soroló

„this is nothing less than a battle for the soul of harlem.”

gondoltam, hogy lesz valami trükk, és nem csupán a nagy verekedést kapjuk meg a rész elején, és lett is, megint ügyesen keverték bele a múltat a jelen pofonjaiba. de persze bármennyire is látványos az, hogy két ember több méterre tudja elrepíteni egymást, azért nem lehetett ezt a végtelenségig húzni, plusz illet valamivel levezetni az évadot is -és felvezetni a következőt... mert meglehetősen nyugtalan véget kevertek nekünk az alkotók, ami sok szempontból kielégítetlenül hagyott minket... mert az egy dolog, hogy parkolópályára rakták diamondback-et (az ős-ellenségek egyébként is arra valók, hogy időről-időre visszatérjenek kísérteni), de sajnos a képviselő-asszonynál még rosszabb volt a helyzet, mert nem hogy senki sem törölte képen, de még egy mini-győzelmet is elkönyvelhetett magának, és dicsőségesen ülhetett fel a nagyanya trónjára -elviselhetetlenül frusztráló volt azt nézni, hogy kisétál az őrsről az összetört misty mellett... ezek után már eltörpült az a tény, hogy luke és claire már megint nem tudták meginni azt a forró csokis kávét... (plusz szomorúan konstatáltam, hogy hiába kiabálta claire többször is, hogy jól ismeri a város legjobb ügyvédjét, csak nem érkezett meg senki a nelson és murdock-tól...) ($$10.17.)

tök jó látni, hogy a marvel filmes univerzuma olyan széles, hogy könnyen integrálható belé bármilyen kulturális behatás, hogy a szuperhősös alapokat igenis tudják differenciálni (bármit is böfögnek ezzel szemben az interneten a nagyon-megmondó trollok), tudják, hogy melyik karakterhez mi illik... és szerintem nem volt kérdés, hogy luke cage egy modern óda lesz a hetvenes évek néger filmjeihez, egy szerelmes-levél harlem lakóinak, mert maga a karakter is ebből a közegből érkezett a képregényes születésekor. és nagyszerűen is sikerült megidézni a stílus szellemiségét, a városrész miliőjével, a kétes gengszter-világával, a kedélyes borbély-üzlet-béli beszélgetésekkel, és a mindent beborító zenével, legyen az a sorozathoz írt retro-hangzású score, vagy pattogós east-cost rap, vagy épp szívet tépő soul egy füstös klub színpadáról... és nagyon szépen is építkeztek ezekből a panelekből az évad feléig, működtek a karakterek és a motivációik, de aztán néhány sokkoló fordulat kedvéért kidobták majdnem az egészet a kukába... azt mondjuk értem, hogy meg akarták törni a megtörhetetlen főhőst, és ezt elsősorban fizikailag tudták elérni, de luke a sérülése után nagyon sokáig az oldalvonalra került, megakasztva ezzel a folyamatos haladás érzetét. a stílusos gengszterünket meg leváltotta egy kartonból kivágott képregény-gonosz, aki nélkülözött bármiféle eredetiséget vagy szellemi fölényt, így a kárára vált csak a show-nak. sokkal erősebb is lehetett volna ez az évad, ha lelkileg is megtörik a hőst, ha mélyebbre tudnak menni a drámával. persze a felszínen lévő szórakoztatási faktora így is magas volt (annak ellenére, hogy kurvára fel tudtam húzni magam az alattomos politikai húzásokon), de azért a testvér-sorozatai egy picivel közelebb tudtak kerülni a szívemhez.

„bulletproof always gonna come second to being black.”

azt hiszem most már nem lehetünk feketébbek és keleti partiabbak, miután method man is dobott egy hello-t a sorozatba... mer’ ki más beszélhetne hitelesen arról, hogy harlem lakosai a néger hős oldalán állnak és nem hisznek a rendőröknek, mint egy o.g. rapper... no, elértünk a célegyenesbe, még megy pár helyezkedés, és valószerűtlen szövetségek is létrejönnek, mert hát ezer éve tudjuk jól, hogy milyen jól hangzik az a mondás, hogy ’az ellenségem ellensége a barátom’... és diamondback meg is tesz mindent, hogy ellenségeket szerezzen magának, megpróbálja kiiktatni shades-et, verbálisan fenyegeti a képviselő-asszonyt, és néhány jól irányzott lövéssel és csoda-ütéssel kiiktatja a dominikai bandát. btw, csoda-ütések, a végére külsőleg is szuper-gonoszt faragtak belőle, áramvonalas sisakkal a fején fog összecsapni luke-kal. mert hát nem kérdés, hogy itt nem mély szellemi harc lesz a fináléban, hanem brutális fizikai küzdelem... (azért az alkotók is érezhették, hogy cinkes ez a gonosz-ruci, úgyhogy egyből ki is nevették -strici rohamosztagos, hehe, cuki... btw, ilyen szart is csak justin hammer tud csinálni...) ($$10.17.)

„when god asked cain where abel was after he killed him. cain asked, ’am i my brother’s keeper?’ see... i thought that was some cool shit wesley snipes made up in new jack city. turns out, it’s real.”

eddig jól elvoltam a blaxploition ihletettségű zenével, most viszont azt éreztem, hogy túlságosan rátelepszik a képekre, a jelenetek hangulatára -nem tudom, lehet hogy a túszejtéshez nem való a harsányság...? ismét egy olyan epizód, ahol megálltunk egy helyben, amíg a probléma meg nem oldódik, és ez sajnos kevésbé áll jól a sorozatnak, mint amikor haladtunk előre... mert azon kívül, hogy hozott egy egészséges feszültséget luke-ék szorult helyzete, misty sérülésének súlyossága, és a kint várakozó rendőrség váltakozó álláspontja, de a nagy egészhez nem sokat adott hozzá ez a standoff epizód. oké, kaptunk egy jól kifejtett daddy-issue-t (némi testvéri féltékenységgel súlyosbítva) gonosz-motivációként, de ebben az ég-egy-adta-világon semmi újdonság nem volt... persze diamondback-nek menekülnie kellett a végén, hisz’ van még két epizód a kötelező penzumból, így az lett volna az igazán meglepő, ha már most befejezik a vele való konfrontációt is... (bírom azt, hogy ennyi erős nőt vonultat fel a sorozat, a rendőrség is tele van velük, és hát claire-ről is tudhattuk már, hogy nem esik kétségbe, ha szét kell rúgni valakinek a hátsóját...) ($$10.16.)

„-i’m a politician. i’m not a gun dealer.

-well, what’s the difference? sell the fear.”

kétségtelen, hogy elérik a kellő hatást a gonosz-tandemükkel: kurvára felhúzom magam rajtuk... de nagyon okosan csinálják az írók, mert miközben felzaklatnak, elérik, hogy elismerjem őket... és maguk a karaktereik is okosan teszik a dolgukat -harlem legkényesebb pontjára ütnek azzal, hogy megölnek egy rendőrt. mert tudják, hogy ezzel az egész őrsöt luke ellen fogják fordítani, ráadásul ezzel a közvéleményt is duplán lehet hergelni -mert aki a biztonságos utcák zálogát a rendőrökben látja, az mostantól félni fog, a többieknek meg lehet mutogatni a várható rendőri túlkapások fényképeit. és az a durva, hogy igazából nem is az az elsődleges cél, hogy kiiktassák luke-ot, hanem hogy jó pénzért értékesítsék a csoda-lövedékeiket a rendőrségnek, ahol kapva-kapnak majd egy olyan fegyverért ebben a felpaprikázott hangulatban, amivel lyukat lehet ütni egy golyóálló emberen (óh, és mennyi réteg van itt még, amiről lehetne beszélni -például, hogy sikeresen fordítják a szuper-képességűek ellen az átlag-embereket (ezzel a témával a marvel általában jól kufárkodik -lásd még aktuálisan itt!) , plusz egy örök klasszikus is felvetődik: azaz hogy hogyan is lehetne kihasználni katonailag egy golyó-álló és gyorsan gyógyuló embert...). eközben a nagyon is képregényes savas fürdő után luke emlék-túrára indult, hogy a múltjába leásva a családi titkok között találjon válaszokat... ($$10.16.)

„and then many will fall away, and they will betray each other and hate one another. and many false prophets will arise and lead many astray. but the one who endures to the end he will be saved.”

átmeneti epizód volt ez -annak viszont egy kicsit hosszú... mert luke még mindig parkoló-pályára van állítva a sérüléseivel, igazából amíg ki nem szedik a szilánkokat, addig nem is lesz változás, csak menekülés vár rá és sok fájdalom -akár forró savval égetett fájdalom is... (itt kell kitérnünk arra a jelenetre, amikor a két zsaru felismerte az utcán hősünket, majd intézkedést foganatosítottak ellene, mert sajnos túlságosan aktuális áthallása van annak, hogy egy fehér rendőr lelő egy fekete gyanúsítottat, sajnos az ember önkéntelenül is a közelmúlt eseményeire asszociál erről...) ha luke kicsit félre van állítva, akkor jut idő a többiekre bőven -és hát kell is időt szánni az ellen-oldalra, mert fel kell építeniük az új gonoszt is, ha már ilyen radikális lépésre szánták magukat az írószobában az évad közepén. sajnos eddig közepes az eredmény, kapunk egy őrült tekintetű hidegvérű / kegyetlen gyilkost, akinek a kedvenc hobbija, hogy a bibliából idézget... de azért annyira nem őrült, hogy ne lássa meg az anyagi hasznot a világban, úgyhogy még lehet belőle jó gengszter-főnök (oldalán az általam még inkább megvetett councilwoman-nel). misty-re is bőven jutott idő, szűkre zárva a kihallgatóban, de a végére kellő mennyiségű érzelmet kipréselve belőle... ($$10.16.)

„-all right, macho man.

-actually, it’s power man. that’s what pop used to call me.”

ha már van egy (idegen eredetű) lövedék és egy nővérke a történetbe exponálva -akkor azt hiszem mindenki sejtette már, hogy milyen eseménynek kell bekövetkeznie hamarosan... és valószínűleg mindenki tévedhetett annyiban, hogy claire nem tudott megmentővé nemesedni, mert luke bőre csak a csoda-golyót engedte át, a szikét már kevésbé, ráadásul nem volt idő alapos vizsgálatra sem, mert folyton szaladni kellett, hiszen megérkezett a sokat emlegetett diamondback is, aki a saját kezébe vette a leszámolást hősünkkel -mert (suprise, suprise) természetesen közös múltjuk van, ami biztos, hogy bonyolult lesz és drámai, amint teljesen kibontják nekünk (mert most még csak félmondatokból próbáljuk összerakni a képet)... ez volt az az éjszaka, ami mindenkiből a legrosszabbat hozta ki, még misty nyomozó is elveszítette a hidegvérét, mire hajnalt ütött az óra, pedig az elején még derűs nyugalommal kezelte a cottonmouth ügyet... ja igen, mert szerencsére nem táncoltak vissza az írók, tényleg ott hever a klub kövén vérbefagyva a nagy gengszter... egy kicsit belőlem is a legrosszabbat hozta ki a rész, mert nehezen viselem, amikor valaki fölényeskedve hiszi el azt, hogy megúszhat bármit, és ezt hatalmas arccal mindenki tudomására is hozza -azaz nálam most vált végképp a sorozat legrosszabb szemétládájává stokes képviselő-asszony... ($$10.15.)

„gave a speech at a church, knocked down a few doors in the projects and now you harlem’s captain america. nigga, please.”

ha azt írtam az előző epizód végéhez, hogy meglepő, hogy máris rács mögé juttatták a gonoszt, akkor most mit írjak a meglepő fordulatokra való reakciómról...? pedig elsőre nem úgy tűnt, hogy lesznek nagy meglepetések, mert cottonmouth egyből a nyitányban elhagyta a cellát, igaz, az epizód nagy részében csak passzív szerepe volt, csendesen zongorázott a háttérben -csakhogy hamar kiderült, hogy ennek a zongorázásnak komoly dramaturgiai szerepe van. mert a stokes család is megkapta a maga jól megérdemelt flashback jeleneteit, hogy rácsodálkozhassunk arra, hogy hogyan válik valaki szerény és ártatlan gyermekből harlem kegyetlen királyává -természetesen a családja által... mert mindig azt hangoztatják, hogy a család az első, meg hogy a család majd megvéd, de a család az is, ami igazán meg tud rontani. és ez most látható mind a két unokatestvéren, kellett egy kemény nagymama, egy romlott nagybácsi, egy bűnökkel övezett ifjúkor, hogy felnőve ennyi düh és kegyetlenség gyűljön fel bennük, amik aztán egy igazi drámai (és abszolút meglepő) fordulathoz vezettek. meg fogom emelni minden kalapom, ha most tényleg félrerakják az eddig felépített fő-gonoszt, és egy újjal kezdenek foglalkozni... (eközben luke-nak továbbra is szüksége van a rendszeres lelki fröccsökre, hogy elhiggye azt, hogy az embereknek szüksége van az ő hősiességére.) ($$10.15.)

„i don't wanna be different than anybody else.”

esküszöm, a nagy univerzum-építésben a legkisebb dolgok tetszenek a legjobban -most is felderült az arcom, ahogy meghallottam trish/patsy hangját a rádióban... piszok nehéz dolog lehet piszkos zsarunak lenni -mert oké, hogy nagy pénzeket lehet szakítani, de egy idő után már mind-a-két oldal miatt életveszélyben érezheti magát az ember. egy hiba, és a zsaru-társak kattintják rád a bilincset, vagy rosszabb esetben a rosszfiúk használnak céltáblának... jelen sorozatunk fókuszba került piszkos zsaruja egyszerre került veszélybe mind-a-két oldalról, nem sok esélye maradt így, hogy túlélje a rész vége-főcíméig -még annak ellenére sem, hogy luke félrerakta minden ellenérzését, és a széles vállát nyújtotta, hogy segítsen neki. plusz egyből kihasználták claire nővéri képesítését is -hogy aztán szépen vezessék végig ezt az élet-mentést lövöldözéseken és autós-üldözésen át a drámai végig... valahol azért meglepő, hogy a most kiborult szennyest máris felhasználták cottonmouth ellen, így csattanhatott a bilincs a kezén, mert az ember nem az évad közepére várna egy ilyen fordulatot... (tetszett a councilwoman-es szál is, mert kielégítő volt, ahogy a riporter-hölgy élő adásban vágta a fejéhez a sok kétes ügyletét, és ő elveszítette a politikus-álarcát egy pillanat alatt...) ($$10.14.)

„your name is all over harlem today. not in a good way.”

mit csinál egy gengszter, ha elveszítette majdnem mindenét? hát elkezd igazán gengszterkedni, és sanyargatja az egyszerű az embereket -mert lehet, hogy nem folyik be annyi pénz az üzletek kifosztásából (és szétveréséből), viszont kellő mértékben félelmet kelt, és arra van szüksége egy igazi gengszternek. a reputációra... bár most annyival egészült ez ki, hogy luke-ra akarják tolni az egészet, megpróbálják a várost ellene fordítani, de persze hősünket nem olyan fából faragták, hogy megriadjon egy ilyen kihívástól. csak megy előre kérlelhetetlenül, és bebizonyítja mindenkinek, hogy nem ő a rosszfiú harlem-ben... szépen fokozódott fel a konfliktus a temetésig, ahol verbálisan is összemérhették az ellenfelek a népszerűségüket a búcsú-beszédekkel, amikben azért oda-odaszúrtak egymásnak jócskán... valami ilyesminek gondolnám egyébként a street level hősöket én is, akik nem csak hogy az utcán tevékenykednek emberi ellenfelek ellen, de az igazi céljuk az, hogy az utca emberét védjék a mocsoktól... (oh, úgy tűnik, hogy rosario dawson talált elég helyet a naptárában, és claire velünk marad több részen át -most lesz idő igazán építeni őt azzá a night nurse-é, aki a képregény lapjain is létezik (igaz most még csak arra használták, hogy bedobáljon pár utalást az mcu egyéb termékeiről...)) (ha már annyit emlegették a the wire-t példaképként, hát hoztak onnan is egy ismerős arcot!) ($$10.14.)

„they say three things get a cop locked up. pride, power, or pussy.”

nem mindig jó egy történetet az elején kezdeni... ha a pilot-ban kapjuk meg ezt az eredet-történetet, amit most ügyesen beleépítettek egy flashback-epizódba, az nem biztos, hogy működött volna -és nem is hiányzott akkor, hogy lássuk, hogy miként szerezte a képességét hősünk. sőt, a jj-ben is elég volt pár félmondat, mert a múltjának egy másik fontos pontján volt a hangsúly -a szerelme halálán. most viszont a kapcsolatuk elejét is megismerhettük -és bár nagyon sokáig nem mondták ki a börtön-pszichológus nevét, azért szerintem mindannyian éreztük, hogy ki is lesz ő... egyébként így is akadnak még homályos pontok, például, hogy pontosan hogyan is jutott el az igazság-szolgáltatásból a rácsok mögé luke -illetve carl, mert mint kiderült, a cage nevet épp úgy vette fel, mint később a karakter nagy tisztelője, nicholas coppola... a börtönben azért sok újdonságot nem kaptunk egy átlagos börtön-drámához képest, az őr szerepében chance kelly megint eljátszhatott egy gusztustalan embert, voltak rabok közti verekedések, ment az izmozás az udvaron, és persze némi illegális tevékenység egy titkos helyiségben... de kellettek ezek a múltidéző percek, de nem is a sztori miatt, hanem hogy lássuk, hogy milyen mélységekből jött vissza a hősünk, hogy értsük, hogy honnan meríti az erejét a jelen mindennapi küzdelmeihez... (hehe, viccesek az alkotók, hogy beleszőtték az idétlen fejpántot is, amivel megálmodták anno a karakter a létrehozásakor.) ($$10.13.)

„since i can’t touch the king, i’m gonna take his queen, his knights, his rooks... i’m knocking all his pieces off the board."

gyász-időszak van, és ilyenkor van olyan ember, aki csak úgy tudja feldolgozni a szerette elvesztését, hogy felfűti magában a haragot, és bosszú formájában a világra ereszti... persze luke nem fejetlenül rohan a falnak, nagyon is tudatos ütéseket visz be ellenfelének, jól kihasználva a saját sebezhetetlenségét. mert egy gengsztert ott érdemes megtámadni, ahol a legjobban fáj neki -a pénztárcájánál... és szívesen követjük hősünket ezen a golyó-nyomokkal tarkított úton, mert van amikor bekacsint egy kis heist-hatás (azaz narrációval és zenés aláfestéssel megmutatják előre, hogy milyen cottonmouth fő széfje), valamikor meg csak hagyják, hogy az akció-rendező és a kaszkadőrök végezzék a dolgukat (báááár én egy kicsit sajnáltam a folyosói bunyót látva, hogy nem hozták át a daredevil-ből az ottani verekedős felvételeket készítő csapatot, igaz, ha meg itt is egy vágatlan bunyót kaptunk volna, akkor most azért sírna a szám...). persze a gonosz gengszterek nem arról híresek, hogy hidegvérrel tűrnék, hogy megfosszák őket több millió dollártól, úgyhogy igen hamar eszkalálódik a fő konfliktus a sorozatban... (és az a jó, hogy cottonmouth-nak nem ez lesz az egyetlen konfliktusa, máris egy nagy bandák közti háborút vizionálok!) ($$10.11.)

„this place right here is switzerland. everybody knows that.”

nem kell sok a feszültség építéséhez, elég egy borotva meg egy rossz-fiú is... oh, épp mondani akartam, hogy mennyire tetszik, hogy kicsiben, minimálban megoldják a díszletezést, mert most is az epizód nagy része egyetlen helyszínen, az emblematikus borbélyságban játszódott, hát erre egy drámai jelenetben nem lerombolják az egészet...? pedig simán elhallgattam volna még pár részen át, hogy ülnek a sokat látott férfiak az üzlet előtt, és filozofálnak az élet nagy kérdéseiről. de megértem, hogy miért kellett már most a vezér-áldozat, ezzel lehetett a legkönnyebben luke-nak motivációt adni -igazából soha nem lehet megunni ezeket a hidegen tálalt bosszú-történeket... cseppet sem bánom, hogy ezt az epizódot még rászánták arra, hogy mozgásba lendítsék a hőst, mert közben sok aprósággal színesítették az összképet. például a múltkori csinos pofiról kiderült, hogy nem csak nyomozóként különleges, de van benne cool-ság is dögivel. mint ahogy a fő-ellenségről is sokkal többet tudunk már -például azt, hogy baromi menően tud megérkezni egy helyiségbe... oké, viccelek, mert tetszetős a karakter, van tartása, ugyanakkor nehezen kezeli a dühét -de ahhoz is elég volt két jelenet, hogy érezzük azt, hogy nem csak egy pénzéhes piti alak, hanem sokkal több van nála a felszín alatt. ($$10.07.)

„harlem is a community that welcomes everyone. all people. but at the same time, duke ellington, harlem has been the jewel of black america. it's a perpetual symbol of of hope and prosperity and excellence."

hé, yo, ez itt már nem a pokol konyhája, hanem az anyaszomorító harlem, csicskák! (na ilyen az, amikor egy fehér ember imitálja a feketék beszédstílusát...) no, végre visszatértünk a marvel filmes univerzumának az utca-szintjére, a katolikus bűntudat és az alkoholizmusba fojtott depresszió után egy újabb sötét szinnel festve a képet -egy hőssel, aki nem hajlandó használni a képességeit, miközben a harlem-i utcákat gengszterek vére festi vörösre... nagyon tetszik, hogy mindegyik marvel/netflix show-t az adott karakter képére próbálják formálni, és mi illene jobban egy olyan fekete karakterhez, akit a kora hetvenes években alkottak meg, mint egy nagy adag blaxploitation hatás? és nagyon jól kapták el az egykor nagyon menő stílus hangulatát, és ami még fontosabb, a zeneiségét, mert míg jessica-nál a jazz-szaxofon sírt folyton, itt komoly szerepe lehet a funky-nak. sőt, még a történetbe is beépítettek egy helyet, ahol majd mindig fel lehet dobni a jeleneteket élő-zenével. mert ezek a szörnyű gonosz gengszterek mindig nagyszerű zenei ízléssel vannak megáldva... btw, eddig mindig a gonoszok voltak a marel sorozatok erős pontjai, cottonmouth viszont kicsit talán másabb lesz, mint fisk vagy kilgrave voltak, kevésbé harsány, legalábbis most még a megformálója, a kimondhatatlan nevű ali nagyon visszafogja a karaktert (bár a b.i.g. poszter előtt már most szépen tud pózolni...). szóval vannak már gonosz gengsztereink, meg rosszban sántikáló politikus-asszonyunk, akadnak rendőrök is, úgyhogy minden adott egy harlem-i bűn-drámához. amiben mellesleg valakinek áthatolhatatlan bőre és szuper-ereje van... ($$10.01.)