soroló

„living in star city, it takes a special kind of tenacity, but we do live here, because this is our home. this is our home! it is our friend, our family, our lives, and we will not, we will not throw those precious gifts away by descending into chaos. we will look to each other for hope.”

...szóval csak remény kell, és semmi más? egy cinikus embernek ezt ugyanolyan nehéz megemésztenie, mint a szeretet-vallást... de tulajdonképpen azzal, hogy ilyen hirtelen vették el damien darkh erejét, visszatérhettünk az alapokhoz, halandó emberek nagy tömegben püfölik egymást, miközben gépfegyveres rosszfiúk céloznak melléjük (valószínűleg ők is a birodalom rohamosztagos-képzésére jártak)... de annak örülök, hogy oliver belátta, hogy van olyan helyzet, amikor ölni kell, amikor nem lehet ezt a nyámnyila attitűdöt erőltetni, amit az évad elején felvett. és remélem kezdenek valamit azzal a tanulsággal is, hogy minden hősben ott van egy cseppnyi sötétség is... az eseményekből adódóan egész jó pörgés volt, kár, hogy az ember nem érezte annyira a súlyát, főleg, hogy az atom-tölteteket jól elmismásolták a végén... no, húztunk egy fordított felállást tavalyhoz képest, most felicity és oliver maradtak a városban, mindenki más útra kelt, és ez a tény, valamint hogy mégiscsak polgármestert csináltak mr.queen-ből, nekem azt vetíti előre, hogy jövőre talán kevesebbet akarnak akciózni, de lehet, hogy nem is lenne baj, egy csendesebb évad -vagy legalábbis egy mágia-mentes... ($$05.26.)

miért nem elég az, hogy van egy hős, aki egy íj és egy teli tegez segítségével védelmezi a városát...? most hogy visszapörgettem a heti írásaimat, láttam, hogy többször előjött az írókból a ’vissza a kezdetekhez’ attitűd -talán ők is érezték, hogy ezt a mágikus misztikus vonulatot nem akarja befogadni a sorozat alap-hangulata, ezért próbáltak vissza-visszakanyarodni az egyszerűbb időkhöz. de akkor kérdem én, miért kellett erőltetni ezt a főszálat...? és hát karakter-szinten is döcögött sok minden, a legtöbb szereplőt nyüszi/nyafi módba kapcsolták, plusz oliver jól elterjesztette köztük az önmarcangoló vírust, így nem volt szórakoztató nézni ezt a búbánatos kompániát. ráadásul képesek voltak szakításokkal, eltitkolt gyermekkel, meg felbukkanó családtagokkal fárasztani minket -ha ilyenekre vágynék, akkor dél-amerikai szappanoperákat néznék ehelyett... a téli szünet utáni visszatérő két epizód volt a mélypont, ott majdnem teljesen elveszítettem a reményemet a sorozatban, de aztán a laurel-es drámával visszább tudtak kapaszkodni, még ha a végére végleg sablon képregényes gonosz szintjére redukálták is le darkh-ot (elpusztítom a világot, mert meg kell tisztítani a földet a bűnös emberektől, blablabla). hmm, az a baj, hogy ez a sötét star city is a nagy egészhez tartozik, úgyhogy azt nem tudnám megtenni, hogy jövőre kihagyom, inkább abban gondolkozom, hogy egy nagy egésszé tömbösítve nyáron fogyasztanám az egész univerzumot, hátha akkor kiegyenlítődnek a hangulatok.

„so many promises were made to save the city, but it all just fell apart, and we were the ones left in the rubble. damien darhk has given us hope.”

bármennyire is rápörögtünk a fináléra, nem bírták ki az írószobában, hogy legalább egy bosszantó szállal ne borzolják az idegrendszerünket -igen, rátok nézek smoak-család... és ez azért bánt ennyire, mert a szülői civódás helyett tényleg ráfeküdhettünk volna arra, hogy felicity-t mennyire viseli meg lelkileg az atombomba (oké, egy kicsit most is kaptunk ebből, de azért lehetett volna ezt még mélyíteni)... pedig máshol most rendben voltunk sztori-szinten, hullottak a golyók meg az emberek odalenn (már ha jól láttam, mert a shaky-cam mozgalom megint begyűrűzött az akciójelenetekbe...), még egy kis moralizálás is belefért. arról elmélkedhettünk, hogy ebbe a sötét világba vajon mi ad reményt és kitartást az embereknek -mondjuk egy zöld csuklya meg egy teli tegez elég-e...? anarky tett róla, hogy igazán drámai legyen az epizód vége (köszi őrült!), starling-nak most már nem csak egy őrült varázslóval kell megküzdenie, hanem egy hatalmas lyukkal is a város közepén... ($$05.19.)

„the world is what’s insane. it is beyond saving. it needs a do-over, a reset.”

ezek a nagyon rossz fiúk igazából mindig csak jót akarnak az emberiségnek azzal, hogy kiirtják őket... mindig meg tudnak lepni, amikor a hősök kudarcot vallanak, és tényleg történik valami drámai, ahol emberek vesznek oda -úgyhogy alig várom, hogy milyen hatása lesz itt a gombafelhőnek... hmm, vajon tényleg elég annyi, hogy egy epizódra azt mondjam, hogy ’egész jó volt’, hogy végig pörgetik, mint egy varázsló a pálcáját, vagy pont ettől a mozgalmasságtól lesz jó egy epizód...? mindenesetre azt biztos, hogy nem volt megállás, egyszerre vagy négy szálon hozták az izgalmakat, a verekedéseket, és a visszatérő karaktereket. és az a jó, hogy ezek a visszatérések többnyire jól beépültek a sztoriba (oké, vinnie jones csak bunyózni jött), és erősítették a ’nagy egész’ érzetét is az emberben, mert így többé váltak, mint egy heti-ügy, akiket el is dobtunk egy hét után. persze az várható volt, hogy kezdenek valamit felicity-apuval -és még érdekes is lehet, hogy a hősökhöz hasonlóan benne is megvan a kettős identitás (az apa és a hacker, csak tudnám, hogy melyikhez kell sztreccs-rucit húznia...). no. most már elmondhatjuk, hogy damien darkh-ban az eddigi legerősebb ellenfelet tisztelhetjük, és az ő legyőzése csakis drámai módon érhet véget. ($$05.13.)

„darhk draws his power from fear and death. its opposite is light and hope, la luz del alma, light of the soul.”

nem szeretem bántani a karaktereket, mert nem az ő hibájuk, ha hülyeségeket csinálnak, hanem az íróké, de szegény diggle-nek miért kell olyan butának lennie, mint három zsák krumplinak...? minden lehetséges csapdába belesétált, majd háromszor előadta a morális dilemmával küzdő testvért, majd’ hogy-hogynem csak lelőtte a rossz útra téved öcsikéjét, mintegy véletlenül... és tudom, hogy át kellett volna jönnie a drámájának, de nem jött át... viszont ez a szál hozta a lövöldözős akciót a részbe, mert a többi szálon inkább felkészülés zajlott a fináléra. nem volt elég, hogy behozták a mágiát a nagyjából realista sorozatba, de most már a főhőst is felruházták mágikus képességgel (miután volt egy szép flash-e a sok negatívumra, ami érte őt a pilot óta) -mondjuk ez pont nem egy olyan dolog, amiért eldobnám a show-t... (a spanyol-ajkú halhatatlan sámán-néni mindenképp csinosabb volt, mint a szőke angol cigaretta-függő constantine, viszont én abban reménykedtem titkon, hogy felicity-nek adja át a tudást, ha már oliver-ben túl sok a sötétség.) (azzal viszont mindenképp felkeltették az érdeklődésemet, hogy thea-val húztak egy truman-show-t...) ($$05.06.)

„as the world’s leading expert in blaming yourself, please don’t do it.”

azt már megszoktuk, hogy a képregényekben nincs igazi halál (úgy hallom, hogy most már ben bácsit is vissza akarják hozni, ő volt az utolsó, aki eddig még megúszta a feltámadást...), de kicsit szomorú az a tény, hogy már a sorozatokban sem hagynak minket igazán gyászolni... persze, egy kicsit mi is szeretnék tagadásban élni, mint lance papa, de jó lenne egy kicsit elmerülni a sajnálatba. de nem lehet elengedni a karaktert, mert itt van velünk a flashback-ben, és tulajdonképpen itt van velünk a jelenben is, mert máris találtak valakit az írószobában, akire rá lehetett adni a kosztümöt... az viszont rendben volt, ahogy az önhibáztató szakkört bemutatták, a bűntudat különböző formáit, ami a legdrámaibb módon diggle-nél tört ki, aki annyira az eszét vesztette, hogy azt hittem ez lesz a veszte... örülök, hogy oliver tanítja az ifjú nemzedéket, de örültem volna annak is, ha inkább hagyja, hogy a kislány letörölje darkh-né undorító vigyorát... no, elértünk a flashforward időszakába, tudjuk ki fekszik a sírban, jöhet az igazi bosszú ideje. (vannak némi időrendi gondjaink barry-t elnézve, nem vészes a dolog, de (ezért is) érdemes lehet elgondolkodni egy nagy nyári közös darán, ahol helyre lehetne tenni az epizódokat.) ($$04.30.)

„i made your daddy a promise. i told him what i would do if he betrayed me.”

ha már muszájból benn tartják a flashback-eket a sorozatban, legalább ennyi összefonást elvárok a jelen eseményeivel, mint ami ma is volt... na jó, ennyi elég volt ennyi elterelés, beszéljünk az elefántról a szobában -a halálról. először is az internet korában tényleg nem lehet elkerülni, hogy ne tudd előre, hogy ebben a részben elbúcsúzunk valakitől, így aztán az epizódot nézve már ki lehet sakkozni, hogy ki lesz az, vagy mondjuk le lehet szűkíteni két személyre. mert azért a végéig diggle-t is benn tartottam a kalapban, mert el tudtam volna képzelni, hogy a testvére iránti vak bizalom miatt így bűnhődik. de inkább valaki mást választottak az írók, és meg kell mondanom, hogy ügyesen játszották ki a kártyáikat a végén, mert én is megrendültem egy kicsit ott a kórházi folyosón. aztán viszont csak egy dologra tudtam gondolni -a szegény apukára, akinek ismét át kellett élnie ezt a sokkot... (egyébként a rész jobban pörgött a mostanában szokásosnál, volt jó pár bunyó-jelenet is a liga-tagokkal, a búcsúzó karakter is megmutathatta, hogy kiérdemelte a maszkot az elmúlt évek alatt.) ($$04.08.)

„we’re in a ’die hard’ movie with bees.”

kezdenek komoly gondok lenni a sorozattal, mert sem a komolykodás, a drámainak szánt részek nem állnak jól neki, sem az, ha vicceskedni próbálnak az írók... lehet, hogy azért nem, mert a poénok nagyrésze szóviccekben koncentrálódott, de olyan mértékben, amilyet a batman&robin-ban láttam utoljára szuperhősös vonatkozásban... ezen kívül az sem tudott jól elsülni, hogy kényszeresen telenyomták a rész popkult utalásokkal, és így kicsit fárasztó volt a sok kacsintás (viszont respekt, hogy még azt is végiggondolták, hogy oliver vajon olvashatta-e a potter köteteket...). és még curtis-t is túltolták, igaz, hogy ő pont az a vicces karakter, akit könnyű túltolni... a visszatérő gonosszal sem voltam kibékülve, főleg, amikor méh-embert is csinált a mini-robotjaiból (és persze, mert minden mondatában hozott egy méhecskés poént) -egyedül az volt oké, hogy azért hajtott felicity-re, mert neki is szüksége lenne a csoda-chip-implantátumra. so, kipanaszkodtam magam, jöhet az ilyenkor kötelezően felmerülő kérdés -a sorozattal van baj vagy velem...? ($$04.01.)

„love is dead.”

megkésett anti-valentin-napi-epizód? mert érted, összetört szívek, akkor hozzuk vissza a legfárasztóbb gonoszt, és szenvedjünk még egy kicsit az olicity-n, ehh... de tényleg, amikor azt gondolnád, hogy oké, ennyi volt, zárjuk le ezt a kapcsolatot, akkor rá raknak még egy rakással, könnyes szemekkel, kínos párbeszédekkel, és minden idők legkevésbé romantikus esküvői jelenetével... tudjátok mit? nem akarok többet ezzel foglalkozni, nézzük azt a kevés pozitívumot, ami az epizódban volt: a tárgyalótermi részeket. mert abban látok potenciált, hogy damien darkh-ot perbe fogták, hogy próbálják jogi eszközökkel legyőzni, ha már ököllel nem ment. és hogy nem az volt, hogy laurel kiállt a pulpitus elé, és simán hengerelt volna, hanem igencsak megizzasztotta őt a körmönfont ügyvéd. és érdekes látni lance papát, ahogy vállalja a tettei következményeit. és ezek igazi erősségek, és nem értem, hogy az írószobában miért nem látják ezt be 85 epizóddal a hátuk mögött... ($$03.28.)

„the best gift you can give him is his childhood.”

oké, essünk túl oliver gyermekének problémáján... tudtuk, hogy egyszer eljön ez, amióta megtudtuk, hogy létezik a kissrác -mert mi tudtuk, de sajnos nem mindenki, mert még mindig szeretnek titkolózni, és aztán ennek nagy feneket keríteni... de azon kívül, hogy felicity besértődött egész jól kijöttek az epizódból. és ezt vixen-nek köszönhetjük. mert a rész megnézése előtt csak egy ramdom gimmick-nek tűnt, hogy most hozzák át a rajzolt világból a hősnőt vendégszerepelni, de ennél több okuk volt rá -hiszen neki is nehéz gyerekkora volt, így rá tudta terelni oliver-t a helyes útra, el tudta magyarázni neki, hogy mivel tenne a legjobbat a gyermekének. meg egyébként is badass karakter... de tényleg, annak ellenére, hogy damien darkh azért jól oda tudott neki csapni, nem lennék szívesen szuperbűnöző detroit-ban sem... (és még a felvillanó állat-totemek is jól néztek ki!) egyébként fontos volt az apaság is az epizódban, meg is mutatták, hogy kik a legfontosabb apák a sorozatban -igen, diggle és mr.lance -az a két ember, akik leginkább jelöltek abban, hogy év végén abban a bizonyos sírban fognak feküdni... ($$02.28.)

„it’s like the big bad wolf huffed and puffed or something.”

a titkok elrontják a kapcsolatokat, a titkok megkeserítik az életünket -a titkok nem maradnak örökké titkok... eléggé kirobbanó epizódot kaptunk, nem egy épület lett az írók és az effektes csapat martaléka... bár damien darkh ismét köztünk, még nem lépett igazán színre, inkább csak a háttérből irányítja a dolgokat -egy csapat robbantós rosszfiút, meg a feleségét, akit eddig nagyon óvott, most meg kirakta a reflektor-fénybe oliver politikai ellenfelének... az igazi gonoszságot majd csak most kezdi a fehér-hajú ellenfél, bond-gonoszi rejtekhelye már úgyis van... a titkok kezelésében lance kapitány is elég gyatrán áll -bár most inkább az volt a legnagyobb bajom vele kapcsolatban, hogy meglepően sok képernyőidőt kapott, és úgy vettem észre az elmúlt évek sorozatainál, hogy akivel hirtelen sokat kezdenek foglalkozni az írók, azok nem húzzák már túl sokáig a show-ban -és hát tudjuk, hogy valaki még év vége előtt bekerül abba a koporsóba... (örültem, hogy thea és oliver között nincsenek titkok, hogy jó testvérként élnek hátat hátnak vetve.) ($$02.20.)

„people don’t change, even if you want them to.”

továbbra is szeretik csoportosítani a témákat -most már a címmel megadták a mai főtémát: az apák bűneit. mert mondjuk nyssa-nak meg kell küzdenie az apja árnyékával. de egy másik apánál -malcolm merlyn-nél is hajlamosak vagyunk elfelejteni az elmúlt idők barátkozása és szövetsége mellett, hogy nem pozitív karakter -úgyhogy ideje volt visszavezetni őt a sötét oldalra (és ezzel hagyni azt, hogy john barrowman újra tündökölhessen). egész jól végig volt vezetve a feszültség az epizódban, oliver két tűz közé kerülésén keresztül, a szakadással az árnyak ligájában, és a nagy összecsapással a végén a háztetőn (a starwars-os konklúzióval). aztán nyssa megmutathatta, hogy nem az apja lánya, gonosz-merlyn meg elkezdhette a bosszúja első lépéseit megtenni... volt még egy apa az epizódban, hisz’ felicity is megkapta a maga drámáját (amit többször hangsúlyozott, hogy azért nem olyan durva, mint thea-é), és ebben a szálban az tetszett a legjobban, hogy az anyukája végre nem csak egy goofy vígjáték-karakter volt, hanem érzelemmel tudta megtölteni a jelenetét. ($$02.12.)

„our problem is that the calculator now has everything he needs to melt the internet. i love the internet.”

egy karakter visszatérése hozhat izgalmakat magával, és persze rengeteg érzelmet -de mi van akkor, ha rengeteg karakter tér vissza egyetlen epizód alatt...? úgy érződött, mintha körbetelefonáltak volna, hogy ki ér rá a héten, és mindenkit beleírtak volna a részbe, aki pozitív választ adott. pedig először csak nyssa-nak örültünk, mert mindig jó nézni, ahogy komoly arccal kardozik. de aztán ő hozta magával katana-t is (akit kicsit féltettem, hogy búcsúzik is egyből a sorozattól, hiszen ő is benne lesz a suicidal squad filmben, és hát tudjátok a warner/dc elvet...). roy csak némi parkour-ozás után fedte fel magát, pedig nem is az akciózás romantikája miatt volt érdekes a starling-ba való visszatérése, hanem a thea-val való érzelmi kapcsolata miatt. mert szegény lány nincs jól, elemészti a verem mellékhatása, szépen vezetik is ezt a szálat (és persze ha a lánya beteg, akkor malcolm-nak is fel kellett bukkannia). még a flashback-ben is volt egy visszatérőnk (még ha csak egy hallucináció erejéig is) -de kellett shado ide, hogy megerősítse az évad egyik fő-témáját: oliver nem múló ön-hibáztatását és bűntudatát... (igen, azért új szereplőt is kaptunk, méghozzá egy gonosz rokoni szálat.) ($$02.10.)

„you saw the world as something to be fixed. i only saw it as broken, so i made sure i had enough to survive in it.”

annyira messzire ment damien darkh múlt héten, hogy ilyen kitöltő epizódokkal kell kibekkelnünk az évad egy részét...? oké, elég sokat foglalkoztunk felicity sérülésének lelki következményével (klasszikus módon, egy hallucinációt használva a lelkiismeret megjelenítésére), de sokkal inkább a diggle családra koncentráltunk -annyira, hogy a flashback is nekik jutott ma (de azért egy jelenet erejéig érdekesen az oliver múlthoz kötöttét ezt). sajnos nem nagyon tudott érdekelni ez a vonal, bár érdekesnek tartom, hogy bevállalták ezt az afganisztáni ópium-kereskedelmet, hogy merik kicsit bepiszkítani így az amerikai katonákat. meg kaptunk ismét egy nagyon gonosz (vagy nagyon anyagias?) szervezetet, akiket majd időről időre elő lehet majd szedni. főleg, hogy az a.r.g.u.s. könnyen háttérbe szorulhat majd egy meglepő halálnak köszönhetően -ami annyira nem is meglepő, ismerve a warner agyrém képzelgését, miszerint a nézőket összezavarja, ha egy karaktert egyszerre lát a tévében és a nagyvásznon... ($$02.08.)

„this might be a vendetta, but it's not personal.”

oliver féktelen dühében nem szokta használni az eszét, és az emberségét is felicity-nél tárolja, így várható volt, hogy kemény lesz a visszatérés. el kell ismét felejteni a 'nem ölünk' politikát, mert damien darkh túlfeszítette a húrt. ugyanakkor azért oliver azért nem tud átlépni minden határt, kemény a rosszfiúk alsóbb tömegeivel, de azért a főgonosz családját meg kell mentenie. vagy csak az írók akarták egy kicsit elodázni a nagy harcot... igaz, azért egy kis ízelítőt most is adtak. de azért volt a másik gonosz, hogy őt lehessen ütni/vágni... (anarky-val azért vagyok elfogult, mert tizenéves punk-ként én is telerajzoltam a füzeteimet a körbekerített 'a' betűkkel...) a legkényesebb ponton jól teljesített az epizód, azaz a kórházi jelenetek működtek, azokat az érzelmeket váltották ki felicity-vel, amiket kellett. várható volt, hogy kvázi-orákulumot csinálnak belőle, de nekem ennyi bat-hommage belefér. amitől inkább tartok, hogy a flashforward szerint fagyos lesz a viszony oliver-rel, és már kezdem nagyon unni ezt a huzavonát... ($$02.07.)

„as today’s tragedy has reminded us, we are at war.”

most komolyan csináltak nekünk egy karácsonyi epizódot...? igaz, hogy a legenda szerint az első világháborúban is elhallgattak a fegyverek karácsonykor, de úgy tűnik, hogy starlingban nem ilyen kifinomultak a harcoló felek -illetve a gonosz nem tud nyugodni. ráadásul kiderül, hogy bond-gonoszi tervei vannak, és meg van győződve róla, hogy az emberiség megjavításáért teszi a borzasztó dolgait. mármint tényleg, tényleg borzasztó dolgokat, belelövet a gyerekek közé, fenyegeti oliver szeretteit, sőt, még az eljegyzést is tönkreteszi... mert, khhmm, essünk túl rajta, a szeretet ünnepe környékén kicsit túlteng a szeretet az epizódokban, és a srácoknak pont most kell megbeszélniük, hogy ’merre tart a kapcsolatuk’, aztán persze az egész arra megy ki, hogy jobban izguljunk a végén, hogy mi lesz a szöszivel (illetve azon, hogy mit találnak ki az írók a megmentésére).egyébként a harcnak vannak pozitív hozadékai is -például, hogy megtudhattuk, hogy john barrowman-nek milyen jól áll a zöld szín... ($12.10.)

„since when did our lives suddenly become an indiana jones movie?”

no, a tavalyi duplarésszel szemben, amikor csak átruccantak egymáshoz a srácok, most igazi crossover-t kaptunk, amolyan képregényeset, egy nagy sztorival, valódi team-up-pal. meg még egy csomó minden mással is... merthogy nem volt elég, hogy behoztak egy igazán nehezen legyőzhető gonoszt, aki ellen szükséges a szövetség, mert ha már ő itt rosszalkodik, akkor kellett az a hős-pár is, akikhez kapcsolódik, és mind-hármójuk mitológiájára is rá kellett szánni az időt (és most értsétek szó szerint a mitológiát, kíváncsi leszek, hogy az egyiptom-fanatikus barátnőm mit fog szólni ehhez a katyvaszhoz...). és akkor még ragasztottak a főszál mellé egy csomó lényeges apróságot, a szuper-sebesség-szérumot, oliver gyermekét (úgy látszik ezt a vonalat minden évben a nyolcadik részekben szedik elő), volt egy kis damien darkh beköszönés, és az árnyak ligája sem bírta ki, hogy ne tegye tiszteletét. szóval kapkodtuk a fejünket bőven, futottunk az események után, amik ráadásul megint kaptak egy deja vu-s gellert. és a nagy pörgés közben a nyelvek is nagyon pörögtek, mert jópofa párbeszédekkel kellett beavatni azokat a nézőket is, akik nem nézik egyik-vagy-másik sorozatot (komolyan, vannak ilyenek...?), vagy csak simán kóstolgatták a másik csapatba tartozókat. szóval, ja, ilyen egy szórakoztató képregény-adaptáció, tempós és vicces -kivéve, amikor ki akarnak idegelni az olicity-szakítás rémképével. hogy a hamarosan érkező legends of tomorrow-hoz milyen felvezetés volt ez, azt még nem tudhatjuk, az biztos, hogy vandal savage ott is jó ellenség lesz, a sólymok meg majd látványosan röpködhetnek akkor is. ($12.03.)

„those little yellow pills you swallowed, they do a few interesting things including making you cooperative.”

hát ebben a sorozatban tényleg senki sem marad halott... de sebaj, legalább tudnak segíteni diggle-nek feldolgozni ennek a súlyát. hiszen laurel-nek elég frissek az emlékei, de a queen tesók is emlékeznek még, hogy milyen volt, amikor oliver-t hitték halottnak -és milyen az, amikor titkokkal terhelve, a sötétségtől megkísértve tér vissza valaki. de nem csak erre a régi időszakra emlékeztek vissza, hanem a tavalyi évre is, mert oliver nem tanult az ottani fiaskóból, és megint be akart épülni egy titkos gonosz szervezetbe, de szerencsére lebeszélték erről. inkább szemtől szembe konfrontálódik darkh-kal, ami már most szült pár fun momentumot. ha már damien-nél járunk, örültem a fordulatnak, hogy thea-t megszabadította a fel-feltörő gyilkos ösztöne egy részétől, mert váratlan és ötletes volt. elég sok verekedős jelenet volt az epizódban, de ez nem véletlen, mert a verekedés-koordinátorra bízták a rész megrendezését, vagy nem is tudom, hogy lehetett az ok-okozati összefüggés... ($11.19.)

„you’ve faced down mirakuru soldiers and the league of assassins. are you honestly telling me that you couldn’t say no to my mom?”

ha már a flash-nél arról értekeztem, hogy milyen fontos az időzítés, azt kell mondanom, hogy itt örülhetünk, hogy eddig húzták az első nagy veszekedést az olicity párosnál. persze, hogy most jöttek elő a problémák, amikor felbukkant az ex... bár (jelenleg?) még nem beszélhetünk love triangle-ről, csak a két hősünk rágja magát, és így egymást is -felicity hibáztatja magát, oliver-nek meg az a legnagyobb problémája, hogy miért pont őt választotta a lány -még jó, hogy van némi dugi-whiskey az arrow-cave-ben... (főleg, hogy még mindig úgy gondolják az írók, hogy fun dolog felicity-anyut hallgatni hosszabb távon...) no, azért nem maradhatott el a bunyó sem, egy kis betörés is belefér a profilba, és megint sikerült túljárni damien darkh eszén (ha már átnéztetek a flash linkre, ott szó volt a fő-ellenféllel való összecsapás időzítéséről is). no, félre a szerelmi gondokat, nézzünk inkább a jövőbe, újra köztünk atom, és sarah is elkezdett fehér felsőben járkálni... ($11.14.)

„you’ve never seen magic before?”

milyen furcsa belegondolni, hogy milyen realista volt annak idején a sorozat, és onnan hogy jutottunk el idáig, a metahumánokon át a mágiáig (és az írók is érzik ezt, mert többször is utaltak idén már a kezdetekre). kár, hogy a pr-osok nem tudják tartani a szájukat, így telekiabálták a netet, hogy john costantine beköszön az epizódba, kár, hogy elvették tőlünk a meglepetést erejét. én örülök az ilyen kikacsintásoknak, és sarah szálával meg is indokolták, hogy egy okkult srác felbukkanjon a show-ba. azt viszont kicsit erőltetettnek éreztem, hogy nem a telefonkönyvből keresték ki a nevét, hanem a flashback-be is belenyomorgatták, hogy oliver-rel ismeretséget kössenek már korábban is (bár lehet, hogy lesz értelme a végén, főleg a tetkó-átadás után, de attól még ma csillogott a jeleneteken az írói izzadság). és persze plusz pont, hogy bear mccreary-től kölcsönkérték a szomorú sorsú sorozatának a fő zenei témáját is. a látványos sarah-bunyók mellett volt némi lelkizés laurel-lel és thea-val, valamint diggle is foglalkozhatott a testvérével. akit viszont kiemelnék, az neal mcdonough, mert egyre jobban belerázódik a gonosz-szerepbe. ($11.10.)

„i’m just a desperate cop that got backed into too tight a corner.”

már annyira hozzászoktunk a fantasztikus elemekhez a sorozatban, hogy egész meglepő tud lenni, ha visszatérünk az emberi ellenfelekhez egy kicsit -rossz útra tért zsaruk, mintha csak az első évadban lennénk újra. annyit hangsúlyozzák, hogy rossz állapotban van a város, hogy teljesen érthető, ha vannak olyan rendőrök, akik nem bírják megállni, hogy ne nyúljanak kétes dolgokhoz -bár ha már korrupt zsaruk, azért egy kicsivel noir-t elbírtam volna... rutina wesley meglepett a ladycop szerepben, de örülök, hogy ilyen neveket meg tudnak szerezni. a rész főszereplője lance kapitány volt, akitől kicsit elfordítottak minket a látszólagos árulásával, és most elkezdték újraépíteni a bizalmunkat. jók voltak az oliver-rel való beszélgetései is, de működött a megzuhanása is a lányával kapcsolatban. mert mindenki nagy örömére laurel tényleg abbahagyta a titkolózást, és levitte a papát a pincébe. igaz, csak pár perc jutott sarah-ra, remélem jövő héten már ő lesz a kiemelt szereplő. ($11.07.)

„-you took a bullet for me.

-they were... meta-human tattoo playing cards...”

mivel annyian jönnek/mennek az arrow cave-ben mostanság, hogy el is felejtettem már, hogy hogyan is indultak a srácok, hogy az original team milyen régen dolgozott így magában. persze, mert dig még mindig duzzogott oliver-re, és végre, végre eljött a megbékélés időszaka. a háromtagú csapathoz az is elengedhetetlen volt, hogy felicity is aktívan kivegye a maga részét a hősködésből, és ajj, nagyon tetszik a határozott, kőkemény szöszi változat, még ha be is csukja a szemét, amikor a gépfegyverrel próbálja szétlőni a metahumánt... ja igen, mert megint szivárognak át a rosszfiúk central city-ből. pedig itt is van elég gonosz, vagy legalábbis damien darkh felér egyszerre többel is. na de nézzünk ki kicsit messzebb is, mert több dolog is történt nanda parbat-ban. thea nehezen kezeli a dühével párosított daddy issue-ját, és ahogy várható volt, sarah visszatért közénk -és meglepő módon, az írók belátták, hogy túl erős kártya van a kezükben a veremmel, mert minden halálnál azt fogják gondolni a nézők, hogy ’ugyanmár!’, úgyhogy jól ki is vették a történetből. welldone, bátor húzás. ($11.04.)

„i respect order, mr.machin. discipline, precision. you are sloppy. all you represent is anarchy.”

képzeljétek el a világ legrosszabb munkáját -star city polgármesterének lenni sokkal rosszabb annál... még be sem jelented, hogy indulni akarsz a választáson, és máris ki akarnak nyírni -ugye...? és nem meglepő módon oliver lesz a következő jelölt. végülis, van már elég ellensége, nem esik majd kétségbe néhány újabbtól. például egy olyantól, aki már szerzett magának némi nevet a képregényekben -bár én őt (anarky-t) csak batman-ben füzetekben láttam eddig, de tudjuk, hogy oliver-nek és bruce-nak közös vevőköre van... nem értem, miért probléma a begőzölt thea, nekem tetszik ez a fékevesztett változata, bár értem, hogy miért pont most jött elő a verem-betegsége (azon kívül, hogy ollie moralizálhasson egy kicsit a húgával) -hogy felvezessék a női roadtrip-et a vermekhez, és hogy egy kisebb whaddafakk segítségével előkészítsék a másik kanári visszatérését. érdekes volt, hogy a nagyon gonosz damien-nek is vannak elvei, de ez gondolom nem fogja megakadályozni, hogy gonosz dolgokat vigyen véghez... ($10.28.)

„come help us stop these guys, and then you can come back to your domestic life of tranquility and souffles.”

akármennyire is belefáradnék a szuperhős létbe, akármennyire is félnék a bennem eluralkodó sötétségtől, biztos, hogy nem lennék képes egy ilyen idealizált fehérkerítéses kisvárosi életre, amire hősünk annyira vágyott. de most komolyan, nem is az izgalom hiánya, hanem az elv... a városnak szerencsétlenség, nekünk viszont szerencse, hogy mindig akadnak rosszfiúk, akik tönkre akarják tenni, most épp a tavaly belengetett nagyon-gonosz (akivel együtt a misztikus vonal behozása majd meglátjuk, hogy mennyire lesz működőképes), akinek annyi embere van, hogy képes nyomás alatt tartani az egész várost. és a megmaradt arrow-csapatot -mert nagy örömünkre azért vannak még, akik nem adják fel, akik kitartanak az elveik mellett (jó látni thea-t felszabadultan). hiába ugrottunk fél évet, hoztuk új szituációba hőseinket, azért a régi reflexek és sérelmek ott dolgoznak a felszín alatt, most szegény diggle-nek jutott a primadonna szerep, remélem azért ez változik idővel (és rájár a rúd, mert egy csúnya sisakot is kapott). ha helyrebillenek az arányok, akár még jó évad is lehet belőle. ($10.23.)