás, be kell tölteni a piaci rést minél hamarabb. (++07.06.)

„yeah, bitch! magnets!”

romeltakarítás. oké, hogy van egy okos főhősöd, aki mindenre gondol, hogy eltüntesse a nyomokat, de neked, íróként az a feladatod, hogy olyanra is gondolj, amire ő elsőre nem. és ez a laptop nem is volt evidens -ha elsőre végigfuttatod az agyadban az eseményeket. welldone. ahogy a megoldás is remek lett, főleg, hogy két hangulatos jelenet is kapcsolódott hozzá (az előkészületek egy meglehetősen vicces fazonnal és a megvalósítás a szokásos feszültséggel körítve). de egyébként is, erős volt ma atmoszférában a rész, lásd még a baljóslatúságot, ami hank-kel együtt szállt alá a labor romjaiba, a sárgított autós-közeledést mexikóban, vagy a meglehetősen rejtélyes nyitányt minden idők legszomorúbb születésnapi tortájával. szóval nem panaszkodom, most elsőre sikerült magához rántania (...),de mondhatjuk, hogy ez még technikailag az előző évad végéhez tartozik, úgyhogy innen lesz érdekes, hova mozdulunk. oké, walter-rel megyünk a pokolba, a kérdés az, hogy meddig... (++07.06.)

„a crippled little rata.”

lehetsz bármilyen hideg, aki minden lépést jó előre lát, lesz egy gyenge pontod, és az lesz a veszted... ha van spoiler, amit nem tudott kikerülni az ember, ha sorozatos honlapokon járt, akkor ez az. de annyira nem zavart, mert a ’hogyan’ ugyanolyan érdekes maradt. kellett már egy walt-terv, amiben minden összejön (úgyis olyan szerencsétlennek ábrázolják sokszor, nézd meg ma is hányszor esett/kelt), az már egy más kérdés, hogy milyen áron, milyen mélységekbe kellett lemennie, hogy véghezvigye ezt. nincs több morális gátja? vagy maradt még valami az ártatlan lelkéből? vagy ő is kétarcú lesz, mint mr.gus? (bocs, nagyon adta magát, egyébként sejtek emögött némi írói szándékot is, nem csak azért sérült úgy-ahogy, mert végtelenül cool volt, hanem erre is utalni akartak.) talán a négy évad során most jön leginkább őszintén a kérdés: hova tovább? lejjebb? ennél? (++07.05.)

szégyellem, hogy már negyedszer kell ugyanazt az érvet felhoznom, hogy jó, sokszor nagyon jó, de... főleg, ha részleges amnéziába esem, és csak az évad második fele jut eszembe hirtelen... plusz fel tudok sorolni érveket, amikben jobb volt ez az évad, mint az előzőek: skyler érdekesebb lett így, hogy nem csak hisztizik és kötekedik, hanem a nagy titok tudójaként cselekszik; örültem annak is, hogy jobban belemélyedtünk a drog-bizniszbe, a kartell-ügyekbe; kiteljesedhetett egy igazán markáns antagonista. ugyanakkor nem tett jót a hangulatnak, hogy a két főhőst eltávolították egymástól, hogy az elején szokás szerint kicsit érdektelen volt minden szál, valahogy mindig el kell jutni a lökés-pontig, hogy igazán élvezni tudjam. (az arcát a kezébe temeti) tetszett.

„i alone should suffer the consequences of those choices, no one else. and those consequences... they’re coming.”

kicsit sajnálom, hogy az agy-robbantó coldopen-eket hanyagolják mostanában, bár lehet, hogy minden percre szükségük van a történet elmeséléséhez. vagy ez is az ívet segíti, mert olyan mesteri szintre fejlesztették a feszültség fokozását, hogy elértek a tökéletességhez legközelebbi határhoz. mert walt könnyen kibeszélte magát az őrizetből, majd már-már samcro-san merengett egy jó zenére (első szint), a mosodánál tudtuk, hogy nem lesz lebukás, de azért zizegtünk (második szint), aztán amikor jesse-nek realizálódott, hogy miért beteg a kissrác (harmadik szint), aztán a gonosz által megtervezett konfrontáció (nehezen tolerálható szint, két briliáns színésszel), és a várakozás a parkolónál (elviselhetelen szint). most már csak az a lehetetlen feladat áll az írók előtt, hogy ezt a fináléra fokozzák... (++07.05.)

„you lose your hair, go on a couple stakeouts... all of a sudden you’re, what, kojak?”

próbálom megfejteni, hogy az öreg miért a híd a kwai folyón-t nézte, de még nem jöttem rá a szimbolizmusra... hihetetlen, ahogy csupán az arcával játszik a sorozat kezdete óta, felesleges béklyók csak a szavak. de van, amikor nagyon tudnak marni, amikor kimondatnak. mondjuk ha egy sivatagban közlik veled, hogy kinyírják az egész családodat, ha... a vége megint erős lett, ahogy a pénzügyi mellékszál fontossá változott, ahogy walt végleg elvesztette az eszét, és a zene zajfüggönnyé változott. ezért kell ellenpontnak a morbiditás, hogy el tudjuk viselni (rip, hehe, ted, hehe), mert különben csak az ujjaink közül kinézve tudnánk csak közelebb lopózni -ahogy (figyelj!) hank teszi a megoldáshoz... (++07.05.)

„-i speak english.

-so you understand what ’asshole’ means. now, go get me my phenylacetic acid, asshole.”

tíz percig reménykedtem, hogy meg merik lépni, hogy kihagyják a főszereplőt egy epizódból, de aztán kimászott walt a véres takaró alól... de továbbra sem rajta volt a reflektor, igaz, hogy a testi megtörés mellé beszedett lelki zuhanást szépen prezentálta. volt egy kis mellékes skyler-is, akinek a a legnagyobb jellemhibája, hogy naivan hisz az emberek jóságában -pedig vannak szar alakok is, drágám. a fő hangsúly (nagy örömömre) a kartellen volt, ahogy a gyíkoktól örökölt hidegvérével mr.gus bosszút állhatott ugyanannál a medencénél, ahol húsz éve megfogadta azt. olyan stílusosan, ahogy csak ő tud. jesse meg szépen felnőtt minden feladathoz a szemünk előtt. (nem csak chile-ben tenyésztenek stílusos embereket, a kisrepülős nyitány alapján vágtam, hogy ms. maclaren nevét fogják kiírni a főcímben, gyönyörű volt a kép, mint mindig.) (++07.05.)

„two hours and 18 minutes”

amikor egy jellegzetesen csúnya cipő kerül a középpontba... van, amikor tettlegességig fajul az egymásnak feszülő feszültség. megérthető, sok szar kavarog hőseink körül az elmúlt időszakban, a fejükbe szállhatott mindez. egyébként sem értem, hogy jesse miért végez el minden alja munkát másodállásban. oké, hogy így ott lehet a western-filmes lövöldözésnél (kellett ez a támadás, hogy kicsit felélénküljön a rész tőle). vicces, hogy mr.gus ugyanazzal a módszerrel próbálja meggyőzni őt, mint walt-ot annak idején –a hasán keresztül... az epizód legmeglepőbb momentuma az volt, hogy a korábban sokat szidott skyler hozta a legjobb jelenetet a buta szőke karakterrel, hitelesen, viccesen. valahol éreztem én, hogy az ex-főnöke még vissza fog térni, szerencsére szakmai alapon tette ezt csupán. (++07.04.)

„sangre por sangre.”

mucho gusto, mr.gus. ideje volt egy epizódot rászánni a nagy háttéremberre, kicsit az ő (kamerás) szemszögéből látni az eseményeket. és aztán a végén jött az igazán kellemes meglepetés, a flashback. az egy dolog, hogy sütött belőle a karteles mexikói hangulat, de a várható fordulatok ellenére feszült tudott maradni végig. remélem a chile-i rejtélyre is fény derül az évad végéig. back to the usa, hank természetesen ragaszkodik a gumicsontjához, egyre nagyobb pánikba sodorva walt-ot, aki körül megint egyre tornyosulnak a hullámok, retteg, hogy mi lesz a nyomozással, az életével, nem bízik senkiben (mire fel?), és még a leletét is gyanúsan elmismásolta. (napi vigyorgós jelenet: amikor a parkolóban felbukkant mike a szomszédos autóban.) (++07.04.)

„rebel without a cause”

mindenkinek kell feszültség-levezetés. lövöldözős játék (biztos, hogy megfelelő megoldás egy gyilkosság feldolgozásához? viszont az önsegélyező csoport sem tökéletes -mert kibeszélni jó, de attól még a problémák megmaradnak.), egy kis autókázás, egy robbantás... két irányból is rádobták mr.gus nyakára a kötelet, milyen jó lesz nézni, ahogy vergődik majd ezek között. várható volt, hogy amint egy komoly jelenetben jesse megkapja a ricint (már megint, nem szabadulunk ettől a portól -szerencsére), egyből találkozni fog a csirkekirállyal -de elszalasztja a lehetősséget. hank sem most fogja még a jelvényt a képébe nyomni a kriminális elmének, szépen lépésről/lépésre halad (mostanában nem tudok kihagyni egyetlen ziccert sem...). (++07.04.)

„boss has to be tough.”

mr. önérzetes white. már az előző rész végi részeg monológnál is lehetett érezni, de másnap is ki-kitört belőle ez a mentalitás, vagdosva mindenkit maga körül az egójával, jó nagy csapásokkal, hogy biztos magas legyen a kárérték. jesse-ről még lepergett a dolog (egyébként is bírjuk őt, amikor az eszét is használja -vagy a meth-esek közt gyűjtött tapasztalati pontjait). junior-ral sincs gond, csak jó apa módjára meg kell neki adni, amire vágyik, ez az igazi gyereknevelés a huszonegyedik században. skyler más téma, de nála előre lehet tudni, hogy fog reagálni bizonyos dolgokra (bár az államhatárokon átívelő pénz-dobálása tetszetős volt). …ez ilyen kicsit ’átvezetős-nemszeretem’ epizód volt, de túl lehetett élni. (++07.02.)

„you got me riding shotgun to every dark anal recess in the state. be nice if you clued me in a little.”

az ember annyira hozzászokott már a rész eleji flashfoward-okhoz, hogy akkor is azt vár, amikor épp nem ugrunk előre a desszerthez. de egyébként is végig próbáltak minket átverni az epizód során. pedig sokszor egyértelmű volt, hogy nem az fog történni, ami a legegyértelműbb lenne. túl evidens volt, hogy jesse-nek más sorsot szánnak, mint hogy ássanak neki egy lyukat a sivatagba (egyébként is, mr.gus-nak mindig van egy terve). de ott volt még, amikor jesse törte a cuccot, aminek hogy/hogynem lövés hangja volt... meg egy csomó ilyen apróság. de hé, van, amikor jó dolog átverve lenni. egyértelmű! mint ahogy az is, hogy a spanyol rap szexi... (++07.01.)