soroló

„the warden’s third key”

azért ennél többet várt volna az ember a fináléra... és nem is azt mondom, hogy válaszokat, inkább a zsezsgést a végén, hogy úúúhh, ide a folytatást, de egy kamu-halállal, meg egy új tudós-arc gonosz-nevetésével ezt nem lehet elérni. (vagy hogy megtudtuk, hogy nem csak sf-ban vannak visszatérők, so what...). oké, nagyapát próbálták építeni a múltban, meg a költségvetés nagyrészét elköltötték a bullit-hommage-ra, azaz egy autó szarrá-törésére, de azért ez még mindig vékonyka, dudes... (**04.01.)

a kihagyott lehetősségek sorozata. pedig várós volt... reméljük a fox tanul az esetből, nem erőlteti folyton a csatorna vezetősége a saját hülyeségeit, mert abból mindig baj van. de most legalább lehet mutogatni a nézettségi adatokat is... persze nem fog soha kiderülni, hogy mik voltak elizabeth sarnoff eredeti ötletei, mi lett volna, ha nem nyomozóskodunk, ha nem csereberélik az epizódokat, de dühítő, hogy egy nagyszerű alapötlet megint kihasználatlan maradt. ebben a formában csak a 60z-flessek mentették meg a teljes érdektelenségtől. de legalább nem süllyedtek le igazán idegesítő szintre, ezért jóhiszemű ’inkábbtetszett’-et utalok ki. igaz, az ilyen minősítésből továbbnézés szokott következni, de ha valami csoda folytán lenne s2, én nem hiszem, hogy ott állok majd a torrent-sorban...

(update: a csatorna is megelégelte a dolgot, és lesújtott...)

„you worry about the chess pieces. let me worry about the board.”

a végére kezdünk kaparni, hogy legalább az átívelés látszata, a jobb szájíz meglegyen, mi...? oké, ez a jobbik epizódok közül való volt, tolvaj volt a visszatérő, a magas iq-ját kihasználva csavarta a dolgokat -igaz lehet, hogy a jelenbe kerülése után az első dolga volt megnézni a diehard 3-at... doki-nénivel lehetett infókat és érzelmeket csepegtetni, nagyapa is felbukkant újra végre, és hát ott volt a nagyon titkos terem a nagyon titkos ajtóval is. kár, hogy a vérnyomásomat továbbra sem sikerült felnyomni... (**04.01.)

„play what’s in your head.”

bár küzdenek derekasan a készítők (köztük jack bender), de hiába itatták át zenével az epizódot, próbálták érdekesebbé tenni a gyilkos múltját, sokat szerepeltették neelát (izé, bocs, de már így marad...), dobtak be jó ötleteket (hajból vonó), és látunk börtönön kívüli flesset is, de az egészet valami hihetetlen érdektelenség-szag veszi körül, és olyan túl nyilvánvaló nyomozós húzások, hogy az embernek elmegy a kedve az egésztől. már nem is reménykedem, hogy a jövő heti fináléra összeáll valamennyire... (**03.24.)

„kidnapping and murder, nice business.”

titokban tarantino is író-teamben van? (bosszú, élve-temetés) theo rossi új motorra gyűjt, hogy minden nyomozós sorozatban felbukkan? nem hiszem el, hogy ezt csak ilyen érdektelenül lehet prezentálni, legalábbis többször kalandozott el a figyelmem, mint kellett volna... a nyomozás megint semmi volt, és ezt nem nyomja el, hogy bűvészkednek itt a vérrel, meg mutogatják, hogy nagyapa creepy módon az unokáját figyeli (a tvájlát-faneknek akartak kikacsintani...?), vagy hogy börtönbe-beilleszkedést is láthattunk. szomorú vagyok... (**03.12.)

„they’re looking for gold.”

alapvetően voltak tetszetős dolgok most is (polgárháborús arany a mélyben, keménykedő nagytestvér, áruló őr, házi kulcskészítés), de nem tudok elmenni a tény előtt, hogy egy tizenhárom részes évadban van pofájuk ilyen spórolós epizódot is készíteni, klasszikus filler felállás, egy helyszín, ahol hőseinknek rossz. oké, megint megkaptuk a szokásos két perces átívelést, lobogtatják előttünk a titokzatos kulcsokat, nagyapa is beköszönt egy pillanatra, helló. so, válságban válság-epizód? (**03.12.)

„annie may’s smoked pork ribes.”

(tudom, a fox megint kavar összevissza, de mivel múlthéten ezt a részt adták volna, így nálam ez lesz a nyolcas...) mahershalalhashbaz ali nem unja még, hogy eltűnik és nem öregedve érkezik meg a jelenbe...? tetszett, hogy behozták ezt a faji probléma vonalat, realistább lesz tőle a történet (igaz, hogy ha van valami, amivel ki lehet hozni a sodromból, az az esztelen rasszizmus, most is morogtam a felsőbbrendű fehér köcsögök miatt...). megint csepegtettek néhány infót, vér-manipulálásról, agyi stimulálásról, pedig olyan kedvesnek néz ki az igazgató, mégis arra felé tendálunk, hogy ő lesz a gonosz... viszont ilyen se’ nagyon lesz többet, emberarcú ’hetigonosz’. ja, és tessék már becsajoztatni a dokit... (**03.07.)

„poisoning’s a very personal crime.”

kezdem a pozitívval: a fless még mindig leköt, engem érdekelnek a börtön-viszonyok, akkor és ott is voltak főnökösködők, ment a könyvtári ellátó központ, közösségi filmes élményt is szerezhettek. plusz ott kapott drámai múlt-alapot a heti-gyilkosunk. jelen: hamar görgettük a szálakat, kicsit verekedtünk a metróban (ásít), visszahoztuk a pilotból az arcot, három mondatnyi főszálért, és neelával kerekre zártunk. nem is figyeltem eddig, hogy toni graphia itt ír most, vajon verne a kedvence...? (**02.29.)

„a korean lullaby.”

...azért próbálnak mindig kicsit csavarni egyet, meg átívelni, nem csak egy sima nyomozósnak mutatni a sorozatot. most a flessben például nem a heti-gonosz volt a lényeg, hanem végre neelával, izé, lucyval is foglalkoztunk, egy szomorú szerelmi história van kibontakozóban. (egyéb érdekes dolgok: nagyapa vére, a visszatérők sem tudják, mi történt.) belekavartuk ma a koreai-háborút is, a heti-badguyunk csak egy rohadt kitüntetést szeretett volna igazából, csak rosszul kezelte a dolgokat. dalszövegbe kódolást egyébként hőseinknek nem nagy kunszt megfejteni... ja, és sose legyél beszélő néger vendégszereplő... btw, meglepően véresek voltunk ma. (**02.17.)

„training officer”

végre egy őr bukkant fel, jó volt kicsit az ő életükbe is belelátni, de ami még fontosabb, hogy néhány raybácsi / nagyapa titokról is hullogatott le a lepel, de ha úgy vesszük, az időutazásról is szó volt vagy három mondat erejéig. sőt, ma egész tetszett, ahogy csipegettük fel a morzsákat, bár ezen infók fele fényképek nézegetéséből bukkant fel… most hogy végre nem egy gyilkos után szaladgáltak, még az öreg szíve is meglágyult kicsit, de szerencsére mi is szimpatizáltunk vele (végülis már a trueblood-ban is szerethető volt...). soha rosszabb epizódot! (**02.11.)

„give me my box.”

ezen a héten egy bankrablót kaptunk, mégis vércsíkot húz, bármerre jár, nem gyenge gyomrúaknak való vidék ez (de nem csak a szögbelövő csap le, egy tollal is folyik a durvulás). jár mellé valamennyi múlt-alap is, drámai gyerekkor, seftelős rács mögötti élet, mindig is komoly dolog volt a börtön-világ. a jelenben meg futkostunk a már vázolt úriember után, nevermind. a végére, jó szokás szerint, két percnyi whadafakkot toltak az arcunkba, nehogy nyavalyogjunk. én mondjuk még mindig elvagyok vele, de lehet, hogy azért, mert egyre inkább érzem rajta a korai évados fringe-hangulatot. mindig várom a reklám-szüneteknél a glyph code-ot, de csak nem akar jönni... (**02.02.)

„chrysanthemum”

vízválasztóként tekintettem a részre -és meglepő módon most megfogott, így maradnom kell... oké, a nyomozásban most sincs kurázsi, plusz némi karakterizációval is veszik el tőle az időt, de valahogy most szívesen merültem el benne. a 60-as évek flessek továbbra is jól működnek, a diris-gyufás rész meg egyszerűen pazar volt (ezért jack bender-nek jár a vállveregetés?). igen, lehetne mélyebb, komolyabb, átívelőbb, de ha már hangulatilag meg tudnak fogni, az az első lépés lehet. (ja, és jó volt látni, hogy a gyerek-bántókat mindig is utálták -még a legmocsokabb emberek is...) (hopp, és akartam még a káin/ábel vonalról is írni, de az túl egyértelmű volt, nem igaz?) (**01.27.)

„there are 47 slats in the picket fence.”

tényleg annyira nem lenne nézője egy igazi high-concept sorozatnak az országos tévéken, hogy bármihez nyúlnak, abból nyomozós lesz...? oké, a hangulat maradt, a 60-as-évek-szál érdekesebb lett (mind a heti-gonosz, mind az igazgató bemutatása), jöttek újabb wtf-csavarok a nagy egészhez, de az ember csőrét csak bassza, hogy ez csak némi körítés a nyomozáshoz. tudom, tudom, a fringe is hetiügyesből lett az a komplex valami, amit most szeretek, tehát kénytelen leszek bízni. mert azért messze van a kasza-szinttől, belefér a jelenlegi heti két nyomozós mellé a harmadik, csak rossz, hogy már megint világ-megváltást, űrbetöltést várt az ember, ez van (tudom, ott voltak már az előzetes híresztelések, de...). néhány hét, és tisztább lesz a kép. (**01.20.)

„hope you had a nice time on the rock.”

ugye nem kell mondanom, hogy ez volt a legvárósabb network-pilot az idényben nálam? részleges lost-reunion (elizabeth sarnoff, jack bender, brian burk, jj, jorge, még giacchino is beugrott a pilotra), plusz itt van sam neill, parminder nagra, a rendező a csi-tól jött, az operatőr és a vágó a bsg-ből, wow, tudom, sok száraz adat, de sokatmondó lehet ez a név-erődemonstráció. kezdjük a legfontosabbal: igen, ez is flashback-sorozat, mi más, és érdekes is lesz látni a hatvanas évek börtönviszonyait. na jó, vicceltem, a legfontosabb természetesen a hangulat, ami kicsit hideg, ahhoz képest, hogy san francisco-ban járunk, de működik, hat. és fura módon nem a nagy előd lost-ra hajaz, hanem a kistestvérre, a fringe-re (a vancouver-i forgatás lehet a ludas?) pilot-ként jól megállja a helyét, vázolva van az alapszitu, bevezetődnek a karakterek, összeáll a csapat, lefektetve az alapszabályok. ígéretes kezdet, csak a főszál / hetiügy arányt kell jól belőni. good work bad robot... (**01.20.)