„oh, well, i suck. i suck as a daughter. i suck as a mom.”
egy munka nélküli színésznőnek az egész napja csak láb-lógatásból áll, mi? hát a francokat, legyen csak három gyereked meg egy problémás anyád, és biztos, hogy végig kell pörögnöd az ébrenléted minden nyomorúságos percét... jól megdolgoztatta pamela adlon az operatőrt is, mert neki is pörögnie kellett az események közben, és tetszett az a fura kis zene is, amit a reggeli őrület alá kavart. ahogy a végén is fontos szerep jutott a zenének, kicsit ráerősítve az indie-filmes hangulatra, de pont úgy elköszönve a nézőktől, ahogy az illik. ($$11.11.)
talán kevés sorozat nyitó-évada tudja annyira teljesíteni az előzetes elvárásokat, mint ahogy a better things-nek sikerült -mert pamela adlon és louie ck pontosan azt nyújtották, amit eddig is megszoktunk tőlük, kicsit fura, kicsit független filmes, sokat mosolygós, néha szomorkodós, valóság-szagú szeretet-bombát. persze ügyesen pamela-ra szabták a stílust és a hangulatot, így kevesebb volt a ciki-humor és több az érzelem. egy őszinte vallomás volt egy anyától, minden rózsaszín púder nélkül. tipikusan az a darab, ami részről/részre egyre jobban fészkeli bele magát a szívedbe, ahol aztán kényelmesen bevackol. még úgy is, hogy általában utálod, ha egy sorozatban tini-szereplők vannak...