soroló

„i do things because they feel good.”

szerencsés húzásnak tartom, hogy mindig a finálé előtt jelenik meg az adott évad filmzene-albuma, mert így egész nap tudja magát hangolni vele az ember a rész előtt. viszont azt elcsíptem a twitter-en, hogy van egy nagyon hatásos zongorás téma az epizódban, így azt a számot az első hangokat hallva ügyesen átugrottam, hogy a képekkel együtt fogadjam be az élményt -és ez jó döntésnek bizonyult, mert így tudott igazán maga alá gyűrni hangulatilag a királyvári nagyjelenetek súlya, kezdetektől tudott vitt magával a 'valami történni fog' érzetet hozó dallamvilág... annyit emlegették a wildfire-t az évad folyamán, hogy tudtuk, hogy valamilyen formában elő fog kerülni a zöld folyadék még a végefőcím előtt, de arra szerintem kevesen számíthattak, hogy ennyire kegyetlen lesz a nagy tisztító-tűz -és annak minden következménye, a sok ismert karakter szörnyű pusztulása, és a baratheon-ház kihalása (ami egyúttal a cercei-ben lévő emberség utolsó morzsáinak elpusztulását is jelentette). új királynőt üdvözölhetünk a trónon, és nem lesz köszönet az uralkodásából... ezzel szemben északon sokkal reménykeltőbb esemény az új király kikiáltása (köszönjük drága lady mormont!), bár láttuk már azt, hogy ez a lelkes közfelkiáltás nem mindig vezet jóra (plusz ne feledjük, hogy a földrész legnagyobb konspirátora is ott ólálkodik deres-ben). de keletről is megkezdte az útját a legtöbbek szemében jogos jussot követelő dany, hatalmas hajóhaddal, erős szövetségesekkel, bölcs tanácsadókkal -és persze a legyőzhetetlen sárkányaival. régóta vártunk erre, hogy kimondhassuk: a sakk-tábla felállítva, a felesleges bábuk eltávolítva, felkészültünk lélekben az igazi küzdelmekre... voltak még örömteli jelenetek az epizódban (pl. arya egy újabb nevet kihúzhatott a listáról), de egyébként elmondhatjuk, hogy az öröm mellett igen széles érzelmi amplitúdón játszottak velünk a készítők ma is. sőt. ennyire kielégítő finálét már rég láttam a televízióban -kielégítőt, amitől mégis nagyon éhes maradsz... ($$06.27.)

a járatlan út mindig veszélyes terep. és hiába kárognak hangosan hátul a varjak, a vezetőink az elveszített iránytűjük nélkül is megtalálták a helyes ösvényeket... mert igen, voltak lassabb epizódok is az évadban, de be kéne már látni, hogy szükség van ezekre az építkezésekre, hogy aztán földhöz vágjanak a megfelelő helyeken. és egyébként is, hogy lehet unni ezeket a csodálatos karakter-pillanatokat, hmmm? csak a szédítő tempójú csaták az érdekesek? hát szerintem meg mindegyikre szükség van... nem emlékszem olyanra az elmúlt tíz hétből, hogy ne tapadtam volna végig a képernyőre hétfő esténként, minden pillanatát be akartam szippantani ennek a csodás világnak. pedig nyilvánvaló, hogy ez még mindig csak a felvezetése volt az igazi végjátéknak. amihez mostantól megint számolhatjuk a hosszú napokat, jön a mulandó nyár, a szomorú ősz, közeleg a tél, és mi végig várjuk reménykedve a tavaszt...

„you think he’s going to fall into your trap. he won’t. he’s the one who lays traps.”

a tévézés új generációja westeros új generációjáról mesél -zseniálisan. örömmel nézhetjük végig, ahogy a fattyak, a kitaszítottak, a megvetettek és a nők megerősödnek, és magukhoz ragadják a hatalmat... lehet ezt többféleképpen ábrázolni, mondjuk egy kis árnyalatnyi humort vinni benne (csak annyit, amitől danny és yara összemosolyog), de lehet úgy is, hogy letépik a fejed, és te úgy is csak pislogni tudsz ámulatodban... ügyesen csepegtették az hbo marketingesei az információkat az eddigi legdrágább epizódjukról, ami a szokásos 10 napos forgatás helyett sokkal tovább nyúlt, csak a csatára 25 napot szántak, de így volt idő, hogy mindent bevetessenek, hogy úgy érezzük magunkat, mintha a rózsák háborújának nagy csatájának a közepébe csöppentünk volna. és így is lett, úgy volt érezhető a káosz, hogy közben nem vesztél el a tömegben, főleg amikor abban a hihetetlen jelenetben követtük jon-t a lovak, nyilak és kardok közé -vágatlanul. de az egész nagyon szépen fel volt építve, ramsay-től várhatóak voltak az alattomos trükkök, és be is vetette mindet, de azért az ő furfangos agya sem számolhatott mindennel. mondjuk jon egyre növekvő dühével és soha ki nem apadó életerejével. vagy a váratlanul felbukkanó felmentő sereggel -ez mondjuk nekünk nem volt meglepetés, az a félmosoly sansa arcán viszont nekem az volt, eleve furcsán jött ki, hogy nem szólt a testvérének kisujj-ról... de a lényeg, hogy átvágtuk magunkat a brutális csatamezőn, és beteljesedhetett az az igazságszolgáltatás, aminek be kellett következnie -sansa és a kutyák által... ehhez képest keleten csak egy látványos ízelítőt kaptunk a csatából, de ilyen az, amikor három sárkány is részt vesz a küzdelemben -rövid és kellemetlen... ($$06.20.)

„after much prayer and reflection, the crown has decided that from this day forward, trial by combat will be forbidden throughout the seven kingdoms. the tradition is a brutish one, a scheme devised by corrupt rulers in order to avoid true judgment from the gods.”

ha megbízható mészárlásra van szüksége, hívja bizalommal a clegane testvéreket, szégyenérzet nélkül küldünk bárkit a túlvilágra -a vér-fröcskölős fejezés garantált... de az a jó, hogy nem öncélúak ezek a meggyőző halál-osztások, mert mind a két testvért az elvei vezérlik -a hegynek kötelessége megvédeni a királynőjét, a véreb meg nem hagyhatta megtorlás nélkül az értelmetlen gyilkosságokat. és az is jó, hogy a testvériség vezetői is úgy gondolták, hogy nem ilyen vadállati módon kell élni a folyóvidéken, és láthatóan jó helye lesz köztük a kutyának is... királyvárban már nehezebb lesz a nagyobbik clegane-nak beteljesítenie a küldetését, mert a kis király eszét végleg elvette a vallás, még az anyját is hajlandó feláldozni a főveréb suttogásának hála -de ismerjük cercei-t annyira, hogy nem féltjük az életét, alakul a háttérben valami terv, amit qyburn-nel forraltak ki... muszáj is életben maradnia a korábban szeretve utált nőnek, mert a testvére belehalna a halálába... tetszett, hogy jamie erre építette a jól megírt párbeszédét edmure-ral (azaz a nővérekre és a szeretetre), de az egész zúgói rész működött, közel áll a szívemhez a taktikus lannister, aki ráadásul még mindig nagyon jól vibrál a kémia a brienne-nel közös jelenetekben is... no, de nézzünk keletre is, mert tyrion végre megnevettette a beszélgető-partnereit (kellenek az ilyen oldottabb jelenetek is), majd megérkezett egy csomó hajó meereen-be -csak nem úgy, ahogy arra számítottunk volna... arya meg felhasználhatta végre az összes eddigi tanulmányát egy látványos üldözéses jelenetben -szerintem mostantól mindenki félhet tőle, ha ilyen terminátor-üzemmódba kapcsol... ($$06.13.)

„-a lannister always...

-don’t say it. don’t fucking say it.”

hit és vallás -megannyi hozzáállás. láthatjuk már egy ideje a fő-veréb vezette radikális fanatikusokat, és most eljött közénk az érme túloldala, a hitét lazán kezelő septon, aki csak egy kis békét szeretne a felsőbb hatalomtól -szerinte mindegy, hogy hány formában is létezik ez az entitás, mi a neve, bele kell szarni a dogmákba, csak maga a hit a fontos (ian mcshane szokás szerint uralja azt a kevés percet, ami jutott neki). mind a két hit embere kapott egy-egy kétkedőt maga mellé, igaz, hogy margaery jól titkolja ezt a kétkedését (de a töviskirálynővel együtt mi már megbizonyosodhattunk erről), míg a folyóvidéken jó volt újralátni a békéssé szelídült véreb-et, aki szintén kétkedéssel fogadja az őt megmentő septon képlékeny hitét (és milyen jó volt már, hogy egy coldopen-ben kaptuk meg a visszatérést, jól körüllengte a kezdést a misztikum, hogy hirtelen nem tudhattuk, hogy kik ezek, akik építkeznek, hol és mikor is járunk.) de egyébként is sokat időztünk a folyóvidéken, többször egészen a negyedik kötetig visszanyúlva szálakért. de jó is volt látni a sárban is nemesi határozottságot mutató jamie-t (hűséges jobbkezével, bronn-nal az oldalán), a frey-ek töketlenkedését, és a mindig kőkemény ellenfél fekete hal-at. és a testvériség is újra beköszöntött -némiképp kegyetlen módon... eközben északon jon-ék járják a toborzó-körútjukat, és nagyon különböző élményekben lehet részük (a kis lyanna mormont nagyon aranyos volt), de az biztos, hogy sehol sem látják őket szívesen. sokáig azt hittem, hogy a keleti végeket pihentetjük ma, aztán csak kitekintettünk a már messzire (és formás mellek közé) jutott theon-ra és yara-ra, valamint arya is elintézte, hogy izguljunk érte a jövő hétig... ($$06.06.)

„the crown and the faith are the twin pillars upon which the world rests. together we will restore the seven kingdoms to glory.”

nem bírta volna a szívünk, ha a múlthetit egy ahhoz hasonló epizód követett volna most is a sorban, úgyhogy inkább átvezető jelleggel építkeztünk a jövőre nézve, valamint megpihentünk egy kicsit egy apai gyűlölet tüzében, ami valljuk be, minden westeros-i család kötelező kelléke... persze ez a visszafogottság nem azt jelenti, hogy ne lettek volna fontos események -vagy fontos visszatérők. szerintem ritkán történik olyan, amikor egy eltűnt karaktert hat év után előhoznak az erdőből, és némiképp igazolnak is így egy könyves teóriát. bár én ugyanúgy tudtam örülni a frey-ek ismételt képbe exponálásának is, sőt kifejezetten megleptek, hogy tobias menzies-nek volt ideje elvállalni ismét a béna edmure tully szerepét az outlander mellett... talán még sosem láttuk ennyire nyilvánvalóan a vonalakat, amik mentén haladni fogunk -és nagyon izgalmasak ezek a csapások. úgy tűnik, hogy a következő nagy gócpont zúgó lesz, ahová már elindultak múltkor északról sansa-ék, de most jönnek keletről majd a frey-ek és délről jamie csapatai, úgyhogy nem nagyon lehet majd elkerülni a csetepatét. mert bizony a félkarú hősünket kimozdították királyvárból, ahol a főveréb gusztustalan mosollyal konstatálta, hogy beérett a terve, és az ifjú királyt is az ujja köré csavarta... végre arya is elmozdulni látszik az arcnélküliek templomából, reméljük találnak neki a színész-kompániában egy megfelelő szerepet... és hát dany... felvehetné a címei közé a ’hatásvadászat királynője’ megnevezést is, dehát tehet ő arról, hogy mindig hatnak ránk az ilyen nagy-beszédei...? ($$05.30.)

„-the time has come.

-the time for what?

-for you to become me.

-but am i ready?

-no.”

...na most erre mit lehet írni...? ha már el kell búcsúztatni egy közönség-kedvenc karaktert, akkor azt így kell tenni, szívfacsaróan drámaian, miközben a halálával válik teljessé a története -minden szinten (a fene se’ gondolta az elején, hogy jelentősége lesz annak az egy kis szónak, ráadásul most már nem tud majd jólesően viccelni vele az ember)... de nem csak az egyéni mitológiába mentünk bele mélyebben, hanem a nagy egész mitológiájába is, mert egy nagyon érdekes titkot fedtek fel a whitewalker-ekkel kapcsolatban. és ha már a kezdeteikről fellebbent a fátyol, hát a jelen verziójuk is betoppant a show-ba, ahogy szoktak, baromi hatásosan és félelmetesen. a fekete várat meg épp most készülnek elhagyni a srácok, hogy délre meneteljenek... mert bizony sansa nem csak a stark nevet örökölte az apjától, hanem a keményfejű határozottságot is, igaz, ahhoz, hogy ez kiderüljön, kellett az, amit ramsay (meg joffrey, meg kisujj, satöbbi) műveljen vele. de egyébként tetszik ez a hideg verziója, aki láthatóan már nem fél senkitől... de hogy ne felejtsük el, hogy milyen volt régen, láthattuk őt egy pajzán színdarabban is, ahol ráadásul egy bevállalós színésznő játszotta őt... és oké, hogy szórakoztató volt látni a közelmúlt eseményeit kiforgatását, fingós poénokkal tűzdelve, viszont ugyanakkor mélységesen szomorú is volt, ahogy arya-nak újra át kellett élnie az apjával történteket. de hát tudjuk, ez egy ilyen show, egyszerre adja a gyönyört és a fájdalmat is -valahol ilyen volt a meereen-i nagyjelenet is, ahol egy különleges arcú papnő babonázott meg minket, miközben szomorú dolgokat felemlegetve törte meg varys ellenállását... (jó látni, hogy jack bender nem felejtett el rendezni a lost óta, de azért a képünkbe lengetett pöcs jó nagy trollkodás volt a részéről...) ($$05.23.)

„we make peace with our enemies, not our friends.”

hmm, mivel tele volt az epizód ’végre!’ pillanatokkal, ezért az elpárásodott szemeim miatt nehezen tudnám megítélni a minőségét, mindenesetre nagyon élveztem minden percét... mert nagyon szépen pakolják le a kártyáikat és bábuikat, amik már most kezdenek nyereséget termelni, de érezhető, hogy később még nagyobb lesz az aratás... szívmelengető volt látni, hogy a stark-családban történik végre valami apró jó, és nem csak a nagy találkozás működött, de utána a beszélgetés is (főleg úgy, hogy el is hangzik, hogy gyerekkorukban nem is voltak annyira jóban). de ugyanígy tudtam örülni kisujj visszatérésének és az újabb mesterkedésének is -a völgy háborúba indul! de egyébként is sok helyen emlegettek sereg-létszámokat, készülődnek a csatákra, úgyhogy mi is türelmetlenül várjuk már, hogy mikor csapnak össze ezek a seregek, újra felszítva a polgárháború lángjait. mert jon-ék nem tehetnek mást, mint hogy megpróbálják kisöpörni ramsay-éket deres-ből (a megnyúzás extra opció!). királyvárban muszáj összefogniuk a lannister-eknek és tyrell-eknek, mert a képmutatás végleg elveszi tőlük a hatalmat (jellemző volt egyébként a sorozatra, hogy cercei és a töviskirálynő miatt közeledtek a felek, mindig a nőkre kell hallgatni fontos döntések esetén...). keleten is érdekesen alakul a helyzet, mert míg tyrion épp egy kényes békét próbál összekovácsolni, dany megint azt teszi, amihez a legjobban ért -keményen megmutatja a vezetői képességeit (és a tűzállóságát). (hjaj, és még mennyi mindenről lehetne írni, theon hazatéréséről, a brienne/melissandre/davos párbeszédről, tormund szerelmetes pillantásairól...) ($$05.16.)

„-i’m not a god.

-i know that. i saw your pecker. what kind of god would have a pecker that small?”

újabb epizód, amikor rengeteg helyszínre látogattunk el, de nem érződött zavarónak ez, mert többször is szépen felelgettek egymásra a szálak. ismét kört írtunk le, északról északra, de ennek így kellett lennie, mert jon-nal kellett kezdenünk, ez járt nekünk, hogy lássuk, hogy a sokktól eltekintve még mindig a régi snow, akinek nincsenek jó hírei a túlvilágban hívőknek, viszont már nem is érzi úgy, hogy hűséggel tartozik az őrségnek. a másik, ami már járt nekünk, az a halott ollie arca volt... voltak olyan utalások, amik csak a vége után kristályosodtak ki, mert elsőre feleslegesnek tűnt, hogy arya elsorolja a családtagjait (miközben cool módon a következő szintre ér a felkészülésben), mert igazából ez azoknak a feledékeny nézőknek volt egy kis súgás, akik elfelejtkeztek rickon-ról. mert az ifjú legény visszatért (osha-val az oldalán, persze), egy egészen elkeserítő helyzetbe... bran-nek nincs is joga panaszkodni, mert ő legalább nincs közvetlen életveszélyben... viszont továbbra is sokat tanul a világmindenség fontos dolgairól, most például azt, hogy az apja nem volt az a száz százalékosan igazmondó, mint eddig gondolta... meeren és királyvár hasonlítottak egymásra a leginkább, mert varys az új helyen is elkezdte építgetni a kismadár-hálózatát, addig otthon qyburn szépen átvette a régit. mondhatjuk, hogy tyrion-ék kvázi kistanácsot alakítottak a piramisban, hasonlóan kínos perceket hozva ezzel a show-ba, mint az igazi kistanács ülése... ($$05.09.)

„i’m here to help. don’t eat the help.”

az istennek adnak, az istennek elvesznek... úgyis mindenki a feltámadásról fog beszélni, úgyhogy mi kezdjük a halálokkal... mert ismét meglepő búcsúkban lehetett részünk -persze, mi könyvolvasók tudtuk, hogy milyen változás áll be a greyjoy családban, bár arra nem számítottam, hogy a viharos szél helyett megmutatják az igazi gyilkost. deresben még inkább felszaladt az ember szemöldöke, mert a féltékeny fiú elérte a teljes sötétségét -ez azért volt gonoszul váratlan, mert egy roose bolton kaliberű nagy játékosnál nem ilyen egyszerű búcsút vár az ember (és aztán ott volt még az idegőrlés is a kennelnél, ahol pontosan tudtad, hogy mi fog történni, de fokozták fel a feszültséget az őrületig)... sosem gondoltam volna, hogy a sorozat legérzelmesebb pillanatait a lannister-ektől fogom megkapni, de most is megszakadt a szív cercei-től és az egyre komolyabbá váló kicsi fiától. viszont jamie már egy másik érzelmet váltott ki a keménységével, mert nagyon szerettem volna, hogy odacsap a verebeknek. de a legkisebb lannister lopta el leginkább az epizódot a sárkány-szelídítéssel... örülök, hogy megtalálták a legjobb formát arra, hogy a stark-ok múltját is beleszőjék a történetbe, mert így nem csak ned-et és lyanna-t fogjuk jobban megismerni, de bran-ék szálát is érdekesebbé tették... na jó, jöjjön a fekete vár: itt is, mint deresben, a feszültség felfokozása miatt működött nagyon a jelenet -mert úgyis tudtuk, hogy mi lesz az epizód utolsó képe... ($$05.02.)

„fuck prophecy. fuck fate. fuck everyone who isn’t us.”

könyvek ide-vagy-oda, a thrones évadnyitói mindig is körkapcsolások voltak, de máshogy nem is lehet megoldani, hogy ennyi helyszínen felvegyük újra a fonalat, minthogy egy kicsit bekukkantunk ide is, oda is... (az viszont feltűnt, hogy földrajzilag milyen szép íve volt az eseményeknek, északról mentünk egyre délebbre, majd nyugat felé fordultunk, aztán vissza északra, leírva egy teljes kört.) persze leginkább az előző finálé brutális cliffhanger-cunamijával kellett valamit kezdeniük, ahol egymásra halmoztak jópár halálesetet és baljós eseményt -de remélem senki nem várta, hogy ezekre majd most mind megnyugtató lezárást kapunk... megleptek, hogy nem húzták tovább a feltüzelt rajongókat jon snow sorsával, mert azt hittem, hogy majd szándékosan kihagyják az epizódból, hogy még nagyobbra korbácsolják a hullámot, de nem, egyből vele kezdtünk, és meg is tudhattuk, hogy mi lett a sorsa a számtalan kés-szúrás után -bizony, amit határozottan hangoztattak az írók június óta: jon nincs többé köztünk. és ezzel persze cseppet sem nyugodtak meg a kedélyek... de míg a falnál csak kitörni készül a zűrzavar, addig dorne-ban már ki is tört, mert az erős nők nem tűrik tovább a gyenge férfiakat... de meereen-ben sem lesz rózsásabb a helyzet, tyrion-éknak komoly erőfeszítéseket kell majd tenniük dany nélkül. de legalább annak örülhetünk, hogy sansa végre (végre!) jó kezekbe került... látjátok, alig ötven perc, alig kukkantottunk be westeros-ra és essos-ra, és én máris teljesen fel vagyok ajzva! (de köszi, hogy most már carice van houten-re sem nézhetek többé vágyakozva...) ($$04.25.)