soroló

„-i can’t defeat ra’s al ghul.

-oliver queen can’t. the arrow can’t. (...) you’re no longer either of those men. you’ve become someone else. become something else.”

ezt a finálét nem packázhatták el -csak le kellett ütniük nyilazniuk a rengeteg labdát a levegőből, és sikerrel is vették ezt az akadályt. az már nem volt meglepő, hogy oliver-nek végig ez volt a terve, hogy belülről bomlassza szét a ligát, nem foglalkozva a lelki sérülésekkel, de aztán persze mindenki megbocsátott neki, és jöhetett a team-up, és a dicsőséges győzelem (még barry is beszáguldott két poén erejéig). aztán a végén volt egy kis előkészítés az új tesó-sorozatnak, john barroway-t maradásra késztették egy cool fordulattal, és adtak némi naplementés finálé-hangulatot is hozzá. a flashback most tetszett idén a legjobban, és nem is oliver sötét énjének felbukkanása miatt, hanem mert nagyon működött a japánok drámája. végre egy erős rész, egyetlen dolog miatt húztam csak a számat -hogy párszor nagyon bántóan látszódott, hogy digitális kamerával veszik fel a show-t. kapkodni kellett az utómunkánál...? ($05.14.)

azt nem állítom, hogy csodálatos katasztrófa lett az évadból, mert azért bőven a ’nézhető’ szint felett tartották, de azért rengeteg írói döntés volt, ami miatt mindenképp a csalódás (cél)táblára kell raknunk ezt a kört. bár tavaly év végén felvillanyozódtam, hogy a flash-eknél kilépünk a (kanadai) erdőből, és a város új színeket fog hozni a múltba, de cseppet sem akart működni ez a szál, darabos volt, szétesett, és túl későn nyert értelmet. az is jó ötletnek tűnt, hogy sötétítsünk a színeken, hogy oliver-t kicsit rángassuk le a makulátlan hős talpazatáról, de az egész ra’s-szál is döcögött, hitelességi bajok is voltak vele. és hát a rajongói követelésre hangsúlyossá váló felicity-vel való hiszti is majdnem megfojtotta a légkört. ez az! ez volt a legnagyobb bajom -hogy túlságosan negatív hangulatot árasztott. de a legnagyobb veszte az lett, hogy elindult a kistestvére, ami viszont végig szórakoztató móka volt, így az ember nehezebben fanyalodott rá a savanyú testvérére. azért persze van, amiért dicsérni is tudom -működtek a crossoverek, laurel-t szerethetővé tették, a.t.o.m. bohóskodásai színt vittek a félhomályba, és a kevés belecsöppent misztikum is működött. de azért a csalódottságomnak hangot kell adnom: inkábbtetszett.

„the league is not my prison.”

hüpp, nem is gondoltam, hogy valamelyik japán arcból igazi képregény-karakter lesz, pedig katana-t még ismerem is... szinte olyan volt a rész, mint a filmekben a happyend előtti dráma, jól besűrítették a sötétet, hogy eljussunk arra a pontra, ahonnan már csak felfelé vezet az út (bár az ember nehezen aggódik kollektíve a teljes arrow team-ért, viszont a japánok csatájának szomorú következménye tényleg tudott ütni). azért csak majdnem, mert az íróknak már a rész elején ki kellett kotyogniuk, hogy az al-sahim-ság tényleg csak egy álarc, pedig igazi érzelmi fegyver lehetett volna ez. így megmaradt az, hogy felicity csúnyán néz, amikor tudomást szerez a leendő frigyről... thea-ék aranyosak voltak, de itt az ideje, hogy jöjjön speedy. ja, és most egy szavunk sem lehetett az a.t.o.m.-röpködésre, úgy néz ki, csak hozzáértő kéz kell, hogy meggyőző legyen a végeredmény. nagyon reménykedem, hogy jövő héten is meggyőznek mindenben... ($05.10.)

„there’s nothing that ra’s al ghul can do that can turn oliver against the people he loves.”

először azt gondoltam, hogy csak oliver átváltozásával fogunk foglalkozni, így egy pillanatra lelohadt a lelkesedésem, amikor a hangulatos kezdés után starling-ba ugrottunk. pedig kellett, hogy beengedjenek egy kis fényt, és ez nagyszerűen sikerült a gyorsétterem epizóddal, zabálni-valóak voltak a csajok. és utána működött az is, ahogy a team arrow és oliver al sah-him egymás ellen fordultak -stephen amell biztos sokat gyakorolta a hidegen nézést a tükör előtt... két résszel a vége előtt már nagyon időszerű volt, hogy értelmet nyerjenek az eddig kissé kusza flashback-jelenetek, de szépen sikerült bevezetni őket a jelen eseményeibe, várhatóan komoly fejtörést okozva a jó nagy probléma megoldásával. és itt a vége felé már nem meglepő, hogy a jövő évi lehetséges fő-gonoszra kezdtek utalgatni. talán majd a most megtalált helyes irányt követik akkor is... ($05.01.)

„if there’s one immutable truth about life... it’s often more cruel than it is fair, and rarely provides an opportunity for any of us to find closure.”

na most azért volt értelme az eddig is erőltetett nyomasztó hangulatnak –mert thea-nál bekövetkezett az, amire számíthattunk, és egyébként is, jól passzol ahhoz a misztikussághoz, ami egy ilyen katakombákkal teli hellyel jár. végre kimondatott a lazarus pit elnevezés, és működés közben is láthattuk az ikonikus helyet. és végre elhallgathatnak az olicity rajongók, mert megkapták, amire vágytak... (lehet, hogy a fények tették, de a repülős beszélgetés alatt most nekem is kifejezetten tetszett emily…) ezen keserédes enyelgésen kívül tényleg csak a főszállal foglalkoztunk (meg persze az egyre zavarosabb, ámde akció-dús flashback-kel), végre eljutottunk egy fontos fordulópontig. oliver queen no more -gondolom egész a fináléig, amikor helyreáll a statusquo... ($04.26.)

„this is not about strength. this is about heart.”

úgy tűnik, elég erősen beleálltak abba, hogy a szemünk előtt építsék fel atom karakterét -előbb a páncél update-elődött, most pedig ray leshetett el néhány fogást a hősködési alapismeretek nagy könyvéből (ez azért jó, mert a várható újabb tesó-sorozatban már egy kész karakterrel zúzhatnak majd). de egyébként is, oázisa a sorozatnak jelenleg a palmer/smoak páros, mert nélkülük már csak a nyomasztás maradna. nem nagyon tudtam aggódni roy-ért, lehet, hogy éreztem valahol tudat alatt az utolsó nagy csavart, és azt sem tudom sajnálni, hogy nem lesz mostantól állandó karakter, mert egy ideje csak búvalbélelt nézésekre használták. azt viszont már nem ússzuk meg, hogy használják végre a lázár vermeket rendeltetés szerint... azt majd meglátjuk, hogy jót tesz-e az eddigi realizmus-fétisnek, mint ahogy a meta-humánok be-betörése a sorozatba is felveti ezt a kérdést (de egyébként tök igaz, hogy miért is maradnának csak central city-ben, amikor van még bőven hely a dc world-ben, ahol lehet gonoszkodni...). ($04.19.)

„ra’s has left me is telling the truth. you have no idea how powerful the truth can be.”

megunták az írók a titkokat? (a flash-ben is lekerült egy párszor a maszk a hősről) pedig eljátszották már ezt (még jó, hogy emlékeztettek rá, mert teljesen kiesett), és meglehetősen hanyag megoldás lenne, ha ugyanarra mennénk még egyszer (valaki mást bedobva tisztázni oliver nevét). bár azt nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás, hogy ismét kijussunk ebből a sarokból, ahová beírták magukat a készítők. arra mindenesetre jó volt lance kapitány érzelmi agy-eldobása, hogy fel lehetett pörgetni az epizódot a teljes starling city-i rendőr-állománnyal. a múltban is röpködtek a golyók -de kellett valami, amivel helyrehozták azt a kárt, amit a klisé-kerülő agy-nyúlványomban okoztak az ikertestvér bedobásával (de biztos, hogy az amerikai kontinensen sokkal több az iker, mint nálunk, és csak azért bánt, hogy rendre ezzel az ócska fordulattal jönnek elő, legyen az észak- vagy dél-amerikai tévé-sorozat...). de legalább az utolsó jelenetük oliver-rel szép volt. (ja, és volt egy mellék-szál felicity-ékkel is, hogy képernyőn legyenek.) ($04.04.)

„love is a bullet in the brain.”

a szerelem/kapcsolat nem összeegyeztethető a küldetésekkel -akkor viszont az írók miért próbálkoznak ezzel...? (bocs, nem hagyhattam ki) de sajnos van más is, amin el kéne gondolkozniuk a készítőknek -hogy mire is futja a költségvetésből. mert sajnos szemet szúró volt, hogy a cgi-vel spórolni kellett ma. gondolom emiatt most majd atom a földön marad egy darabig... az meglepő volt viszont, hogy már ő is beavatta magát a titokba (azért a 140-es iq hasznos kütyü tud lenni), ez volt az első lépés afelé, hogy szorosabban a csapat része legyen majd. bár ha sokáig megy még majd a huzavona felicity-ért... amíg fel nem tűnt deadshot, addig rá nem jöttem volna, hogy miért van a címben a suicide... annak örültem, hogy végre nem a közepesen izgalmas oliver-múlt darabkák közt turkáltunk ma, még ha a jó útra tért félszeműnk flash-sében sem volt túl sok eredetiség. jól jött viszont a kitalált szláv országban való akciózás is, a plusz akciót és eszement politikusokat sosem vetünk meg... ($03.27.)

„the man that doesn’t perish at the blade of ra’s al ghul will become ra’s al ghul.”

kétélű fegyver a tépelődés, mert a karaktereknek szükségük van rá, a nézőket viszont fáraszthatja. és bizony ma sem jutott sok minden más az arrow-cave lakóinak, mint döntési nehézségek és lélek-birkózások, és ezektől nehéz lett a levegő. még jó, hogy vannak olyan elvetemültek, akik még mernek bűnözni starling city-ben... de egyébként tényleg azért baromira nehéz ez, mert én is itt tépelődöm, amiért nem igazán akar nekem működni ez a vonal a sorozatban, mert ésszel meg felfogom, hogy mennyire utálnám, ha csak üres akciókkal töltenék fel a heti 42 percet -tehát biztos, hogy az arányokkal van baj (mert a felsorolni is csak hosszasan lehet: oliver elért-e valamit, amióta felhúzta a zöld csuklyát; thea és az apja viszonya; a lance-család viszonya a titok kiderülése óta; a ’kit választ felicity’ újabb fejezet; nyssa lelki zűrjei; és még hol van a vége...). ($03.22.)

„there is a price you must pay for your crimes that can only be measured in agony and blood, but know i will take no pleasure in this.”

ha egyszer kinyitották a titkok kamráját... thea boldog/boldogtalannak újságolja, hogy ő volt az elkövető, ez részben jó, mert nem szeretjük, amikor titkolóznak egymás előtt, részben rossz, mert mindenki durcás kislány lesz, aki megtudja ezt az információt (nézzétek csak vissza laurel és nyssa arcát. naugye...). mindez komoly dilemma-lavinát indít el, mert meg kell óvni thea lelkét, ezért megint át kell gondolni, hogy malcolm-nak túlélést kell biztosítani, ismét össze kell csapni a félelmetes ellenféllel (azt nem tudom, hogy mennyire jó mester, mert oliver-ék elég könnyedén változtatták töltött zoknivá a tanítványait...). de persze sosem alakul semmi sem a terv szerint... eközben egy puccos lakásban felicity begyűjti a legújabb skalpját, aztán jól lemarad egy meglehetősen kúl ironman momentumról... ($02.26.)

„nice to see you again...”

tudtam én, hogy lesz spiritusz a fordított felállásban, így végre a múlt is érdekes tudott lenni, mert a jelenben csak bunyóztunk egy nagyot a szigettel együtt visszatérő slade-del, és letudtunk még egy titkot thea irányába, ami elindíthatja őt egy úton. bezzeg a rossz parókák birodalmában... könnyen szerethetővé lehet tenni az ilyen ’before’ vonalakat, csak tele kell pakolni utalásokkal („nem láttak meg, mert a fejemre húztam a csuklyát”, hehe), vissza lehet hozni már elhalálozott szereplőket, meg lehet mutatni olyan karakter-állapotokat, amikről eddig csak hallomásunk volt (gondolok itt elsősorban lance kapitány alkoholizmusára). jobban beleláthattunk az ’ilyen volt a helyzet oliver eltűnése idején’ időszakába, és bár nem volt szívderítő a látvány, azért segített megérteni dolgokat. ($02.20.)

„you are an addict. and just like with booze and pills, that high that you’re chasing every night is endangering your life.”

ez a vertigo ilyen ultimate játékszerük az íróknak, be tudják vetni időről/időre, ha szükségük van arra, hogy valakit szembesítsenek az érzéseivel (és ehhez vizuális segítséget adjanak a nézőknek). így lehetett visszahozni a másik szöszit (nem tudom, engem megint nem sikerült felizgatni az in-medias-res nyitánnyal), és így lehetett rendbe rakni laurel-t. de fura volt, hogy a mai részbe akartak egy pár relevációt belerakni (a két nagy titok felfedésére gondolok itt nagy rejtélyesen), úgy, hogy eddig úgy tűnt, mind a két karaktert örökre megfosztják ettől a tudástól, így meglepően váratlanul jöttek a beavatások -egy random évadközi részhez képest mindenképp. érezhető, hogy változott a dinamika az arrow-cave-ben, de a változás lehet jó dolog. (jót mosolyogtam a jövő heti fordított felálláson is.) ($02.13.)

„daniel brickwell! you have failed this city.”

most már ki kell mondani, hogy idén hiába céloznak jó felé az írók, mindig egy-két centivel eltévesztik a célt. mert itt van például egy nagyszerű ötlet, hogy dolgozzon együtt a csapat a régi ellenségével, malcolm merlyn-nel, erre megvétózzák. visszahozzák oliver-t, de tönkreteszik a hangulatot egy felesleges felicity-hisztivel (azt viszont el kell ismernem, hogy a visszatérés hatásos volt, bár továbbra is vallom, hogy rejtegetni kellett volna a nézők elől a főhőst három részen át, úgy még inkább ütött volna a zöld csuklya újbóli felhúzása). egy kisebb-szabású bunyóval zárni egy háromrészes átívelést nem hatásos, ráadásul bedobták wildcat-et is, akit aztán jól agyon is vertek (btw, nem saját felfedezés, de vicces, hogy nézhetjük úgy is az epizódot, mint egy dark knight rises bestof-ot, hisz’ itt is visszatért a fő karakter a halálból, és a tömegverekedés is hasonlóra sikeredett). so, nem rossz ez srácok, de azért még illene gyakorolni... ($02.07.)

„we’ve been doing it because there are people we care about that are still...alive.”

nem is olyan egyszerű hősködni, mi? az új maffiózónk elég keményen nyomja (rendőrség megtámadása, képviselők elrablása, polgármester zsarolása, üvöltve gépfegyverezve mindenkire), de mit is várnánk valakitől, akinek olyan feje van, mint vinnie jones-nak... és ez a kemény küzdelem azért megizzasztja hőseinket. tetszett, hogy laurel (vagy most már elkezdik használni a dinah nevet is?) attól a pár box-edzéstől nem lépett automatikusan szintet, gyakran véti el a lépést, kap be néhány pofont, és persze még lelkileg sem elég erős, hogy az emberi gonoszsággal szembenézzen (ami azért fura egy kicsit, mert a tárgyalóteremben és a kihallgatóban nem ezt tapasztalhatjuk tőle). de kezd formálódni az arrow nélküli arrow-csapat, már felicity is erőt vett magán. pont addigra fognak belejönni, mire hősünk befejezi a lábadozást abban a szűkös kabinban. (meglepő volt a valóság beszivárgása a sorozat világába, már al capone emlegetésére felkaptam a fejem, de aztán utaltak a ’92-es la-beli lázongásra is, fura.) ($01.30.)

„he’s not coming back.”

hát lássuk, mire megy a kiscsapat oliver nélkül. kicsit botladoznak a küldetés-teljesítésben, de aztán eluralkodnak az érzelmek mindenféle kontrol nélkül. érdekes, hogy míg a lányok maximálisan bizakodóak az elején, aztán esnek csak kétségbe, a fiúk eleve elfogadóbbak a halállal, és utána kéne nekik egy kis vigasztalás, egy kis remény. én abban reménykedtem, hogy a nézőkkel is hasonló utat akarnak bejáratni (én legalábbis ezt tettem volna), az egész epizódból kihagyva oliver-t (még akár a flashback-kel is másra fókuszálva), hogy a nézők egyre frusztráltabbak legyenek, hogy nem tudnak semmit kedvenc hősükről. de ennyi bátorság nem szorult az írókba, rendszeresen kaptunk vágóképeket a hegyről, ott volt a flash is, ami az utolsó mondatát leszámítva csak a plusz akciót szolgáltatta, és hát nem bírták megállni, hogy a végén ne adják meg a nézőknek, amire vágynak. igaz, a ’hogyan’-ra még várnunk egy hetet, de nem hiszem, hogy olyan nagy relevancia lesz a megoldás. ($01.24.)

„by league law, i have the right to challenge you to a trial by combat.”

még akkor is, ha tudjuk, hogy mi ra's al ghul titkos fegyvere, bátor dolog volt ezt a véget meghúzni. mert azért ritkán látunk olyat, hogy egy hőst ilyen könnyen és ilyen nagyon legyőznek (mondom, azt most ne számoljuk, hogy milyen könnyű ebből visszatáncolni, csak nézzük a véres valóságot). és a hírek szerint még egy darabig kétségek között akarják tartani a képregényeket nem forgató nézőket, és ha ez igaz, akkor főleg minden tiszteletem. tudunk majd másfelé kacskaringózni, laurel talán már elég felépített ahhoz, hogy szintet lépjünk vele, és egy új karakter megszületését is láthattuk a laborban (btw labor, külön piros pont, hogy a friss flash-re volt utalás az egyik monitoron). hogy a flashback-ekkel mi lesz, még nem tudom, de örömmel tapasztaltam, hogy már nem csak lógatják őket a levegőben, hanem egy huszárvágással összekapcsolták a jelennel is ezeket. (ugye nem kell mondanom, hogy oliver helyett is izzadt a kezem a rohadt mászás-jeleneteknél. inkább próbáltam az írás-technikára koncentrálni, hogy hogyan kell három idősíkkal zsonglőrködni 42 percben...) (++12.12.)

„well, since you guys are here, why don't we team up?”

„i have super powers. you have arrows that run out.”

egy ilyen crossoverrel mindenki csak nyerhet. a marketingesek elemükben lehetnek, mert mehet a kereszt-promózás ezerrel. a rajongók odalehetnek, hogy együtt láthatják a hőseiket. és az írók is tobzódhatnak, ha be akarják mutatni a különbségeket. és az itteni csapat akarta. ütköztették a forró-fejűséget a hideg taktikával. a könnyedséget a komorsággal. az ártatlan tiszta hősködést a tépelődéssel. rájátszottak arra, hogy igazából nem passzol össze ez a két világ, a beceneveket kapó szuperképességű gonoszok vs a földhözragadtabb rosszfiúk. és kicsit fura is volt, hogy elég volt átruccanniuk a srácoknak central city-ből, és azonnal ki is engedték a hátizsákból a könnyedséget. fordítva, az arrow team talán kevesebb komolyságot vitt magával -igaz, az indok is meglehetősen vékony volt, amivel érkeztek... azt gondoltam, hogy gonosz szinten is jobban összefűzik majd a részeket, de igazából két villain-of-the-week epizódot kaptunk, amit mellesleg közösen oldanak meg a csapatok. meg persze nem tudták megállni, hogy ne ugrasszák össze a két hőst (van-e klasszikusabb képregényes felállás), de nem panaszkodhatunk, sistergett a monitor az akciótól. de a folytatásban is pofásak voltak a bunyók (kár, hogy nick tabaray-nak nem a harc volt az igazi specialitása a spartacus-ban sem, mert most is kiszúrható volt, hogy mikor helyettesíti kaszkadőr...). elnézve a nézettségi adatok megugrását, számíthatunk még ilyen összefonódásokra -ez mindenkinek jó lesz, a hősök épülhetnek tovább, ahogy eltanulnak egymástól dolgokat, a nézők meg csak nyerhetnek az univerzum komplexebbé válásával. (++12.05.)

„love is the cure.”

már megint itt van a szerelem... azt hiszem a rajongók ma nagyon felhúzhatták magukat -már ha magukra vették az eheti ellenfelet. aki őrülten szerelmes a hősbe, és mindent megtesz, hogy csak az övé legyen. ismerős, mi? ráadásul rajta keresztül az idei szívzűrt is lehetett gyűrni -gondolom emiatt sem zárták a szívükbe a készítőket a fanok (aki olicity-rajongó (ahh, ezt kín volt leírni...), az azért, akik meg a hátuk közepére sem kívánják az egész hisztit, azok meg azért). volt persze egy kis bunyó, de csodálom, hogy nem valentin-napkor adták le a részt... (nagyon furán lett elvágva a vég, jött a vonat (egy olyan poros sínen...?), aztán hopp, ugrás egy párbeszédre, hogy bekerült a csaj a suicide squad-ba (még akarjuk látni őt a későbbiekben is...?), és ennyi. oké, jött még egy spartacus-színész, akinek már megint a kezébe adtak egy fura fegyvert, hogy ’ezzel leszel heti-gonosz’. csak azt nem tudom, hogy akkor a legközelebb esedékes flash-es crossover gonosza lesz ő, vagy jegelik egy kicsit, és igazából csak akartak neki adni egy cool belépőt...) (++11.21.)

„you’re not a human being, man. you were just another weapon in his arsenal.”

végre sikerült elérni, hogy a három szál között legyen valami kohézió, ne csak azt érezzük, hogy egymás mellé pakolták őket, hogy kitegyenek 42 percet. mert most először volt olyan, hogy a hongkong-i flash-t úgy használták, ahogy illik (azaz ráfoghatjuk, hogy oliver visszaemlékezett erre a jelenetre a jelen miatt), a heti-gonoszt meg roy előképének tették meg. apropó, vörös íjász, szerencsére egy rész alatt lerendezték a múltkori cliff-et, talán jobb így, hogy lehúztuk a listáról, bár abban több drámaiság lett volna, ha tényleg ő az elkövető. az oktatóval még barátkozom, nem szoktam ilyet mondani, de valahogy nincs szimpatikus feje a színésznek... de nem rossz ötlet, amit felvetettek vele, hogy bizony már oliver előtt is akadt olyan, aki megelégelte, hogy a rendőrök nem tesznek semmit, hogy élhetőbb legyen ez a város. (mire eljutunk odáig, hogy laurel felveszi a dögös ruciját, addigra meg is kedveljük, és akkor talán megbocsátjuk a sok tévutat, amerre vitték őt két éven át...) (++11.15.)

„old lovers have a way of opening old wounds. lovers...sounds creepy no matter how you say it.”

már a címszereplőből lehetett sejteni, hogy nem egy hagyományos vonalvezetésű epizódot fogunk kapni. igaz, elindulhattunk volna másfelé is, mondjuk egy sokkal viccesebb irányba, ha már általában felicity a humor-felelős. de aztán, mivel a múlt-szála a jelen város-terrorizálásába torkollott (némi nyilazással véget vetve a rosszalkodásnak), így mégsem lett annyira egyedi epizód, mint vártam. plusz a szöszi kapott egy klisé-anyut, mert milyen lenne egy szuperokos lány felmenője, ha nem alig-ruhába öltözött butuska milf, akiből kicsikartak ugyan néhány poént, de azért közhely-rakétákon érkezett. a múlt viszont nem volt rossz, kicsit felpiszkálta a hősködés alapjait, és bizonyította, hogy egy hajszín mennyire meg tudja változtatni egy arc karakterét (talán még dögösebb is volt punkrockerként, mint a hagyományos decens formájában). nem volt rossz epizód ez sem, de azért átlőhetnénk magunkat kicsit ezen a szappanos felszínen... (++11.07.)

„apparently we both handle grief differently.”

miután visszahoztuk thea-t, újra sara szomorú históriája felé fordulhatunk. le kellett venni mr.merlyn hátáról a célkeresztet, úgyhogy jártunk egy kört körülötte, felvetve némi morális dilemmát is (oké, hogy nem ő ölte meg a szöszit, de azért ártatlannak nem mondható, ráadásul ott van tavaly óta az oliver-féle no kill policy is). nem is tudom, hogy jobb-e, hogy oliver a realitás talaján áll, és nem csak az érzelmei irányítják, mint akik azokat, akik csak gyilkos kiképzést kaptak. máris behozták nyssa kedves papáját is, az csúnya lesz, ha tényleg háború indul a liga és a team arrow között (és igen, én is reménykedtem, hogy liam neeson arcát látjuk majd, amikor megfordul, de mind tudjuk, hogy a nolan-univerzum egy zárvány, nem lett volna szerencsés keverni a dolgokat...). nem örülök neki, hogy lance parancsnok halloween-kosztümnek csúfolta nyssa ruciját, mert az utána következő jelenetnél, amikor dig kivételével mind be voltak öltözve, az ember önkénytelenül is elmosolyodott a szituáció komik-szerűségén... (++11.02.)

„the only way to forge steel is to temper it with fire.”

igazam lett, tényleg jót tett, hogy kimozdultunk starling city-ből, igaz a srácokat láthatóan megizzasztotta az új helyszín... úgy tűnik, nem tűnt elég vastagnak thea visszahozásának szála, ezért gyorsan mellécsaptak még egyet, hogy lehessen akciózni, meg do-it-yourself íjkészítési-technikákat mutogatni. de jó volt a srácokat napfényben, maszk nélkül bunyózni látni. thea-ból is lehet több majd, ha már nem a hisztis-tini vonalat kell majd erősíteni vele, hanem kamatoztathatja a harcias fájdalomtűrő buddhista tanait. van még egy hölgy, aki elindult a továbbfejlesztés útján, végül a feminizmus az, ami kihozza laurel-ből a tüzet, sok rajongó megkönnyebbülésére. reménykedtem benne, amikor hallottam hírét, hogy felicity át fog ruccanni a szomszéd városba, hogy ezt felvezetik nekünk itt, és meg is tették, köszönöm szépen. plusz az itteni cliff-fel együtt várós a jövő heti dc joint... (++10.25.)

„i don’t want to die down here.”

a múltheti rész végéből már következtethető volt, hogy nyomasztó lesz a dráma az epizódban, ez be is jött, még ha maga a dráma inkább csak működgetett, minthogy igazán megcsapott volna. mert átérezzük laurel gyászát, de megint olyan útra viszik, ahová a nézők nehezen tudják követni. oliver meg is magyarázza, hogy miért mutatja hidegebbnek magát az elvártnál (neki kell összetartania a csapatot), egyedül talán felicity összeomlásánál szakadt meg az emberi szív (de a temetés is szép volt). egy ilyen szomorú ügy után nem lehet józanul mérlegelni, az első nyom után kell eredni, és elkapni a tettest, mindenáron. bár mi nézők könnyen gondolhattuk, hogy ez az íjász nem az az íjász, de vigasztalódhattunk a verekedős és motoros lovagi-torna jelenetekkel (ez utóbbiban azért a piros sisakon kívül lehetett volna még valami megkülönböztető jelzés, mert nehéz volt követni). a múltban jó pont, hogy felbukkant tommy, de nagyon vigyázniuk kell minden ilyen lépéssel, hogy ne keveredjenek ellentmondásba. és végül azt kell mondanom, hogy várom a jövő hetet, ha tényleg huzamosabb időt fogunk tölteni straling city-n kívül -thea-ékkal. (++10.19.)

„a man cannot live by two names.”

semmi puszi meg ölelés, egyből a lelkizés közepébe ugrunk...? már nem is számolom, hogy hanyadszor húzzák el a mézesmadzagot a felicity+oliver rajongók orra előtt, és persze most sem lehetett az, hogy próbáljuk meg, az első esetlen randin máris robbantani kellett őket -mindenféle értelemben... (plusz még áthozhatják barry-t is, hogy bekavarjon, és még van ott a mindig hengerlő mosolyú brandon routh is, aki új karakterként tapad majd a szöszire, úgyhogy kedves fan-ok, nem sok jót jósolnék...) hozzájött még ehhez az apaság felelősségének kérdése is (nem örülök), és a legfontosabb, a magánélet vs hősködés, nem nagyon értem, hogy a világ számára mutatott alteregónak miért kéne ekkora konfliktusba kerülnie a rejtett énnel, bár igaz, hogy legtöbbször ellógtam a pszichológia órákat a főiskolán... azért volt egy kis akció is, peter stormare kisujjból hozta a képregény-gonoszt, akire túl nagy hatással volt a batman begins madárijesztője, de lehetett vele és a csapatával bunyózni. a flashback-kel csak alapoztunk, még nem igazán látszik, hogy mit akarnak kezdeni az új helyszínnel és szituval, a fekete kanári meg azért kellett, hogy ööö, új kanárit avassunk...? láttam már nagyobbat robbanó kezdést is... (++10.11.)