soroló

„o fleeting joys / of paradise, dear / bought with lasting woes!”

hát hol a robbanásom? a színházi emberek tudják, hogy a finálénak nagyot kell szólnia, itt viszont sajnos ez elmaradt. talán most jött ki annak a hátránya, hogy sok karakterrel sok szálon indultunk el, így most mindenkit el kellett juttatni egy pontra, nem lehetett szép íve a lezárásnak. persze ez nem azt jelenti, hogy ne kaptunk volna nagyszerű jeleneteket (elsősorban a szörnytől és a doktortól), de a végéig nem éreztem azt, hogy működne az epizód. lezártuk a főszálnak mondható összekötő-kapcsot, nem tudom, mennyire akarják jövőre együtt tartani a karaktereket, de jó lenne, ha kitalálnának valamit az összefűzésükre. (++07.03.)

varrj össze néhány elkoptatott történetet, díszítsd fel őket, vond baljóslatú lepelbe a műved, majd told a borzongásra vágyó közönség szeme elé. nem ígér sokat ez a john logan-féle szörny-parádé, csak szeretne kicsit alámerülni az általa oly’ szeretett rém-históriákban, stílusosan, a karaktereket szem előtt tartva. és működik a mágia, bevonz minden hidegsége ellenére, hiába tudod, hova fognak eljutni a szereplők, érdekel a sorsuk, átéled a fájdalmuk. mivel nincsenek különleges kategóriáim (ez mondjuk a ’félelmetes tisztelet’ nevűbe kerülne), ezért egy hagyományosba kell beleillesztenem: tetszett. akinek gyenge pontja a viktoriánus-kori horror, az tegyen egy próbát, a többieknek meg eva green tündöklése miatt ajánlanám. ne riasszon el senkit a vérhez hasonló sűrűség az elején, szép formákat mintáz majd az elegy a végére.

„you went, tribe to tribe, father and son, fucking the maasai, the mamohela, the bangweulu, the bantu, the burundi!”

ha már egyszer működött, hogy eva green-re helyezték a legnagyobb súlyt, akkor miért ne tehették volna meg még egyszer. minden tiszteletem a művésznőé, hogy ezt végigcsinálta, nem törődve azzal, hogy mennyire lesz csúnya, hogy mennyire ki kell vetkőznie önmagából, hogy mennyire nehéz lesz a forgatás. de az eredmény elborzasztóan csodálatos lett. kényelmetlenül fészkelődtem itt a kényelmes új ágyamban, működött a hatás, nyomasztó volt és kellemetlen. az, hogy félreraktuk a többi szálat, még nem jelenti azt, hogy a karaktereket is hanyagoltuk volna. sőt. azzal, hogy minimálisra vett térbe zártuk össze őket, nagyobb lett az interakciók intenzitása. megtudtunk új információkat (drogok, afrika), és hagyták josh hartnet-et is kibontakozni. ...nem nagyon akarom, hogy jövő héten az utolsó felvonásra emelkedjen a függöny, de ki tud küzdeni a nálánál magasabb erőkkel szemben. (++06.26.)

„there is on this earth a creature that exceeds what is commonly known as the limits of life and death.”

a múlt heti kitérő után kell újra felvenni a fonalakat, és a széttagoltságnak köszönhetően nem tartható úgy fenn a drámai hatás, mint legutóbb, így hátrányból indult a rész ma. az idő egy részét magánügyekre szántuk, amik közül persze ms.ives és mr.gray kettőse emelkedett ki, előbb a mélyfilozófiai párbeszédekkel, később meg az erőszak-szexszel. a rejtély vonalon a két doktor vonta magára a figyelmet (ismét beszéddel és nem cselekedetekkel), majd egy kis akció is felbukkant az egyik tálca alól, hogy igazán változatos legyen az étkezésünk. azt mondanom sem kell, hogy most is a hangulat húzott leginkább magával, ami sok apró tényezőből áll össze, például az operatőr igencsak megszenvedhetett a kizárólag gyertyákkal megvilágított jelenettől, de megérte, szép lett. (++06.18.)

„hysteria of a psychosexual nature can be treated. the treatments involve narcotics and escalating hydrotherapy.”

új részlegbe tévedtünk a könyvtárban...? sehol a filléres regények szaga, sokkal inkább egy századfordulós romantikus regény hangulatával kezdtünk elmélyedni ms.ives múltjában, aztán sűrűsödött a dráma, majd beköszöntött a kellemetlen érzéseket kiváltó horror (aminek egy részét máshol orvos-tudománynak hívják...). továbbra is érdekesnek tartom a koncepciót, hogy nincs koncepció, azaz most épp azt látta működőképesnek john logan, hogy egy teljes epizódot rászán egyetlen karakter múltjára és motivációira. érthetetlen számomra, hogy miért viszolyognak oly’ sokan eva green-től, most is percről/percre, rétegről/rétegre mutatta meg, hogy mennyire csodálatos színésznő. viszont borzasztó soványnak nézett ki, tessék enni drága. (a kopaszítást nem értem, hogy csinálták, bár sosem szabad lebecsülni a maszkmesterek zsenialitását. és azt sem értem, hogy miért anna chancellor játszotta itt is eva anyukáját, pont, mint (a) the dreamers-ben...) (++06.15.)

„you’re fucking a skeleton every night, for christ’s sake. there’s no goddamn future in it for either of us.”

egy pár csöcs –azolyan mindennapos. kezdjünk egy orgiával, arra majd biztos felfigyelnek... úgy tűnik, hogy minden részben valaki kiemelt figyelmet fog kapni, de azért nem felejtkezünk el a többi szálról sem. dorian gray valamiért lebegős hangulatot hoz, akárhányszor csak feltűnik, valószínűleg ez a spleen képi megjelenítődése, és ha ez a cél, akkor nagyon jó nyomon járnak. a teátralitás megint nagyot dobott a bevonzásba, és most elsősorban a színpadi túljátszásra gondolok. de az is szívemnek kedves volt, ahogy összehozták egy térbe a különböző karaktereket. vagy amikor egy pofátlan húzással behoztak ismét egy ismerős arcot. nem vagyok egy nagy ivó, de az abszint különleges helyet foglal el az ízlelőbimbóimban, bár most már óvatosan kóstolgatom majd, mert úgy tűnik, alattomosabb ital, mint amit korábban gondoltam róla... (++06.04.)