soroló

„-who’s trevor?

-he’s the gay who comes with my room."

el kellett mennünk a nyílt óceánra, hogy lecsupaszítsunk mindent, hátrahagyjunk minden felesleges elemet, és csak a lényegre, a fő karakterekre koncentráljunk -és pfefferman-ék megtesznek mindent, hogy még idén utoljára megmelengessék a szívünk. mert persze hiába szálltak hajóra, a problémákat hozták magukra az útra is, úgyhogy nincs gondtalan kikapcsolódás a nyaralás alatt sem. viszont azért egy jó adag elengedéssel engednek minket az utunkra jill solloway-ék, így könnyed szívvel búcsúzunk a csodásan előadott alanis morrisette dal alatt, remélve, hogy jövőre könnyebb lesz az életünk... ($$10.07.)

nem bántásból, de idén kicsit lebegősebb, dekoncentráltabb volt az évad nem? mindenki járta a maga útját, amik néha kereszteződtek csak különböző családi eseményeken, de nem lehetett azt érezni, hogy minden egyfelé tartana. így egyfelől jó, hogy az összes családtag egy szintre emelkedett maura-val, mindenkinek a története ugyanúgy számít, nem csak a nagy transz-utazás, ugyanakkor nekem kicsit hiányzott, hogy erősebb legyen a vonal-vezetés. viszont, ahogy azt már az évad közben is fejtegettem, ez a szerkesztési mód nagy szabadságot adott az író-szobában, bármilyen ötletet elbírt a keret. ami még egy kicsit hiányzott, az a flashback-ek visszaszorulása, mert sokat hozzáadtak eddig a nagy egészhez a múlt különböző darabkái. ami viszont megmaradt, az az összetéveszthetetlenül eredeti hangulat, ez a keserédes indie-ség, az ön-ostorozás és a merészség szerethető keveréke. az igaziságra való törekvése.

„female, black, trans, just any... any kind of other that the patriarchy would try to objectify or silence. and what if that otherness were the messiah?”

the earth is not a happy place right now... de komolyan, miért hiszik azt mindig az írószobákban, hogy minden néző mazochista, és imádja, hogy jól elverik a lelkét...? jelenleg nincs a sorozatban egyetlen karakter sem, aki jól lenne, akire épp ne járna rá a rúd lelkileg. de tudjátok mit? bassza meg, valahol igazuk van az írószobákban, mert tényleg imádjuk ezt a szomorú alámerítkezést... ($$10.07.)

„she’s gone all the time. expects us to fix her meshuggeneh kid.”

kicsit hiányoltam eddig idénről a flashback-eket, amik a korábbi évadokban búvópatak módjára fel-felbukkantak rendre, hogy aztán a végén szépen összeálljanak egy egésszé -plusz az eddigi tapasztalatok alapján számíthattunk idén is speciális epizódra, úgyhogy ezeket most megkaptuk kettő-az-egyben, egy epizódban. egy újabb korszakot ismerhettünk meg maura/mort életéből (illetve korszakokat, mert volt egy keret-történet is egy nagy találkozásról) -és milyen érdekes, hogy a másik nemmé való transzformálódás már egészen fiatal korban megjelent nála is, így nem mondhatjuk, hogy csak ’társadalmi hatásokra torzul az énképe’... és nem csak a meg nem értett gyerekkor bemutatása működött ma, de az idealizált ötvenes évek légköre is, annak emblematikus légvédelmi szirénájával és atom-háborús paranoiájával együtt (a színész-újrafelhasználás ötletét ma gaby hoffmann képviselte, mert különben már két epizódból is kimaradt volna egymás után...) ($$10.06.)

„i don’t wanna be trans, i am trans!”

az utazás mindig szimbolizál valamit, akár a lelkünk fejlődését is, ami hosszú utat tud megtenni, a zavaros érzelmektől a megtisztulás felé, az öntudatosságtól az én-kép megkérdőjelezéséig. van amikor ki kell tenni a lábad a lakóhelyedről, de az is lehet, hogy lezajlik az egész helyváltoztatás nélkül. na jó, elég az ál-filozófiai bullshit-ből... azt hittem, hogy drámai lesz josh célba-érkezése, de olyan aranyosak a fiával együtt, hogy ez az aranyosság elvette a drámai élt. maura szokás szerint mérgesen kezdett minden mondatot a húga felé, persze hogy most is balhé lett a találkozás vége -erős színészi játékkal megtámogatva. ahogy a rabbi-néni megzuhanásánál is csak csodálni lehetett az imádni-való kathryn hahn-t. ($$10.06.)

„miss shea, girl, don’t you go get that pussy, darling. you know what they say? a chick with a dick is always paid.”

oh, indie hangulatú road-trip bohókás josh-sal és cuki, shea-vel, ide vele! jaj, azt hittem, hogy egész epizódos utazást kapunk, nem, nem érdekel most az anyu-féle öreglány-standup, még az sem, hogy a pasija kinyalja a konyhaszekrényen, menjünk vissza az utazókhoz, mert tök jók együtt, és süt a hangulat az egészből. oh, oké, ali-vel foglalkozhatunk egy kicsit, hehe, jól rákapott a nevető-gázra. ejj, ejj, ennyit a hangulatos trip-ről, csak sikerült elbaszni ezt is, mert josh nem csak bohókás, de kifejezetten otromba is tud lenni (plusz az írói kényszer még a cuki transz-lány köré is drámát szőtt). ($$10.05.)

„i am a jewish woman, joshy. and jewish women do whatever the fuck they want.”

ismét egy összejövetel, amin a teljes pfefferman család képviseltette magát, és ez azért jó, mert hiába van meg mindenkinek a maga külön szála, mégis azt érzi az ember az ilyen jelenetek látva, hogy egy egésszé olvad össze mind. az is tetszett, hogy jól használták a múltkori halál-esetet, hogy ezzel hozták kicsit közelebb a fiút az apához, plusz fel lehetett tépni a sebeket a rabbi-nénivel... ($$10.04.)

„there is a difference between fucking and making love.”

az jól érezhető, hogy a nemátalakító folyamat egy egész évadon át húzódó probléma lesz, úgyhogy inkább nézzük a család többi tagját, akik a kapcsolati problémák körül repültek (megint) egy kört. ...mert lehet, hogy látszólag minden rendben van az ágyban, csak utána mond csődöt a kommunikáció. ...és lehet, hogy magadra tudod erőltetni a ’minden rendben van’ álcáját, de néha ki kell szaladnia egy gyomorból jövő fuck-you-nak, különben fel fogsz robbanni... (huh, kezdek ráérezni az írói gondolkozásra, az utolsó drámai jelenet előtt a mozgólépcsőzésnél egyből tudtam, hogy mi fog történni...) ($$10.03.)

„remember the four words. picture them out in the world. i picture love, justice, truth, beauty.”

tök jó látni, hogy solloway-ék bármilyen ötletet megengedhetnek maguknak, szabadon csaponghatnak -így jöhet mondjuk egy teknős, aminek a segítségével végigjárjuk a családi múltat, vagy mondjuk egy fogorvosi lázálom ali-vel és caitlyn jenner-rel... az epizód nagyrészében viszont egy hagyományos sorozatos vacsorát kaptunk, ami annyira simán indult, annyira jóban volt mindenki-mindenkivel, hogy üvöltött a jelenetről, hogy balhéba fog torkollni az ünneplés... egyébként én már vártam, hogy maura mikor határozza el magát a teljes átalakulásra. ($$10.02.)

„i raped my hand with some weird chick’s vagina.”

no, megjöttek a többiek is az évadba, egyből helyre is billent a hangulati arány. mert persze maura-t megviselte a piacos kaland és a közkórházi ellátás, de a gyermekeire mindig lehet számítani, ha fura hangon akar felhorkantani az ember nevetés gyanánt. mert tök jó látni ali-t, hogy élvezi a katedrát, de hogy-hogynem egyből egy szexuális kalandba is keveredik a könyvtárban... oké, hogy sarah aktívan kiveszi a részét a zsidó közösség életéből, de aztán annyi hülyeséget beszél rekordidő alatt, hogy nem lehet komolyan venni (igazából még a domina-cellában sem tudja befogni!)... josh meg... hát ő sem változott semmit tavaly óta... ($$09.30.)

„la call line, i’m here to help you.”

hmm, megszoktam már a sorozat különcségeit, de arra nem számítottam, hogy egy ennyire különleges epizóddal nyitjuk meg az évadot... mert én csak szerettem volna felvenni az évad fonalait, de jill solloway-ék inkább csak hangulatilag akartak minket elindítani az úton. mással nem tudom magyarázni az elmélkedős rabbis keretet például... mert az még rendben is lenne, hogy maura áll egy évadnyitó középpontjában, hiszen mégiscsak ő a főszereplője a show-nak, de aztán ő története is különös kanyarokat kezdett venni -még akkor is, ha nagyon maura-s volt az összes döntése, hogy beáll hívásokat fogadni a segély-vonalhoz, hogy megszállottan akar segíteni egy hozzá hasonlónak, hogy nehezen érteti meg magát az emberekkel... hjaj, azt vártam, hogy megnézem ezt a részt, és megnyugszik a lelkem, hogy újra ezzel a különleges családdal lehetek, de igazság szerint csak még éhesebb lettem ettől a 20 perctől... ($$09.29.)