soroló

„happy is overrated. grow up, fiona.”

ha már annyit emlegettem a sorozat kapcsán, hogy könnyen megy nekik, hogy nevetésből sírásba csapjanak át, hát forgattak egy jelenetet, ahol ez szó szerint lezajlik... már akartam panaszkodni az évad-értékelőben, hogy emmy idén kevés cicit mutatott, erre egyből a nyitányban kárpótolt, aztán jött még egy szex-jelenet majd még egy -már azon csodálkoztam, hogy ian-ék kamionjában nem volt semmi perverz... (és akkor még nem is jött az isteni testű bojana novakovic, aki remélem feltűnik majd olyan helyeken, ahol csodálhatom ezután is.) nem igazán jött meg a finálé-íz, inkább csak kifutattuk az idei szálak többségét valami nyugvópontra. de ha választanom kell, hogy érezzek-e valami felfokozott állapotot vagy nézhessek sok mellett, háááát... ($04.06.)

jól lemérhető volt a bejegyzéseimen a lelkiállapotom az évad folyamán. jól ellébecoltunk az elején, nyár volt, csupa fun, örültünk egymásnak. aztán megjelentek a kurva felhők, kicsit elsötétítették az eget, de nem jött az az igazán nagy vihar, amitől minden egyes alkalommal rettegek, amikor rányomok a lejátszásra. inkább csak a szokásos libikókát játszottuk, mindenkinél csavartak egyet a magánéleten, ami persze így leírva nyüglődésnek tűnhet, pedig nem volt az. én élveztem kev és v huzavonáját is, tele volt humorral, lip körül is rajzhatnak a csajok, abból egy-két pofonnál nem lehet nagyobb baj. frank-nek kifejezetten jót tett a dokinénis szál, mert nem élvezhettük még eleget ezt az emberi arcát. szegény fioná-val bántak nehezebben az írók, hogy ilyen döntésképtelennek állították be, és az utolsó epizódban még a szemére is vetették, hogy szar anya-pótlék. hát köszi. persze ian-nel basztak ki a leginkább, de minden évben kell lennie valakinek, aki a legnehezebb utat kapja. talán jövőre debbie lesz az, addig mindenesetre van időm megbarátkozni a szálával, amit előrevetítettek idén. attól mondjuk nem félek, hogy képesek lennének olyan dolgokat kitalálni, amitől ne imádnám az első perctől az utolsóig az évadot –a sorozatot. nagyontetszett.

„dating is the first step to a relationship. sex is the first step to... you know... sex.”

végül minden színésznő levetkőzik nekünk, nagyon helyes... hihetetlen, hogy tudnak minket dobálni egyik hangulatból a másikba, akár egy gyors vágás után, akár egy jeleneten belül is (ha csak frank-ék vonatos szexét nézem…). és míg máshol a legtöbb esetben azt érezné az ember, hogy döccen egyet, és nem értené, hogy miért hoztak ilyen döntést az alkotók, addig itt teljesen természetes, hogy szó szerint veszik a keserédességet. igaz, ma sikerült olyan extrémen túlfeszíteni ezt a hintapolitikát, hogy az ember nem hitte el nekik a halálos drámát, úgy be volt ágyazva a szex-jelenetek és a nagy mosolygások közé (aztán az extra jelenetben rá is mutattak, hogy pontosan ez volt a céljuk, ügyes srácok). csak az ian-szálnak nem tudták elvenni az élét, sőt, csak még fokozták az aggodalmaimat (tényleg! az senkinek sem fura, hogy carl-ékat már két rész óta nem láttuk? mert én értük is aggódom kissé…). ($03.31.)

„it’s something about intense pain makes everything else come into focus.”

felkelt a nap, egész szép a reggel, igaz, nem mindenkinek áll fel a farka, és a vizet is elzárták, de az igazán szar nap-kezdésekhez képest egész oké. lehet, hogy a szerelem teszi, de nap közben is könnyed vállrándítással hessegettem el a felhőket, pedig vannak olyanok, amik igen csúnya viharrá is alakulhatnak nemsokára (mondjuk egy gyerek-terhesség). rövid időn belül sokféle inger ér, mosolyogva nézem a megkészült füveseket, és szomorkodok kicsit a lehetetlen párkapcsolatokon. de még mindig nem érzem azt a szokásos szúrást, ami minden héten egyszer utol szokott érni. nem mintha várnám, de azért tudom, hogy ott szokott ólálkodni körülöttem a kis rohadék. aztán már érzem is a fagyos leheletét -már nincs időm elszívni az utolsó cigit, amikor tarkón ver, és ott hagy a hideg kövön eszméletlenül. hát a kurva anyját... ($03.26.)

„-i’m not sure what you think you’re doing, but there’s a policy against fraternizing with your professors.

-oh, i don’t want to fraternize. i wanna fuck you.”

van az a hülye mondás a citromról meg a limonádéról... mert tudom, hogy mindig besavanyodom, amire eljutok odáig, hogy a végefőcím lepörgése után megragadjam a laptopot, és nekiálljak fogalmazni, de most elnézve a részből áradó pozitív életszemléletet, kicsit elszégyelltem magam, így ma igyekszem kerülni, hogy búvalbaszott legyek a végére. egyszerű a recept, cukrot kell kérni az írószobából a mellé a kurva citromom mellé... szomorkodni kéne, hogy a család ifjú tagjai javítóba kerülnek? és mégis mosolygok, ahogy visszagondolok carl szokásos én-vagyok-a-jani fejére, a bunyóra sammi-vel, vagy az ellenséges táborba kerülésre már a börtön-buszon. lip szálát megoldották egy huszárvágással, illetve egy végtelenül dögös sasha alexander-rel, mindkettőnek örülünk. kev kilengéseit sem lehet elítélni, mert az egyetemista puncik mindig nagy kihívás elé állítják az embert, meg kellett neki ez az ’ingyen szabadulhatsz a börtönből’ kártya, hogy értékelni tudja az életét. fi most a kedvességét hozta az epizódba, de ezzel is csak édesítette azt. ian-től csak azért nem vágunk eret, mert a szerettei felemelik mindig a mélypontról. és ott volt frank szála a szerencsétlen doktornénivel, amiről ez az egész pozitív szemlélet eszembe jutott. ilyen carpediem szemlélettel kell középső ujjat mutatni annak a kurva halálnak. ($03.17.)

„i’m not monica.”

a sorozatban már sokszor láthattuk a híres chicago-i magasvasutat, de a mostani hangulathoz inkább a metrót kéne mutogatni, mert hogy nem szál magasan a jókedv, az is kurvaélet... még az a jó, hogy carl-ért nem aggódom, ő az a kurafi, aki mindig kivágja magát -sokat örökölt az apja simlisségéből, bár olyan mézesmázos sosem lesz, mint az öreg. de a többieknél kezd meg-megszakadni a szív. valahol megmosolyogtató, hogy a két szomszédasszony egymással kiabál az elbaszott kapcsolatuk miatt, és még jó, hogy tartják bennem a lelket ezekkel (meg a svetlana-féle orális tartozás-kiegyenlítésekkel). lip-nél is köszi az amanda-ciciket, de ha erre csak egy ilyen segélykiáltást tudtok vágni ellenpárként (fizetés-halasztási kérelem jelenet, ugye), amitől csak sóhajtozni meg fejet vakarni tudtam, hát basszátok meg. ian-nél még ennyi sem maradt, csak a szépen fotózott medencében úszás. és persze a szeretet, ami összetartja (szinte) az egészet családot. a picsába már, hogy minden értékelésem ilyen megkeseredett lesz a végére... (ivánnéknak gratula!) ($03.10.)

„if you ever pick on asshead again, i’m gonna chew your nuts off with my teeth. and not in a gay way.”

szóval, az ember azt hiszi, hogy az elmúlt évek felkészítették őt, hogy fel tud töltekezni az első pár epizódból, hogy amikor eljön ez a nehezebb időszak, akkor könnyebben átvészeli. hát kurvára nem... pedig talán most tovább is tartott a feelgood, mint máskor, de persze eljött az az időszak, amikor szép sorban mindenféle szar beüt. itt a menetrendszerű fiona-sírás, de ezt most kevésbé fájt, főleg, hogy a végén kiderült, hogy jól döntött -most már csak azért kell imádkozni, hogy a férjura legyen olyan jófej, mint aminek látszik. nem örülök, hogy lip körül is keverik megint a bajt, mert látom előre a pénzügyi machináció következményeit. és akkor ott van a tavalyi börtön közeli testvére, azaz ian kórháza, aminél nyomasztóbb helyet nehéz elképzelni, de az a baj, hogy a srác igazából nem oda van bezárva, hanem a saját fejébe. még jó, hogy tartanak kurvákat is sorozatban, hogy kicsit levezessék a felgyülemlett feszültséget... (btw, feszkó, azért a ’sammi és a fegyver’ jelenetnél vágni lehetett a levegőt...) ($03.04.)

„-i love you.

-oh, fuck you.”

oh, félidő? akkor most már összetörhetjük a szívüket... pedig nem kaptunk mást, mint ami a múlt heti rész után várható volt, intenzíven, szívbemarkolóan. azt mondjuk nem gondoltam, hogy fiona egy pofánveréssel kezdi a reunion-t, de aztán végigjárták jimmy-vel a teljes érzelmi skálát (és újra a gyomrunkba mart a hideg, ahogy visszahozták a tavalyi szomorú emlékeket). annyira jó a kémia kettejük között, hogy egyetlen nézéssel visszajött minden szikra, és akkor még ott voltak az egymásnak esések is -igaz, nem sok olyan szex-jelenetet tudnék mondani (ami nem erőszakon alapul), amibe nem a szenvedélytől, hanem a szomorúságtól hal bele a néző. és itt ezt kétszer is elérték, teljesítmény... ian meg... láttuk már monica-t ilyen állapotban, de carrot boy sokkal közelebb áll a szívünkhöz, így sokkal inkább a szívünkre vettük az ámokfutását, tudván, hogy egyszer elfogy a kraft, hogy a bipolaritás metronómja átér majd a túloldalra is... (volt még itt egy csomó apróság frank májával és sammi frissen megtalált szigorúságával, de szorítanak a keretek, és egyébként is frusztrál, hogy egy ilyen kurvajó rész után úgy kell összekaparnom a fejemben a szavakat...) ($02.18.)

„i have taken baths with my daughters, which isn’t weird, right? i mean, my wife thinks it’s weird because they see me naked, but i’m like, ’baby, they’re five months old. they’re not gonna remember what daddy’s dick looks like’.”

kedves shameless írók, köszönjük ismét a nagyszerű scrip-et, de azért szeretném, ha tudnák, hogy megint szidtam a nagyrabecsült édesanyjukat... mert mindig be tudnak dobni így az évad közepe felé tartva egy gebasz-bombát, pont akkor, amikor már minden karakter épp rendbejött, kiegyensúlyozott, boldog. mert oké, hogy most a fő dráma nem családon belül történt, meg gyötrik fiona-t a kétségek, de mikor ott van az a szikra újra a szemében végre, pont akkor kell majd őt a földbe döngölni. hát köszi... tudom, inkább gondoljak frank-re, aki megint feltalálta magát, koszt, kvártély és pina is jutott neki, hihetetlen csótány a fickó. jó tényleg, nézzük pozitívan, még debbie-n is tudtam mosolyogni, de akkor hogyan álljak ian betegségéhez (és abból adódó felelőtlenségekhez), heh...? ($02.11.)

„you know what’s weird? sitting in a family diner with an erection.”

pfuck, mindig érzelmi hullámzáson megyek végig, amikor emmy rossum-ot nézem -amikor mosolyog, én is mosolygok, amikor kacag, akkor nagyon jól érzem magam, amikor szexet imitál fiona szerepében, akkor meg az ágyat püfölöm az öklömmel, mert belémnyilal, hogy ezt a csodát is megkaphatja egy férfi, aki nem én vagyok... csak abba az egybe szalad bele a szívem, hogy tudom, hogy milyen pillanatnyi szokott lenni a boldogság a shameless világában, de igazán bekaphatnám, hogy ezen agyalok, és nem a nyalás-jelenetet próbálnám újra-és-újra felidézni. na, valahogy így szoktam lehervasztani a mosolyt az arcomról... frank is tudna mesélni az elillanó boldogságról -időről időre meglebegtetik előtte a gazdagság mézesmadzagját, de mindig ki kell valamit találni az íróknak, hogy hogyan maradjon szegény szegény pára, most elég ötletesre sikerült ez a mementóba oltott kincsvadászat. arra is kíváncsi leszek, hogy a miami-béli túra kinek fog sebeket okozni, lip-nek vagy a kedves barátnőjének. mert a legnaposabb államban is gyülekezhetnek a felhők... (pjaj, de nagyokat akarsz mindig mondani...) (a vészhelyzetes utalásért küldeném a puszit john wells-nek!) ($02.03.)

„-you date-raped me.

-we were on a date?”

(az idézethez mellékelném a naiv és ártatlan debbie mosolyt...) érdekesek fiona nevelési módszerei -úgy döntött, hogy nem szól rá a gyerekekre, ott van nekik támogatólag, de azt csinálnak, amit akarnak. ez valahol jó, mert a kiabálással és kioktatással úgysem menne semmire, és így közelebbi kapcsolatba tud kerülni a húgával, ugyanakkor láthatjuk, hogy nem mindig meggyőző a módszer eredményessége (bár azt gondolná az ember, hogy fel fog háborodni, ha azt látja, hogy egy kiskorú szüzességének elvesztése a téma, de annyira aranyosan tálalták az egészet, hogy inkább csak elnéző mosollyal ültem...). a kvázi-szülőség mellett fiona természetesen nő is a javából, méghozzá tipikusan az, aki a legselejtesebb almát húzza ki mindig a kosárból. de talán most egy kis neworleans-i vérfrissítés jót tesz majd neki (bárcsak ne hagytam volna abba a hegedülést két év után...). no, és a család többi tagja? volt egy kis mandy/lip kör megint, frank-ben meg azt szeretjük, hogy konstansan frank, önző és ha olyanja van, megmondja az igazat, de durván (kár, hogy a gáz-föltekerés említésekor már lehetett tudni, hogy mi lesz az epizód vége, de azért örültem a július negyedikei tűzijátéknak). ($01.27.)

„hot, sexy, irresistible, fun, troublemaking, chaos causing, women like you... were my drug of choice long before i got into smack.”

és még azt mondják, hogy kurvák csak egy dologra jók -pedig igazán lehet tőlük tanulni az élet dolgairól... sűrű egy nap volt ez, külső és belső változásokkal. kev-et könnyű megértenem, nekem is volt csajom, aki ragaszkodott a hajamhoz, ugyanakkor kurva jó érzés, amikor nyáron szabadon lélegezhet a fejed. debbie-t is tudjuk követni a nővé válás folyamatában, elkerülhetetlen ez, és végre nem viszik olyan tévutakra az írók, mint tavaly. bár az nagyon jó lenne, ha fiona fogná még egy kicsit a kezét. ha már hősnőnknél tartunk, elég szép érzelmi hullámzást élt át egy nap alatt, vidám ugrálás, pofon, flört és elutasítás. a végére meg is zuhant kicsit. nem is tudom, mi a szarabb, ez, vagy ha fizikailag merülsz ki, mint lip. tudjátok mit? ian betegsége a legszarabb, igaz, ma még tudták milkovich-ék kompenzálni (egy igazán stílusos bosszúval eresztve kicsit a srác fejében lévő gőzből. egyébként meg az én faszomat is kapja be minden buzi-gyűlölő!). frank fejtegetései meg azért tetszettek, mert alattomosan csempészik bele a sorozat szövetébe a társadalom-kritikát. ($01.21.)

„it’s not our fault, just fucking genetics russian roulette.”

tök jó érzés bizonyosan tudni, hogy a shameless mindig napfényt hoz a szutyok januári napokba. megint egy nyári évadot kapunk úgy tűnik, ilyenkor mindig mindenki kivetkőzik magából, mindenki kanosabb, mint máskor. kivéve, ha nyakig van a hányásban és kakiban. jó gyorsan növekednek a srácok, liam is végre szóhoz jut, de a kis csemeték radikális számnövekedésének csak mérsékelten tudok örülni. tessék v cicijeit arra használni, amire igazán valók... változást érzek a levegőben, a ház-eladás miatti házalók miatt elsősorban, bár nem úgy ismerem gallagher-éket, hogy itthagynák ezt a csodálatos környéket (btw, zseniálisan ábrázolták a chicago-i viszonyokat, ahogy lip mellé egyre lepukkantabb alakok szálltak fel a vonatra. viszont a nyitó helikopteres képeket kicsit idegennek éreztem a sorozattól, túl puccos volt a lyukas zoknikhoz szokott énünknek...). no, felvillanyozódtam a kezdéstől, annak ellenére, hogy pontosan tudom, hogy ez a feelgood életérzés csak beetetést volt itt az elején, fogunk még sírni, nem is keveset. ($01.12.)