soroló

„-the power to change reality is only outweighed by the cost.

-no one should have that much power.”

annak ellenére, hogy gyerekkoromban mindig sajnáltam a gonoszokat, sőt, tudtam szurkolni mondjuk hókuszpóknak is, azért az kell mondanom, hogy ennyi boldogság elég volt a negatív karaktereknek... pedig ez a finálé marha jó volt, főleg az olyan alternatív variáns fanoknak, mint amilyen én vagyok, akik szeretik bogarászni a kisebb/nagyobb különbségeket, de nem értem azokat a hangokat, akik szerint egy fél évet rá kellett volna szánni erre a kifordított világra. még több snow csúnya-nézés és tupírhaj? bővebben kifejtett hook bénázás? kardozó rumple és nyilazó regina? ugyanmár, jó móka volt egy óra erejéig, de ne tovább. pedig még fura módon az sem zavart, hogy henry-t ilyen aktívvá kellett tenni a történések kedvéért. sőt, még az sem baj, hogy nem töltötte ki a teljes duplarészt a fejtetőre állított utazás, hanem szokás szerint felvezették a következő mesét- hatásosan és drámaian. ígéretesen. ($05.12.)

egyre érdekesebb a viszonyunk a sorozattal -sokszor érzem, hogy mennyire megkopott a varázsa, hogy csak megszokásból indítom, ugyanakkor a karakterek a családom részei már, nehezen tudnám elengedni a csapatot, és amíg szórakoztatnak és nem bosszantanak, addig itt maradnak a szívem közelében. persze az is mindig számítani fog, hogy az írók milyen munkát végeznek (mindig is ők voltak a lelkei a sorozatnak), hogy melyik ismert történetet hogy’ forgatják ki, hogy bele tudják tenni-e a lelküket. hogy mennyire valósulnak meg az elképzeléseik. míg az évad első fele talán kényszerből készült (a disney-nél leszóltak, hogy ’ő(k) lesz(nek) a lány(ok)’), mégsem érződött ez, a báj könnyedén elvitte ezeket a részeket, addig második fele egyedibb ötletnek tűnt (szedjünk össze több gonoszt, akik harcolnak a saját boldogságukért), mégsem tudott működni, mert egy erős fő-ív hiányában szétesett darabokra. szóval állok itt a különböző döntések birodalmai között, de azt hiszem, a legkönnyebb ösvényt választom: halvány tetszett.

„you’ve always been a favorite of mine. very clear goals plus totally damaged personality with a self-destructive streak? a recipe for compelling. and of all the characters i’ve written for, you really do get screwed over the most.”

(hehe, az írók kikacsintanak nekünk?) ahogy a cím alapján várható volt, az anyasággal és az anya/lánya kapcsolatokkal foglalkoztunk -egy picit szükséges rosszként, mert ki kellett tölteni még az időt a várhatóan ütős fináléig... oké, oké, előítéletes vagyok, ahelyett, hogy örülnék, hogy végre félrerakják a hisztit a charming-családban. vagy hogy némi borzasztó cgi-n át vezető úton jutott némi megnyugvás a sárkányoknak is. és regina-t még mindig szeretem nézni, legyen éppen evil vagy egy karakter-fejlődött (szinte) boldog nő. még az sem zavart, hogy visszahozták mellé egy epizód erejéig a nála sokkal kevésbé kedvelt édesanyját is... de. de akkor is ki kell mondanom: örülök, hogy túl vagyunk a lelkizésen, ideje magasabb fokozatra kapcsolni a varázs-seprűket... ($05.05.)

„i know this is gonna sound crazy, but remember when we were kids, you used to say you and i were connected?”

bevallom, én több relevációt vártam ettől a résztől -oké, megtudhattuk, hogy mi szakította el egymástól a két lányt (semmi egyedi vagy igazán meglepő), de azért elmaradt a várt aha-élmény (még az egyetlen fordulatot is túl hamar magyarázták meg, pedig vártam volna valami ötletes csavart a ’hogyan tudott meg minden titkot a varázstalan világban élő csaj’ kezdetű homlok-ráncoltató problémára). ja, és végén még ledobtak egy brazil szappanopera-bombát is... annak örültem, hogy nem csináltak gonoszt végül a rég látott barátnőből. bár ki tudja, ennél a sorozatnál még bármi fordulhat a fináléig... (a két tinilányt játszó színész-csaj még mindig aranyos. azt mondjuk én sem értettem, hogy miért akarna emma egy ilyen kereszténydemokrata családnál maradni...) ($04.30.)

„i live in an attic, and my mother never allows me visitors or music or fun. i mean, she even ripped my favorite trumpet flowers out of the garden because she doesn’t like the smell.”

régebben mindig nagyon vártam, hogy kinek milyen eredet-sztorit találtak ki, de mostanra valahogy beléjük fásultam, így most nem igazán vártam, hogy megtudjam, hogy jutott el szörnyella a kutya-hajkurászásig. de ezek a piszok írók megint vittek bele olyan csavarokat, amiktől érdekes lett most is a múlt (egész pontosan egy olyan mese-sík, ami pont úgy néz ki, mint a ’20-as évek london-ja, ügyes) -bízhatnék bennük jobban is ennyi év után. szóval okosan belekeverték az author-t is, és ahogy ő meg is jegyzi, a kezdet olyan mint egy klasszikus disney-mese, elzárva szenvedő lánnyal, kellemetlen anyukával, aztán szép fokozatosan borítják sötétségbe ezt a történetet (is). nem kell mindenkinek indok, hogy gonosszá váljon, vannak, akik így születnek (plusz pont, hogy victoria smurfit nem szép, de van valami, ami megfog benne). a jelenről kevésbé tudok pozitívan nyilatkozni, főleg ha egy rendező úgy gondolja, hogy úgy kell ábrázolni emma áttérését a sötét oldalra, ha csúnyára sminkelik... ($04.22.)

„i need you to break into the vault and steal the elixir of the wounded heart.”

hmmm, érdekes szerkezetű epizód volt ez -mert az igen hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a főszállal ma nemigen fogunk foglalkozni, hanem betömjük azt a rést, ami robin hood-ék távozásakor keletkezett a sztoriban, és ezzel a mozdulattal egyből az eredet-történetét is megkapjuk az íjjal jól bánó becsületes tolvajnak. csakhogy az ember kicsit időhúzásnak érez minden ilyen részt, amikor mellék-karakterek kerülnek a középpontba, közepesen érdekes történettel. aztán a háromnegyedénél kiderült, hogy mire megy ki a játék (közben volt egy ötletes kitérő a címben emlegetett mr.gold szív-zűrre is). mert hogy nem volt még elég gonosz ebben a (fél)évadban, vissza kellett hozni valakit, akiről sejtettük, hogy vissza fog térni, de talán azt vártuk, hogy kevésbé erőltetetten teszi (ritkán szeretem az ilyen ’nem is az volt, akit hónapok óta úgy gondoltad, hogy nézel’ fordulatot). ($04.20.)

„heroes do what’s right, not what’s easy.”

vannak morzsák, amiket az írók szándékosan szórnak el, majd elégedetten nyugtázzák, hogy felcsipegettük őket, és kiraktuk azt a képet belőlük, amit nem is akartak olyan nagyon titkolni előlünk (gondolok itt lilly-re, akit azért túl hangosan emlegetett emma, hogy ne legyen fontos szerepe még a későbbiekben, de nem is baj, mert csíptem a csajt, amikor először felbukkant). és van az, amikor önkéntelenül nyújtanak nekünk olyan sarokpontokat, amikről nem akarták, hogy segítség a megoldásunkhoz vezető utat -például, hogy gyanús lesz, ha egy patrick fischler szintű karakter-színészt hoznak be egy látszólag nyúlfarknyi szerepre... végre láthattuk, hogy tette az a szörnyűséget a charming házaspár, amitől az örök harag tüze ég maleficent-ben irántuk -nekem továbbra is tetszik, hogy időről időre leráncigálják a piedesztáról a legnagyobb hősöket is. és persze azt is jó ötletnek tartom, hogy mitologikussá tették az író alakját (walt, mi? mindig adjuk meg a tiszteletet az alapító atyáknak...). ($04.02.)

„i want to use my voice to make people happy, not to hurt them.”

felderengenek a régi szép idők, amikor még ilyen típusú flashback-eket kaptunk hétről-hétre, ahol jól felismerhetőek voltak egy-egy mese markáns sarokpontjai, mégis hihetetlenül ötletesen voltak mixelve valami egyedivé, onceupon-ossá. most is szerettem, hogy megfordították a kishableány-sztorit, hihető hátteret adva ursulá-nak, közben belekeverték hook-ot és a görög mitológiát is (ernie hudson-t meg ezer éve nem láttam). eközben a jelenben bóklásztunk tovább az aktuális főszálon, volt egy kis pinokkió referencia, pedzegetni kezdtük, hogy hook is volt rossz egykoron (vajon az ő boldogságával mi lesz?), de a legnagyobb meglepetése a résznek az volt, hogy azért kellett több gonosz, hogy legyen kiket leépíteni, hogy a végére csak egy maradjon -boldog befejezés nélkül...? ($03.24.)

„sometimes the teacher needs to learn from the student”

(aranyosak ezek a véletlenek, amikor az egy estére szánt sorozat-epizódjaimban azonos a főtéma, azaz a mai esetben a bosszú.) nem is tudom, hogy miért kell jobban dicsérnem az írókat, amiért ennyire jó karaktereket találtak ki az elején, vagy azért, mert egy olyan flashback-szerkezettel kezdtek dolgozni, ahol szabadon lehet ugrálni, hogy új aspektusokat nézzünk meg. mert regina-nak ez az egyik legérdekesebb időszaka, ahova most is bekukkantottunk, amikor már fűti a bosszúvágy, de még túl naiv és gyenge ahhoz, hogy igazán gonosszá váljon. és megint egy jó adalékot szolgáltak azzal, hogy ennyire szorosra fűzték a viszonyt maleficent-tel (avagy az ’éleszd fel a sárkányt’ játékunk győztesét láthattuk...). de a jelenben is jól működik a tépelődő, kísértés szélén táncoló regina, lana parilla végre megkapja a lehetőséget kibontakozni (kár, hogy a gonosz csajok közül ketten emiatt háttérbe szorultak ma). de azért mindenért nem tudom áldani az írókat, rumple átváltozós trükkje meglehetősen átlátszó volt. ($03.18.)

„they remind me of a time in my life i’d rather forget. time when i was a true villain.”

miért olyan felelőtlenek az írók, hogy annak idején idejekorán kiírták maleficent-et a sorozatból? most rá kellett szánni egy részt, hogy visszahozzák... de nem ez a legérdekesebb aspektusa, mert egy gonosz ide-vagy-oda, már nem számítana, hanem hogy személyes bosszút adtak neki, aminél a szimatom szerint elő lehet majd szedni egy karaktert a családi viszonylatba -tudjuk, hogy ebben a sorozatban mindenki rokona mindenkinek. ami ennél jobban tetszik, az hogy regina-t milyen jól tartják a kontrasztban a félévad gonosz némbereivel szemben a kétségbeesett boldogság-keresésével. és örülök, hogy előszedték a könyv rejtélyét is. sokkal izgalmasabb ez, mint a szent kiscsalád nagy titkai... és úgy tűnik, tényleg van terv arra, hogy emma-t rátereljék a gonosz útra -kicsit sok lesz már a bedobott szál, nem? ($03.12.)

„we’re villains. and it’s time the villains got their happy endings.”

...nem is értem, miért keresik a gonoszok a ’boldog befejezés’-t, mert ha az olyan, mint az idilli kezdőpercek, amiket storybrook-ban tölthettünk, akkor túl sok izgalommal biztos nem szolgál... lehet, hogy mostanában túltoltam a képregényeket, de pont olyan volt ez a rész, mint egy hosszabb sztori-szál első füzete (azért durva, hogy ennyi év után döbbenek rá a két médium hasonlóságára...) -behozták a karaktereket, egy kis izgalmat is dobtak bele, de még érezni, hogy nagyon az út elején járunk. ha már a kisvárost kárhoztattam, a külvilág és a flashback érdekesebb volt, mert a gonosz karaktereket mindig nagyobb élvezet figyelni, főleg ha jók azok a gonoszok, és főleg, ha rumpi-nak van egy terve velük. (kellett pár perc, mire leesett, hogy azért megy olyan furán a dev il rendszámú autó, mert a rajzfilmben is így vezetett szörnyella...) (legjobb páros különdíjat ma emma és regina (no more ’evil’) kapja a szó-párbajokért. valamint a kitsis/horowitz csapat, amiért nem felejtették el, hogy lost-os utalás nélkül mit sem ér a show...) ($03.07.)

„being good doesn’t mean good things will happen.”

az elején még nyűglődtem egy kicsit, valószínűleg az átvezető jellege miatt indult be nehezen. de aztán megint kiderült, hogy minden mese egy szomorú szerelmi történet igazából... evil-t és robin-t megint szétválasztották, de most csak egy pillanatra sötétült el őgonoszsága tekintete, van előtte cél, ami a fény oldalán tartja (de lehet, hogy a felesek is segítenek...). rumple-ék története talán még drámaiabb, belle elárulva érzi magát (jogosan), és most az egyszer megkeményíti magát, és nem a szívére hallgat. szívszorító. a flash-sel nem csak ezt a szálat húzták alá, hanem szépen megágyaztak az évad második felének is, egész felcsigáztak, hogy mennyi gonoszt kapunk majd, igazi girlpowert. és végül rákanyarodunk arra a kérdésre, ami régóta ott motoszkál a sorozatban? jár-e happyend a negatív karaktereknek, vagy csak a keserű elbukásban lehet részünk mindörökké? (++12.19.)

jól kitalálták tavaly ezt a kettévágott formulát, most is ez az egyik ok, hogy nagyon működött ez a tizenkét rész. sallangmentesen haladhattunk, még a flashback-ek is egy irányba mutattak, mindent alárendeltek a fagyos főszálnak. továbbra sem láttam az inkriminált rajzfilmet (bár furcsálva olvastam, hogy mennyi mindent vettek át szó szerint), de itt (is?) jól működött a történet, ami köré felfűződött minden. és a karakterek is jók voltak, szerethetőek, egy kicsit más típusú gonosszal (mély hódolatom elizabeth mitchell-nek!). lehet, hogy nem is baj, hogy a disney kereszt-promónak kezdte használni a show-t...?

„-the love flowing through our ribbons was without equal.

-maybe without equal, but not without an opposite that’s equally strong.”

egész tegnapig úgy tudtam, hogy ez lesz a félévadzáró... de az írók is így lehettek, mert elvarrták az idei történet legfőbb szálait. megismerhettük emma és a hókirálynő elveszett (kacsint) éveit, még arra is találtak egy varázslatos megoldást, hogy behoztak egy karaktert a szöszi múltjából, akiről eddig egy szó sem esett (ez ilyen külön rigolyám, amikor az írók megerőszakolják a múltat, csak hogy az aktuális eseményeket tudják kanyarintani, de ha ilyen ötletes megoldással élnek, akkor nem szoktam panaszkodni). és hát végignézhettük, hogy milyen pusztítást végez az átok a lelkekben és a ruhatárakban... tetszett a hókirálynő befejezése is, mert itt is érzékeltették, hogy nem egy tipikus gonoszt kaptunk ebben a félben, hanem egy olyan karaktert, aki rossz döntéseket hoz a sérelmei miatt -így a befejezése is szomorúan emberi volt. so, leesett a hó. de még nem tudni, hogy jövő héten milyen időjárás várható storybrook-ban... (++12.13.)

„what’ll it be, folks? save the town or find the sister?”

azt hiszem idén egy szavunk sem lehet, hogy milyen ügyesen rakták egymásra a darabkákat az írók, öröm volt nézni, ahogy minden összeállt -ahogy összeért a múlt és a jelen, ahogy felfokozták a fenyegetést. oké, ez utóbbit átérezni nem volt öröm, most inkább csak a hideg észérveket vettem figyelembe. pedig érzelmi szinten nagyon működött a vége, onnantól, hogy kilyukadtunk a tengerpartra egészen a drámai végig. kaptunk egy kis pozitív érzelmi bombát a régóta halogatott nagy találkozással, amit máris felülírt az elbukás fenyegetettségének érzése. tudjuk jól, hogy a happyend előtt mindig ott sötétlik egy ilyen fordulat, de amíg sokszor csak a vállunkat vonogatjuk, hogy úgyis minden rendbe fog jönni, itt nem vonhattuk ki magunkat a nyomasztó érzések alól -pedig tudjuk, hogy úgyis minden rendbe fog jönni... (++12.06.)

„i’m just ordinary.”

duplarész az évad közepén? de így működött a dolog, annyi mindent akartak ma nekünk mesélni, hogy kellett a hosszabb játékidő. mindkét idősíkon eljutottunk egy fontos pontig, érdekesek is voltak, nem is feltétlenül amiatt, ami történt -hanem mert több karakternél is finom pálya-módosítást végeztek. ideje volt, hogy emma-val más is történjen, mint hogy ’ő a kiválasztott, aki mindig makulátlan’, blabla, mindig az egyik legérdekesebb aspektus egy hőstörténetben, amikor a hős kételkedik magában, a képességeiben, az erejében. nagyon tetszett snow és evil beszélgetése is (mekkora utat tettek meg, teatyaég!), ahol kimondatják velük az írók a szürkítés szépségét, amikor a legjobb jóban is van egy cseppnyi rossz, és a gonosz sem a velejéig rossz, mert így lesznek igazán érdekesek. és persze még mindig ott van a valamiért folyton mezítláb járkáló hókirálynő is, aki továbbra is az elfogadás élharcosa, így nem is könnyű rá haragudni, amikor elköveti a maga szörnyűségeit. hook-ból túl jót csináltak az elmúlt időszakban, de szerencsére akad valaki, aki segít neki újra a rossz útra tévedni. jó volt elmerülni ebben a nagyívű mesében, most már csak pár apróság piszkálja a csőröm: azt értem, hogy miért a huszonharmadik oldalon van evil-nek a képe, de miért 1982-be ugrunk? (tuti nem a születésem tiszteletére...) miért éreztem evidensnek eddig, hogy ki írta a könyvet, és miért akarnak meglepni ezen a szálon? ki a fene az a nagyon rejtélyes varázsló? (tippjeim vannak, de nem kötöm az orrotokra, gyermekeim...) (++11.20.)

„family isn’t about blood. it is a bond far stronger than mere genetics.”

oh, a ’látszólag elfogatom magam’-trükk, ami jolly joker lett az elmúlt években hollywoodban (ja, szerinted véletlenül használtam a ’joker’ szót...?). először azt gondoltam, hogy emma-t megedzették az évek, egész sokáig kételkedő cinikus tudott maradni, de aztán legyőzte a naivitása. még mindig nagyszerű gonosznak tartom a hókirálynőt, aki csendesen, egy nyugodt félmosollyal intézi az ügyeit, minden hiszti nélkül kanyarítja a terve megvalósulását. pedig kellően drámai múltja van, hogy arra építkezve egy túlzó gonoszt hozzon -mert ott a sötét folt, a halál a történetében. és egész jól meg van alapozva ez a ’meg nem értettség’ is, amellyel oly’ könnyedén becsavarja emma-t is (akiben kezd jó adag féltékenység is munkálkodni). no, elég a havas tájból, jutott idő a régi gonoszainkra is, igaz evil még a romantikus fázisban toporog, de úgy tűnik, rumple lassan újra régi fényében tündökölhet majd. alig várjuk! (++11.14.)

„thanks for being the family i never had.”

belehelyezni az egyik karaktert egy olyan történetbe, ahol semmi keresnivalója nem lenne -már négy éve dolgoznak ezzel a módszerrel az írók, és még mindig működik. bár furcsa, hogy ma belle-t tették meg hősnőnek, sosem volt egy szerethető karakter, és ezzel a titkolózással és kicsi önzéssel lehet, hogy tovább távolították a nézőktől (és nem akarok gonosz lenni, de történt valami emily arcával az elmúlt években, amitől nem olyan jó ránézni, mint régen...). egyébként az ő múltbéli szereplését (és a gold-dal való viszonyát bontogató perceket) leszámítva tulajdonképpen a főszállal foglalkoztunk, még mindig van egy eltűnt testvér, és egy mániákusan családod gründolni szándékozó gonoszunk. (ahogy hook mondta, jó helyen jár a szöszi, itt mindenki mindenkinek a rokona, úgyhogy nem lesz nehéz családtagot találnia, hehe...) (++11.05.)

„i hate my home. i feel invisible there. i’m just like you.”

van, amikor a szexuális töltetű férfi/nő évelődés mozgatja meg a karaktereket, és van az itt látható helyzet is, amikor két azonos nemű karakter bonyolult viszonyából alakítanak ki nagyszerű párbeszédeket, adok/kapok-ot. az a jó, hogy ismerjük emma és evil bonyolult viszonyát, megértjük az összes sérelmet, mégis drukkolunk, hogy valami barátság szerű kötelék kialakuljon köztük. valami erősebb az érdekből összefogásnál. a flashback elsőre talán erőtlen analógiának tűnt, talán túl direktnek azzal, hogy egy sötét hajú lányt kasztingoltak a majdnem barátnő szerepre, de aztán a végén szépen kapcsolták a (fél)évad rejtélyhez (mivel ez egy ifjúsági televíziós program, ezért félve írom csak le, hogy én éreztem egy enyhe szexuális vonzódást a két lány között, de ez valószínűleg csak az öreg perverz énem kivetülése volt csak...). mert egyre inkább ráncoljuk a homlokunk, ahogy kapjuk az információ-darabkákat a hókirálynőről, de úgy tűnik, nagyon szép egésszé fog összeállni minden (és elizabeth mitchell-t még mindig erre a szerepre teremtették). (++11.02.)

„love is a weapon, dearie. always has been. it’s just so few people know how to wield it.”

merlin szakállára, mennyi rumple-kacaj! mindkét idősíkon komoly szerepe volt a nagy taktikusnak, és mind a két helyen addig csavarta a trükkjeit, míg azt nem tették, amit ő akart. jó, a múltban nem érhetett el teljes győzelmet, mert a mindig gyanúsan pozitív anna kijátszotta az éberségét, de hook elbukott a megmérettetésén. nem lesz rossz csapat, ha később is összerakják a krokodilt és a kézben handikeppes fickót. gonosz dolog volt a kéz-visszaadás, bár rumple nem hagyományos gonosz, csak a tudatalattidat piszkálja meg, beülteti azt a bizonyos bogarat, a többit már elvégzed te magad (anna-val is ezt játszotta). mellék-szálak is tekeredtek, úgy tűnik, lesz valami szomorú magyarázat, hogy miért van storybrook-ban knaves, plusz az operation mongoose-t sem felejtettük el (érdekes körbeérés volt ez a címbéli tanítványra utalva, hogy henry is most azzá válik). (++10.22.)

„who else can turn people into popsicles?”

meglehetősen sztori-központú epizódot kaptunk, jó hamar felfedték a karakterek előtt is, hogy ki a gonosz (már most érzem, hogy képtelen leszek haragudni elizabeth mitchell-re, bármit is tesz. ez a szerelem...), de ez nem baj, tényleg azt érezni, hogy haladunk (a múltban is történtek események, úgy tűnik, az új karaktereket favorizálják a flash-ekben idén. sebaj, a régiekről már tudunk eleget). ez azért nem jelenti azt, hogy máris egy rakás hasznos tudás lenne a kezünkben, jó szokásukhoz híven titkok garmadájával veszik körbe a szereplőket. feltűnt egy érdekes vonulat is, a kirekesztettségről fogunk tanulni ebben a szegmensben valószínűleg, arról, hogy az emberek mennyire félnek a tőlük eltérőekről (klasszikus x-men téma, de mindig örülök, ha feltűnik valahol, mert erőteljesen szívügyem). (már megfeledkeztem róla, hogy knave állandó szereplő lesz itt is a wonderland után, úgyhogy meg tudtam neki örülni igencsak.) (++10.15.)

„survival isn’t enough. you have to live.”

no, hőseink is megismerkedhettek a fagyos csajszival, akit percről percre jobban sajnálunk mi is, szaladnánk oda, hogy felmelegítsük és megvigasztaljuk szegényt... a minden-mindennel-összefügg játszmába ma david-et dobták be, még jó, hogy rémlett, hogy farmboy volt, mielőtt elráncigálták királyfinak, így nem volt meglepetés a dolog (csak azt a parókát felejteném...). az meg az emancipáció magasiskolája, hogy egy lánytól tanulta meg a vívás alapjait, de mondjuk én nem szoktam fennakadni ilyen dolgokon (áhhh, most, ahogy ütöm a billentyűket, most esett le, hogy honnan ismertem az epizód negatív karakter-nőjét (samcro!), túl sok a sorozat, vészesen olvad egybe...). szépen mindent a ’ne add fel’ tanulságra építettek, és emelték fel egyre ezt a fontos eszmét. tanuld meg, ha így teszel, eléred a céljaidat, képes leszel haladni a változással (apropó: feldobja majd snow karakterét az új szerepkör, és ez a házsártos kifakadás is vicces volt). azonban van valami, amin a készítők nem szívesen változtatnak: az egykori sorozatukból szeretnek gonoszokat hozni... (++10.09.)

„some kind of... snow monster.”

az animációk/rajzfilmek valahogy mindig a sor végére kerülnek nálam, így több éves disney-lemaradásban vagyok, szóval nálam nem működhetett a marketing, hogy máris beépítették a sorozatba a legutóbbi világsikerüket. az biztos, hogy a két csaj passzolni fog a sorozat világába (a szöszit már a fringe-ben is bírtam), megvan a kellő drámai múltjuk. talán csak az lesz a baj, hogy nem hoztak magukkal igazi gonoszságot. de akkor nézzük a régi gonoszokat. rumple egyenlőre még csak valami homályos dolgokat tesz (a temető-béli jelenetért pluszpont, de a híres betétdalra táncolást kicsit túltolták...), meglátjuk, hova lyukadunk ki. regina sokkal érdekesebb jelenleg. a szerelmi trauma miatt nem változott vissza klasszikus értelemben gonosszá, de igen határozott tervekkel rendelkezik, hogyan is lehetne egy jó nagyot kavarni az univerzumon (és a piszkok hogy lecsaptak giancarlo esposito-ra, amint elérhető volt újra, helyes-helyes). jó lesz ez, fagyos (fél)évadot kívánok. (btw, eddig nem értettem, hogy miért a nyáron forgatandó első felet építik a frozen-re, de végülis a cgi hó-szörny nem volt rossz a napsütésben.) (++10.02.)