„if we don’t make it out... it’s been a pleasure being your brother.”
a dolfe tesók is tudják, hogy egy akciófilmnek nagy és látványos fináléval kell befejeződnie. és akkor is kezdett el működni a rész, mikor a csöndes búcsúzkodós pillanatok után beindult az úthenger, és kő kövön nem maradt utána, amikor tényleg a sarokba dobtak a srácok minden értelmet, és felrobbantottak minden vörös festékpatront, amit csak akciós áron szerezni tudtak. mi meg örömmel nézhettük a romokat utánuk. ($10.31.)
kemény dió ez. olyan zűrzavart keltettek a fejemben a srácok, hogy fogalmam sincs, hogy mit gondoljuk róluk. vagy hogy hol kezdjem a gondolataim felfejtését. mert baromi nagy kettősség van bennem amiatt, amit éreztem a részek nézése közben is, és most a finálé után is. mert meggyőző volt a pilot, hogy nevezzek be erre a hullámvasútra, viszont utána nem nagyon kívánta a szervezetem, hogy égessem magam a floridai napon. elsősorban talán a két főszereplő elidegenítő idegesítése miatt. ugyanakkor, amikor tényleg ledobták az ékszíjat, és átmentek őrült ámokfutóba, bedobálva mindenféle abszurd fordulatot, akkor meg nagyon tudott működni a show, és őszintén kicsikart belőlem pár röhögős kurvaanyázást. plusz rengeteg jó arcot sikerült meggyőzni a hülyeségekhez (és paz vega még mindig gyönyörű), ezzel még kicsit helyrebillentve az egyensúlyomat. ennek ellenére nem tudom, hogy egy esetleges folytatásra beneveznék-e. inkábbtetszett.