soroló

„for greendale”

változott a tematika, lekerültek a poncsók, jöhet a starwars, és egyéb jól használható klisék (összefogás, tervezés, árulás, önfeláldozás, nagy halálok, nagy győzelem). talán kicsit kevésbé működött, de így is volt, mikor visítva ugrándoztam a képernyő előtt. minden tiszteletem, mr. solo! egy kicsit most is nyitva hagyjuk az évad-véget, hogy agyalhassanak nyáron az írók pierce visszahozásán. (**01.27.)

érdekes látni, hogy megosztja az embereket ez az évad. aki igazi történetet szeretne, az húzza a száját, a hozzám hasonló popkult / meta őrültek meg helyeslően bólogatnak a kissé módosult irányvonal okán. (lehet, hogy ehhez az kell, hogy tényleg mélyebben ásd magad a kultúra mocskába...?). de abban mindenki egyetért, hogy hullámzott az évad. az a jó, hogy a kevésbé értékelhető részek is könnyen csúsznak a megszeretett karakterekkel. amikor meg betalálnak valami ezerszeresen átszőtt utalás-halmazzal, akkor az egyik legviccesebb dolog tud lenni mostanság (kivéve a karácsonyi izét, ami még mindig zavarba ejt...). az első évad a megszokásról és megszeretésről szólt, itt pedig a nagyon magas léc átugrásáról vagy alulról súrolásáról. nagyon erős tetszett három pirosponttal.

„black rider”

josh holloway!!! nem is kéne többet írnom... de muszáj, mert annyira elkapták ezt a süvöltő ördögszekeres western-hangulatot, hogy arra nehéz szavakat találni... a főcím, a zene, a beállítások, a szituációk, mind-mind átgondoltak, és őrülten viccesek voltak, nemhiába, a paintball-lal nem lehet mellélőni... de hogy miért kellett ilyen csúnya tarantino-san kettévágni, ejnye... (**01.27.)

„how we born”

szép összefűzéssel egyszerre látjuk az antropológia vizsgát és a shirley-szülést, nice. újra minden karakter önmagának megfelelően reagál, kaptunk sok mr.chang-et (mily’ szerencse, hogy nem kicsi mr.chang lett a gyerek, huh...), és megnyugtató, hogy tudok egy olyan epizódot is jónak értékelni, amiben egy magzatmázban úszó csecsemő is látható... nem hányunk, ugye britta? (**01.27.)

„remember the time”

mennyire utáltuk azokat a jóbarátok epizódokat, mikor összegereblyéztek néhány régi poént, és új részként adták el, nem? itt van a pozitív példa, hogy lehet ezt úgy csinálni, hogy egy élvezetes, kvázi nagyszerű epizód legyen belőle -új poénok kellenek a flessekbe! voltak ilyen kalandok is, csak mi lemaradtunk róluk eddig... ötlet-ötlet hátán (nem csak a dékán jelmezeiben...), de azt már ide sem kell írnom, hogy megint a csoport-dinamika volt a középpontban a veszekedésekkel / békülésekkel. (rip the cape!) (**01.27.)

„mei hong long wu”

jó volt most is a keret -fakultatív órák, ki lehetett tölteni a szokásos karakterpillanatokkal, rasszizmussal, nyomozással és hitetlenkedéssel, színjátszással, abed logikával, britta lélekkel. stephen tobolowsky hozta a formáját beugróként. viszont több annie-t, ha kérhetném! (btw, nekünk is volt a fősulin ’borkultúra’ választható tantárgy, én meg jól ellógtam...) (**01.26.)

„dinner with abed”

megint egy fura hangulatú epizód, a ’my dinner with andré’ című film héjába ültetett pulpfiction és cougar town utalások. ebből mondjuk én a középsőt tudtam értékelni, táskával, gimppel, kötelező táncmozdulatokkal. kérlek, sose változz meg, abed, egy popkult arc mindig maradjon popkult arc! (bár danny pudi végre mutathatott mást is, baszki, monológot mondott mosolyogva!) (**01.26.)

„from the balkans”

úgy megörültem enver gjokaj-nak, akit a dollhouse óta nem láttam, hogy nem is zavar, hogy ez egy kicsit gyengébb rész volt. legalábbis mr.chang küzdelmei esetleges gyermekéért nem hoztak lázba. britta véletlen tönkretevései talán. (**01.26.)

„black mold issue”

a politika csúnya dolog -még a barátokat is egymás ellen fordítja... na, most komolyan, rengeteg ötlet / poén gyűlt ma is össze, kifiguráztuk szépen a választásokat (egy problémára szűkíteni a közbeszédet, piszkos, negatív és lejárató kampány). a televíziós műsorok is ott voltak nagyon. és akkor még nem beszéltünk a kötelező abed mellékszálról, ami ma kifejezetten romantikusra sikerült. (**01.26.)

„final words”

áldoku-stílus? azért ez a nagyoknak (pyrex, modernfamily) jobban megy, srácok... pierce szép átívelést kap, és vannak jó ötletek, ahogy játssza az evil mastermind-ot a „halálos” ágyán. aztán meg persze mindenki levonja a megfelelő konzekvenciákat. na jó, igazából troy volt a vicces a kuntakinte iránti tiszteletével... (**01.25.)

„valentine’s crapentine’s.”

azt hiszitek ez egy nyugodt bálint-nap lesz? a greendale-ben? támadnak a leszbikusok, rosszul végződik a dupla randi, a gyógyszer-manó pont úgy néz ki, mint andy dick, sőt, még egy manchester-liverpool rangadót sem lehet nyugiban megnézni. csak szeretettel teli szívvel. (**01.25.)

„the sword of duquesne”

oooh, azok a ’90-es évek közepi szombat délutánok, amikor annyit dobáltuk a 10 oldalú kockákat... (bocs, nosztalgikus hangulatba kerültem...) jól átjött a szerepjáték-hangulat (mondjuk mi m.a.g.u.s.-oztunk, de az ad&d koppintás, so...), a zenével és a narrációval jól hozták a gyűrűkurás fantasy-vonalat. tetszett, hogy fat neil így a középpontba került. pierce-t viszont kezdik rossz irányba vinni. (ja, és mr.chang, mint sötét elf? muhaha...) (**01.25.)

„we want drugs!”

nem az volt a meglepő, hogy a drog-ellenes színdarab katasztrófába fordult, hanem, hogy ennyi magánéleti hátteret kaptunk hozzá (annie életkörülményei, pierce gyerekkora). megint ügyesen fűzték bele mr.chang-et a történetbe. egyébként meg elég lett volna annyit mondani: ne vegyetek drogot! legyetek rocksztárok, és megkapjátok ingyen... (**01.25.)

„kettle corn”

jó mindig a kapcsolati hálón lógni... visszahozzuk a tökéletes dokit, alkalmat kerítünk rá, hogy mr.chang is képernyőn legyen, megfelelő időpontban dobjuk be shirley terhességét (ritka alkalmak egyike, amikor nem zavar a ’p-betűs szó’!). talán többet is mutathattak volna a jelöltekből, ízesebb lett volna tőle a kukorica. (házi feladat: te mit adnál britta cicijeinek látványáért?) (**01.24.)

„christmas pterodactyl!”

ööö... izé... én is kérek abból, amit a készítők szívnak... vagy trey parker és matt stone erővel elfoglalták a brainstorming-room-ot? vagy a karácsonyi bólétól becsiccsentett timburton? mi a szent szaloncukor volt ez??? oké, két dolgot értékelek: 1. a karakterek még ilyen stopmotion-valójukban is hűek voltak önmagukhoz. 2. végre kimondatott, hogy a karácsony (és én hozzátenném, hogy mindennek) a lényege a lost! ehhez most nem voltam elég elvarázsolt... (**01.23.)

„the legal drinking age”

megint egy csavaros rész, azt hiszed viccelődünk kicsit a piás főhősökön? hát a lófaszt! mer’ lehet mosolyogni annie akcentusán, vagy shirley titkán, abed félreértett barátságán, de aztán mindegyik történet szomorúba, lélek-vájkálósba fordul. mindenki felnő egyszer, és igényli a komolyságot az apró őrületek mellett. fura egy sitcom ez, annyi szent... (**01.23.)

„professor professorson”

indulunk, megint a zöld héttel foglalkozunk, aztán jön valami lepedő-építő cucc, mellékes, gondolod, aztán jeff kamu-tantárgya, és az egész elkezd csavarodni és csavarodni, minden összefügg mindennel, átmegyünk grisham-be, fincher-be, és tovább, még csavar, még csavar, egyre nagyobb a homály, már semmit sem értesz, én átver, te átver, ő átver, full homály... kikapcs, kikapcs, error, error... (**01.23.)

„a bottle episode”

minden sorozatba kell szereplőket-összezárós rész, költségkímélő és rá lehet menni a karakterekre. és igen, ezek filler vagy bottle epizódok, de a./ ezt így nem szokás kimondani az epizódban, b./ egy szitkomban nincs olyan, hogy filler, hiszen főszál sincs (na jó, most nagyot kacsintok a pyrex felé...). bzzz, hablaty, a lényeg, hogy itt is hozták a karakterek magukat, fokoztuk egyre feljebb az őrületet -egy toll miatt. (kár, hogy csak az egyik annie’s boobs-ot láttuk ismét...) (**01.22.)

„a place of peace and balance”

elég elszállt rész volt ez is, a titkos trambulinnal (+egy meglepő fordulattal a végén), és abed robot(zsaru)-szerűen ontott osztásaival. leld meg a békét és ne légy ribanc -kell ennél több tanulság? (**01.21.)

„zombie attack!”

hálovínre tematikus-epizód dukált, de nem csak beöltözős (már ez sem volt semmi, ripley-ékkel, gagával, beckhammel), hanem igazi klasszik zombi-feelinggel. egy főiskola is van olyan alkalmas, hogy elszabaduljanak a dögök, mint egy pláza. de persze nem elég a z-filmeket jól ismerni, volt itt alien, meg starwars, meg egyéb metaságok. én egyébként azt vártam, hogy a végére mindenki elbukik. miért ne? a communitybe még ez is beleférne... (**01.20.)

„about death and resurrection”

mi ez a vallás-fixáció az íróknál? üzenem, nem működik... még a jimmorrison külsővel és charliekaufman lélekkel felvértezett abeddel sem. pierce öreg-bandája meg? ehh, hagyjuk... (**01.20.)

„kentucky one, do you read me?”

na, visszatért a meta! olyan űrfilmes-paródiát rittyentettek itt nekünk, hogy elszálltam a plútóra tőle! (túl sok, vegyek vissza, mi?) megvolt minden kötelező elem, a lassítva menés, a houston-nal való kommunikáció, az űrtéboly, az összefogás a küldetés sikerességéhez, a lemaradt űrhajós -aki kintről segít, az ünneplés a visszatérés után, a lengedező (segglyukas) zászló... az ilyen részek jobban a (geek) szívemhez nőnek, ez van. (**01.19.)

„temple of doom”

komoly kérdéseken rágjuk át magunkat ma -élet, halál, hit, vallás, környezet-szennyezés. okosan, de kevésbé viccesen. (tényleg kicsit hiányzott abed a részből.) ha igazi férfi lennék, akkor most azt mondanám, hogy a girlfight kárpótolt. de hé, várj, tényleg így volt! (**01.19.)

„a bad friend”

jeff huszonhetedszer is megtanulja a leckét: a régi hazug élete rossz, az új barátai nem olyan menők, mégis ők a jobb fejek. break-tánccal és kloroformmal színesítettük mindezt. láttam már ennél vadabb octoberfestet is... (**01.18.)

„the greatest relationship ever known.”

tipikus évadnyitás volt olyan szempontból, hogy a cliffhanger feloldásával foglalkoztunk, vegyes következményekkel (kényszer-szerelem kényszer-csókkal, annie ütése, egyéb szitkom-klisék kikerülése). persze ezerrel meta volt (shitmydadsay osztás, mr.chang gollam, egyéb szitkom-utalások), pont úgy, ahogy megszerettük. de most már aztán elég a romantikából, vagy lecsapok, mint betty white! (**01.18.)