soroló

„big fucks small.”

mint egy igazi sport-meccsnél, úgy dobogott a szívem a kezdő perceknél -és nem azért, mert az eredmény miatt kellett volna izgulni (hiszen tudtuk, hogy a negyedik menetben érkezik majd a k.o.), hanem mert aggódtam azért, hogy az olaszok támadásának milyen hatása lesz shelby-ékre (ezen még a csajok mókás feszültség-oldása sem segített). aztán meg is érkezett menetrend-szerűen a dráma, és baromi hatásosra sikerült formálni az egész jelenetet, a zene feszültségével, tommy reakciójával -elégedetten csettinthettem, hogy idén nincs kímélet steven knight részéről a család felé. ...és úgy tűnt, hogy ezzel bevégeztetett, hogy elértük azt a mélypontot, ahonnan már csak felfelé vezethetne újra az út. és egy pillanatra még örültem is neki, hogy kezdhetjük újra a start-mezőről, megtisztítva tommy előtt a terepet, de aztán bevillant, hogy a shelby vállalat fejének mindig van egy terve... és tök jól működött a nagy leleplezés, főleg mert adrien brody visszafogta a benne bujkáló sablon-olaszt, és csak akkor engedte ki a dühödt állatot, amikor kellett -és persze jól működött a jelenet utolsó csavarja is, ami ugyan kicsorbította a nyitány drámai élét, ugyanakkor el is vihetett minket egy évad végi nyugvópontra... illetve... még kellett a végére két coda -a ptsd-s mélyrepülést megbocsátottam a pyramid song miatt, a pozitív finálét viszont lelkesen üdvözöltem, mert ezzel húzással megint szintet léphet ez a messziről jött ír cigány család... (#12.21.)

érdekesen alakult a viszonyom ezzel az évaddal -az első két rész kifejezetten meggyőző volt, sikerült a kellő mennyiségű feszültséget kipréselni az amerikából importált vendettából, aztán az évad közepén kicsit elveszítettek, amikor repetitívvé váltak az olasz merénylet-kísérletek és a szovjet szellemmel táplálkozó sztrájk-törekvések, és leginkább tom hardy érthetetlen beszéde tartotta bennem a lelket, de aztán az utolsó egy órára megint szépen magára talált a sorozat, jól megrágott és én ezt még élveztem is, és nagyon kezdtem bánni, hogy az angolok csak ilyen mini-évadokban képesek gondolkozni... (hozzátenném, hogy húzós heteken vagyok túl, így volt, hogy egy félálom-szerű egy órába kellett bepréselnem a sorozat nézését, ez biztos nem javított a megítélésén...) egyébként a régi ízek most is jól működtek, a jelenkori zenék és a kilassítva járások, sőt, láthatóan nagyobb gondot fordítottak a vizualitásra, a szín-használatra, mint eddig bármikor. és tommy shelby még mindig az egyik legintelligensebb anyaszomorító, akinek az életútját a képernyőn követhetjük...

„tommy shelby is going to stop the revolution with his cock!”

olyan érzésem van, mintha vizuálisan szintet lépett volna idén a sorozat, de ma különösen jól bántak a terek színezésével, üvegtéglákon át szűrték a nagyon élénk zöldeket/pirosakat/kékeket... maga a rendezés a szokásos mederben folyt, csak most nem a menetelés volt kilassítva, hanem a dobtáras gépfegyverekből leadott lövedékek útja... mert az első negyedórát rászántunk a kőkemény lövöldözésre, hogy aztán a csendesebb, beszélgetősebb jelenetekkel adják meg az igazi súlyt... érdekes, hogy amíg tom hardy lazázós, cinikus, és cseppnyit túlzó játékáért odavagyok, addig adrian brody nem hogy javítani nem tudott a szememben, de a pluszban felvett (áll-vakarós) manírjai miatt végképp a deniro-iskola bukott diákjának kell tekintenem... valahol örülök, hogy egy huszárvágással szüntettük meg a polly körüli drámát, mert jól beleillik a shelby-család előtervező metódusába ez a húzás. ahogy az is érthető, hogy végeredményben a nagy zsozsóért tevékenykedik ma is tommy, és ehhez még a dohányfüstös sármját sem rest előszedni... (sajnos arthur kokainos pörgése ma sajnos hidegen hagyott...) (#12.18.)

„i’m not a traitor to my class. i am just an extreme example of what a working man can achieve.”

vajon mikor unjuk már meg, hogy a srácok minden részben lassítva vonulnak cool zenére, miközben a gyárak tüzei világítják meg a hátteret? mert szerintem soha... örülök, hogy a talján háború nem végtelen lövöldözések sora csupán, ha komoly ész-játék is a felek részéről, csapda-állítások és kibúvások, megtévesztések és árulások szegélyezik a birmigham-i rögös utat... és tommy ott szívja a cigarettákat a vihar szemében, és nem elég, hogy meg kell próbálnia mindent, hogy túlélje az összes családtagja, de még némi női drámát is a vállára kell vennie (igaz ez részben az ő saját hibája, mert minek kell dugnia egy közeli ismerősét, miközben más nőkre is vágyik)... és ha ez nem lenne elég, egy erős cigány szövetséges kedvéért még egy régi barátot is fel kell hívnia, és tom hardy jő és győz, egy pillanat alatt, csak egy kicsit kell morognia a szagoktól terhelt városi levegő miatt, valahol ott bajusz-tájon, ahol a normálisan beszélő emberek a szájukat szokták kinyitni, és máris nagy vigyorral nyugtázzuk, hogy a fifikás zsidó köztünk van... (btw, aiden gillen és tom hardy közös jelenet? dark knight rises reunion!) (#12.08.)

„you know what i am, don’t ya? i am a working man. yeah. fucking working man.”

a múlt béklyóban tart minket. régi sérelmek, belénk nevelt beidegződések, kísértő emlékek -mind olyan dolgok, amiket el kell engednünk, hogy tovább tudjunk lépni... nézhetjük nagyban is a képet, mondjuk a progresszív kommunistákat, akik egy haladó eszmét követve szeretnének kilépni az évezredes társadalmi berendezkedésből; de persze ott van mindez mikro-szinten is, ahol egy férfi nem attól lesz férfi, hogy maga intézi a piszkos ügyeit... kicsit megosztottuk a figyelmünket ebben a csendesebb epizódban, ami a család recsegő/ropogó összetartásáról szólt (meg persze a már emlegetett múlt vs jelen közti feszültségről). néha azért dörrent egyet-egyet, főleg amikor arthur került a középpontba -festéktől, vértől és dühtől vöröslő fejjel... azt hittem, hogy a szexualitás is komoly vezérfonál lesz azután, hogy a szöszi shelby-né elkapta a japán selyem-kimonójában az urát az irodában, meg azért, mert tommy is szexszel vezette le a múlton való kesergését, de aztán tévútra ment ez a vonal, mert az csak elterelés volt, hogy polly is újra megkívánta a világrengető szexet. nem. sajnos nem a világot akarja megrengetni, hanem a saját családját tönkretenni... (azért tetszik a kommunista szakszervezetis lány, mert azon kevés kivételek közé tartozik, akik nem remegnek meg tommy jelenlétében, hanem képesek keménynek mutatni magukat előtte.) (#12.02.)

„that’s the language of vendetta, they take one of ours, we take two of theirs.”

imádom azt, hogy tommy shelby-t látszólag nem lehet kibillenteni az egyensúlyából -persze mi tudjuk, hogy a lelke forr belül, de a külvilág számára kőkemény marad, az a fickó, aki leszarja, hogy sztrájkolnak a gyáraiban, aki simán megfenyegeti egy szövetségesét, hogy megdugja a lányát (szigorúan a legidősebbet és legcsinosabbat), aki box-meccset szervez egy munkanap kellős közepén a gyárban. és aki sosem fél szembenézni az ellenségeivel. és persze tudjuk előre, hogy kőkemény lesz a háború, amit most hagyott eszkalálódni a taljánokkal, de a keménysége miatt nem igazán féltjük, hogy ne kerülne ki győztesen a csatatérről. az már egy más kérdés, hogy hányan sérülnek majd meg a családból a csaták során... természetesen sokat foglalkozunk a veszteséggel már most is, hiszen máris szép cigány-temetéssel búcsúztatták az első áldozatot, de talán a könnyek jó ragasztónak bizonyulnak majd, hogy összetartsanak a végsőkig. örülök neki, hogy polly is kicsit észhez tért a börtön sokkja után, mert egyre nehezebben viseltem az állandó akadékoskodásait... (szóval idénre nem volt elég adrian brody, még aidan gillen-t is meg kellett szerezni, mi...?) (#11.23.)

„the black hand means kill or be killed.”

lehet hogy angliában is hidegebb van az év utolsó felében, de azért általában fekete a karácsony... ilyen sötét és nyomasztó ünnepi epizódot sem láttam még a tévében, és nem csak azért érezte az ember ezt, mert mindenki csak foghegyről vetette oda a másiknak, hogy ’merrychristmas’, de azért is, mert a családi ünnep előtt meglehetősen szétszakadt állapotban találtuk a nagy családot, plusz egy újabb csoport tör épp’ shelby-ék életére -akik úgy tűnik, hogy a katolikus vallásuk ellenére leszarják a nagy keresztény ünnepet, ők gyilkolni jöttek, nem fát díszíteni... és hogy legyen is tétje a maffia fenyegetésének, máris gyilkos golyók röpködtek a dobtáras fegyvereikből, igazi véres háborút vizionálok birmigham környékére ezek után... persze ismerjük tommy shelby-t, hogy nem fogja hagyni magát, és a felnyírt hajától a kamáslijáig csurom vér lesz az egész teste, de diadalt fog aratni... a többiek viszont nincsenek jó formában (a börtönben függő halál árnyéka megviselte őket), de ezek a kőkemény napok újra meg kell hogy erősítsék őket, különben nincs esélyük a túlélésre... (olyan jó látni, hogy ennyi év után sem eresztenek a stílusosságból az alkotók, sőt, kifejezetten erős képekkel és hangulati elemekkel operáltak ma is végig -már a börtönös nyitástól kezdve.) (#11.16.)

„when you take the king’s shilling, the king expects you to kill.”

smúzolás a népekkel, lendületes kör-kamerával felvett zsibongás, aztán puff, lecsap a dráma -és innen már nincs megállás, csak kapjuk egyre a pofonokat... ebben a közegben nem lehet szentnek maradni, most épp michael került be a darálóba, de igazából tommy mindenkit ránt magával a mélybe. kicsit bele is keseredett az egészbe, mert hiába tesz meg bármit, ő akkor is egy ír cigány marad a gazdag népek szemében, ráadásul egyre csak gyülekeznek az erősebbnél erősebb ellenségek is. de a legnagyobb baj, hogy a családja felé is megtört a bizalom... nekem azzal nincs bajom, hogy figyelni kell, hogy épp ki-kit árul el, vagy ki mozgatja a szálakat a háttérből, mert nem várom el, hogy azonnal hozzájussak a tudáshoz, megvárom, míg összeáll a kép. egyébként örültem, hogy a szép orosz hercegnőt tették a pókháló közepébe, az eddigi pajkos őrületéhez jól passzolt ez a fordulat... úgy tűnik, ahogy ásunk le a mélybe, egyre megterhelőbb lesz nézni a sorozatot, kimossa a whiskey a karakterekből a humort, de azt hiszem jól fog állni a sorozatnak ez a komorság. mint ahogy az sem véletlen, hogy idén ennyire feldúsultak a radiohead számok is a soundtrack-en... ($$06.27.)

hol van már a piti kis birmigham-i banda -most már minden szinten jóval előrébb járnak. nagyobb az üzlet, több a pénz, magasabb a kockázat is. világméretű összeesküvések közepén csücsülnek, és majdnem magukkal is rántja őket a nagypolitika mocska. mert a nagyobb tétekhez nagyobb dráma illik, és steven knight idén sem kímélte shelby-éket, sőt, mindent megtett, hogy tommy-t testileg és lelkileg is nyomorékká tegye -de ez a szívós ír cigány csak nem hagyta magát... az orosz szállal elsőre megleptek, de tatiana hercegnő miatt megérte őket is elhozni a vidéki angliába... de az is rendben volt, hogy egy alávaló papot tettek meg főgonosznak idénre... aki talán kicsit megszenvedte ezt az évadot, az polly volt, mert nem sok teret kapott idén a karakterfejlődésre, de lehet, hogy a boldog nőkkel nem lehet mit kezdeni a képernyőn... idén sem lehetett panasz a gondosan kimunkált operatőri munkára és a pedigrés színész-csapatra sem -de úgy egyébként is, mindig öröm, amikor erre a pár órára összekenhetjük lószarral a cipőnket...

„-why do you play games with people when there is no benefit to you?

-in russia, because we were bored. in england, because we don’t know how to stop. at least there are silly games and orgasms.

-so let’s fuck.”

baszki, nem is tudom milyen késztetésből, de bowie-t hallgattam, mielőtt elindítottam volna az epizódot -hát gondolhatjátok mekkora volt a mosolyom, mikor meghallottam, hogy milyen dallal nyitjuk a show-t ma... durva egy éjszaka volt ez, amit átélhettek hőseink, talán ez volt a legperverzebb epizód eddig a sorozat történetében, nem mondhatjuk, hogy az oroszok nem tudnak bulizni -főleg ha van elég vodka és kurva a házban (arról nem is beszélve, ha még grúz technikákat is bevetnek az őrült gyönyör hajszolásában)... de ez nekünk jó, mert ihatta a szemünk a pucér nők látványát, és beleborzonghattunk az olyan drámai kefélésekbe, mint amilyen arthur hűtlensége, vagy tommy oxigén-hiányos élménye volt... ugyanakkor ne felejtkezünk el az üzletről sem, mert azért a testi örömök mellett nem ártana a pénztárcánkat is gyarapítani, úgyhogy érkezett is london-ból a segítség egy őrült zsidó személyében -és fura módon azt kell mondanom, hogy tom hardy-t most hallottam leginkább érthetően beszélni, pedig ezúttal is mindent megtett, hogy nehogy egy büdös szót is ki lehessen venni abból, amit mond... amúgy nagyon bírom, zseni a fickó meg minden, de... ($$06.19.)

„when there are no rules, women take charge. they understand that the power they have come through silent agreements.”

a whiskey-től bűzlő férfiak árnyékában hajlamosak vagyunk elfelejtkezni a nőkről, pedig sokszor igen nagy hatalom összpontosul a kezükben. és most itt nem csak arra gondolok, hogy a gyönyör legfőbb forrását birtokolják -bár a szexuális kisugárzás is fontos befolyásoló tényező lehet, nézzünk csak rá az orosz hercegnőre, igaz nála is sokkal több tényező van még a kalapban (a látszólagos őrültsége, a kiszámíthatatlan vakmerősége, a neveléséből eredő tekintélye). de láthatjuk, hogy mindenkinél fontos, hogy kinek milyen a felesége, hogy ő mennyire irányítja a háttérből az urát, hogy mennyire akarja elérni a céljait (arthur feleségéről is gondolhattuk, hogy sokkal több lesz a szent álca alatt). egy baj van csak a nőkkel -a lelki terhet nehezebben bírják, és a nyomás alatt könnyebben hoznak rossz döntéseket. még az olyan erős nők is, mint polly beleesnek ebbe a hibába. (abba meg elég szörnyű belegondolni, hogy majd’ száz évvel ezelőtt ugyanazokért a jogokért harcoltak a nők, mint manapság...) egyre bonyolódik ez a szovjet/orosz ügy, azt hiszem lesz még egy pár betört koponya, mire a végére érünk... ($$06.01.)

„all religion is a foolish answer to a foolish question.”

a gyászidőszak mindig kibaszott nehéz dolog... nem hittem volna, hogy elveszik tommy egyetlen esélyét a boldogságra, de megtették, úgyhogy semmi csodálkozni való nincs abban, hogy az epizód nagyrészét rászántuk a megzuhanására. és ahogy ő gyengélkedni kezdett, úgy jelentek meg a családon is a repedések egyből, tisztán látszik, hogy mennyire erősen ő a ragasztó-anyag a különböző shelby-k között. érdekes volt ez a lelki utazása, ami egy tényleges utazásba manifesztálódott, mert úgy sikerült kilépnie az apátiából, hogy közben tisztában volt a gyógyszer fals mivoltával -csak tudnám, hogy mi a faszér’ fogalmazok ilyen szofisztikáltan egy ilyen sorozatnál... (bár gondolom az sem volt véletlen, hogy tommy utazása közben ilyen szép tájképeket kaptunk...) cilian murphy persze megint mindent beleadott, a kínzós jelenetben érte el a csúcspontját a karakter mélybe-zuhanásának. bármennyire morog arthur és john, őket is érdemes egy kicsit elővenni, mert náluk is bizonyosságot nyert, hogy nem kegyetlen vademberek, bizony elő tud kerülni a szívük, ha olyan szituáció adódik. bár grace ott marad mindenki szívében, azért jó volt visszakapni a régi tommy-t az epizód végén. ($$05.23.)

„-so, what is it you want from a simple working man?

-fear.”

lehetsz bármilyen kemény, mindig lesz egy gyenge pontod, amit ki tudnak használni az ellenfeleid... és aztán a shelby-családban van ám keménység, elsőre úgy tűnik, hogy nem ismerik a félelmet, még akkor sem, amikor gyűjtik be az ellenségeket sorban, akár egy reggeliző-asztalnál a sárban, akár egy jól kiképzett harci kutyával szembenézve. és persze ezekre rá is játszik a show, például amikor kilassítva cool zenére sétálnak a srácok, vagy radiohead-re verik szét a konkurens kocsma teljes törzsközönségét, de mi tudjuk jól, és az ellenségek is tudják jól, hogy pontosan az a legnagyobb gyengeségük, ami a legnagyobb erényük is: a család. és vehetjük a tágabb értelemben vett shelby-családot, aminek a becsületét most leginkább john védi, vagy nézhetjük tommy szűkebb családját is, ami... ehh... olyan szép volt minden, igaz szerelem, a gengszter-lét ellenére működő kapcsolat, hát nem bele kell köpni odafentről...? hogy átkozná el egy rusnya cigány-asszony az összes gonosz írót... (néha azért steven knight szépséggel próbál kompenzálni, gyönyörűen felöltözteti a nőket, zafírt ad a nyakukba, és ezeket jó látni az ilyen gyáraktól füstös levegőben...) ($$05.16.)

„this is my fucking wedding day.”

oh, esküvős nyitány, egy kis izgalomban tartás, hogy megvalósul-e, amire titkon számítottunk, és akkor bevonul az ara, tommy előrébb lép, felemeli a fátylat -és megkönnyebbülünk... de sem nekünk, sem shelby-éknek nem tart sokáig a boldogság... mert még az esküvő napján sem pihenhet az üzlet, hiába élnek már láthatóan jólétben a srácok -és a legnagyobb baj, hogy ez már nem a piti bizniszek kispályája, hanem a nagypolitika mocskos világa, ahol könnyen megégetheti magát az ember... és ha belegondolunk, hogy milyen volt a világ a húszas évek elején, akkor rájöhetünk, hogy cseppet sem hiteltelen, hogy az egyszerű birmingham-i ír cigányok belekeverednek a szovjet-orosz háborúba. már most erős ízelítőt kaphattunk ebből, bizalmatlanságot, nagy kockázatot és egy gyönyörű grúz hercegnőt... jó keretet adott ez az egyetlen neves nap, és nagyszerűen fokozták is fel a feszültséget, ami végül egy hatásos jelenetben robbant fel. utána viszont jól esett egy cigi és a tényleges nászéjszaka, ami alá jobbat el sem tudnék képzelni egy radiohead számnál... no, tök jó érzés visszatérni ebbe a whiskey- és lószar-szagú világba, bár előre látom, hogy mennyire fogom utálni azt, hogy egy rakás szar lesz a srácok palacsintájában... (jaj, most napokig megint nick cave-et fogok hallgatni...) ($$05.11.)

„i nearly got FUCKING EVERYTHING!”

everything is in right place. azért nem semmi munka lehet úgy kisakkozni minden szálat és minden karaktert, hogy a fináléra és egy helyszínre koncentrálódjon minden, és mégse’ legyen erőltetett. minden szempontból a megfelelő helyen értük el a csúcspontot, az egész epizódnak delejező hatása volt, kezdve a kíméletlen tárgyalással az elvtelen, ámde anyagias zsidóval, majd jöhettek az ünnepi rakéták, a régóta beharangozott verseny (amiből persze jó sorozatos szokás szerint semmit sem láttunk, de nem is az volt a fő attrakció). persze nincs forradalom vér nélkül, de most nem a testeken esett a csorba, hanem tommy sebzett fel néhány lelket a nagy terv végrehajtása közben, vagy csak úgy rossz ütemezésből kifolyólag (még nem tudom, hogy örülök-e a pregnant-szálnak, próbálok bízni az írókban). bár megértem, hogy mr.campbell végzetét más kézbe adták, nekem kielégítőbb lett volna egy végső összecsapás tommy-val. de neki más dolga volt. mindig kíváncsian várom, hogyan írják meg az ilyen szorult helyzetek feloldását, de bevallom, hogy megfordult a fejemben, hogy nem akarják feloldani, hogy igazán meglepőt húznak főszereplő ügyben -de igazából kinek lett volna az jó...? ($02.24.)

azt hinnéd, hogy ahogy távolodunk a háború borzalmaitól, konszolidálódni fog a helyzet, az emberek megnyugszanak, kivirágzik az élet. de tommy shelby nem tud meglenni a háború nélkül -így keres magának egyet. kiskirály lehetne birmigham-ben, de neki london-ra fáj a foga. és egy olyan műveletbe kezd, amitől az eddig is borongós hangulat még sötétebbre vált. mert persze az ellenfelek sem véletlenül kerültek azokra a trónokra. bevallom, kicsit húztam a számat, hogy a gonosz zsarut nem búcsúztattuk az előző évad végén, de annyira lealjasították idén a kicsinyes bosszúvágyával, hogy perverz élvezet volt utálni őt hétről-hétre. azon kívül, hogy beszereztek még néhány nagyszerű színészt, nem sok újat tudnék mondani az előző körhöz képest, pontosan azt a magas színvonalat kapom megbízhatóan, amit elvárok a bbc-től. tetszett.

„it’s part of our tradition, to do with seder, right, that in order to make it good with god to kill a king, we have to carry out the korban pesach. that is the ritual sacrifice of the passover goat.”

még el sem feküdtem, épp a párnát helyezgettem a fejem mögött, amikor az írók egy kurva nagyot csaptak a térdemre. és a kőkemény kezdés után szinte sértő volt, hogy tommy enyelgését kell néznünk, miközben üvöltenénk rá, hogy rohanjon vissza rendet tenni, mert marha nagy a gáz... de aztán gyorsan észbekaptak, és hősünk pikkpakk birmigham-ben termett, igaz, hogy az epizódra a későbbiekben is ez a kettős kilengés volt a jellemző. volt még olyan esemény, amire az embernek kikerekedett a szeme, és ökölbe szorult a keze (effektíve mr.campbell minden felbukkanása ebbe a kategóriába tartozik), és ezeket ellensúlyozták tommy szívzűrjeivel, ahogy egyre gubancolódik bele egy háromszög száraiba. de annak örülök, hogy csak kicsit mártózik meg az érzésekben, mert azért nem az a fajta, aki hagyja magát, hogy tönkretegyék vagy hovatovább eltegyék láb alól. ezzel a shelby-vel nem ildomos baszakodni. ($02.24.)

„you want to fuck me, mrs.carleton?”

érdekes látni a szesztilalmas kereskedést a másik oldalról -igaz, hogy a boardwalk-ban is átruccantunk az óhazába, de itt is tanulhatunk arról a furcsa időszakról, amikor politikusok azt hitték, hogy elvehetik többmillió ember mindennapi szükségletét. és ezzel az olyan simlis emberek, mint a shelby-k nagyon jól járhattak. mert nagy a szája tommy-nak, hogy mennyire legálissá akarja tenni az üzletet, de ahol több pénzt szimatol, ott azért belefér némi szürke-gazdaság is... bár jó lenne, ha nem a farka után kezdene menni újra, mert ha nem figyel, jó nagy szar lesz a londoni palacsintában, a háta mögött köttetnek szövetséget. talán túlságosan vakmerőek lettek, vagyis elsősorban az lesz a baj, hogy a teljesen kontroll-vesztett arthur-t külde oda (azért köszönjük a ciciket haver!). de azért otthon is zajlik az élet, az új családtag szép lassan megtanulhatja, mit is jelent a shelby név a környéken. ($02.18.)

„you’re young, so you think what we do is all right. it’s not all right.”

nem gondoltam volna, hogy egy női énekkel előadott red right hand fenyyegetőbb lehet, mint a nick cave-es eredeti, de így lett -és akkor még nem beszéltünk a punk-osan felgyorsított verzióról... polly előkerült gyermekében nem a nő anyaszerepbe kerülése az érdekes, hanem hogy a kölyök hogy lesz beavatva a shelby-biszniszbe, izgalmas lesz, hogy egy újabb nemzedék lép be a porondra (ezt egészítette ki, hogy tommy-ék egy zöldfülűt használtak csalinak a börtönben, akit aztán jól ki is véreztettek, mint ahogy disznóölésen szokás a napi áldozatot). ma is szépen leosztották a nagyjeleneteket a színészek között (mind noah taylor, mind tom hardy, mind sam neil, mind paul anderson tombolhattak egyet) -cilian murphy-nek nincs szüksége ilyenre, elég csak néznie, máris megvan a szuggesztív jelenléte. vajon a legális üzelmeket megint egy végzet asszonya fogja tönkretenni...? ($02.16.)

„well rum’s for fun and fucking, innit? so, whisky, now that... that is for business.”

tommy visszatér a sírból, nagyobb a szíve, mint valaha, és vág az esze, mint a beretva (kacsint)... de komolyan, ez a srác elpusztíthatatlan, és igazából elgondolkozik az ember, hogy miért is csinálja -pénze már van, kivívott már kellő tiszteletet birmingham utcáin, megkaphat bármit és bárkit. mi hatja tehát, hogy veszélyes manőverekbe kezdjen? hogy a sebészetről egyenesen egy zugfőző zsidóhoz utazzon üzletet kötni? mert ezt nem lehet a háborús traumával vagy a család-főséggel magyarázni, mint a többi tettét. érdekes egy figura, annyi szent. (ha már a poszttraumás stressz és a család jött elő, arthur és polly kaptak megint egy kis drámai rivalda-fényt.) (azt meg sosem értettem, hogy a gengszter-világban miért van mindig két rivális banda két erős főnökkel, ez mennyire táplálkozhat a valóságból, és mennyire a hatás fokozására találták ki az írók/filmesek...? egyébként megérkezett tom hardy is végre, és úgy tűnik, meglehetősen egyedi rosszfiút fog formálni.) ($02.12.)

„it’s going to be dangerous to be a shelby in london for a while.”

ezek az angol írók szeretnek időt ugratni két évad között, és nem is olyan rossz módszer ez, hogy érdekessé tegyék a nyitányt. itt is kihagytunk pár lépcsőfokot a shelby limited felemelkedésében, ami talán azért nem baj, mert így egyből a lényegre térhetünk, az egyik legveszélyesebb lépcsőfokra készülünk rálépni, olyan szintre, ahol már minden mozdulat életveszélyes. valamiért az angol sorozatokban a színészek sem szeretnek huzamosabb ideig tartózkodni, vagy nem tudok más magyarázatot arra, hogy freddie-t ily’ hamar a szocialista mennyországba kellett küldeni. és azt gondoltam, hogy sam neil-től is elköszönünk, az új tétek mellé új gonosz is jár -ez utóbbit meg is kaptuk, de a kiállhatatlan zsaru is maradt, új funkcióban. ez egy modern sorozat, így a nőkre is (majdnem) annyi idő jut, mint a férfiakra, ezt most még elsősorban polly hálálja meg, de például kíváncsi leszek a kurvából átképzett titkárnő történetére is. mondanám, hogy jól szórakoztam (mint egyszeri kemény-legény a puccos jazz-klubban), de a végével túlságosan elvették a kedvemet -sötét lesz az ég birmigham felett... ($01.28.)

„dear lord, make this day pass well. let none get hurt and make them that do not shelbys.”

pont, mint a pilot elején, a hajnal a kínai negyedben talált minket, csak most nem tommy érkezik a mosodához, hanem a felügyelő, hogy végképp alámerüljön a sötétségbe. lassan ébred a város is, ott van a levegőben a puskapor szaga, aztán hamar meg is tudjuk, hogy tényleg közeleg a baj. nem könnyű megúszni a gengszter-létet sérülések nélkül. röpülnek a golyók, elárulnak a nők, sebek kívül, sebek belül. amikor megállt a két csapat egymással szemben, cool módon egymásra tartva a fegyvereket (nagyszerű zenével támogatva), akkor bevillant, hogy én hogy oldanám fel ezt a konfliktust, ha ez az én történetem lenne. és majdnem az is történt, ami az én ínyemnek megfelelő, bár azt gondolhatjátok, hogy én gyereket nem írtam volna bele... fináléhoz mérten eljutottunk néhány fontos lépcsőfokra, a shelby ltd szintet léphet a bukmékerkedésben, de a szerelmi szálat fátyolosan lebegősre hagyták. pedig az milyen tökös lett volna, ha oda is kiteszik határozottan a pontot, mindenki ujjal mutogatna, hogy itt a példa, hogy nem kell rétestésztává húzni a romantikát... (huh, viszont mennyire kellett a ’love is blindness’ a végére...) ($01.15.)

kezdünk kicsit túltelítve lenni a huszadik század elején játszódó sorozatokból, kell valami plusz, amivel ki lehet tűnni a tömegből -itt két egyértelmű utat választottak: a modern zenék emblematikussá tették a hangulatot, valamint bivalyerős színész-csapat vállára helyezték a terhet. és ezek jó döntésnek bizonyultak, ha az ember visszagondol erre az évadra, akkor a cool-sága fog eszébe jutni, hogy nem volt szépelgő, nem csipkekesztyűben fogta meg az urak péniszét, hanem szívesen mártózott meg a koszban (jó döntésnek bizonyult részemről, hogy párhuzamosan néztem a downton-nal, a kontraszt még jobban kihozta az előnyeit). és szívesen követtem a cillian murphy által vezetett csapatot ebbe a világba (fura belegondolni, hogy az itt keménykedő színész ugyanaz, aki tökéletesen hozta a meleg karaktert az egyik kedvenc filmemben, a ’reggeli a plútón’-ban). de mit adtak még a rómaiak...? szóval ezeken az extra faktorokon kívül miben volt másabb ez a történet, mint a szokásos gengszter-miliőben játszódó alkotások? hát igazából nem nagyon tért el azoknak a dramaturgiájától, karakter-típusaitól. ezért van az, hogy csak ’tetszett’-et tudok adni. sajnálom. a következő évad előtt ledöntök néhány whiskey-sör kombót, hogy szebbnek lássam az összképet...

„i’m an old man, and my heart’s a battered vessel. but within there still beats the fluttering pulse of a dream ’the shelby casino and hotel’...”

szegény tommy flanagan már olyan idős, hogy apa-szerepbe kényszerül...? és ahogy azok a szülők szokták, akik el- és feltűnnek a családjuk életében, jól felkavarta az érzelmeket. mert mindig lesznek olyanok, akik a múlt sérelmei miatt elutasítják a hirtelen jött közeledést, míg a többiekben felpislákol valami remény, hogy talán most más lesz. de sosem lesz más, itt is ez a keserű tanulság... de ezen kívül is dúltak az érzelmek az epizódban, a szöszi mindenkinek a szívét megdobogtatja, csak hogy az ilyen fellángolások után szoktak jönni az összetörések. a zsaru már megtapasztalhatta ezt, tommy-nak viszont még hátravan a keserű pirula. és érdekes, hogy mi tudunk mindent a nőszemélyről, mégis mosolyogva nézzük, ahogy egymásba gabalyodnak szerencsétlen hősünkkel. fura, hogy itt lezárult a fegyveres szál, és személyes háborúvá változtatják az utolsó epizódot -de van benne ráció. ($01.14.)

„a cut-throat gangster with a secretary.”

az epizód nagyrészében arra koncentráltunk, ami összetartja az egész showt -tommy shelby-re. minden fontosabb szálból találkozott valakivel hősünk, élvezet nézni, ahogy próbál lavírozni ebben a mocsokban, amit birmingham-nek hívnak. de persze nem egyszerű még egy olyan nagyrabecsült embernek sem, mint ő. mert van olyan ügy, amihez elég egy kézfogás (vagy írjak inkább kézfogót...?), de vannak olyan veszett emberek, akikkel képtelenség tisztességesen szót érteni, még ha külsőleg a (törvény szerinti) jó oldalon is állnak. mert belülről rohadnak. aztán persze az epizód második felében már a többiek is nagyobb szót kaptak. fura, de a rész végét nézhetjük úgy is, mint egy kurva királydrámát, amikor a fiatalok feje felett elrendeznek egy házasságot, amikor egy kis napfényes boldogságot engednek be, mielőtt a felhők teljes sötétségbe borítanák a színpadot. de hogyan is élhetnének boldogan ebben a koszfészekben, amikor ennyi közöttük a patkány...? ($01.13.)

„everybody’s a whore, grace. we just sell different parts of ourselves.”

van, amikor a jó szándék nem sokat segít. hiába akarja hősünk békében és csendesen intézni a családi problémát, nem hallgatnak rá. hiába szeretne legális bizniszt, ha ehhez faszfejekkel kell üzletelnie. és közben egyre gyűlnek az ellenségek, akár önhibáján kívül is (lásd: az ira bepipulásának szerencsétlen esetét). vicces, hogy két epizódon át készülünk a lóversenyre, aztán egy fia lovat sem láttunk a verseny ideje alatt. de nem bánja az ember, jó helyettesítő volt cillian murphy tánctudása és annabelle wallis szépsége. minden baljós háttér-történet ellenére nagyon jó páros kezd kialakulni belőlük. btw, fokozatosan fedik fel a világháborúban átélt borzalmakat is, ahogy tisztul a kép, úgy szörnyülködik el az egyszeri néző. ($01.08.)

„it’s thomas shelby against the whole bloody world, right?”

(érdekes párhuzamra leltem abban, hogy mostanság sokszor hallgatom jack white különböző inkarnációit, és erre most egy általam nézett sorozat epizódjait is telepakolják az ő zenéivel...) elérkeztünk az un. ’kóstolgatás’ időszakába, amikor a különböző felek bepróbálkoznak egymásnál, hogy lássák, ki meddig mer elmenni. egy zsaru mit csinálna, ha nem az egyszerű népet vegzálná, de hősünk megfelelő válaszlépéseket tesz, fitogtatja a hatalmát a városban, és a sütnivalóját a fejében. de bekopogtat egy profi buki is, és nem meglepő módon tommy-nak vele szemben is van egy terve. az viszont jól látszik, hogy hiába van nagyon is helyén az esze, a szíve lesz a gyenge pontja -a múltbéli sebek nem gyógyulnak, a szép nők felpuhítják, és a családja védelmezéséért mindent megtenne, és ezek nem azok az értékek, amiket keményebbé tesznek egy gengsztert. (mostanában figyelem magam, hogy hogyan reagálok egy-egy felbukkanó terhes-szálra, és elrettenve tapasztalom, hogy egyre kevésbé zavarnak...) ($01.07.)

„what kind of a list would have the name of a communist and the name of a bookmaker side-by-side?”

kezdjük valami stílusossal -cillian murphy, egy lovon, sáros utcákon, nick cave-re... (érdekes dolog ez az anakronisztikus zeneválasztás, nem mindig működik a történelmi sorozatokban, de vannak ihletett pillanatok. ez az egyik.) óhatatlan, hogy elsőre az amerikai nagy testvérhez akarjuk hasonlítani a sorozatot (a boardwalk-ra gondolok), és egyből látszik a legnagyobb különbség -angliában járunk... azaz minden sokkal sötétebb, lepukkantabb, veszélyesebb, sehol a felső tízezer dekadenciája. de az az igazság, hogy jól áll a sorozatnak ez a kosz-réteg, a sikátorok bűze, a világháború okozta mélyebb seb. nem sietünk sehova, komótosan mutatják be a karaktereket, a motivációikat, kihasználva a sorozatos formátum egyik nagy előnyét. az ember elsősorban cillian murphy miatt kapja fel a fejét, de a többiek is ismerősek innen/onnan, karakteres arcok, imádnivaló akcentussal. láthatóan nem csak a bökővel akarnak keményen bánni, hanem mélyebb vágásokat is ejtünk majd a társadalmi problémákon. és ez így van rendjén. ($01.05.)