soroló

„shame. shame. shame.”

eddig tudtam védeni a benioff/weiss-csapatot, de most már ki kell mondani -igazán gonosz lelkek... mert pont most kellett visszakanyarodniuk a könyvekhez, hogy biztos bizonytalanságban tartsanak minket egy évig, hogy ki halt meg és ki él. azért nehéz az epizódról írni, mert úgy sűrítették be ezt az utolsó egy órát, hogy kizárólag csúcs-pontokból állt (valamint némi előkészítésből a következő évadra). és a jelenetek többsége görög tragédiába illő elbukás-történet volt, túlterhelve kicsit a nézők szívét. stannis sorsa nem lehetett más, mint a teljes megsemmisülés a lánya elpusztítása után, és mindent el is vettek tőle az írók. arya kegyetlen bosszúja sem volt szívderítő, és a következménye is súlyos lett. cercei walk of shame-jét vártam már (a regény vonatkozó fejezete óta), de be kell, hogy valljam, hogy nem azt a hatást váltotta ki, mint amire számítottam. mert néhány perc után már nem számított a meztelenség (test-dublőr ide vagy oda), hanem át tudtam érezni a megaláztatás súlyát, megsajnáltam westeros legkevésbé sajnálható nőszemélyét. és ezzel még nem volt vége a drámának, ahogy várható volt, elbukott az utolsó személy is, akiben még erősen munkált a jóság, az igaz ügy lángoló pallosa. nem is értem, hogy nem csapott le rá eddig a kegyetlen írói kéz... ($06.15.)

egyszerűen nem lehet kikerülni, hogy ne jöjjön elő az a mondat a sorozat kapcsán: ’de a könyvben...’. tényleg ennyire nehéz külön kezelni a két médiumot? nem állhat meg a saját lábán az adaptáció? de úgy tűnik, hogy nem csak, hogy megáll, de óriás lábakat növesztett, és határozott léptekkel halad (és csak ritkán botlik meg egy-egy (dorne alakú) buckában). nem csak hogy kiszemezgették a lassabb folyású negyedik/ötödik kötet legjobb részeit, de úgy tették hozzá a magukét, hogy izgalmasak legyenek a változások. így kicsit úgy éreztem magam, mint az első évadban, még a könyvek olvasása előtt, jó volt vakon elmerülni westeros és essos véres históriájában újra. és aki úgy érezte az évad elején, hogy a lassabb építkezés nem az ő szájíze szerint alakul, azok remélem megkövettek minden hűséges kitartót, amikor az utolsó három részben elkezdték learatni ennek az építkezésnek a gyümölcseit. és ha valaki úgy gondolná, hogy nem való az hbo-ra egy fantasy, annak ezeket a brutális sors-drámákat mutatnám meg szívesen, aminél mélyebbek nem sok sorozatban történnek meg mostanság... nagyontetszett.

„valahd.”

azt hiszem, mindig attól félünk a legjobban, hogy a gyerekekkel történik valami -és persze okkal, mert az írócsapat elégszer bizonyította már, hogy a gyerekek bántása sem tabu a számukra. így retteghetünk, hogy arya a bosszúja érdekében elfogadja az undorító szexuális közeledést. és retteghettünk amiatt is, hogy stannis elér egy olyan pontra, amin túl már nehezen fogjuk követni. szépen felvezették a megégetést az elmúlt hetekben, így nem a meglepetésével sokkolt, hanem azzal a ténnyel, hogy egy szülő eljuthat idáig kétségbeesésében. és persze a felépítése is mesteri volt, ahogy képen kívül történt meg az elképzelhetetlen borzalom, de a fülünkben visszhangzó sikolyoktól csak rosszabb lett az egész... és bármilyen szörnyű is kimondani, ez volt az epizód érzelmi csúcspontja. vagy legalábbis az egyik -mert még meereen hátra volt. dany már nem kislány, és nem is olyan szereplő, akinek az életben maradásáért sokat kéne izgulni, mégis izgalommal teli lett a gladiátor-viadal lezárása. mert sikerült érzékeltetni a sarokba szorítottságot. ahonnan csak egyetlen kiút lehetett -meg is érkezett, fekete szárnyakon. de a kiszámíthatóságát ellensúlyozta a hatásossága. elnézve a sárkány röptét és az odavezető ötven percet, csak egy közhelyet tudok a mondandóm végére bökni: ma is magasan szárnyalt a minőség... ($06.08.)

„killing and politics aren’t always the same thing.”

úgyis mindenki a csata-jelenetre fog csak emlékezni, úgyhogy mi beszéljünk egy kicsit arról is, ami előtte történt. mert persze nagy szó, hogy mozis szintű látványt sikerült megint kikeverni, de az én szememben az írói munka épp ilyen sokat ér. és benioff-ék megint megmutatták, hogy mennyit érnek. köszönjük, hogy nem hiába vártuk a dany-tyrion nagy találkozást, mert méltóak lettek a párbeszédek a felfokozott pillanathoz, ahogy a szöszi próbálja most is előadni a felvett keménységét, de az egy pillanat alatt megtörik a törpe kioktatásai alatt. szerettem még a cercei-es jeleneteket is, mert jól példázzák, hogy nem mindig az a legjobb út, ha eltesszük láb alól a negatív szereplőket, a megaláztatásuk sokkal élvezetesebb a nézőknek. a rész első felében még a két stark lány kapott egy-egy rövid, de erőteljesebb jelenetet. no, de akkor nézzünk északra... eddig csak mindenki a száját jártatta, de most egy jéghideg ökölként csapott le ránk a felismerés, az igazi veszély tényleg a fagy birodalmából érkezik westeros-ra. és mindenki telecsinálhatja a gatyáját, mert a mások (és nehezen legyőzhető seregük) nem fognak kímélni senkit sem, legyen az északi vagy déli, nemes úr vagy szegény, szolgáljon bármilyen istent. igaz, van olyan, amikor emberükre (és valyriai kardjukra) akadnak... (baromi hatásosan volt felvéve a harc, bár volt, amikor az én ízlésemnek túl volt vágva kicsit -bár a káoszt így kétségtelenül sikerült bemutatni. és a kíméletlen félelmet is...) ($06.01.)

„all rulers are either butchers or meat.”

az ötödik kötetben nem szerettem, hogy felváltva ugráltunk az essos-i forróságból a westeros-i hó alá. talán a sorozat készítői is érezték ezt a hangulati törést, így kettéválasztották a kétféle hőmérsékleti viszonyt az epizódban. először hóval borították be a részt, majd másfajta felhőket küldtek a táj fölé. nem véletlen, hogy most tért vissza az írói székbe a benioff/weiss páros, mert fontos pontra jutattak el több szereplőt is. mereen-be elértünk a nagy találkozáshoz, és cercei arcáról is lelohasztották az önelégült mosolyát (köszönjük high sparrow, kösz lancel, kösz kisujj!). (…ohh, azt hittem, azért több kulcs-pont volt, ingatag lábakon áll az elméletem, na sebaj, mesélek másról...) örülök, hogy bronn sebéből nem halál lett, hanem szexuális feszültség. és megéreztem előre, hogy sam milyen pozícióban fogja elveszíteni a szüzességét... (azért tök jó érzés megint kicsit bennfentesnek lenni a sok sötétben tapogatózás után -mondjuk amikor aemon mester egg-et emlegeti.) ($05.25.)

„a girl is not ready to become no one. but she is ready to become someone else.”

mindig érdekesnek találtam az epizódok szerkesztési elveit, hogy mikor melyik szálat veszik elő, és mit raknak egymás mellé. azért vetődött ez most fel bennem, mert az elején csak essos-t láthattuk párhuzamosan futtatva arya újabb tanulmányait és tyrion szómenését, és már csak a látvánnyal éles kontrasztot állítottak (sötét terek vs színekkel teli külső felvételek). aztán az epizód második felében viszont nyugatra fordultunk, ahol királyvár hozta a szokásos intrikákat (az anyakirálynő és lady olenna csörtéi mindig varázslatosak), és deres a maga komorságával sötétedett igazán az epizód fölé. mert sansa még nem szenvedett eleget... (továbbra is tetszik, ahogy külsőleg keménynek mutatja magát szegény lány. és jé, most esik le, hogy míg arya mosdatott, addig sansa-t mosdatták…) (ja, és volt még dorne is, de úgy tűnik, azt nem tudom beilleszteni a képbe, kilógott kicsit...) ($05.22.)

„an apology doesn’t mean anything if you’re not looking the person in the eye.”

igen hamar nyilvánvalóvá tették, hogy nem tényleges gyilkolásra utal a cím, hanem átvitt értelemben kell gondolkozni, hogy azokra fókuszálunk ma elsősorban, akiknek fel kell nőniük, akiknek egyre komolyabb döntések nyomják a vállukat -folytatva ezzel a legutóbb megkezdett témát. és itt most nem csak dany és jon vezetői képességeire lehet gondolni, de deres-ben is érdekesen csapódott le ez a vezérlő-elv, mert ramsay is egyre összetettebb rohadék lesz, sansa édesen lavírozik a búskomorság és a kárörvendés között, de a legdurvább, amit alfie allen véghezvitt theon szerepében, mert gondoljuk csak végig, honnan jutottunk el ehhez a leépüléshez. bár most is voltak fájó hiányzók, akik nem fértek bele az epizód koncepciójába (jé, nem jártuk királyvárban; ehh, arya már megint hanyagolva lett...), azért azt nem merték megcsinálni, hogy legalább tyrion-ra ne jusson pár perc. ami nem is a váratlan összecsapás miatti izgalom-fokozás miatt volt örvendetes, hanem mert nagyon erős volt a valyria-i történelmi lecke hangulata -mindig is szerettem az ilyen típusú jeleneteket a sorozatban, de ezen most különösen sokat tudtak dobni a hátterekkel. ($05.11.)

„the dornish are crazy. all they want to do is fight and fuck, fuck and fight.”

azt hiszem, ezzel eldöntetett, hogy én melyik vallás elkötelezett híve lennék -prűd hét isten vs szenvedélyes tűz ura, (mutatja a kezével a mérlegelést), ehhh... mindig is szimpatizáltam melissandre csábítási kísérleteivel, és carice van houten adottságaival... de nem csak a pucérkodási erőssége jött ki a sorozatnak az epizód közben, hanem azért volt két szemrevaló küzdelem is (az egyik egy kedélyes kaszabolás volt, a sokk-faktort a másodikra tartogatták). a másik meg az, amiben mindig nagyon jók voltak: amikor addig beszéltetik a karaktereket, amíg azok fontos információt nem közölnek -velünk. és ma ezekben a monológokba torkolló párbeszédekben leginkább a múltba kanyarodtunk vissza, stannis még csak emberi lett shireen történetével, obara csak egy kis színest kapott (amúgy is, épp hogy csak beszúrták a lándzsájukat a homoki viperák), bezzeg kisujj... most már csak feltűnik azoknak is, akik mereven elzárkóznak mind a könyvektől, mind a teóriáktól, hogy rendre felbukkan az a híres lovagi torna és lyanna stark szomorú históriája. no de nézzünk a jelenbe -cercei számításai igen hamar félrecsúsztak, danny-nek éktelen haragra kell majd gerjednie, jon meg lehetne egy kissé kevésbé önmegtartóztató... ($05.04.)

„here we serve the many-faced god.”

hmmm, eddig nem nagyon zavart, hogy eltértünk a könyvek korpuszától, de most olyan történt… amitől elégedetten csettintettem, mert baromi ígéretesnek tűnik a változtatás. (ugye egy pillanatra beugrottatok? ugye...?) természetesen sansa sorsára gondolok, akivel megint új távlatokat nyithatnak -bár nem reménykedem, hogy nem fog tovább szenvedni szerencsétlen (az is tetszett, hogy milyen riadt volt, amikor megtudta a jövendőjét, és mennyire más arca volt, amikor kifele erőt kellett sugároznia). a legérdekesebbel kezdtem, de nem igazán tudnék belekötni a mai részbe, ez volt idén az első, amibe igazán el tudtam merülni (nem, még a varázslatos teleportálások sem zavarnak...). imádom, ahogy margaery kivirágzott, beveti az összes praktikáját; ahogy arya tanulási folyamatát kifejtik; hogy jon-nak igazán férfias döntéseket adnak a kezébe; hogy mindig képesek összekapcsolni eleddig két teljesen külön úton járó karaktert -egy teljesen új város bordélyában... (és üdvözöljük meleg szeretettel jonathan pryce-ot, aki nagyon fog passzolni ebbe a környezetbe is.) ($04.27.)

„everywhere has already got a ruler. every pile of shit on the side of every road has someone’s banner hanging from it.”

hűű, megint azt érzem, hogy baromi nehéz lesz hétről/hétre értelmes, kerek egész bejegyzéseket írnom, mert ha mindig párat lépünk azonos minőségben, arról nehéz változatosan értekezni. bár próbálkozni illene... szépen siklottunk át ma egyik helyszínről a másikra, végre bekukkantottunk dorne kertjeibe is, de ez még csak egy apró fűszer volt a szokásos étkeken. ilyenek mondjuk a nagyszerű párbeszédek (tyrion és varys nem csüggednek), amelyek körbeveszik a nagy-jeleneteket. talán a hatalomról tanultunk ma leginkább, annak különböző változatairól, és az ezekhez kapcsolódó részek hozták a legerősebb pillanatokat (cercei erővel próbálja átvinni az akaratát, danny ismét a hibáiból tanul, jon meg a néptől kapja a hatalmat). és közben arya is megérkezett, akitől idén sokat várok, az ő szála nagyon élénken él a fejemben a könyv elolvasása óta. (na megvan a penzum, a kínszenvedésem egy hét múlva olvasható ismét...) ($04.20.)

„the future is shit. just like the past.”

végre rászántam magam, ha már minden lehetőségem adott, hogy jó minőségben nézzem a sorozatot, ha már jó minőségben veszik fel nekem -és meg is hálálta a bizalmat, mert kifejezetten gyönyörűen mutatott a tévén, ragyogtak a színei. azért kezdtem ilyen személyes megjegyzéssel, mert magáról az évadnyitóról kevésbé tudok írni, pontosan olyan kezdést kaptunk, amit az elmúlt években is megszokhattunk a sorozattól, ahol nem az eseményeken van a hangsúly, hanem hogy egy körkapcsolással felvegyük a történet szálait, hogy segítsenek visszarázódni a hangulatba -és erre tökéletesen alkalmas volt. ennek ellenére könnyen ki lehet emelni emlékezetes pillanatokat (jó volt találgatni, hogy ki a kislány a nyitányban; varys és tyrion pont olyan nagyszerű páros lesz, mint amire számítottunk; és a tűz mindig hatásosan mutat a képeken). cseppet sem aggódom, hogy a könyvek eseménytelensége rányomja a bélyegét az évadra majd, bevallom, én a negyedik kötetet is szerettem (sőt, ott nőt igazán a szívemhez cercei és arya is), higgyétek el, megéri majd idén is minden perc, amit westeros-on és essos-on töltünk majd. (azért milyen pofátlan dolog egy anyajegyen behozni dorne földrajzát... ja, és remélem jövő héten már javul a pucér férfi segg vs meztelen nő arány...) ($04.13.)