soroló

„do husbands and wives need to be friends?”

nem kell mindenre megoldás, nem kell mindent megjavítani, ha el tudjuk fogadni a helyzetet a maga tökéletlenségében. és nekem megnyugtató lezárás ez, nincs szükség könnyes nyakba-borulásokra vagy a házasság giccses megújítására. simán csak érdekes volt hallgatni, ahogy ez a két ember elismeri, hogy nincs racionális magyarázat arra, hogy miért maradtak együtt ennyi éven át, igazából még a hagyományos szerelem sem alakult ki kettejük között, mégis egy olyan viszonyt sikerült felépíteni az évek során, amit vétek lenne eldobni... (×05.15.)

jól ráéreztem a pilot során, hogy milyen lesz a sorozat -mint egy jól működő kamara-darab, ahol a szellemes párbeszédekbe kapaszkodva hullámzunk végig két ember összetett kapcsolatán keresztül. csendes, intim és szerethető, pont mint egy nick hornby kötet...

„so this is all in the context of what was, to all intents and purposes, a mutually fulfilling sexual experience.”

óh, új szitu van, a hirtelen jött szexuális élmény megváltoztatta a hangnemet, mások a mosolyok és a hangsúlyok, bár persze azért nem ugrott vissza minden a sínre, az együttlét szokatlan intenzitása is lehet elidegenítő hatású... de mindenképp a fényesebb oldalon landoltunk, így akár pozitívan is tekinthetünk a zárás elé... (×05.15.)

„maybe that’s what we expect marriage to be, a perpetual-motion machine that never runs out of energy, but we have kids and we have a mortgage and we have your mum and my mum and we have the school run and we have work and no work. i mean, how can you not get ground down by it?”

hüh, most mentünk először igazán mélyre, egészen a kapcsolat kezdetéig, ami egyáltalán nem indult extrán (’nem volt partnerem, jól jött valaki a szexhez’), és talán nem is folytatódott sohasem extrán, unalom, depresszió, veszekedések -lehet-e ezekből a darabokból összerakni egy működő jövőképet? szerintem egy kapcsolat egyik legfontosabb pillére az őszinteség, ez már megvan a kedvenc házaspárunknak, erre kéne felhúzniuk a jövőjüket... (×05.15.)

„i don’t really like black and white movies. i mean, i can see that they’re good, some of them. but i just... there’s something about them that feels a bit like eating your greens.”

egy olyan embernek, mint amilyen én is vagyok, aki szenvedélyesen tud rajongani dolgokért, mindig szívfájdító hallani, ha valakinek nem tetszik az imádata tárgya... újabb összezördülések a piszkos kocsma-asztal felett, és ebből csak a legkisebb probléma volt a filmes preferencia... érdekes felvetés az, hogy egy rosszul működő, darabokban lévő házasság jobb-e annál, mintha nem lenne házasság egyáltalán... (×05.15.)

„discussing a malfunctioning marriage is depressing and time-consuming, and imagining a future with jenny from the tea shop and nigel from the bank is quite liberating.”

azért jó látni, hogy próbálkozik a férj, még ha nem is a hatékony módszerekhez nyúl -eleve nem mindenkinek áll jól a borotvált pofa... próbálják könnyedebben felfogni a dolgokat, fantáziálnak, anekdotáznak, felemelkednek kicsit a dolgok súlya alól... örülök, hogy nem csak konkrétan van szó a házasság problémáiról, de úgy alapvetően a családi lét hátulütőivel is foglalkozunk -nekem nincs gyerekem, de látom a környezetemben, hogy mennyi időt és energiát emésztenek el, így meg tudom érteni, amikor valaki azt mondja, hogy titkos vágya, hogy kiszabaduljon ezekből a béklyókból... (×05.14.)

„sex is the one thing that separates you from everyone else in my life.”

ez volt az első komolyabb összezördülés a házaspárunknál -bár lehet hogy azért nem éreztem ez sem olyan drámainak, mert rosamund pike nagyon visszafogottan játszik az elejétől kezdve, chris o’dowd-t meg annyiszor láttam már vígjátékokban korábban, hogy nehezen veszem komolyan... a férfi karakter egyébként most volt a leg-hornby-sabb, ahogy makacsul beleállt valami hülyeségbe, ami igazából csak az ő fejében létezik (a popcsajokos rob gordon egy egész köteten át ezt csinálta)... tetszik az, ahogy feszegetik a szex témáját, hogy ki meri jelenteni hornby, hogy igenis az az egyik legfontosabb összetevője egy kapcsolatnak... (×05.14.)

„when you’ve been married for a few years and everything’s gone off a bit, the fantasy is you come home and your partner says he’s met someone else and is moving out.”

egyre több repedés találni ennek a két embernek a szövetségében, ami eleve egy döccenővel indult (lásd a két választott szakmát: orvos és zene-kritikus -persze nick, mi más lenne, ha nem zenebuzi, mint te)... de még a kételyekről is másképp gondolkodnak -és persze a férfi próbálja azt mutatni, hogy ő az elvek mentén élő mintaszobor, akinek a fejében sosem fordult meg egy szikrányi bizonytalanság sem. ugyanmár... (×05.13.)

„what’s the point of being married if there’s no sex, no feeling, no passion, no nothing?”

jó kis visszatérő trope a másik házaspár, akik referencia-pontként szolgálnak, akikhez hozzá tudják mérni az életüket hőseinknek... könnyen lehet, hogy nem csak a megcsalás okozta a legnagyobb törést, hanem simán csak más lépcsőfokon járnak lelkileg -én is kaptam már meg azt, hogy gyerekes maradtam, míg az aktuális párom rengeteget komolyodott hozzám képest, hiába voltunk egyidősek, nem egyszerre léptünk át a következő életszakaszba... (×05.13.)

„i can’t remember the last time we didn’t speak sarcastically to each other.”

na jó, hornby eddig bírta visszatartani az igazi személyiségét -megvolt az első zenekaros hivatkozás a sorozatban... és azon sem lepődtem meg, hogy aktualitást is vitt bele a párbeszédbe -valósnak érzem azt, hogy a brexit is komoly törést tud okozni manapság egy brit házaspár kapcsolatában... most realizáltam igazán, hogy mennyire zseniális a sorozat alapötlete, azaz hogy nem magát a házassági tanácsadásokat látjuk, hanem az előtte lezajló, sokkal kötetlenebb beszélgetéseket... (×05.12.)

„our sexual relationship is usain bolt with a groin strain.”

nekem elég hívószó volt nick hornby és stephen frears neve és a két színpatikus színész a kamera előtt, hogy belevágjak ebbe a falatnyi új sorozatba, függetlenül akár a témájától is -és ebben az első tíz percben pontosan azt kaptam, amit ettől az alkotó gárdától elvártam, szellemes párbeszédeket, okosan adagolt információkat erről a két beszélgető emberről, a helyzetükről és jellemükről. szerintem minden kis színház már most emelheti a telefont, hogy megszerezze a jogokat, mert érezhetően csodás darabot lehetne szerkeszteni ebből az alapanyagból. (×05.12.)