soroló

„at intermission, you’re gonna buy me some m&ms, and we’re gonna have a fucking chat.”

a nagy eseménynek mindig a fináléra kell esnie. bár nem is gondoltam bele az évad korábbi szakaszaiban, de persze, hogy most jött el a broadway-bemutató ideje. és friss csavarként most kellett hannah-nak nagy hírt kapnia. és mindehhez jött még egy csók, egy majdnem összejövés, kapcsolati kuszálás. és keserédesség a végső ízvilágban, ahogy illik. bár azt hittem, hogy sötétebb lesz a csokoládé íze a végére, halállal színezve, de jókor fordultunk vissza. mert az élethez is kell bátorság. (++04.01.)

kicsit mintha másabb lett volna a hangulat az írói szobában tavalyhoz képest, kiegyensúlyozottabb volt az évad, nem volt nagy amplitúdója a drámának, inkább csak élték a mindennapjaikat hősnőink, és történtek velük az események. oké, jessa-nak volt egy kisebb mély pontja, shos szabad éve nem úgy jött ki, ahogy remélte, marnie-nak is össze kellett rakosgatnia magát, de valahogy nem húzott le a mélybe, csak görgetett magával a felszínen. tetszett.

„i see you and i think ’play time’, and i need to be thinking ’work time’.”

két központi témája volt a mai napnak, önmagunk keresése és a lenyugvás. megértjük a mélységes mély szerelmet, ennek ellenére nem könnyű hannah ragaszkodó túlzásait figyelni hosszútávon. de azért respekt, ahogy kiállt a művészi önállóságáért. kellenek az ilyen erős sarokpontok, hogy megértéssel tudjunk viseltetni a nehezebb időszakokban. marnie-val is milyen szépen túljutottunk a mélyponton. és most nézzetek rá, ahogy ragyog a színpadon. de ma jessa-t is imádtam, a hajrázást és a hengerlő betoppanást a galériába egyaránt. so, coooool girls, juuuuust relax. (++03.31.)

„there’s nothing weird or exciting about our sexual life anymore. he’s treating me like an ottoman with a vagina.”

mindig eljön egy kapcsolatban a testiség, a szenvedély, shit, a szexuális mélypont. amit tudni kell kezelni. lehet a klasszikus módon, ’dobjuk fel valamivel a privátszféránkat’, de ebből lehetnek olyan viccesen drámai szituk, mint amit hannah okozott, aki nyilvánvalóan semmit sem vett észre a barátja változásából. szerintem csak megint a saját önzősége függönye akadályozta a látásban. igaz, shos az egyetlen igaz-látó a csajok között, úgyhogy nem csodálkozom. és én bírom jessa-t nagyon, csak a kokainos verzióját kicsit nehezebb elviselni... (++03.30.)

„i would really like it if we could be the kind of cousins who, like, spend time together and sleep in the same bed in the summertime and, you know, jump in a lake and have inside jokes about our grandmother and were molested by the same person, but we’re not.”

úgy tűnik lena ragaszkodik hozzá, hogy minden évadban kell lennie egy résznek, amiben az ők karaktere kerül kizárólagos középpontba. és, mint az első évadban, most is a családjával osztozott ezen a részen. klasszikus toposzokkal dolgoztak, egy rakás neurotikus eresztettek össze, kicsit színházas érzésem is volt a nagy veszekedés-jelenetnél, de nem bánom, működött. azért arra kíváncsi leszek, hogy elindítottak-e ezzel az elméleti lánykéréssel valami folyamatot, vagy csak a mai részre szólt. bár bízhatnék már az írókban, hogy elég következetesek, ha már ilyen borzasztó alakok... (persze csak általánosságban beszélek.) (++03.26.)

„there’s a lot of weirdos out there, honey. you know, the elephant man got laid a lot.”

kaptunk egy kis életképet arról, mit is csinálhatott adam driver, amikor megkapta az új starwars egyik főszerepét (már, ha igazak a pletykák).... a múltheti összeterelős epizód után most egy széttartósat kaptunk, illetve, a végén azért a párhuzamos vonalak egy puccos hotelben összefutottak kicsit. érdekes, hogy hannah és adam egyszerre léptek szintet, van pénz és van siker, csak nehogy meglegyen ennek a böjtje. áhh, csak az én fejemet is telebeszélték mindenféle hülyeséggel, túl erős lesz már az az ördög a falon. bár egy tanulságot mindenképp megfogadhatunk: csak óvatosan a kokainnal srácok... (++03.24.)

„sometimes i wonder if my social anxiety is holding me back from meeting the people who would actually be right for me instead of a bunch of fucking whiny nothings as friends.”

először (közvetlen a janeausten-es kezdés után) úgy éreztem, mint marnie, hogy milyen jó lenne, ha csak a csajok lennének a mai részben, és kibeszélnék magukból a felgyülemlett két és fél évet. de aztán nem bántam, hogy megjöttek a buzifiúk is, sűrűsödhetett a rész kellemetlen érzete. főleg úgy, hogy így is volt idő a nagy kitörésre, verbális tányércsapkodásra. imádtam, hogy shos kezdte az őszinteségi rohamot, muszáj kitörnie az elnyomásból. kellett már ez a jól irányzott érzelmi beöntés hősnőinknek. (a vacsora jelenet miatt egy személyes üzenettel zárnám mondandóm: tomi, hozzál kacsát!) (++03.23.)

„they’re really fucking snobby about the difference between editorial and advertorial. which is such fucking bullshit because we all work at the same magazine.”

sok szó esik a sorozatban az írásról, de ez volt most a legszemléletesebb, hogy mi vár igazán az írókra, ha nem akarják, hogy éhező nyomorékként végezzék az utcasarkon: el kell vállalni valami agyilag nem megterhelő, lélekölő szart, és reménykedni benne, hogy egyszer talán az önálló gondolataidat is kiadhatod a kezedből. nekem grafománként ez végtelenül szomorú átérezni. de az sem jobb, ha a másik fő szálra gondolok, ahol két magányos embert boronálnak össze. bár az reményre ad okot, hogy azért a különbözőség nem minden, hogy némi csikorgó összecsiszolódás mindig lehetséges. csak ne legyen végtelenül buta a másik... (++03.15.)

„i don’t want to fuck my sister.”

van, amikor huszonöt rész kell, hogy ráeszmélj bizonyos dolgokra egy sorozatnál. például rájöhetsz, hogy jól áll neki a kényelmetlen-humor (mert mi más volt az egész gyász-szertartás jelenet, mint egymerő vakarózós fészkelődés). és a másik dolog: mindig ennyi neurotikus személyiség volt a sorozatban, akiknek megállás nélkül be nem áll a szája...? mert oké, hogy hannah ezt a szőröslány fejéhez vágja, de az ő szájából is ugyanúgy folyik a bullshit, és ott van még az önsajnálat-királynő marnie, valamint a két önző muskétásuk.. azért az ember ilyenkor szeretné abba ringatni magát, hogy a tévé torzítja el a képet, mert nem lehetnek ilyenek a mai huszonévesek a valóságban. ugye...? (++03.13.)

„hannah, why don’t you place just one crumb of basic human compassion on this fat-free muffin of sociopathic detachment?”

szerintem semmi baj nincs az érzelmi deficittel, van olyan, amikor nem érzel semmi olyat, amit illene, amit a társadalom elvárna tőled. persze az apatow/dunham páros karikíroz és túloz hannah érzéketlenségével, bár én az ismerőseként valószínűleg sokkal jobban bosszankodnék az érzéketlenségén, mint hogy mi tükröződik róla egy megélt dráma esetén. hjaj, hagyjuk is ezt a sötét világot, inkább arról csacsognék, hogy mennyire a szememnek való volt már megint jessa, azzal a gyönyörű hosszú hajával, az erős sminkjével meg a sokat sejtető fehér hosszú ruhájával, hjaj, hjaj, jajjj... (++03.13.)

„why does any guy come to a place where there’s dancing? a girl told me to come.”

mintha még nem lett volna elég őrült a sorozatban... múltkor olvastam, hogy gaby hoffman szőrös puncit mutogatott, így egész a fürdőszoba jelenetig kellett gondolkoznom, hogy honnan ismerem én ezt a lányt, és akkor jött az ’ááááhhh’... hogy mire nem jó az internet bugyrait járni, nem? hannah-hoz képest egész feelgoodra is sikerült ez a szülinapi parti, csak egy kis bunyó volt zavaró tényezőkét. egyébként is ray szenvedése törte csak meg a rész hangulatát (reméljük kihozzák a srácot a depiből), bár marnie kapálózását sem mondanám egészségesnek. ja, és a videó első feltűnése meg erőteljes wtf volt... (++03.12.)

„-when was the last time an addict lied?

-oh, my god, that’s so true. they totally lie. my friend rachel is fully addicted to blueberry red bull, and she always tells me that she hasn’t had one, but she tells me, like, with a blue tongue.”

hehe, amikor a nagyvárosiak vidékre mennek... jó kis road-trip volt ez, adam vicces kifakadásaival, shoshanna eltúlzott hülyeségeivel, hannah neurotizmusával. és most komolyan, ki nem akarná megdugni jessa-t...? totally, right? (kicsit komolyabban: még mindig a párbeszédek a sorozat legnagyobb erényei, de tökre megértem, ha valaki a falat kaparja a karakterektől.) (++03.12.)

„you were embarrassed? you write about jerking a kidney stone out of some puerto rican jew’s dick and you’re embarrassed?”

jó az a kezdés, ami a múltra építkezik, ugyanakkor érzed azt, hogy egy kicsit más helyen vannak a karakterek -lelkileg elsősorban. persze nem mindenkinél indulhattunk pozitív irányba, christopher abbott agybaja miatt marnie-nak most rossz (nem véletlenül írta bele lena azokat az értetlenkedő sorokat a szakításról). hannah-t jó látni kilábalva a mélypontról, jó hatással vannak egymásra adam-mel -aki még mindig morog, mint a bolhás kutya, de néha felcsillog valami szív-féle, és olyankor tökre megérted, hogy miért ragaszkodik hozzá annyira hősnőnk. de a legjobb persze jessa-t viszontlátni, aki semmit sem veszített buldózer-stílusából, de szomorú is lennék, ha egyszer fékezné a nyelvét, izé, annak bármelyik funkcióját... (++03.11.)