soroló

„we are hoping that there are still good people in the most corrupt places.”

úgy indultunk, mintha a helyi birodalom visszavágot néznénk, a dyad-esek már épp haraptak volna az aranyérembe, mikor megérkezett szerencsétlen klónok segítsége. lesz itt haddelhadd, ha a katonaság komolyan beszáll a buliba. főleg, ha azt nézed, hogy az egyszerű tudósok is milyen durvák tudnak lenni, ha a túlélésről van szó. a sok rohangálás meg izgalom után jól esett egy kicsit megállni a csajokkal. csak az az érzésem, hogy kicsit magamutogatóvá váltak azok a jelenetek, amikben több klón is szerepel, ’mert mi ezt is meg tudjuk csinálni, bibibííí’ hozzáállással. bár kétségtelen, hogy a tánc és a közös ágyban fekvés is hibátlanul volt elkészítve. no, a végére még megetették az összeesküvésekre éhes énünket, plusz bedobtak egy extra csavart is, hogy biztos, hogy ne felejtsünk el imádkozni a bbc america isteneihez, hogy rendeljék már be végre a harmadik évadot… (++06.23.)

van, amikor nézel egy bájos pofikát, és valahogy nem találod benne azt a varázst, amit nem is olyan rég még oly’ lenyűgözőnek találtál... azt hiszem sejtem, hogy mi volt a legnagyobb bajom ezzel az évaddal. nem az a gond, hogy minden klónnal foglalkozunk, hanem az, hogy amíg az első évadban egy felé mutatott minden szál, most széttartóan futottak egymás mellett sokáig, így az évad is kicsit széteső képet mutatott. mert külön/külön érdekesek a sztorik, de úgy tűnik kell valami egységes ragasztó, hogy magasabb szintre emelkedjen. minden más rendben volt, és ez alatt a minden más alatt természetesen mindenki tatiana-t érti, aki még ennyi közösen eltöltött óra után is percről-percre nyűgöz le, hatalmas kincs ő az emberiségnek. kár, hogy nincs egy klónja, aki sorozatok felügyeletével foglalkozik... tetszett.

„the doctor sailed north to the arctic, amongst the icebergs, but his creation pursued him with a terrible vengeance because the doctor had never shown his creation any love.”

a gyerekek körül forog minden. vannak, akik mindenáron szeretnének, de tényleg minden aljasságot elkövetnek (örömteli, hogy van, aki már meg is kapta érte a büntetését). bekeményítettek az írók itt a végén, még donnie-ból is kihozták a badass-t (teljesen megérdemelten kapta meg a feleségét hátulról). helena-tól meg megszoktuk a jogos dühöt, de most ő is átlépett egy lélektani határt. viszont a sok dyad-os keverés miatt cosimá-ért továbbra is aggódhatunk. nem kell jóstehetség, hogy jövő hétre sötét képet vizionáljak. (a fault-sarah résznél az tűnt fel, hogy olyan furán mondja tatiana a mondatot -vagy már a fülem csalt meg, és mindenhol a zsenialitását vélem felfedezni? nem hinném...) (++06.16.)

„holy tilda swinton!”

no, itt az új mission tatiana-nak, szintet kell lépni, (majdnem) férfit kell játszani. először nagyon furcsa volt az új klón, azt hittem, hogy csak műszakállat ragasztott nő (mínusz pont a sminkeseknek? bár szemöldököt legalább vastagítottak...), de aztán csavartak egyet a transz-neműséggel az egészen, és máris elfogadóbb lettem. bár van egy olyan gyanúm, hogy csak azért hozták be, hogy kavarhassanak egyet felix-szel... oké-oké, gonosz vagyok, jó dumákat is adtak a szájába, meg cipelt magával egy adag rejtély-faktort is. egyre érdekesebb lesz ez a paul srác. alli-éknél annak örültem, hogy nem múlt el a gyilkosság nyomtalanul a lelkekben, csak ők a maguk bumfordi módján adják elő a drámát. és hát a labor... itt is volt egy apró titok-lerántás, egy kis szerelem, és valami írói gonoszság, hogy jövő héten sem felejtem el a sorozatot... (++06.09)

„sarah manning, i know this may sound crazy, but i think you’re a... a pisces.”

sikeresen csempészték vissza a humort a sorozatba, ma nem egy jelenetre jött a nagy mosoly, vissza is tért az első évados hangulat az elvonós résznél (sarah, aki allison, aki...), és donnie ponyvaregényes hommage-ánál. bár én akkor is tudtam mosolyogni, amikor nem is kellett volna, annyi jó sorozatban szerepelt már michelle forbes, hogy ha csak feltűnik a színen, vagy megszólal azon a jellegzetes hangján, én már jól érzem magam... az idei ’megfontolt lépések elvét’ követtük ma is, bár nem is tudom, hogy miért kéne sietnünk, hogy összerakjuk a klón-kirakós összes darabkáját. (tatiana-nal arra jöttem rá, hogy az a legdöbbenetesebb, hogy minden alkalommal ráeszmél az ember, hogy mennyire zseniálisan hozza a különböző arcait, pedig már tizensok órája csodáljuk őt...) (++06.02.)

„your little girls are dying.”

úgy sajnálom, hogy nem szántak egy egész epizódot a roadtrip-re, én simán elnéztem volna még a ’sistro’-kat, annyira aranyosak voltak együtt. bár helena kocsmai vakációja is cuki volt, a szerelembe eséssel és az ukrajnából hozott képzettségével, a vedeléssel és a szkanderrel. de sarah is érdekes, ahogy csipegeti fel a morzsákat az ösvényen. de allison-nál is sikerült elérni egy rég látott ismerős segítségével, hogy jobban odafigyeljünk rá. hát igen, nem olyan, mint cosima, aki mindig fontosakat mond, de szeretjük, mert színes személyiség. jól építkezünk, szinte látod, ahogy az írói szobában emelgetik a téglákat egyre magasabbra... (++05.26.)

„rachel is problem. i fix problem.”

ha a bája egy picit el is veszett, azért tud veszettül érdekesek lenni. most kaptuk meg az eddigi legtöbb rachel-t, aki olyan szinten be tud keményíteni... kkhmmm... ezt elsőre nem akartam félreérthetőre fogalmazni, szóval arra gondoltam, hogy ő egy ’a céljait minden áron elérni’ típusú nőszemély, de valahogy a szemem elé keveredett a jelenet, amikor láthatóan tűzben égett, és ettől mi férfiak is tűzben égtünk, vagy majd fogunk a purgatóriumban a bűnös gondolatoktól. és még ellenpontnak is keménységet kaptunk, hiszen helena volt a másik fő klón ma. akit szép finoman toltak előtérbe, és nem a buldózer-stílusa miatt, hanem hozzákötötték az egyik fő rejtély-szálat. jó páros lesznek a sister-jével, mikor elindulnak felgöngyölni. mert legnagyobb örömömre egyre mélyedünk bele a múltba. izgi és szexi, hetero és homo, minden a vágyak szerint. (++05.19.)

„you know the mythology of leda and the swan?”

mindenkinek jár egy második esély. valakinek ki kell tisztítania a szervezetét és egy kicsit megalázkodnia. valaki kipróbálhatja az apa-szerepet, sok év után. valaki meg csak élhet tovább még egy kicsit. ma jobban összefűzték a klón-sztorikat, mint idén eddig bármikor, akár a rendezéssel is, amikor ébredésre ébredés volt a válasz. merülünk egyre lejjebb a sötét múltba, úgy tűnik, idén kaphatunk nagyobb válaszokat is. mármint ha elhiszünk bármit is, megbízunk bárkiben is. ...és azt hogy csinálták, amikor a testvérek ölelkeztek...? (++05.12.)

„can’t you stop running for a minute?”

már a harmadik résznél járunk, de az íróknál nincs tervbe véve, hogy lassítanának. új szereplők (everybody loves michiel huisman), új karakterek és új szálak érkeznek rendre (oké, utóbbiak inkább csak kiterjesztés, mert egyre mélyebben turkálunk a klón-betegségben, már bocs a morbiditásért...). csak néha állunk meg a nagy rohanásban, de akkor meg szerelmi civódás vagy egyéb katasztrófa lesz a vége (az alkohol öl, butít és ledob a színpadról). tök jól beleéltem ma magam, csak elszámoltam egy reklám-szünettel, és ohh, csúnya vége van, mondtam, majd áhh, még nem, aztán pár perccel később repeat: ohh, csúnya vége van... (++05.05.)

„science without religion is lame. religion without science is blind.”

gondolhattuk, hogy ha ennyi klón lesz, akkor mindenkire időt kell szánni, és széttartó lesz az epizód, és picit így is lett. de ez a sok kis darabka mind érdekes, úgyhogy relax, no problemo, mia bella. egy nyomozó mindig nyomozós hangulatot fog hozni. allison-ban nagyon szerethető a dráma és a humor kettőssége. cosima vizsgálatainál tuti meg fogunk döbbenni (+rachel-lel a párbeszéd princelles volt). ahogy helena-nál is kerekedett a szem, mikor megmagyarázták, hogy lehet még mindig köztünk. sarah körül meg mindig zajlik a feszültség (nem volt a safehouse rész children of men hommage? nagyon hasonló volt ízre az ottani vonatkozó jelenettel). yes, sikerült minden klón nevét megjegyezni. már csak az a kérdés, hogy miért került ide ennyi idegennyelvű vendégszöveg...? ja, és még egy: ezek a borzasztó szekták végtelen számban tenyésznek amerikában...? (++04.28.)

„believe me, right now is the time to resist our predisposition to impulsive behavior. we need a plan.”

run for your life, baby... rohamtempóban kellett nekünk is felvenni a ritmust, mert a tavalyi finálé olyan csúnyán helybenhagyott minket, hogy most azokat a károkat próbáljuk helyrehozni. szerencsére nem csak feszültség van, meg idegeskedés az elraboltakért, hanem azért egy kis humort is csempésztek egy-egy sarokra, legyen az egy betépett meleg vagy egy szuburbán színielőadás. oké, nem egy macskák, de... persze nem maradtunk meg statikus állapotban, jöhetnek az új gonoszok, a meglepő fordulatok, és gondolom idővel majd az új klónok. csak hogy megint elmondhassuk, hogy tatiana maslany röhögve bánik el az összes karakterével. és soha nem kavarodik bele még az akcentusokba se, hi-he-tet-len... (++04.21.)