soroló

„your reticence to do what is necessary is why your city burns.”

ha összeállítanánk a sorozatok nagy évkönyvének ezévi kiadását, ez a rész, biztos, hogy a kiemelt finálék között szerepelne. nagy volt a húzóereje a történet kifutásának, a monitorhoz szögeztek az akciók, közben nem felejtkeztek el a karakterek közti viszonyrendszerről sem, és még egy felicity/oliver-rajongóknak kidobott puszi is belefért. és gyönyörűen keretbe foglalták az évad legfontosabb kérdésével: ölhet-e egy hős. na jó, leveszem az okoskodó szemüveget, mert elsikkad a lényeg: mennyire király volt már, ahogy a két csapat egymásnak esett, és röpködtek a nyilak és a pofonok! vagy a két egymásra vágott kemény bunyó! vagy a feszülős ruhák a lányokon! (++05.16.)

az előbb végignéztem az epizód-címeken, és akkor tudatosult benne, hogy mennyi mindennel foglalkoztunk idén (for example: deathstroke, birds of of prey, suicide squad, league of assasins, speedy, barry allen, mr.blood, ms.rochev...), és mégsem érzem azt, hogy túlzsúfoltság lett volna, jól zsonglőrködtek a srácok a labdákkal. örülök, hogy bátran forgatják a képregényeket, nem tartogatták a szálakat és a karaktereket későbbre. de egyébként is van tökük keményebben odarakni bizonyos dolgokat, nem kímélik a szereplőket, és nem kímélnek minket sem. talán azért nem indítottam a lejátszást minden héten maximális lelkesedéssel, mert kicsit túl sötétre mentünk idén, de egy ilyen erős ellenfélnél ez nem csoda. meg kell egy hős jellemfejlődéséhez, hogy alászálljon a sötétségbe. úgyhogy felesleges a hiszti a részemről. ez volt talán még egy kicsit baja az évadnak is, hogy nem bántak könnyen a női karakterekkel hiszti téren, mindig volt valaki, aki durcázott, és ettől a nézők is durcáztak, so... plusz halkan suttognám a szélbe, hogy a szigetes flash-ek is egyre kevésbé izgattak, bár ezt az írók is érezhették, mert jövőre komoly változások lesznek abban az idősíkban, úgy tűnik. apróságokon múlik, millimétereken, hogy nem a céltábla közepébe talál. mirakuru-val turbózott tetszett. csak egy kérdésem maradt: már kétszer majdnem tönkretették a várost -jövőre ezt hova lehet fokozni...?

„we got masks tearing our city to pieces, and we’re going to need a mask to stop ’em.”

ha egy hőshöz szorosan kötődik egy gonosz, ha az a hőshöz való viszonyával indokolja a tetteit (általában bosszúvággyal), akkor van-e felelőssége a hősnek, ha ártatlan emberek is áldozatul esnek a gonosz tevékenysége nyomán? túl mély téma így péntek este egy szuperhősös sorozat kapcsán? szerintem igenis érdekes, és nyugi, nem csak ezzel foglalkoztak a mai finálé-felvezetésben. gyűlnek a népek a meggyötört városban (nem tudom, mennyire illendő megemlíteni, de jól néztek ki a káosz képei), ilyen erős ellenséggel szemben nem árt az erősítés. mármint ha a tankokat épp annak szánják... de persze pár régi ismerősünk is úgy érezte, itt az ideje visszatérni a szeretett városukba. nagyon pörögtünk, tele drámával és kaszkadőr-mutatvánnyal, egyre szimpatikusabb lance-családdal. ilyen is ritkán van, de sajnáltam, amikor flashback-eltünk, időhúzás szag volt a levegőben... (++05.09.)

„slade’s whole plan was to take everything from me. he did. he wins.”

ismerjük a japán legendákat a kamikázék-ról, akik feláldozzák magukat a hazáért, a császárért. és valami ilyesminek képzeljük a hősöket is, akikben vannak olyan értékek, amikkel felülemelkednek a saját életük féltésén. csak a japánok a rossz oldalon álltak, azért nem érezzük hőstettnek az önfeláldozásukat, vagy nem is voltak hősök...? abban a fázisban járunk, amikor tényleg ott lebeg felettünk, hogy győzhet a gonosz. addig ütötték olvier-t, amíg meg nem tört a csapások alatt (fizikailag, pénzügyileg, lelkileg). de persze mikor számítson az ember a barátaira, ha nem akkor, amikor már készül mindent feladni. szép küldetés lesz ebből, brutális túlerőben az ellenfél, ki kell kecmeregni a mélypontról. meg kell menteni a várost. önzetlenség kell és nem önfeláldozás. (ejj, kivenném a vágók kezéből a hattori hanzo pengét, keményen lecsaptak ránk a végén...) (++05.02.)

„he got injected with something. a drug, i don’t know, but it made him strong. like, comic book strong.”

hát nem kímélik a szereplőket... nekem már kicsit sok volt roy csúnya nézése, de kellett, hogy kiosszon pár pofont. sőt, oliver-rel még keményebben bánt el, mint a többiekkel. de ő semmi az igazi mirakuru-királyhoz képest. oké, hogy kiemelték moira-t a részben, oké, hogy gyanús lehetett volna a vallomása (sose áruld el, ha tudod a titkot), de tényleg sikerült meglepni a végével. egy kvázi évadközi részben ilyen drámait húzni nem szokás tévés berkekben, még a végén jót tesz hollywood-nak a képregényes vérfrissítés. (megrázza még egyszer a fejét, baszki, ilyet meg mertek húzni...) innen már nem lesz megállás, az erős ellenfél, a kőkemény motiváció és az egyre gyűlő szövetségesek nagy csatát sejtetnek. (++04.25.)

„they say living well is best revenge? i prefer torture.”

ha eddig nem éreztük volna, hogy milyen erősek oliver-ék idei vörös sarkos ellenfelei, hát most extra ízelítőt kaptunk. iszonyú intenzív bunyót az arrow-cave-ben, kemény összecsapást a végén. plusz ott tornyosul még az anyagi támadás is, hihetetlenül kicsinyesek tudnak lenni a nők, ha bosszúról van szó. ezen a héten thea kapta meg a hiszti-serleget, futott is vele egy-két tiszteletkört, én meg a szememet forgattam már a végén. de legalább laurel-be préseltek egy kis értelmet, ha már átadta végre ezt a kétes dicsőséget ifjú kolléganőjének. lance-papa is tetszett a ’fogalom a fontos, a legenda, nem az ember’ beszédével, tanult a dc-s kollégájától, gordon felügyelőtől. és itt integettek a leendő flash-sorozat geek-jei is, a srácot majd meg kell szoknom, de a panabaker-lányoknak mindig örülünk (ez esetben az idősebbiknek, ugye). (++04.18.)

„your brother has a secret, thea.”

egy igazi gonosznál nem elég, hogy olyan fizikai ereje van, amitől a néző megkérdőjelezi, hogy a hős bármikor is legyőzhetné, hogy olyan cool kinézete van, hogy az ember azért titokban szurkol is neki. nem, kell az intelligencia is, kell, hogy érezd, hogy az ördögi terve tényleg működhet. hogy bele tud mászni az emberek fejébe. ez utóbbi talán túl jól is megy mr.wilson-nak, mert igencsak hisztik kavarognak a tettei nyomán. oké, ez kompenzálódik a tökös akciókkal, de akkor is el kell viselni némi drámázást a titkokat felfedő bosszú-túra során. nem mindig viselem jól az ilyen csapaton belüli egymás-fejéhez-vagdosásokat. még az ellenfélnél sincs egyetértés, de ott legalább summer glau is cool tud lenni (btw, visszahozzák és máris rosszba fordítják a karakterét?). so, van érzékük a készítőknek, hogy a megfelelő oldalra lapozzanak, amikor a rosszfiúk közül választanak, és hagyják manu bennet-et lubickolni. (++04.05.)

„oliver sure does like to dress up his girls.”

végre összeeresztették oliver csajait -persze, hogy bunyó lett a vége. de még milyen, jó zenére dinamikusan vágott pörgősforgós cica-harc, a geek-ek nedvesednek valahol az alsóvárosban. kár, hogy megint csak egy részben gondolkoztak a szép barna vissza-hozatalakor. nem baj, itt van nekünk a szöszi, aki simán átvállalja fél kézzel a rendőrség munkáját is, ha kell. ha valaki nem bírná a nő-nő-elleni testi erőszakot, az egy kis tinidrámába is elmerülhetett helyette, de remélem jó kevesen vannak az ilyen típusú rajongók. akiket azért próbálnak két kockacukorral visszaédesgetni laurel karakteréhez is (de mocsok vagyok, nem bírom megállni, hogy ne egy ló-édességet dobjak be a mondat közepére...). latex-fétises képregény-rajongónak jó lenni most... (++03.29.)

„so this is your unit, waller? what, oj and charles manson weren’t available?”

mindig furcsa látni, amikor egy hős csak mellékszálat kap a sorozata egyik epizódjában. pedig ez a csúnyaság esett meg kedvenc csuklyásunkkal is ma, még a flashback sem róla szólt, ha nem mr.diggle-ről, egy kis valóságot csempészve a képregény-szövetbe az afganisztáni homokkal (btw, imádom ezeket a kitalált szlávos nevű kamu országokat). szóval, amíg a slade-ügy takarék-lángon ég, addig kaptunk mellé egy piszkos 12 hommage-t, börtönviselt rosszfiúk küldetésével, erőteljes menetben. nem úgy tűnik, hogy a kormány-ügynökségek tanultak volna a korábbi hibáikból... (++03.20.)

„when we first tried to get off this island, it was as strangers. but now it’s as brothers.”

méghogy manu bennett csak egy arcot tud hozni...? ahogy előadja magát cukorkedvesen a jelenben, az nagyszerű, minden mosolyra jut egy szemvillanásnyi fenyegetés. és száj-harc és utalás-tengerek. a jelen feszült pillanatára sok szigetes múlt jutott ma, tele akcióval és az annak megágyazó drámával. és már létezik a flash-a-flash-ben jelenet is! ismét nagyszerű rész volt, ám ez nem azt jeleneti, hogy hosszasabban is ki lehetne fejteni róla a véleményt... (++03.07.)

„the strongest of all warriors are these two: time and patience.” (tolsztoj)

tök meg tudok örülni, amikor robert knepper-t látom valamiben, itt is elég volt neki pár perc, hogy lerakjon egy markáns karaktert. egy újabb gonosszal bővült a bestiárium, mi...? arra mindenképp jó volt, hogy kétségbeesetten akart pénzhez jutni, hogy láthatjuk, mint szokik össze egyre jobban az íjász meg a kanári. és persze a kötelező gonosz-drámája is megvolt, sőt, mivel egy testvér megmentéséről volt szó, ezért lehetett kapcsolni a magánéleti gubanchoz. talán a leüvöltött fej most már segíteni fog sarah-n, éljen a békülékeny hangnem. mert szegény borzasztóan tud féltékenykedni, nem úgy, mint felicity, aki még olyankor is cuki... (++03.01.)

„in the name of ra’s al ghul... i release you.”

van a sorozatnak a maszkos meg a civil énje. vannak a pörgős akciók, a pofás verekedések bőrnaciban, és vannak laurel hisztijei. van, amikor szépen építik fel az univerzumot, jól csipegetve a dc karakter-készletből, és van, amikor kifordítják a karaktereket önmagukból, csak hogy elérjék az írói céljukat (drága felicity, van, amikor shut up...). van, amikor a férfi-nézőkre gondolnak egy szenvedélyes lány/lány csókkal, és van, amikor előtör belőlük a cw-csatorna (lásd a végét). kár, hogy az ember csak 42 percig hagyja magát sodortatni, aztán elkezd gondolkozni... (de most tényleg spartacus gyülekező van starling city-ben...?) (++02.07.)

„iron heights just put out a bolo for ben turner, a.k.a. bronze tiger, which, bytheway, is a terrible nickname, because tigers are not bronze.”

kicsit azért érezni egy enyhe alapozás-szagot az épületben. ami nem baj, mert erre lehet később építkezni, de nem könnyű szeretni. mert végig kell nézni, ahogy laurel botorkál át a saját drámáján (amit ő maga olyan nagyon mélynek gondol...). türelemmel kell lenni roy iránt, amíg leküzdi a dühét és el tudni indulni az igazi szuperhősi úton. egy politikai szál is kibontakozóban van (nicholas lea mikor kerekítette így ki az arcát...?). és nem csak az arrow-cave-ben lesz egyre nagyobb zsúfoltság, de valami gonosz-szövetség is formálódik (újabb spartacus színész segítségével...). (zárójeles megjegyzések napja...?) (++01.31.)

„30.000 years ago, masks invested their wearer with authority, like a god.”

erős rehabilitáció folyik az írók részéről laurel irányába, ma is központi szerepet kapott, mégsem fogtuk a fejünket fájdalmunkban, nem úgy, mint az elmúlt időszakban. násztáncunkat járjuk a koponya-maszk körül, kis izgalommal, kis pörgéssel, kis félrevezetéssel. és a végén egy biztosító kacsintással minden képregény-geeknek, ’itt van akit vártok, lesz még nemulass’. a b-szál szépen felvezeti a sidekick-témát, mindig kell egy trauma, hogy valaki a mestere nyomdokaiba tudjon lépni, ez most megvolt, úgyhogy lehet maszkot húzni, és üldözni a gonoszt vállvetve. (++01.26.)

„freedom. liberty. justice. long have the people of this city suffered under the shackles of a corrupt government. slaves to self-interested politicians and their lobbyist puppeteers. i declare war on them all.”

de rég láttam már sean maher! mondjuk a jelenléte annyiban nem meglepő, hogy az arrow-ban hozzá hasonló karakter-színészeket szoktak behívni gonoszkodni. nem hiszem, hogy túl megterhelő lehetett mondjuk ez a kissé zavaros világképű robbantgató, de legalább annak örüljünk, hogy amerika kibeszéli magából a terrorista-félelmét. a rész erősen felvezető jellegű volt a későbbiekre, most már a szereplők is tudják, hogy valami nem stimmel a simamodorú polgármester-jelölttel, már érezni a csodaszer hátrányait, már megbékélt oliver azzal, hogy a nem-barátnője másokkal is barátkozik (mármint a szöszi, nem a meglehetősen előnytelenül fotózott lóar, izé, laurel. bocs, ezért most megyek, és a kezemre csapok a sarokban...). (++01.21.)

„even the arrow deserves a christmas present.”

...ahogy mi gyarló nézők is megérdemeljük, meg is kaptuk, egy nagyszerű epizódot, igazi karácsonyi csomagolásban. bár elsőre nem esett le, hogy pont itt az ünnepen toppan be három szellem a múltból, pedig ástam már bele magam mélyen az angolszász kultúrába... (ha már utalások, legalább a solomon grundy névnél mosolyogtam, az is valami...) jól használták ki a szellemeket, az első kapcsán elértünk egy várható szomorú halálhoz, a másodiknál jöhetett az évad nagy csavarja a gonoszra nézve, a harmadik meg csak simán felemelően szívet melengető volt. de emellett ott volt a dráma (szegény rendőrök), ott volt az izgalom, és több karakter is nagy lépést tett, hogy elérje a híresebb valóját. oké, egyikük sem önszántából, csak itt az ünnepek táján úgy tűnik a fentebb stíl könnyebben potyog ki a billentyűzetemből... ohh, felvillanyoztak most is, kár, hogy szünet jön, meg barry is futhatna gyorsabban, hogy őt is nézhessük már... (+12.19.)

„csi from central city”

részecske-gyorsító, pt.2… aki kinyitott idén sorozatos honlapot, az várta ezt a részt, hogy miként fog debütálni egy másik közép-kategóriás dc hős, aki ráadásul még képességgel is rendelkezik, tehát érdekes kontrasztot lehet vele alkotni az eddigi realista szemlélethez képest, szóval itt van, üdvözlet mr.allen! persze ez még csak a civil inkarnációja, így csak a háttérben fut a villám, nem a piros ruhán. és így egy archetipikus techguy-t kaptunk most, aki bénázik, nem tud csajozni és táncolni, folyton elkésik (kackac), de tele van a feje tudással. viszont a nyitó-jelenete az esős vasútállomással annyira képregényes volt, hogy rajzolni sem lehetne szebbet. egyéb vonulaton is kezdünk elmozdulni a rögvalóságtól, itt van mindjárt az idei nagy átívelés, a szuper-katona szérum, amivel ráadásul a két idősíkot is hibátlanul kötik össze. so, barry-t még inkább közel hozzák hozzánk jövőhéten, aztán jöhet a saját sorozata, az alapok jók, grant gustin hozza majd a női nézőket is. i hope. (+12.08.)

„i got addicted after one injection?”

egy jó képregényben mindig visszatér a gonosz, időről időre, bár most nem ezért volt, hogy a szegény ember joker-je ismét tiszteletét tette (persze csak túlzok, seth gabel még mindig nagyszerű), hanem hogy oliver érezze, hogy nem olyan egyszerű a kiszállás a gyilkos bizniszből. a másik főszál már várható volt, a cím után meg főleg, tudjuk, hogy a tárgyalóterem mindig pezsdítő hatással van a sorozatokra. a végén azért volt jó a csavar, mert az ember már bosszankodott, hogy hollywood ismét nem tudta levetkőzni a szokásait, de ennél bonyolultabb a szitu szerencsére, viszont rossz is volt a fordulat, mert nem szeretnénk ha délamerikát céloznák meg az írók. (+11.26.)

„every war advances the cause of science.”

szegény oroszok, még mindig korrupt usankásoknak látják őket az amerikaiak... kicsit preasonbreak-esedtünk egy részre, de ennyire ki lehet bírni a börtön-kosztot. bevallom, dig csajára egyáltalán nem emlékeztem, túl sok hatás, túl sok információ, de enélkül is bírtam az orosz kalandot. mostanában kénytelen vagyok barátkozni a nyelvükkel is, így öröm volt hallani mondjuk oliver szájából, ahogy gördülnek a cirill betűk. vagy summer glau-éból, akivel muszáj volt ezt az egy éjszakát megejteni, vagy lázadozott volna a férfi nézőközönség. a csajok meg úgyis felicity hisztijével fognak egyetérteni. hümm, viszont a múlt ütött most a legjobban, olyan nagyon comic-os ez a japán szuperszérum, de pont ettől fog működni itt. ha csak kicsit emelik el a realizmustól, az elég. (+11.17.)

„where i was, they have you choose a new name. i chose ta-er sah-fer. it’s arabic. for canary.”

komolyan gondolták, hogy fontos mellékszereplőként hozzák vissza a szöszit, még külön flashbacket is kapott, lám. kicsit tépelődős epizód volt a lance-lányok és queen-anyu miatt, de azért kellően sikerült ellensúlyozni a drámát a verekedésekkel. mert ha már itt ólálkodik az árnyak ligája, akkor muszáj, hogy összecsapjanak hőseinkkel, nem? azon kívül, hogy baromi működik idén a sorozat történetvezetése, az ilyen apró (vagy jóval vaskosabb) utalásoktól lesz olyan érzése az embernek, hogy ezek tényleg lementek a sarki közértbe egy kiló dc képregényért, feltölteni az írói szoba polcait. (+11.13.)

„i was no one. i had no name. none that mattered, anyway. i was just another weak man waiting to get fired or evicted or killed. but then the ground shook, and now i matter, because i know the guy with the biggest gun wins, and that’s why i will rule the glades.”

nem tudom, milyen gyorsítót szednek az írók, de ez a rész is igencsak mozgalmasnak érződött, mint az eddigiek idén. fényt derült a várva-várt nagy titokra, amiben nem a személy maga a meglepő, hanem hogy milyen hátteret építettek ki a visszatéréséhez. egy másik személyt is lelepleztek, gyorsan szaladtam is a wikipédiára, és konstatáltam, hogy megint nagyok a hiányosságaim a dc univerzumban. a hetiügynek is volt értelme ezek mellett, mindig van egy barom, aki az ilyen zavarosban azt hiszi, hogy ő nyerheti meg a fegyverkezési versenyt, pedig tudhatná, hogy a kiskirályokat ritkán jegyzi a történelem. (+10.31.)

„everyone loves a pretty doll.”

hümm, most valamit nagyon sikerült elkapni. végig nagyszerű húzása volt, és bár a hetiügyet egy nyomozós-sorozat sablon-könyvből vették, működött. végre kihasználják a rendőr-bácsit is (még a tetőre is felzavarják tárgyalni, hogy biztos, hogy emlegessük a ’gordon’ nevet). az újabb hős(nő) bevetésével erősítették a comic-vonalat, plusz kellően utalgattak vele kapcsolatban (hmmm, ha már behoztak egy bat-gonoszt, akkor még sok mindent lehetne itt a mix-be keverni...). és még a múltban is csavartak egy nagyot, hogy még eszünkbe se jusson azt mondani, hogy ’az meg minek van’. (kicsit száraznak tűnik ez a felsorolgatás, de jelenleg ennyire futja, valaki eltérítette a kihúzómat...) (btw, utalgatás, kicsit túlzásba vitték már az 52-zést, nem? az átlagnéző most majd rohan emiatt 3 kiló dc comics-ot venni...?) (+10.26.)

„which suit are you planning on wearing tonight?”

tényleg komolyan gondolták odafenn, hogy megkapargatjuk a hőskérdést. hogy többet foglalkozunk oliver queen-nel (persze a csuklya kárára). mert dönteni kell, hogy hogyan tesszük a nagyobb jót, ha protokolozunk, vagy ha maradunk inkognitóban, megvetésben és csuklyában. bár úgy tűnik, hogy a legendásan inkompetens rendőrségnek és az ijesztően buta laurel-nek teljesen mindegy, hogy mit tesz az ember, az baj lesz. érdekes ez az alapprobléma felvetés, és ezt még megspékelik fema-kamionokkal (nola-ban remélem nem vetítik...), triáddal, egy pucér női háttal, és egy egyre inkább formálódó sidekick-kel. frissítő volt, mint egy csésze kávé felicity-től... (+10.21.)

„we are the hoods. and what was taken from us, we will take back.”

én bírom, amikor ugranak a sorozatok egy kicsit az időben, jó kapkodni a fejed a sok változásban. meg nem lehetett úgy elintézni az évad végét, mintha nem történt volna meg az a sok szörnyűség. érthető, hogy oliver-t vissza kellett rángatni a tegezhez, de ezzel a mozdulattal új célt is kellett adni neki, mert nem lehetett volna újra előráncigálni a listát. és kicsit a pályáján is módosítottak, mintha az első etap még csak egy nulladik évados próbálkozás lett volna, így finomítanak a módszereken, hozzáidomítják a többi dc szupersztárhoz, akik nem ölnek. reméljük működni fog. egy csomó más vonalat is el kellett indítani, új cél kellett a női szakasznak (laurel-nek és thea-nak), és még új karaktereket is sikerült belepréselni (hello summer, hello szőke idegen, aki sejtem, hogy ki leszel...). erőteljesen bekezdtek, de mondjuk két perc után már azt éreztem, hogy bármit beadhatnának nekem ebből, csak legyen benne sok felicity. (+10.11.)