soroló

„-what are you fighting for?

-myself. that’s plenty of motivation, i can assure you.”

minden, ami egy fináléba kell. mozgalom és izgalom. egy érdekes fless. megágyazás a jövő évre. önfeláldozó gonoszok, aki kiteljesedhetnek így. csakis távirati stílusban, többre nem futja most az agyi kapacitásomból. (ezért szeretnék elnézést kérni minden valós és kitalált személytől.) (+05.14.)

talán túl sok kincset akartak megkaparintani egyszerre, és egy nagy kupac érték kihullott a kezeik közül. széttartó volt az évad, túl sok fele indultunk, a hullámzástól meg tengeribeteg lesz a néző. én mondjunk nem látom azokat a nagyon sötét fellegeket a horizonton, mint utastársaim többsége, szerintem még bőven a szerethetőség és az élvezhetősség határvonalán innen állunk, de én is érzem, hogy vesztett a varázserejéből. kedves betűvetők! eljött a készletek feltöltésének az ideje, hogy jövőre egy mágikusabb ösvényt vágva haladjunk tovább. ez a peter pan is evil bizakodásra ad okot, az viszont aggodalommal tölt el, hogy indul a testvér-sorozat, és meg fogja osztani a figyelmet. esetleg az ötleteket is. (tetszett.)

„-magic has been doing its damage for a long time. -and people like us, we’re here to stop it.”

csak sikerült belekeverni a főzetbe neverland-et is, csak nem úgy, ahogy az egyszeri néző elképzelte volna. peter pan-ből szellemet csinálni, akivel rossz elmenni? és még bae is ott lebzsel londonban? hmmm, bátor és érdekes. kár, hogy ma (még) nem jutottunk el a háttérben sejtelmesen várakozó szigetre. viszont csigáztak minket nagyon gonosz és nagyon rejtélyes titkos (és vallásos?) társasággal, akik jó összeesküvők módjára a háttérbe húzódva konspirálnak. határozottan futnak össze a szálak, szeretném, ha letépné a fejem egy-két kósza varázs-sugár jövő héten. (+05.07.)

„you did just slaughter an entire village. maybe that’s why they call you the evil queen.”

mások biztosan unottan legyintenek, de én nem tudok betelni az evil gonoszkodással. pedig szegény csak mániákusan vágyik a szeretetre, mindegy, hogy az alattvalóitól vagy a nevelt fiától érkezik, csak áradjon felé. az, hogy nem érzi a jó és rossz közötti határt, csak a maga érdekeit nézi, van ilyen. ne bántsátok ezért szegényt. szép nagy ívben fordulunk rá továbbra is a fináléra. addig élvezzük ki a regina-perceket, vagy mondjuk a barlang-jelenet kalandfilmes típusú elemeit (és most direkt nem más példát emlegettem...). (+05.01.)

„don juan was nothing before he made his deal with me.”

robert carlyle és az ő ezer arca -most újra megmutathatott mindent a gonoszságtól a jóig. segítőtársa volt ebben belle, aki szintén janus-arccal tündökölt az epizódban. valamint katalizátorként egy meglepi vendég (már az íjnál gyanakodhattam volna...), és regina, aki mindenkiből kihozza a legrosszabbat. a gold/queen szópárbaj, valamint a klasszikusabb flashback miatt az első évadra hajazott a hangulat. mindeközben a város másik pontján nagyban folyik a finálé előkészítése, kétszeresen is, idén is zúzni fog a vége, arra megesküdnék. (ja, és vajon szólt-e már mese-sorozatban metallica korábban...?) (+04.23.)

„he’s completely wooden.”

bátor dolog volt a lost-os fiaskó után phuket-es flesst prezentálni, de lehet, hogy pont azért húzták ezt meg adam-ék, hogy bizonyítsanak. mondjuk itt legalább nem tetkók körül forgott a történet, hanem sokkal érdekesebb dolgokat karcoltunk. pinokkió magában is jó karakter, de ezzel a mágiára vadászó nénivel még dobtak egy nagyot a felhúzom-a-szemöldököm faktoron. most aztán lehet elméleteket gyártani, hogy ki és miért. plusz persze ott volt a háttérben a rossz útra térés és a második esély árának témái, amiken lehetett rágódni. azon meg milyen gyerekes már fennakadni, hogy egy közönséges sokkolóval egy egész mesebeli falut is ki lehet irtani. inkább egy vödör vizet meg egy doboz gyufát használt volna...? (+03.25.)

„new jersey. home of the boss.”

egy furcsa kezdés, majd egy szem kinyílik -azt hiszem, rossz írószobába toppantunk be... imádom, hogy játszanak a flessekkel, ma jöhetett egy kis nyolcvanas évek, némi idétlen időkkel kombinálva. de nem csak a játék öröméért írnak bele ilyeneket, célok vannak, ma például azzal (is) foglalkozunk, hogy milyen hatással volt storybrooke létrejötte a mi világunkra. főszerepben: regina, aki újra tanulhatott a szeretetről, a szívről, a vágyakról. mellékesen bebizonyosodott, amit jó rég vetettem fel, hogy a flessek miatt nincs halott karakter (de egyéb ügyes utalások is voltak), hogy a jó pár résszel ezelőtt bedobott karakterekkel is akarnak kezdeni valamit, és hogy a jó karakterek lelkiismerete mardosóbb és elemésztőbb bármely átoknál. (+03.19.)

„i want their kneecaps to crack and freeze on the stones.”

nagyon hiteltelen lett volna barbara hershey-t megfiatalítani, így utánanéztek a lehető legjobb megoldásnak: rose mcgrowen-nek! jól érezhető volt jane espenson keze az epizódon, mesés volt, akadt bál-jelenet, jól volt megírva na. szokás szerint arra használták a fless-t, hogy bemutassák, senki sem születik gonosznak, a körülmények és a vágyak változtatnak át mindenkit. új elemként talán csak a hatalom vs szerelem motívum tűnt fel. de a közelmúlt szálait is jól hasznosítják, lásd snow gyertyája, rumpi jr érzései. úgy tűnik, eljött az idő, hogy egy széles kanyar után visszafele forduljunk, regina újra snow ellen, várós. (+03.12.)

„you killed my mother!”

két borzasztó születésnap története... egy kis snow/charming belefér, múlt héten úgyis bivalyerős epizódot kaptunk, elcsúszik majd ez is, maximum gwyneth holder-payton szép képeit nézegetem majd -gondoltam kezdetben. lassan csordogáltunk is, gyerek-snow leckét kapott, hogy vegyen vissza az arcából, sétáltunk ny-ban, szomorkodtunk snow-anyu miatt, és sokat beszéltünk a tőrről. aztán hopp, jött a tempó-váltás egy hook-belépővel, és máris kidörzsölte az álmosságot a szememből. bár egy tipikus ideiglenes gonosz-győzelmet kaptunk (félidőben: 2-0), inkább arra az aspektusra kell figyelni, amikor az abszolút jó meginog, valami olyanra vágyik, ami az unalmas (hó)fehér karaktereknek nem adatik meg: édes bosszúra. ezért, a szál-összefűzésekért és a felébresztésekért jár a pont. (+03.05.)

„the son of a coward.”

ha már a ’kicsoda is rumpi fia’ fordulattal nem tudtak meglepni (túl sok volt a clue?), így hát írtak bele egyéb kiszámíthatatlan fordulatokat. lásd fless-szál, a sántaság története. vagy a storybrook-i rossz-arcok tényleges terve. azonban régen rossz, ha az ember csak a csavarokért néz valamit. ma engem például a színészi játék sokkal jobban magával rántott. robert carlyle a létező összes arcát megmutathatta, a mosolygóstól a törékenyen és kétségbeesetten át az őrült kacagósig. michael raymond james is újra bizonyította, hogy miért is őt szerződtették erre a fontos szerepre. hangulat és mozgalmasság, még akkor is nagyszerű a sorozat, ha kilép a megszokott hátteréből. (külön dicséretben részesíteném a maszkmestert, aki a tenyér-szemeket készítette.) (+02.19.)

„i’m too small for back home. i’m too big for here.”

csak nem tudták elengedni jorge-t... de nem is baj, van potenciál az óriás-sztoriban, ez most is látszott, ahogy szépen kiforgatták a paszuly alól a földet, húztak szoknyát jack-re, és tették drámaivá egy elnyomott (kis) nagy ember mindennapjait. meg egyébként is, lost-os színészeket mindig öröm látni mindenütt. az utalásokról már nem is beszélve, de tudjátok ezt már ti is jól, hogy egy régi motoros rajongó már a ’42’-es számtól is visít, nem hogy az ’exposé’ vagy az ’arija’ szavak hallatán... (a rész vége viszont kicsit király-visszatér-esre sikerült, vagy háromszor hittem azt, hogy na, ez volt a záró-jelenet.) (+02.14.)

„every time i try to save a life, someone else dies.”

storybrook és benne az élet kezd igencsak felbolydulni így az évad felére. külvilági betörés és belső problémák, nehéz kombináció. na, nem mintha a mese most másról szólna, mint eddig: gyenge pontok és kísértések, bosszú és elkeseredés, sok hátráltató tényező a heppyend előtt. a rész másik felét meg szürkébe öltöztettük, és folytattuk a múltkor félbetépett frankenstein-sztorit. aki a doktor, nem a szörny, sőt, még csak nem is mesebeli karakter -szóltak ki nekünk a szereplők többször is ma... egyébként ezek lényegtelenek, a fontos, hogy érdekes karakter. és lehet vele mese-vészhelyzetet játszani... (+01.23.)

„your books serve you well.”

turmix! vagy inkább valami olyan süti, amiben különböző rétegekből áll össze az íz-hatás... pedig nem is vagyok édesszájú... bár belle tartotta össze az epizódot, de nagyon sokfelé kalandoztunk. előkerült rumpi gyermek-keresése, jártunk egy keleti legendában (mellékszerepben mulan-nal), és persze a múltkori „halál” következményeiről sem felejtkeztünk el, vagy akár a kapitány bosszújáról. de megbújva egyéb érdekes szálak is tünedeztek fel, például, hogy fű alatt készítik elő a karakterek hazatérését. so, sokféle alapanyag, mégsem kutyulék-ízt érzel, ez a mixerkedés művészete... (+01.16.)

„i don’t know how it is in fairy tale land, in the real world, it’s usually hard to find evidence.”

nem tudom, hogy örüljek, vagy bosszankodjak azon, hogy bármi is jut eszembe az epizód nézése közben, azt nemsokára már húzhatom ki a listámról, mert egy jól elhelyezett csavarral felül is írta az írócsapat... egy dolog maradt csak meg végig: hogy reginá-t még mindig lehet és még mindig érdemes építeni. a karakter a maga gonoszságában is szerethető, mindig ott a drámája a sötétlő felszín alatt. a többiek meg jól asszisztáltak neki ma (is), cora az anyai „szeretetével”, a ’szent család’ a vívódásaival, rumpi egy ügyesen elhelyezett mágiával. sötét nyomozós hangulat dívik... (+01.12.)

„love is weakness.”

szegény srácok, annyit piszkálták őket a lost írása közben, hogy válaszokat kell adni, különben széttép az együgyű közönség, hogy ez teljesen beléjük ivódott... szokás szerint, századszor is leírva, gyönyörűen fűzik egybe a szálakat, logikusa alapozva a korábbiakra, megágyazva a jövőbeli eseményeknek (nem, nem szándékozom konkrétkodni csakazértse). a ’hogyan írjunk nagyszerű, izgalmas, jól elvarrt, mégis nyitott fejezet-véget’ tankönyvi példáját láthattuk. ja, és lehet, hogy a jók mindig győznek, de a gonoszok mindig izgalmasabbak. (nonézd, tíz napig nem jutott a sorozataihoz, máris milyen csípős lett a nyelve...) (**12.11.)

„the last poppies in this realm”

(ha tudtam volna, hogy ma zombik is lesznek, akkor (a) twd mellé párosítottam volna...) a két szál összefércelése miatt ma feláldozták a flesset, kicsit fura volt, de a kalandfilmes hangulatot így is nagyon adta. meg nem is kell nekünk mindent megmutatni, utaltak így is a múltra, rumpi elfogására például. valahol mégis csipkerózsikáról volt ma szó, közvetve, volt alvós-átok, rokka, miegymás. az külön meglepetés, hogy ezúttal a herceget kell megmenteni. és hogy mernek változtatni, a tavalyi gonoszok bőszen segítik a jófiúkat, úgyis jó erős utánpótlás állt csatasorba helyettük. (**11.28.)

„may you always run free beneath the moon’s pale light.”

ruby, ruby, ruby, ruby! végre piroskás epizód! első évadra hajazó epizódot kaptunk, storybrook-os eseményekkel, karakter-drámát alapozó flessel. kicsit ezzel háttérbe szorultak az átívelések, de azért álom-fronton voltak itt fontos dolgok. de vissza a kis vöröshöz. hagyományosan falkát kapott, hősies kételkedést önmagában, némi szomorúságot. alan dale-t meg végre arra alkalmazzák, amiben a legjobb: velejéig gonosz, számító köcsögnek. éljen. (**11.13.)

„maybe it’s time we retire the bonnie and clyde act.”

mondjam, vagy mutassam? flashback epizód, jorge garcia, apollo szelet, hattyú logó... na, elmúlt a rohamom, csak túl sok volt az elveszésből... tetszett, hogy emma mellé mindkét idősíkba ilyen erős kisugárzással rendelkező egyéneket sikerült berakni (hook + a mindig nagyszerű michael raymond-james), működött is a chemistry. az óriás is kapott egy kis szomorú háttértöténetet, ha már a cgi-csapat nem csinált neki szép palotát... emma motivációit néhány múltbeli ecsetvonás sikerült vázolni, az ilyen csak a piszkosul stílusos íroknak szokott sikerülni. még meglepi csavar is került bele. hogy storybrook hiányzott-e? nem igazán. bár piroskát elnézegetném közelebbről egy darabig... (**11.07.)

„so long as you live in the past, you’ll never find your future.”

komplex epizód volt, jutott idő egy csomó mindenre. regina (le)épült (sok közös jelenet rumpi-val!); hősnőink megismerkedtek a kapitánnyal, és közös mission-t lengedtek be; és hát persze egy újabb klasszikus történetet sikerült beépíteni a nagy egészbe. én érzem csak azt, hogy kimeríthetetlen a készlet ötletekből? egy rakás apróságot írnék még szívesen, de csak egy párat fogok: a szöszik ma jók kikérdezésben; úgy tűnik a tudomány/hit vitát ebben a világban lecseréltük a tudomány vs mágia ellentétre; lana megint hozhatta a drámai arcát; vicces belegondolni az olyanokba, mint hófehérke, mulan és hook kapitány sétálnak egymás mellett. imádnivaló katyvasz. (**10.30.)

„a man unwilling to fight for what he wants deserves what he gets.”

rumpi újabb leckéi következtek ma. a szerelem nem elég egy kapcsolathoz, őszinteség is kell. a hatalomtól és erőtől még nem lesz valaki bátor. a nők mindig összetörik a szívedet... megint zseniálisan sikerült egy új mesét az eddigi varázsitalhoz keverni, kár, hogy az ember elcsípi a kaszting-híreket, így tudtam előre, ki lesz a kapitány -de a ’hogyan’ így is baromi érdekes volt (hozzátenném, a cím viszont csak a végén esett le...). meglepő húzás, hogy jópár főszereplő parkoló-pályán volt ma, de rumpi kacajaira igenis szánjuk rá az időt rendesen. (plusz piroskára, hjaj, az a nő...) ...és azt a viccet ismeritek, hogy egy ausztrál és egy skót színész egy amerikai sorozatban szerepelnek...? (**10.23.)

„that’s what parents do. they put their children first.”

már három szállal dobálóznak az írók, remélem nem zavarodnak bele az egyszerű nézők... ráadásul szépen fűződnek össze a vonalak, mindenhol a szülő-létről van szó, csak más-más körítéssel, hol ogréval, hol gonosz királlyal, hol fakarddal. a vágásokkal is ügyesen rájátszanak a gördülékenységre (charmingra charming, tűzre tűz). és most viccelődjünk azzal, hogy lancelot fekete volt... (engem mondjuk nem izgatott fel a dolog, ha így kasztingoltak, lelkük rajta, csak ismerem az idióta kötekedőket -persze, az internet aknamezejét járom nap-mint-nap...) (bocsi, ma valamiért keserű-csokival öntöttek le, azért ironizálok ilyen hidegen...) (**10.17.)

„all she needs is a little push. the question is... can... you... do it?”

a második rész mindig a királynőé lesz...? bírom az ilyeneket a onceupon-univerzumban, amikor kiderülnek a mély összefüggések, pl. hogy rumpi mennyiben felelős az alapvetően többé-kevésbé kedves regina megrontásában. de ehhez kellett neki egy jó alap -a mother-issue és a varázslatra való fogékonyság. a jelenben megy a kármentés és a hogyan-tovább, végre eltűnt a bizonytalan david, és egy határozott herceget kapunk itt is (jó, hogy ezt az írók a szájába is adják). kristályosodnak ki az évad fő vonalai, lesz itt még kaland bőven, gyermekeim. és most futás fogat mosni! (**10.11.)

„which curse is worse?”

unalmas. hogy folyton a lost-ot ráncigálom elő a onceupon kapcsán. tehetek én róla, hogy megint ilyen lost-os kezdést prezentáltak nekünk a kitsis/horowitz csapat? azaz: teljesen új karakterekkel kezdtünk, kicsit odacsaptak, aztán vettük csak fel a fonalat. és csak zakatoltak az események, jó sűrű volt. mert az évad-alapozás (a heti-mesevilágba oltott ügyes átívelés) mellett egy csomó érzelmet is bele kellett préselniük, plusz kölcsönkértek egy dementort is, hogy unalom se legyen. szeretem, hogy meg sem fordul a fejükben, hogy visszaállítsanak mindent (’ja nem, mégsem tört meg az átok, vicceltünk’ típusú fordulattal), sőt, még csavarnak is rajta kettőt, szétszedik a kiscsapatot. látszik, hogy évekre való spiritusz van a srácokban, nem elveszett lelkek (kacsint)... (**10.03.)