soroló

„well, i’d like to postpone armageddon if we can help it.”

azt hittem, hogy tartogatnak valami nagy robbanást a végére, de szó szerint vették a hollywood-i befejezés címet... mármint nem csak a csókra és a le-blendére gondolok a végén, hanem az odavezető útra is. gyorsan helyrehozták a néger dokit, csattanós belépővel megérkezett howard is, úgyhogy az ecetes hering rajongó okoskával együtt már három koponya dughatta össze a fejét, hogy hablatyoljon és összedobjon egy szuper szerkezetet, amivel megakadályozhatják a gonosz tervét -a világvégét, mi mást... a nagyjeleneténél még lehetett volna egy kis dráma, de nem mertek feláldozni senkit, igaz, azért volt egy izgalom a repedésnél. gonosz oldalon kicsit batman-es volt a befejezés -azaz a gonosz nem meghal, hanem elmegyógyintézetbe kerül, és általában ez a szomorúbb vég, ez hozza az igazi drámát (főleg ha az olasz gengszter arcára nézel). a kerek befejezés nem azt jelenti, hogy ne szúrtak volna oda egy gonosz coda-t a végére, hogy moroghassunk, ha az abc nem lesz kegyes, és elkaszálja a sorozatot... most még nem tudom elképzelni a jövő, izé, a múltat jarvis poénjai és peggy mosolya nélkül... ($$03.03.)

most nagyon fura dolgot fogok írni, mivel egy képregény-sorozatról van szó, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy jót tett a show-nak, hogy feldúsították benne a képregény-elemeket... de tényleg azt érzem, hogy az első évadnak a retro földhözragadtsága volt az egyik legnagyobb előnye, hogy nem csak a korszak hangulata jött át, hanem az akkoriban virágkorát élő noir is (valamint a társadalmi témái, a nők helyzete a korszakban, satöbbi, satöbbi). és ezekhez elengedhetetlen volt a newyork-i borongós hangulat. hollywood-hoz viszont a pálmafák mellé az őrültebb ötletek passzolnak, így egy rejtélyes dimenzióból érkezett anyagot hajszoltunk végig, egy igazi comic gonosszal az élen. de volt némi nagyon titkos világuralomra törő szervezet is, meg a legjobb kém-filmes hagyományokra hajazó ki-kit-ver-át játék is. tehát nem volt igazán nagy csalódás, mert azért sok eleme működött -például a főszereplők továbbra is imádni-valóak, hailey atwell örökké a szerelmem marad, és james d'arcy az egyik legtehetségesebb komikus jelenleg a szakmában, és hát howard stark-ra is mindig számíthattunk, amikor végre bekukkantott a show-ba. de jó volt a tempó is, ültek a poénok, bár néha át-átcsúsztunk a drámába is, a kalandok kellően izgalmasak voltak -csak azt a fránya hangulatot rontotta el kicsit az a fekete zmötyi meg a napfény...

„yes, mr. jarvis, there is a cost. one that i have paid for 100 times over.”

már csak ez hiányzott a showba -egy kis mgm csillogás... először azt hittem, hogy vannak olyan őrültek, hogy egy egész epizódon át tartják a kitérőnket az álom-világba, de aztán beérték egy dallal. ennyi pont elég volt ötlet-parádénak, egy kis színt vittek a sivatag egyhangúságába... ejj, tudja még mindenki követni, hogy ki-kit ver át? hogy hányszor fordultak már át az oldalak, ha az érdekek és ambíciók úgy kívánták? mindenkinek tervei vannak, amik aztán rendre besülnek a többiek terve miatt. a legnehezebb már mr.thompson-t követni, annyiszor dörgölőzött már ide-vagy-oda... mr.jarvis-szal és peggy-vel újfent eljátszották az előző részből már ismerős érzelmi fordulatot, az egyik pillanatban még nevetettek, a másikban már facsarták a szívünket -és ilyenkor látszik igazán, hogy milyen színészi teljesítmény is van a karakterek mögött... no, megforgattuk magunkat egy párszor a tánc-parketten, ezek után egy igazán kirobbanó fináléra vágyom csak, hogy teljes mértékben elégedett legyek az évaddal. ($$02.27.)

„ah, such a pity, that two accomplished women should be standing on opposite sides.”

mindig furcsa látni egy alapvetően vicces karaktert, amikor drámai szálat adnak neki -valahogy nagyobb lesz a súlya a szomorúságnak, mert tudjuk, hogy mennyire meg tud nevettetni az adott karakter. és ez jarvis-ra tökéletesen áll, különös érzés most látni az elkeseredettségét és elszántságát, úgy, hogy kihúzták alóla a fanyar humor ismerős ízeit. ennek ellenére nem mondanám, hogy humortalan volt az epizód, mert azért peggy-nek és sousa főnöknek adtak vicces egysorosokat meg egy 'bunyó a háttérben' jelenetet, de nem ez dominált. persze, egyre nagyobb a tét, egyre több a sérült, kevesebb a kedv a viccelődésre... kicsit erőltetett volt, hogy howard a semmiből épp jókor küldött egy tervrajzot, de ennyi belefér, hogy haladjon a sztori főszála a rejtélyes fekete anyaggal... egyébként meg rohamtempóval forgatják a karaktereket a különböző oldalak között, illetve mondjuk azt, mindenki az érdeke szerint választ oldalt, aztán esetleg később belátja, hogy tévedett. csak nehogy késő legyen... ($$02.26.)

„girl without a country, an assassin without a target.”

ez a rész volt az évad birodalom visszavágja, amikor a karakterektől elveszik a reményt, amikor diadalt arat a gonosz, ahol nem sok helye marad a humornak. szegény dottie is csak addig próbálkozott az arcoskodással, amíg meg nem kellett kóstolnia a sötét anyagot... mrs.jarvis-nál várható volt, hogy valami fog történni, mert nagyon a középpontba toppant (a magyaros vacsorájával együtt -btw, szegény jarvis láthatóan nincs kibékülve a gulyással meg a pörkölttel...). és ma ez szúrt leginkább szemet, hogy néha kifejezetten ügyesen dolgoznak az írók (lásd például a poénkodást a peggy körül kialakult kérő-seregről), néha meg bántóan átlátszóak (és nem csak anna jarvis szomorú sorsa volt előre látható, hanem akkor is fogtam a fejem, amikor peggy azt mondta a rendőrnek, hogy ki-ne-nyisd-a-csomagtartót, és hát persze, hogy kinyitotta...). szóval, ja, átmeneti epizód, ahol egy kicsit aggódhattunk, mert hőseink kaptak pár pofont (szó szerint is), a gonoszok meg mosolyoghattak csak a diadaluk felett. de nyugi, három rész és fordul a kocka. ugye...? ($$02.21.)

„if you want to impress the people in this room, climb the only ladder that counts, you can’t let a-a female subordinate make an ass out of you like this.”

nem szórakozzák el peggy sérülését, ez jó, bár annak is örültem, hogy azért nem fekszik tétlenül az ágyban. viszont megtalálták a tökéletes helyettesét a terepre -egy régi ismerőst... és bridget regan még mindig imádnivaló a szerepben, egy-egy fejfordítással is mosolyt tud csalni az arcomra, és igazából bárkivel párba lehet rakni, működni fog -és jarvis esetlenségével kombinálva különösen vicces a kedvenc gyilkológépünk. de tudjuk, hogy ez az a sorozat, ahol nem csak a hősnő kemény nő, hanem a főgonosz is az, és ms.frost most kezd igazán kiteljesedni, ahogy átveszi a világ vezetéséért felelős nagyon titkos tanácsban a hatalmat. (és nem mellesleg ez az a sorozat, ahol arra is figyelnek, hogy az arcot csúfító árulkodó jeleket egy a ruhához színben tökéletesen passzoló kalapot vesznek fel... de dottie piros mikrofonos kalapja is ment a ruhájához. áhh, most esik csak le, hogy miről írok, szerintem megfertőzött a jarvis-kór...) ($$02.21.)

„every scientist knows that, in order to achieve the same results in an experiment, every variable must be identical.”

az a jó, ha klasszikus módon minden héten elmegyünk valami küldetésre -sőt, a mai egy összetett küldetés volt, külön egy peggy-nek, aztán meg közösen a világ legjobb lúzer-csapatával. de amíg az első inkább egy térdcsapkodós vígjátékból keveredett ide (ray wise humor-vénájával sosem volt baj), addig az atombombás fő küldetés már izgalmakat és pofonokat is bőven tartogatott. és kicsit azt érzem, hogy azért kellett peggy-nek megsérülnie, hogy legközelebb valami más kelljen kitalálniuk a heti-küldetés helyett... mert azért valljuk be, ma sem jutottunk sokkal előrébb semmiben, a gonosz szöszi még mindig a zéró-anyagot akarja (meg világuralmat), hőseink meg próbálják megakadályozni ebben. de ha ezt az egyhelyben járást ilyen szórakoztatóan adják elő, akkor baj-e a nagy relevációk hiánya...? (itt volt még nekünk egy igencsak rövidre sikerült eljegyzési időszak is, és egy kemény gengszter-szerepben meglepően működő ken marino.) ($$02.12.)

„a tidal wave is coming, agent carter. and you are going to have to work very hard to stay afloat.”

azt hittem, hogy csak egy jópofa poén felvezetőjének szánták a nyitó flashback-et, de aztán rendre visszatértünk a múltba. és érdekes is volt látni a kapitány előtti időkben peggy-t, hogy hogyan lett belőle az a kemény nő, akinek mi már a kezdetektől ismerük, hogy milyen borzasztó is lehetett volna az élete egy unalmas férj mellett. és ezzel párhuzamosan az évad gonoszára is kellően rászánták az időt, mert az sosem baj, ha kidolgozott negatív szereplővel ellensúlyoznak -nála is fontos elemek kerültek a felszínre, leginkább a szokásos agentcarter-es témákat ragadták meg, mondjuk hogy a huszadik század első felében a nőknek nem szabadott álmodozniuk tudományos karrierről, csak egy szép pofival lehetett elérni bármit is. ez azért mára megváltozott szerencsére (vigyázz, irónia!)... peggy a jelenben már a kemény jellemével tündökölt, nyomozott, nyugtatózott, verekedett, kihallgatott, csak a szokásos, igaz, hogy a kiterjedt csápokkal rendelkező gonosz szervezet ellen még az ő ereje sem elég. pillanatnyilag. ($$02.04.)

„isodyne desperately wants the world to believe that jason wilkes is a communist.”

nincs jobb érv valakinek a lejártására a korszakban, mint hogy rásütöd, hogy kommunista szovjet kém (ráadásul még színesbőrű is...). örülök, hogy dominic cooper táncrendjébe belefért idén is a sorozat, mert kell ide a bohém id. stark, aki azért nem csak a csajokat és a fun-t hozza magával a sorozatba, hanem a tudományt is, illetve valamit, ami egy laikus számára nagyon tudományosnak hat... peggy ki is használja, bevonja a nagy műveletbe -ami igazán nekem akkor kezdett működni, amikor ms.carter agent módba váltott, és igazi kém-tevékenységbe kezdett a poloskáival (az ilyen lopózós részekről mindig a klasszikus bond-filmek jutnak az eszembe, mert azokban mindig kötelező elem volt legalább egy ilyen jelenet). nem tudom, csak én várom, hogy a nagyon rejtélyes fehér férfi-klubról kiderül, hogy van hydra-kötődése...? bár lehet, hogy a tudósból színésznővé vedlett gonosz asszonyságnál lesz meg ez a kapcsolat. (egyébként az mcu-nál tök természetesen hozzák az utalgatásokat, most a régi jarvis kacsintott az új felé...) ($$01.29.)

„zero matter is unlike any substance that we have ever seen.”

az előző résznél még elsumákoltam, de most már kénytelen leszek a magánéletről is írni, mert fontos tényezője volt az epizódnak -bár szerencsére peggy egy szomorú mosollyal vette tudomásul, hogy sousa ügynök nem várt rá tovább, aztán viszont túlságosan belebonyolódott a múltkor felbukkant tudóssal való kapcsolatába -így meg is zuhant kicsit, amikor az látszólag köddé-vált. pedig biztos, hogy valamilyen formában még találkozunk vele (ahogy az egyre inkább az évad fő gonoszának tűnő színészhölgyet is láthattuk máris szinte épségben). de nem gondolhatta senki, hogy ms.carter egész életében steve rodgers miatt fog keseregni, ugye...? (a tudós-ember hangsúlyos szerepe azért is érdekes, mert általa hozták be a korszak színesbőrű problémáit, elég hangsúlyosan, lenézik őt a boltban, nehezen jut a narancsszedésnél bonyolultabb álláshoz, és csak a négereknek fenntartott bárban szórakozhat...) bár kicsit rosszallóan írtam a múltkor, hogy ez csak egy csinos kalapba bújtatott nyomozós sorozat, azért viszont dicséret jár, hogy magát a nyomozást szépen átíveltetik az egész szezonon át. ($$01.28.)

„ready for another adventure, miss carter?”

ahogy az első évadhoz hozzátartozott a negyvenes évek newyork-jának nyüzsgése, most idén a pálmafák és a napsütés fogják meghatározni a hangulatot. de nem kell aggódni, nem véletlen, hogy egy raymond chandler regény címét citálták ide, meg egyébként is, james ellroy óta tudjuk, hogy a korszak los angeles-e minden volt, csak nem a földre szállt angyalok városa -így jót mosolyogtam a korrupt rendőrön is, ami nélkül nem noir a noir... egyébként meg a helyszínen kívül nem sok minden változott, hayley atwell még mindig csodálatos kisugárzással hozza a szerepet, james d'arcy-val működik a humor-faktor (lotte verbeek szereplésén meg meglepődtem, de örültem neki is nagyon). de. azért azt mindenképp le kell írni, hogy ha jobban megkapargatjuk a felszínt, akkor egy nyomozós sorozatot találunk alatta -stílusba csomagolva. (vicces volt, hogy a fagyott tónál mondtam, hogy 'ó, végre valami képregényes rejtély!', aztán megnyugodtam, hogy emberi magyarázatot találtak ki -aztán a végén mégiscsak jött a csavar! ráadásul gyanítom, hogy ez a mozgó zmötyi kapcsolódni fog a shield valamelyik izéjéhez.) ($$01.28.)

„i have no intention of killing you, mr. stark. i am going to make you suffer.”

az a jó az eleve elrendelt rövid évadokban, hogy az írók tudnak nagyon tudatosan építkezni -tényleg úgy gondolkodni, mintha egy extra hosszú filmet készítenének. így a finálé igazi finálé lesz, ahol össze kell csapni a gonoszokkal, és jönnie kell valami lezárásnak. stark sr.-nak vissza kellett térnie, és nem is csak azért, hogy a mosolyától leolvadjanak a bugyik, hanem hogy egy kicsit foglalkozzunk az ő lelki épülésével is, hogy a bűntudatán keresztül az embert is lássuk a puccos játékszerei mögött. mint kiderült, a gonosz oroszokat hagyományos bosszú vezette, ez alap felszereltség minden negatív karakternél, fontosabb ennél, hogy mennyire nehéz legyőzni őket, és hát kellően küzdöttek mindkettejükkel hőseink. érdekes, hogy peggy carter amennyire harcol az elismerésért, annyira hidegen hagyja, hogy mit gondolnak róla. de hát ki tudna kiigazodni a nőkön -még howard stark sem... ($02.26.)

az a jó, hogy nem csak kötelességből kell néznie az embernek mindent, ami a marvel cinematic universe-hez kapcsolódik, hanem mert tudhatja előre, hogy minőséget fog kapni. meg már az első cap film (és az x-men first class) idején kiderült számomra, hogy mennyire tudnak működni a történelmi környezetbe ágyazott szuperhős-sztorik. oké, itt nem voltak latex-ruhák, nagynevű hősök, csak egy nő... persze ezt csak azért írtam, hogy utaljak arra, hogy nem csak a színvilággal meg a korabeli automobilokkal utaltak a háború utáni világra, hanem igencsak hangsúlyos volt a nemek eltérésének társadalmi problémája. de meg is értem a hímsoviniszta férfitársaim érveit, sokkal kellemetlenebb, ha egy nő jár túl az eszükön, netalántán a gyengébbnek gondolt rúgja szét a seggüket. és peggy carter-nek könnyen mennek az ilyesmik, hailey atwell meg továbbra is lubickol a szerepben, de jó partnereket is kapott maga mellé (éljen a hús/vér jarvis, mint humorforrás!). aki meg tényleg csak a komplettitás véget nézné, nyugi, utalnak eleget a filmekre. és ahogy elnéztem a főcím utáni jelenetet, ezek száma még tovább dúsulhat egy hipotetikus második évadban. tetszett.

„u’ve been in custody all of an hour, and you’re jimmy cagney.”

az előnye és hátránya is a rövid évadnak, hogy elkezdtünk rohanni a végkifejlett felé. de előtte még rendezni kellett peggy és a kollégái helyzetét. jól dolgoztak a vágók, ahogy a három kihallgatást összemosták, de persze hasztalan volt bármilyen próbálkozás, hősnőnket nem lehet megtörni. de kellett néhány fordulat, hogy újra a bizalmakba férkőzzön. először csak érdekes kisszínesnek gondoltam a szovjet kezdést, de aztán a gonosz orosz doktor ismét használta a képességét, így kiderült, hogy azért kellett, hogy második alkalommal már meglegyen az aha-élmény a vízióknál (aztán szegény főnök úgyis csúnya bár látványos véget ért). hogy ne csak feszültség legyen az ssr központban, beugrott jarvis is bohóckodni kicsit. hmm, kezdem egyre jobban sajnálni, hogy jövő héten zárul ez a panoptikum. ($02.20.)

„you think ginger rogers is a russian assassin?”

egy jó kémnek tudnia kell mindenféle arcot mutatnia -kedveset, ha ártatlannak kell látszania, és kegyetlent, ha valaki akadályozza célja elérésében. a sorozat meg jól teszi, hogy példát vesz a jó kémektől, és egy epizódon belül is megmutatja megannyi arcát, a különböző színeit. mert kell az, hogy nevessünk peggy és mr.jarvis hajszáján id.stark ex-női után; kellenek a jó tempójú akciók, ahol hősnőnk szétrúgja az arra érdemes férfi-seggeket; és kell az izgalom, amikor menekülőre és rejtőzködőre kell fogni, mert végre akad az ügynökségnél valaki, aki tényleges nyomozómunkára is alkalmas. eközben megfigyelhetjük, hogyan dolgozik a másik oldal, a nem sztereotipikus gonosz oroszok, akiknek a kisujjában van a teljes kém-szakma, az átverős kedves arctól a kegyetlen gyilkoló-gépig minden. ($02.13.)

„there are three sides to every story, mr. jarvis -your side, my side, and the truth.”

azért a sztálini érában még tudtak erős nőket nevelni... örülök neki, hogy a gonosz orosz parát lovagoljuk meg a sorozatban, és nem a hydra-val kell küzdeni már megint, így is kapunk leharcolt helyeken való lövöldözést bőven. de ez várható volt, amint felbukkant a howlin’ commando -bár egy kicsit sajnálom, hogy nem mindenkit sikerült visszacsábítani, de az emblematikus főalak itt van, meg láthatjuk, hogy nem életbiztosítás ebben a csapatban melózni. peggy most igazán a magas-sarkújára sarkára állt, és meg is lett az eredménye annak, hogy az asztalra csapott, mert sokkal jobban tisztelik már, mint akár egy héttel ezelőtt (plusz végre nem csak egy arcát akarják mutatni az ügynököknek (akik nekem eddig sima fbi-osoknak néztek ki, mint taktikai egységnek, és valahol igazam is lett)). ($02.06.)

„why is your mustache so sad?”

jé, pont az jutott eszembe a rész elején, hogy vajon mikor kapunk stan lee shot-ot, és íme, kívánok neked még sok ilyen felbukkanást, öreg barátom! nézzünk inkább egy másik bajszost, mert howard méltó a stark névhez, legalábbis ami a nőkhöz való hozzáállását illeti. illetve az elcsábításukban verhetetlen, de a gondolkozásukat nem mindig érti meg -de most talán egy jobbegyenes után megértette, hogy hazudni nem szabad nekik. nem csoda, hogy peggy ily’ hevesen reagált, mert újra feltépődött a seb, de biztos vagyok benne, hogy steve emléke időről-időre fel fog bukkanni. ahogy egyéb ügyek is kísértenek a múltból, a volt katonáknak nem csak a szerzett sérülések fájnak, plusz erőteljesen behoztak egy rejtélyes szálat is. (nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha valaki meg akarná szerezni a spéci pisztolyom, az legyen egy halálosan szép szöszi, nem...?) ($01.30.)

„no girl’s gonna trade in a red, white, and blue shield for an aluminum crutch.”

ha a sorozat egyik showrunner-ét michele fazekas-nak hívják, nem lepődik meg az ember, ha budapestet emlegetik. jarvis múltjában bukkant fel székesfővárosunk (némi holokausztos felhanggal), és ez nem a nemzeti büszkeség miatt érdekes, hanem hogy elkezdtünk a karakterek múltjában turkálni finoman. és most már nem csak éjszaka kalandoznak együtt, a kimért komornyik és a keményrúgású hősnő, hanem van, amikor nappal is meg kell tenni mindent, hogy megvédjék a másikat -vagy legalábbis első körben peggy-nek kellett megalázkodnia, hogy megvédje a társát. mert lehet, hogy folyton kóstolgatják egymást, meg nem látják a nagy összefüggéseket, de azért nem olyan rossz zsaruk ezek, mint elsőre gondolnánk -kihallgatni mindenképpen jól tudnak. de azért tudnak gondatlanok is lenni, a leginkompetensebbre bízni a korona-tanút nem okos cselekedet. azért egy picit megleptek a rész végi halálesettel, ahogy rátelepedett a gyász a hangulatra. ($01.17.)

„an ideal butler provides service without being asked.”

mérhetetlenül örülök annak, hogy egy ilyen típusú hősnőt kaptunk, aki egyszerre okos, és közben hihetetlen cool módon rúgja szét az arra érdemesek seggét. és még szíve is van. közben kezd kialakulni egy szájkaratén alapuló kémia jarvis-szal is. oké, a többiek még nem léptek ki a ponyva-klisékből, lehet, hogy nem is fognak, de nem érzem ezt olyan nagy bajnak, ezzel is megidézik a korszak alkotásait (lásd a fel-felcsendülő rádió-játék összetettséggel nem vádolható karaktereit). az is jó, hogy nem negyvenkét percben gondolkodnak, hogy nem kezdtek el egy új tárgyat hajtani, hanem szép lassan göngyölik fel a megkezdett történetet. ($01.09.)

„i’d been wallowing in it since the war, wondering why no one would give agent peggy carter a shot.”

annyira tudtam, hogy melyik captain america shot-tal fogják kezdeni a sorozatot, viszont a további bevágások már nekem kicsit sokan voltak, feltételezném, hogy aki belekezd ebbe a show-ba, az látta a filmet. bár az is lehet, hogy megtetszi neki, hogy egy negyvenes években játszódó akció-kalandot nézhet, és nem foglalkozik azzal, hogy ez egy utalásokkal terhelt jónagy univerzum része. sajnálhatja, mert akkor nem tudja értékelni a könnyes sóhajtozásokat, vagy a filmekből megismert karakterek őseit, vagy legalábbis eggyel korábbi generációját (jarvis itt még hagyományos formában esik/kel). de megértem, hogy ha valaki csak modesty blaise-hangulatot szeretne (ha már női kémet csodálunk, akkor nem írhattam bond-ot, ugye...?), vagy kicsit szeretne elmerülni a hímsovinizmustól füstös levegőjű háború utáni miliőben, az is jól járhat. vagy aki odavan a tehetséges, gyönyörű és cuki akcentusú angol nőkért... (én speciel nem csak hayley dekoltázsának tudtam örülni, de tök jó szereplőgárdát gründoltak össze, enver gjokaj nagy kedvenc a dollhouse óta.) ($01.09.)