soroló

„you hate everything! i can’t be the only thing you like.”

még néhány szokásos kanyar a pokolban, aztán észbekaptak az írók, hogy finálé-time, és valami happyend-szerűt kerekítettek a végén. ami persze hat az emberre (megint a zenével segítettek ki), de én inkább ismét a személyesség felé húznék. mert ez a ’nincsenek ambícióid’ duma olyan ismerősnek tűnik a múltamból. sajnos az a típus vagyok, aki bele tud kényelmesedni egy kapcsolatba, ami megvan, azért nem kell küzdeni, és ezt nem értékelik a csajok, érthető okokból. persze itt végülis nem ez az igazi indok, mégcsak nem is a ’sötét lélek’, ami megint csak egy kifacsart női logikás magyarázat. nem akarom bántani a nőket, de látjuk shos-t egy másik srác szájában matatni, so... legalább legyetek őszinték, csajok. no, jó itt lelkizni veletek, nem kell mindig mélyelemzés a sorozatokról... (++01.15.)

ijesztgettek itt fiúk/lányok, hogy milyen rossz ez az évad, pedig ez nem is igaz. oké, ez lesz a sorozat 'birodalom visszavág'-ja, sokkal több sötét színnel volt festve, mint az első etap, széttartóbb is volt, külön utakon botladoztak hőseink, mélyebbre mentünk (elég csak a betegségre gondolni), de, de, de. a karakterek szerethetőek maradtak, emberiek (igen, attól még, ha valaki épp a hisztis korszakát éli, az nem azt jelenti, hogy utálkozva kell elfordulnod), megmaradt a bájos esetlensége. talán tényleg azok állnak ki a sorozat mellett, akiket hozzám hasonlóan vonz a tökéletlenség, mert ha kidugom a fejem a paplan alól, ott is pont azt fogom látni nap-mint-nap. van pocakja? kicsi a melle? rossz a frizurája? tényleg számítanak ezek a dolgok? tetszett.

„mom, i did something really bad and i really stuck a q-tip far down my ear.”

adam-nek kellett elcsesznie ezt a kapcsolatot, mert túl jóra és túl kedvesre lett írva és kasztingolva a szerep, hogy csak úgy elhittük volna, hogy képes lenne helyette hannah-t választani. aki csak merül egyre-egyre alá, még szerencse, hogy most már a finálé jön, reméljük ott eléri a kád alját, és megpróbál felúszni. a barátnői csak kicsit vannak jobb helyzetben, valahogy az embernek almodóvár-t van kedve kiforgatni: lányok a teljes idegösszeomlás szélén... (na, most nem panaszkodhatom a darabolásra, a két partival és a nagy találkozással meglett az összefűzés érzete, talán ilyesmi hiányzott múltkor.) (hmmm, megálltam egy pillanatra, hogy akartam-e valamit még írni, mire leesett, hogy a megalázó szexjelenetben fel sem tűnt a drámaiság mellett a cici-villantás, csak most utólag realizáltam, vissza is adom a perverz-igazolványomat...) (++01.15.)

„one, two, three, four, five, six, seven, eight.”

lehet, hogy mégiscsak jobb, ha nem erőltetnek be mindenkit egy-egy epizódba? mert kicsit darabos lett így, hogy nem volt semmi vezérelv, csak haladtak tovább a karakterek történetei. bár, ha belegondolok, sok sorozatnak ilyen a szerkezete, fura, hogy ez így most ennyire szemet szúrt. sebaj. nem lett egy vidám eresztés ez most, kényszerbetegség, boldog ex, félrelépés a palettán, talán csak adam járt jól, de neki meg tudjuk, hogy hannah mellett a helye, így ott későbbre tolódik maximum a drama... (++01.15.)

„you are the cushion.”

a jessa-központú, őt kicsit rehabilitáló epizód milyen lenne, ha nem őrült és fókuszálatlan. ismét elhagyjuk newyork-ot, csak hogy lássuk, hogy vidéken is akkor barmok laknak, mint a városban. a szép szöszi igen komolyan küzd a daddy-issue-jával, a mellette oldalkocsizó hannah-nak jutnak a szürrealitások (8 másodperc az élet, izé a szex, izé a „szex”; minden párbeszéd rosanna arquette-el). fura, hogy lena szereti ennyire megtörni az ívet, valószínűleg a kizökkentés a cél. (++01.15.)

„women under 18 and over 40 are the best at relationships, ’cause the young ones they can still maintain enough insecurity to be vulnerable, which is attractive. and the older ones, they don’t have these bullshit expectations of what a relationship needs to be or doesn’t need to be, you know?”

fiúk vagy lányok? egyre megy, egy csapat önértékelési zavarral küzdő szerencsétlent nézünk -és ez jó nekünk... hannah nagy lehetősség előtt, de csak részben értem meg a problémáját, mert rám a szoros határidő ösztönzőleg szokott hatni, viszont én is tuti blokkolnék, ha valaki most azt mondaná, hogy ’írj. azonnal!’. jó kritikaként fogom fel marnie drámáját, mert a lányok igenis hajlamosak az ilyen külsőségekbe beleesni (’jaj, olyan menő életet meg puccos sznob barátaid vannak, persze, hogy belém rakhatod a péniszed...’), bármilyen szánalmas közhelynek is hangzik. az meg külön jó ötlet volt, hogy összerakták a két őrülten fura fiút. (++01.14.)

„oh, everybody acts like i’m nuts. i’m not nuts, i just want to feel it all.” (fiona apple)

(el tudom képzelni, hogy zajlik egy lena dunham-féle casting: ’melyik sármos férfiszínésszel is óhajtok most kavarni egyet...?’) az évi kötelező hannah-központú epizód? kicsit olyan volt, mint egy rózsaszín lányregény, gazdag jóképű orvos kikeféli a lelket is szegény lánykából, how original. rajta volt ez a máz egész a lelki öklendezésig, ami viszont nagyon nem olyan volt, mint az olcsó füzetekben. a szomorú zongorás végtől meg woodyallen-hangulatom lett, de hé, hát úgyis newyork-ban vagyunk már, egy csapat neurotikus gyűrűjében, nem? (++01.14.)

„it’s like having a clit in your butt.”

(próbálom illusztrálni, mennyire is lettem perverz vénember: én az ágyon, fekve, a laptop az ágy mellett egy széken, tökéletesen funkcionáló szemüvegem van, de mikor jessa kirakta a jobbik cicit, ösztönösen felpattantam, hogy jobban lássam. hát ennyire...) naggggyon szeretem ezt a klasszikus felállást, amikor egy vacsora közbeni gondtalan csevejből káosz és anarchia alakul ki rövid idő alatt, pedig élőben biztos utálnám átélni, de a monitor mögötti világokban mindig működik (a calif ennek a nagymestere, de szorgalmas uncsitesó tanítvány még lehet ez a show). főleg, hogy most dupla adagban kaptuk meg a desszertet. csodálom, hogy a nehezen magyarázható házasság eddig húzta, de a kötelező tányérdobálás után a legjobb lezárás kapta a szál, ahogy a drámából ismét humor transzformálódik. meg cicik. és oasis. (++01.14.)

„i usually hate when you wear your nipples out in public like that, but you look so beautiful, hannah.”

na igen, valami ilyesmi a drog-használat, mint amit olyan jól leképzett az epizód: az elején kurva vicces, de aztán lesújt a dráma. tanulságos lecke lehet ez mindenkinek... ahogy a művész-lelkektől való óvás is megfogadandó, mert az elborult elméjük valószínűleg nem csak a műveikben fog megmutatkozni, hanem az ágyban való teljesítményükben is... (hehe, most jött ki, hogy jon glaser milyen jó színész, mert tökéletes ellentéte volt a pyrex-féle nárcisztikus jamm-nek.) (++01.14.)

„all that matters, hannah, is that your rising signs are compatible and that, you know, the sex is at least decent and that he supports you creatively, really.”

azt már a popcsajok óta tudjuk, hogy a (pop)kulturális hasonlóságok fontosak egy kapcsolatban, most megtanulhattuk, hogy a világnézet is ugyanannyira számít. vagy hogy értékelje a művészetedet. ez személyes tapasztalatból is tudom (a sorozat egyébként is hajlamos kihozni az emberből az ’én is átéltem már ezt’ attitűdöt), amikor még volt elég bátorságom kiadni a kezemből néhány szösszenetemet (’mert egy írással lehet csajt fogni’, muhahahaha...), akkor hasonló reakciókkal csaptak arcon, mint amikbe hannah is belefut rendszeresen. plusz valószínűleg a kritikusoknak is ironikus kiszólás volt ez a szöveg, hogy ’jó, jó, de nem szól semmiről’, valószínűleg eleget mantrázták ezt neki a sorozattal kapcsolatban is... (++01.12.)

„i could never be a gay man. i hate giving blow jobs and having anal sex.”

ajvé, megkeveredett a málnaszörp rendesen... úgy tűnik, hogy jessa kivételével a csajok az un. „érzelmi zűr” nevű fázisukat élik. amikor képtelenek dönteni, mindent akarnak, de nem ugyanattól az embertől. mert kell a lelki társ, kell a barát, kell a szexpartner, ja de bonyolult az élet. még egy full meleg sem lehet teljesen biztos magában egy ilyen környezetben... és ez még csak a felvezetés az évadhoz, mi? reméljük nem jön vissza a vattacukor a hullámvasútozástól... (btw, donald glover, omg, wtf?) (++01.12.)