soroló

„the only way to survive a mad world is to embrace the madness.”

no, csak megtalálták a módját ebben a kezdődő sötét világban is, hogy jó sok zombit lehessen írtani -aztán a karakterek majd számoljanak el szépen magukban emiatt a lelkiismeretükkel... mindenesetre az epizód középső része működött, volt sok dög, akik elől lehetett futni, fröccsent az agyvelejük mindenhova, az ajtók nem igazán akartak kinyílni, a villanyok meg pont a megfelelő időpontba váltottak villogós üzemmódra... de mi lett a karakterekkel a nagy rohangálásban? travis, a tutyimutyi pacifista természetesen elveszítette a fejét és a lelki szüzességét (ahogy az várható volt, az ilyeneket szokták elsőre megtörni az írók), ezen kívül volt néhány drámai felfedezésük, és egyiküknek távoznia kellett a sorozatból, mert egy ilyen fordulat mindig plusz megrendülést ad (csak hát ha színésznek máshol is gályáznia kell, akkor azért nem éri meglepetésként az embert egy ilyen fordulat...). so, részeiben jól működött az epizód, a sok hatásos nagytotállal egész filmes hatást értek el. ($10.05.)

ahogy a pilot-nál már szóba-került, meg lehet érteni ennek a tesó-sorozatnak a létjogosultságát -a kérdés sokkal inkább az, hogy miért ebben a formában alkották meg ezt az előzményt. egész pontosan az a kérdés, hogy miért pont ezekről a karakterekről akartak nekünk mesélni? mert azt értem, hogy nem akartak a járvánnyal foglalkozni semmilyen szinten (kitört, vannak zombik, pont) -de attól még muszáj a kisemberek szemszögét elővenni? akik közepesen izgalmas karakter-kezdemények, és hat rész alatt nem is igazán jutnak előre, sodródnak az eseményekkel, túlélnek, és ennyi. mert ha már tudatosan ezt a zombiktól kevésbé fertőzött korszakot szedték elő, akkor sokkal mélyebb drámával kell megtölteni ám a részeket, nem ezzel a tinglitangli lelkizéssel, hogy igazán le legyen kötve az egyszeri néző figyelme. és nem arról van szó, hogy rossz lenne, csak nem sok hatást vált ki az emberből, van, oké, nézi, mert úgy gondolja, hogy teljesebb képet kaphat ezáltal a walkingdead univerzumból, pedig... inkábbtetszett.

„i can do anything i want. i got guns. i mean, christ, man. the dead may be walking among us, still united states of america.”

akinek a kezébe fegyver kerül, az automatikusan arrogáns nagyarcú faszkalap lesz -vagy rosszul következtetek...? oké, vannak a katonák közt is olyanok, akiknek nem bírja a gyomra azt, ahogy az élő emberekkel bánnak (mert gondolom, azért a z gyilkolászás kevesebb lelkiismereti válságot okoz náluk -feltételes mód, mert azért eléggé elspórolták a mészárszék-jelenetet előlünk...). de egyébként nem hülyeség megnézni azt, hogy a katonaság (és azok, akiktől a parancsokat kapják) hogyan reagálják le a súlyos válságot. annál mindenképp érdekesebb, hogy két tini kiéli magát egy elhagyatott lakásban... (de tényleg érdekel, hogy miért akartak mindenképp ilyen karaktereket a történetbe az írók -azt hiszik, hogy kellenek ahhoz, hogy a fiatal nézők azonosuljanak velük...?) továbbra is megy a nagyvonalú karakter-ábrázolás, a borbélyok többek, mint aminek elsőre látszanak, a békés családi létbe meg be fog ütni a világlátás-béli különbség. főleg, ha kemény szituációkban a túlélésért kell majd dönteni. ($09.29.)

„if someone needs help, they go to the soldiers.”

érdekes lenne megnézni, hogy mit kezd a katonaság ezzel a helyzettel, de sajnos ugyanazt teszik, mint amit szoktak tenni az ilyen szituációkat ábrázoló alkotásokban -igen hamar elpárologtatják a bizalmunkat feléjük... mert náluk az az alap, hogy titokzatoskodnak, majd később idegesen rángatják elő a fegyverüket, és kíméletlenül akarják kontrollálni a dolgokat. és ez ártatlan áldozatokkal is együtt jár. persze gondolom differenciálják majd őket, eddig a nagyarcú parancsnok és a szerelmetes kiskatona a két véglet. no, térjünk rá a kis-közösség tagjaira, hiszen ők is különbözőképpen reagálják le a helyzetet. egy kerítéssel elérték az írók, hogy kis helyre zárják össze őket, és ez a sűrítés máris feszültségekhez és széthúzáshoz vezet. és van, amin nem fog segíteni a békülős szex sem... (eléggé zombi-mentes volt a rész, azért kim dickens-t kizavarták a vadvilágba egy kis feszültségért -bár nekem az sokkal jobban tetszett (színészileg is), amikor a fiát csapkodta...) (azért a lou reed-es kezdés nem lehetett olcsó, mondjuk hangulatban minden centet megért...) ($09.21.)

„good people are the first ones to die.”

az elején túlságosan elmerengtem, hogy a csőcselék ugyan mi a fenének csinálja a hepajt, de aztán sikerült felvennem a sorozat ritmusát, mert több jó jelenet is követte egymást -a kijutás a belvárosból (a haldokló fényekkel a háttérben); a szerezzünk fegyvert a szomszédból suspense-e; a hogyan loccsantsuk ki a fejét egy dögnek naturalisztikussága... még nem döntöttem el, hogy hányadán állok a sorozatban rendre erőltetett morális problémákkal (’jaj, megöljem-e a zombivá változott szomszédomat?’, ’jaj, nem kéne a gyerek kezébe fegyvert adni!’...), bár az kétségtelen, hogy a határozottabb álláspont sokkal jobban tetszik, mint a pacifista tesze/toszáskodás. pedig azt hinné az ember, hogy habitustól függetlenül mindenki azonnal felfogja, hogy mit is kell tenni ilyen helyzetben... megnyugtató volt látni a hadsereg felbukkanását, az már jó, ha a fehérkerítéses suburb-nál járnak a takarításban. csak tudnám, hogy akkor innen hogyan vesztették el a harcot... ($09.15.)

„when civilization ends, it ends fast.”

vajon meddig lehet azzal kelteni a feszültséget, hogy mi tudjuk a vég-következtéseket, a leendő utat a szétesésbe, míg a szereplők nem? mert azt tudom, hogy a másik félelem-keltő eszköz, a zene, az mindig megmarad, és mindig működni is fog... csak percekkel vagyunk a pilot eseményei után, mégis baromira felpörögtek az események, még ha néhány hisztiző (és elvonásban szenvedő) tini próbálná is hátráltatni a dolgokat... egyre több z kerül elő, a rendőrség is tehetetlen, ráadásul pillanatok alatt forradalommá eszkalálódik pár ember nézelődése egy hulla körül, kellemetlen emlékeket ébresztve a los angeles-iekben az autók felgyújtásával... úgy tűnik, hőseink elég épeszűek ahhoz, hogy hamar felfogják, hogy menekülni kell minél messzebb a többi embertől, kár, hogy a környezetük máris megakadályozza őket ebben. (meglepődtem, hogy máris szétszedték a családot, de így máris lehetett írni két hatásos jelenetet, egyet az iskolában, egyet a borbélynál. és tetszik, hogy az első öléseknek még van súlya.) ($09.07.)

„nature, well, nature always wins.”

teljesen meg tudom érteni az amc-t, akik a bődületes sikert látva még többet ki akarnak préselni ebből az univerzumból -így rendeltek kirkman-éktől egy testvér-sorozatot. akik szerencsére nem ugyanazt akarták még egyszer eladni a csatornának, így a kifejlett apokalipszis helyett inkább arra az időszakra koncentráltak, amit akár hívhatunk kezdeteknek is (gondosan ügyelve arra, hogy itt se derüljön ki a járvány kialakulásának oka, és hogy az emberek itt is rácsodálkozzanak a zombikra -ebben a szörnyű univerzumban romero sosem hozta létre a klasszikusait...). és jól rá is játszanak erre, már rögtön az elején, ahol a hatásos felütésben a virágzó civilizáció közepébe dobják a srácot, majd többször is elhitetik velünk egy pillanatra, hogy ’majd most megfordul, és akkor...’, pedig tudjuk, hogy még várnunk kell az ilyen fordulatokra. nincs még rothadás, az operatőr is világosabb színeket használ (a zene is másképp hat, illetve másképp zaj-zene, mint amit bear csinál a nagy elődnél, a hegedűsök ijesztgetése helyett szinti-prüntyögés van és gitár-sírás). a középpontba egy nem túl eredeti diszfunkciós családot állítottak, akik valószínűleg elég érdekesek lesznek ahhoz, hogy kövessük őket az első (csoszogó) lépéseknél -csak idegesítő tiniket miért kellett hozzájuk csapni...? ($08.27.)