soroló

„the colossus is a ship!”

többször is emlékeztettek rá minket, hogy kaz mennyire kötődik a szülőbolygójához, a hosnian prime-hoz, így rettegve várhattuk, hogy az első rend beindítja a csillagpusztítót, mert várható volt, hogy a karakterrel együtt összetörik a szívünk -és egy ifjúsági sorozathoz képest nagyon éretten kezelték ezt a mellbevágó drámát. egyébként is magas szintre emelték ezt a dupla finálét, konstans volt az összecsapás a rohamosztagosokkal, mind az állomáson, mind a vízben, mind a levegőben, és mindenki visszatért, akinek fontosabb szerepe volt az évad során, újra repültek az ászok, lőttek párat a kalózok is... az idővonalat tekintve igencsak izgalmas a sorozat jövője, de az is felszabadítóan hathat az írókra, hogy mostantól nincsenek egy helyszínhez kötve. és a baljós előjelek ellenére tam drámájából is kijöhetnek pozitívan végül -mármint érdekes látni egy pozitív karaktert, aki önként választja a rossz oldalt (függetlenül attól, hogy mennyire tartjuk naivnak magát a karaktert)... (×03.17.)

a dave filoni vezette animációs részleg úgy tűnik, hogy ragaszkodik a bevált formulához -megint a gyerekeket akarják megfogni elsőre, sőt, talán az eddigi sorozataik közül ez kezdett leginkább ’gyerekesen’, leginkább a humor szintjét vitték le oda, ahová mi veterán nézők már nehezebben tudjuk követni. de aki kitartott, az szerintem úgy érezheti most itt az évad végén, hogy megérte a türelem... mert nem csak a hasra-esős humorral kellett megbarátkozni, hanem azzal is, hogy igencsak komótosan építkeztek az évad elején, egy félreeső bolygón töltöttük az időnket, mellék-küldetésekkel bíbelődve. nem vagyok róla meggyőződve, hogy jó ötlet volt a béke utolsó napjait választani kezdésnek, de valószínűleg behatárolta az alkotókat az, hogy alkalmazkodniuk kellett a kilencedik részhez, vagy legalábbis ahhoz a tényhez, hogy nem tudhatjuk, hogy a trilógia zárás mikor és miként fog játszódni... szóval igazi starwars fanatikusoknak ez a sorozat is kerekebbé teszi az összképet, a szép animáció tisztelőinek és a gyerekkel rendelkező rajongóknak meg szinte kötelezően ajánlott.

„kaz, if there’s one thing i believe you can do, it’s sink this station.”

eleget láttuk már a kétbalkezes kaz-t, aki belecseperedik a kém-szerepbe, most jöhetett az agyafúrt kaz, aki bedobja az őrült ötleteit, aki komolyan kockáztat, csak hogy megállítsa az első rendet. remélhetőleg szép íve lesz majd hősünknek, ami akkor fordul majd drámaivá, amikor megtudja, hogy a szülőbolygója is áldozatul esett a gonosz gépezetének. és ettől a ponttól már csak órákra/percekre lehetünk... a nagy rohangálás és platform-süllyesztés során elszaladt ez a húsz perc, az első rend és a film-idővonal közelsége nagyon komoly minőség-javulást jelentett a sorozatnak. (×03.04.)

„the first order defending the colossus, i can’t risk an accident with undisciplined, non-military pilots in the air.”

már nincs mit takargatnia az első rend-nek, nyugodtan kimutathatják, hogy mekkora büdös nagy diktatúrát is szeretnének ők, ahol a robot-besúgók azonnal csődítik a fegyveres erőket, ha valaki olyat mer kiejteni a száján, ami sérti a rendet, sőt, azonnal el is tüntetik az ilyen szájaló renitenseket... és még így is vannak vonakodók, akik szerint rendben van az, hogy egy katonai alakulat felügyeli az élet minden területét... (gyanús volt, hogy a kocsmáros asszonyság maz katana-ra utal, de azért kellett nekem egy megerősítés -sajnos bolygó-ismeretből sosem kaptam kitűnőt...) (×02.28.)

„somehow, this system’s sun has disappeared.”

úgy tűnik, hogy azzal mindig jól járunk, ha poe bekukkant a sorozatba, és elviszi kaz-t egy küldetésre -mert mindig egy erősebb hangulat köszönt be a világűrben. ahogy most is komolyodott az összkép, miközben láthattuk, hogy milyen pusztítással jár az, ha az első rend kísérletezni kezd a játékaival... sajnos már valószínűleg nem sok ilyen közös kaland lesz, ugyanis elértük a force awakens idővonalát, így bb-8-től is búcsúznunk kellett egy aranyos jelenetben, hiszen neki mostantól poe (és ray) mellett van a helye. (ha még egyszer ráesik valami kaz fejére, akkor most már egy csapat éhes rathtar-t fogok az írók küldeni, kutya unalmas már ez a running gag, és már elsőre sem volt vicces...) (×02.27.)

„my grandfather worked at an imperial factory. put food on the table when he couldn’t find work anywhere else. did that make him evil?”

mindenképp a fenti idézetet akartam választani, mert egy nagyon érdekes aspektust vet fel -ugyanis nem mindenki éli meg tragédiaként a totalitárius rendszereket, vannak, akik csendben vannak, nem ugrálnak, nem lázadnak, és nincs is bajuk azzal, hogy miként kormányozzák a galaxist, van gyomruk félrenézni akkor is, amikor a hatalom kegyetlenül lecsap és elnyom és megtorol... a colossus-on az első rend még csak fel-s-alá masírozik, papírokkal vegzálja az ott lakókat, akik már ezért is háborognak, mi lesz még, amikor teljessé teszik az okkupációjukat...? (×02.20.)

„you might be a pirate, but i know you’re a good person.”

reménykedtem abban, hogy az első rend új dinamikát hoz a sorozatba, de csak fegyvert lóbálva keménykedték végig az epizódot, kergetőzve kaz-ékkal a teljes platformon... és bizton állíthatom, hogy nem vagyok épp’ jó passzban (még nem hevertem ki a superbowl miatti alváshiányt), de ma leginkább csak szemforgatásra futotta tőlem a túltolt kaz bénázások miatt (és a neeku szájmenés miatt), sőt, még abban is kételkedni kezdtem, hogy nekem tényleg néznem kéne tovább ezt a sorozatot -de csak semmi elhamarkodottság, alszunk még rá egyet. szó szerint... (×02.04.)

„we’re very lucky the first order was close by.”

annak ellenére, hogy az epizód minden fordulata könnyen kitalálható, összességében jobban működött ez a rész, mint jó néhány elődje. még akkor is, ha torra doza túlságosan naiv kislánynak van is beállítva... de a kémkedés és árulás terhe átélhető synarra segítségével, és jó (illetve rossz) látni, ahogy az első rend ilyen könnyedén kijátssza a kártyáit, és beteszi a lábát a platformra. emelkednek a tétek, komolyodik a hangvétel, elégedett az idősödő néző-korosztály... (×01.29.)

„what exactly is a phase connector, anyway?”

dupla adag filler? az év második epizódja is kicsit mismásolásnak érződött azzal, hogy kaz hajkurászott egy drága alkatrészt (és közben persze magához híven bénázott is egy sort) -hogy aztán az utolsó pillanatban a nagy ellenséghez kössék a kütyüt. és nekem ez most így ebéd mellé is kevés volt, szeretném azt gondolni, hogy az írószobában nem hiszik azt, hogy csupán az ilyen apróbb kikacsintásokkal jóllakathatnak minket rajongókat... (×01.22.)

„yeager’s garage rule number seven is ’no pets’.”

hjaj, szusszantunk egyet az évad közepén, így azt hittem, hogy újult erővel készülünk majd az első rend ellen, erre, hát... izé... szóval kaptuk ezt a filler részt egy cukimukinak beállított ebihallal meg egy idegesítő neeku-val. de hé, kaz legalább látványosan repkedhetett az ászokkal... (×01.22.)

„i think there are a lot of people who would help if they knew what was at stake.”

mindig emelkedik az érdeklődési fok, ha poe dameron bekukkant egy-egy epizódba, és nem csak azért, mert ilyenkor szignifikánsan növekszik a robbanások és légi-csaták száma, hanem mert hangsúlyosabb a nagy játékosok konfliktusa is ekkor. ráadásul most még leia tábornok is aggódhatott egy sort az első rend tettein (nagyon okosan beúszott a zenei témája, amikor megláttuk őt háttal állni a kamerának, hogy biztos, hogy sajduljon a szívünk)... sok új információval igazából ma sem gazdagodtunk (phasma-ék fegyverkeznek, minő meglepetés), de jobban működött ez a rész, mint az elmúlt hetekben vetítettek. (##12.12.)

„there’s not a lot of people our age around here. but we’re friends, right? and i'm gonna crush you at that flight sim.”

látszik, hogy az az írószoba taktikája, hogy minden epizódba egy-egy karaktert tesznek a reflektor-fénybe, hogy jobban megismerjük őket, nem akarják a nézőket túl sok mindennel bombázni egyszerre -ma torra doza került sorra, egy gazdag lány, akinek mindene megvan, mégis többre vágyik: igazi nagy kalandokra... sokat bujkáltunk ma folyosókon, valamint a szeméttárolás egy továbbfejlesztett módszerét is megnézhettük... (##12.05.)

„i have people who depend on me. and if i don’t win this race, they’re gonna die.”

fokozatosan tárjuk fel yaeger drámai múltját, most ehhez kaptunk egy testvéri ellentétet és egy látványos és izgalmas verseny-szituációt. és ezzel el is ment a hétre kiutalt 22 perc... (##11.27.)

„what are the odds of a pirate attack happening this very second?”

egyfelől az írók rendesen hajtják az eseményeket -csak múlt héten került egy kalóz-kém a fedélzetre, és máris aktiválta magát (igaz, a körülmények is segítették), úgyhogy jöhetett némi látványos akció a támadókkal. ugyanakkor a főszállal megint topogunk egy-helyben, és kezd egy kicsit frusztráló lenni... (tam csak nekem volt gyanúsan kedves (és aggódó) a kalóz-lány irányába?) (##11.19.)

„never think the worst-case scenario.”

a starwars azért mindig óvatosan kerülgette a horror-elemeket -de hát a jedi visszatér megnézése óta kinek ne lenne rémálma a majom-gyík-lény röhögésétől...? szóval gyerek-szívre méretezett thriller-t kaptunk, egy kis mellék-küldetést poe vendégszereplésével, ami tényleg csak egy filler epizódnak tűnt, ahol kicsit kidugjuk az orrunkat az eddigi fő helyszínről, de aztán az utolsó percekben beillesztették ezt az epizódot is a fő áramlatba. (eddig nem nagyon talált el a sorozat humora, de most konkrétan hangosan felröhögtem, amikor poe figyelmeztető lövése véletlenül célbatalált -ott nagyon eltalálták az arc-mimikákat.) (##11.13.)

„tell me why the first order would place such a large bounty on a pair of missing children?”

milyen kevés kell ahhoz, hogy megváltozzon a véleményünk... a kezdetnél kicsit lefittyedt a szám, hogy megint kaz bénasága áll majd a középpontban, aztán elég volt kimondani egy nevet, hogy sokkal jobban a képernyőre tapadjak: ’kylo ren’... mert valljuk be, hogy az első rend rejtélyessége az igazán vonzó ebben a korszakban, és amikor ezt kihasználja ez a show is, akkor érzi úgy az ember, hogy megéri leülni elé heti húsz percre... (##11.06.)

„being an ace is not all fun and games.”

egy látványos belépővel megérkezett az első rend, így kaz végre belekezdhetett a kém-tevékenységbe -lopakodott, mint james bond, és bénázott, mint johnny english... de a viccet félretéve működött, hogy kicsit gondolkodott a srác, hogy miként tudna információkhoz jutni, és azt is jó volt látni, hogy nem csak hasraesni tud látványosan, de egy torony faláról is le tud jutni (miközben lövik őt a legendásan jól célzó rohamosztagosok)... érdekes lesz látni az állomás-főnök lavírozását is, aki a gazdaság működtetése érdekében kompromisszumokat kell hogy kössön (az áram-kimaradások ma jól példázták, hogy miért kell esetleg az első rendhez dörgölőznie). (##10.30.)

„those young people are not all they seem to be, kaz. they’re lazy, always laughing, pulling pranks on others, not focusing on their work, having all kinds of fun.”

mivel elég furcsa lenne, ha egy karakternek egyik pillanatról a másikra változna meg a személyisége, így még több időt kell eltöltenünk a naiv kaz-zel... de érezhető, hogy minden hibájából tanul, és meg van benne az a csak a hősökre jellemző karakter-vonás, hogy mások testi épségét minden fölé tudja helyezni... örülnék, ha több olyan kis múltbéli szilánkot kapnánk, mint most a yaeger múltjával kapcsolatos pillanatokat... (heh, az arcoskodó ifjú hangja elijah wood volt!) (##10.12.)

„i have a lot to learn.”

miután a rebels-ben a korszak miatt nem lehettek látványos összecsapások, most is egy olyan érába toppantunk be, ahol kerülni kell a nyílt színen zajló súrlódásokat -így bedobták filoni-ék az örök jollyjoker-t, a kalózokat... de ők csak a végén hoztak némi akciót (és kapcsolódást az első rendhez), előtte kaz-zel jártuk az állomást, és... hát... izé... ez a sok csetlés/botlás, amit levágott a srác, nem igazán akart nálam működni. persze, értem, hogy ebből a státuszból fog sokat komolyodni a későbbiekben, de most kicsit sok volt belőle. ugyanakkor a lelkesedését meg tök jó látni, csak legközelebb lehetne máshogy is hebrencs... (##10.12.)

„-i’m gonna be a spy? but i’m a pilot!

-trust me, kid. you’ll be both.”

igazán tudom sajnálni azokat, akik starwars-szal kapcsolatos alkotásra adják a fejüket, mert nagyon kényesen kell belőniük az alkotásuk összes paraméterét, különben valamelyik oldalról leszedik a fejüket... különösen nehéz helyzetben vannak dave filoni-ék, akik a rajzfilmes részleggel már harmadik alkalommal akarják magukhoz kötni az ifjabb korosztályt, mert pontosan tudják, hogy a magamfajta örök-gyermekek ugyanolyan szemmel fogják nézni ezeket a rajzfilmeket, mint bármelyik starwars terméket, nem lesznek arra tekintettel, hogy nem elsősorban nekik készült... ezért volt az, hogy én magam is panaszkodtam a robot-humorra a clone wars idején, hogy egyszerűbbnek éreztem a rebels kezdését -így most próbálok a korábbi hibáimból tanulni, és felfogni, hogy rég kicsúsztam már a célközönség demográfiai sávjából... így elnéző mosollyal lépek túl a hasra-esős poénokon -főleg azért, mert voltak olyan viccesebb részek, amik nálam is működtek. nem csapkodom azért az asztalt, mert típus-karakterekkel dolgoztak az író-szobában -főleg azért nem, mert már végignéztem két filoni alkotást, így pontosan tudom, hogy meg tudják tölteni élettel majd ezeket a vázakat később... a legfontosabb tényező viszont már az első pillanattól adott, az utolsó bit-ig starwars-nak érződik, az űrben úszó nyitó-jelenettől az utca nyüzsgéséig... (ha a clonewars baltával faragott arcait és ezra-ék lego-haját meg tudtam szokni, akkor itt sem hiszem, hogy komoly gond lesz a kissé fura arc-ábrázolásokkal megbarátkozni. egyébként meg kiderült, hogy tök jól állnak ennek az univerzumnak a pasztell-színek.) (##10.10.)