soroló

„none of us is innocent.”

szeretem azokat a jeleneteket, amikor lendületes vágás mellett hallhatjuk, hogy mi a nagy terv, mert ezeknek mindig hatnak rám hangulatilag –és így láthatjuk, hogy mi az, ami nem fog bekövetkezni később az epizódban... arra persze lehetett számítani, hogy valahol beüt a gebasz, mert azzal nem lehet feszültséget generálni, hogy minden simán megy, de azért ilyen szintű probléma-cunamira és hátbatámadásra nem számítottam... persze, minden vezető megtesz mindent, hogy a saját népét mentse, de azért meglepő, hogy mindegyikük ennyi megkérdőjelezhető döntést hozott. a hegyi emberektől már nem is vártam mást, csak hidegséget, vért és csontvelőt, de hogy a szívszerelmem lexa a harc helyett a megalkuvást válassza, az tényleg váratlan húzás volt. az meg már tényleg írói bravúr, hogy clarke eddigi súlyos döntéseit elhomályosítják az eddigi legsúlyosabb döntésével, amikor két kézzel osztja a halált, és ezt azért sokkoló látni, mert nagyon nem ehhez vagyunk szokva az országos sorozatokban, azért a ’jók’ nem szoktak átlépni ilyen súlyos határvonalakat, de pont ez a sorozat nagy erőssége. hogy mernek morálisan az orrunkra koppintani. te mit tennél meg a tieid túléléséért? megéri-e egy kisebb áldozat, hogy a többség fennmaradjon...? (mivel keményen lezártuk a hegyi emberek szálát, ezért kellett egy kiskapu a jövő évi történetekhez, és úgy tűnik, hogy egész az atomháborúig fogunk visszanyúlni.) ($12.15.)

nem is tudom, mi a nehezebb, adaptálni valamit, vagy önálló történetet kitalálni. vagy úgy adaptálni egy történetet, hogy az meghaladja az eredeti minőségét. és ahogy olvasom a wikipédián, hogy mi van a regényekben, örülök, hogy a sorozat írószobájában elszakadtak az ott leírtaktól, és idén már teljesen saját úton jártak. és ami még fontosabb, hogy csak az egyik kézben fogták a tollat, a másikban a töküket tartották... mert ha van valami, amiért ajánlanám ezt a sorozatot bárkinek, akkor a bátorsága lenne az első, ami eszembe jutna, hogy olyan helyekre merik elvinni a karaktereket, ahová mások nem nagyon merészkednének (jó, ez nem mindig működik ...khhhhfinnkhhmmm... de legalább próbálkoznak...). a másik, amit biztos, hogy hangsúlyoznék, az a tempója, mert nagyon célirányosan, sallangmentesen pörögnek az epizódok ezerrel. jót tett az évadnak, hogy jött egy külső ellenség, hogy a hegyből való kiszabadulással egy határozott cél lebegett a szemünk előtt. ...nagyon messze vannak már azok a lányregény-klisék, amik még az elején riogattak minket egy kicsit, és nem is tűnik úgy, hogy visszatérnének. nagyon határozott és erős tetszett.

„you say having feelings makes me weak. but you’re weak for hiding from them.”

kezdjük az epizódot valami ütőssel -uhh, robbantsunk fel valakit..! természetesen tipikus finálé előtti epizódot kaptunk, ahol előkészítettünk mindent a nagy bumm előtt, még kellett haladni néhány lépést előre, még meg kellett tenni néhány dolgot, még rendbe kellett rakni érzelmileg mindent. vén perverzként én bírom, amikor két nő között vibrál a szexuális feszültség, és aztán elismerően tudok bólogatni, amikor be is igazolódik a gyanú. de azért gyorsan kompenzáltak egy heteró dugással is, bár én kicsit korainak érzem raven túllépését finn-nen, és a végét nézve az írók is így voltak ezzel (meg tudjuk be a sikerélmény hevének az összeakadást)... az izgalmakat ma bellamy szállította, aki lehet, hogy nem kapott jó jegyeket kémiából, de azt legalább el tudta olvasni, hogy ’vigyázz, robbanás-veszély!’... nem igazán várom, hogy mikor fog felbomlani a törékeny szövetség, pedig sajnos minden jel arra mutat, hogy a csata után elő fognak jönni a felszín alatt lévő feszültségek. de mindegy, ráérek később is aggódni, előbb győzzük le a hegyi népséget. ($12.15.)

„we do what we must to survive. the enemy does the same. it’s not personal.”

ladies and gentlemen, this is war... már nem csak beszélnek róla, hogy itt a háború, hanem erőteljesen éreztetik is. amikor egy mesterlövész célkeresztjében kell sebesülteket menteni; amikor vakmerő hősiességekre van szükség; amikor nincs más út, csak hogy elvedd a másik életét... továbbra is ott a felszín alatt a sok lelki aspektus (szembe kell nézni a következményekkel; össze kell fogni, bizalmat kell építeni; meg kell torolni a veszteségeket), de az egészet egy olyan izgalmas csomagolásban nyújtják át nekünk, hogy lerágjuk a lábujj-körmünket is, mire felbontjuk... nem is lehet sok mindent kiemelni a részből, talán csak a fő csajokról pár szót, mert továbbra is imádom a kompetenciájukat, hogy octavia az első, aki a tűzvonalba ugrik, csakhogy bizonyítson az új népének, és clarke sem rest meghúzni a ravaszt, mert egy kis saját vér elviselhető áldozat a túlélésért. (egy dolog volt, ami kizökkentett kicsit: hogy egy idő után azon gondolkoztam, vajon hány töltényt vihetett magával a mesterlövész...?) ($12.14.)

„clarke, sometimes, you have to concede a battle to win a war.”

el nem tudtam volna képzelni, hogy miért érdekelne a jaha által vezetett sivatagi különítmény, de be kellett látnom, hogy nem unatkozom az ő kitérőiken sem, mert valahol mégiscsak érdekel, hogy hova fognak kilyukadni, és jutott melléjük egy jónak tűnő vendégszereplő is (szerelmi szál murphy-nek...?). vagy csak vehettünk némi (forró) levegőt az erdőben és a hegyen zajló feszültség mellé... továbbra is az a legfontosabb morális kérdés, hogy mit tehetünk meg a túlélésünk érdekében, meddig mehetünk el egy háborúban úgy, hogy lelkileg tisztán jöjjünk ki belőle -és úgy tűnik, hogy nem nagyon van erre megoldás, mert azzal is komoly törést szenvedsz el, ha nem teszel meg valamit. azzal meg végképp, ha radikális döntésekre szánod el magad... megleptek ezzel a rakétával engem is, hogy meg merték lépni az írók, még ha minden fontosabb szereplőt gondosan el is távolítottak a becsapódás helyéről, azért ez komoly fordulatot hoz majd az összecsapásban. a hegy gyomrában is jól pörögtünk, azért egy pillanatra sikerült izgulni jasper-ékért, még szerencse, hogy bellamy ilyen találékony, és mindenhova be tud jutni. ($12.14.)

„-they’re just kids.

-what did you expect you’d find here?”

szegény bellamy, ha tudja, hogy ennyi szenvedéssel jár, hogy bejusson a hegybe, lehet, hogy nem vállalta volna a küldetést... de tényleg volt itt minden a kényszer-fürdéstől a nyugtatózáson át a rázós botig és vérvételig minden. de legalább a lányok élvezkedhettek a csupasz felsőtestét látva... szegény clarke-ot még mindig nem értette meg az édesanyja, pedig már a vak is látja, hogy vezetőnek született a szentem... egyébként érdekes utat járt ma be a szöszi a határozott lovaglástól a bizonytalan kétségbeesésig meg vissza... szegény elnök-bácsi, már akkor rácsapódott a képzeletbeli zárkaajtó, amikor úgy döntött, hogy jasper-ék oldalára áll, és leállítja az ember-kísérleteket, akkor már minden néző tudta, hogy ebből már nem jöhet ki győztesen, mert a kicsi fiacskája könnyen levezényli a puccsot... amire jó, hogy felhívták a figyelmünket, az az, hogy nem csak kötelesség-teljesítő katonák és megátalkodott seggfejek élnek a hegyben, hanem átlagemberek is, sőt, még óvoda is van, úgyhogy a földiek ’öljük halomra őket!’ taktikája biztos nem megvalósítható. ($12.14.)

„legend has it, if a grounder picks up a gun, even to shoot another grounder, mount weather will wipe out their entire village.”

ehh, nemszeretem epizód... valószínűleg az idegesít, hogy az emberek nem tudják félrerakni a személyes sértettséget egy logikus cél érdekében. és amikor a kulcs lenne az összefogás, akkor baromira fel tud húzni, hogy mindig vannak olyanok, akik savanyú fejjel belekötnek mindenbe, mert ők a kemények, és bassza meg mindenki, de nekik ez nagyon fáj... pedig ésszel felfogom, hogy ez majd kifizetődik, hogy erősebb lesz a szövetség, ha látjuk, hogy begyógyulnak az egymáson ejtett sebek, hogy a kitartó pofon-fogadás erősíti a bajtársiasságot, hogy generálni kell némi feszültséget, csak jó lenne túl lenni ezen a szakaszon, mert nem jó nézni... (bár nem voltam oda az akadékoskodó szöszi katona-néniért, de azért méltatlannak tartom, hogy így odadobták egy gorillának...) (jaha elnök víziójában az a legjobb, hogy eltávolították vele a többiek mellől, és nem morgolódik a sarokból, hanem járja a maga útját.) (tetszett a bellamy/lincoln páros, mondjuk arra nem számítottam, hogy a függőség ilyen erős lesz szegény vademberben.) ($12.13.)

„the dead are gone, clarke. the living are hungry.”

nekem tetszik az a világ, ahol ifjú lányok vezetik a népet nagy összefogásban... de tényleg, és nem érződik benne semmi lányregényes, hogy azért a hősnő a kompetens, mert vele tudnak azonosulni az olvasók / nézők, hanem mert úgy alakították clarke sorsát, hogy elhisszük róla, hogy képes kiállni, és jó döntéseket hozni (szerencsére csak egy rész kellett, hogy raven is belássa ezt). a földiek főnökénél, lexa-nál ezt a folyamatot nem láthattuk, viszont az itt van a szemünk előtt, hogy mennyire kompetens vezető, aki nem fél a kemény döntésektől, ugyanakkor el is tudja tenni a kardot, ha a közös érdek úgy kívánja. sajnáltam, hogy csak kicsit tudtunk betekinteni a helyiek kultúrájába, mert aztán kitört a viszály, hozhatnának be folklór-elemeket még (és megint hallottunk egy új népről, reméljük ők is turnéznak majd a show-ba). kellett ez a rész, hogy felépüljön a bizalom, a törékeny béke, hogy clarke túl tudjon lépni a fájdalmán, és végre mindannyian arra koncentráljanak, ami a legfontosabb: a hegyben rekedt társaikra. akik végre összeszedték minden leleményüket, és komoly lépéseket tettek, így adva egy végső lökést a mentőcsapatnak. ($12.11.)

„if death has no cost, life has no worth.”

szegény clarke-nak sosem fognak begyógyulni az arc-sebei, mert mindig újabbakat szerez -és akkor még a lelki sebekről nem is beszéltünk... el nem tudom, mondani, hogy mennyire örülök annak, hogy az írók nem csak hangoztatják, hogy a tetteinknek következményei vannak, hanem tökösen lépéseket is tesznek ezügyben. mert az nem lehet, hogy finn csakúgy megöljön egy csomó ártatlant, köztük gyerekeket is, aztán csak tovább őrlődjön clarke és raven között. úgyhogy én reménykedtem, hogy azt a befejezést kapjuk majd, ami tényleg be is következett, főleg, amikor elkezdtek gyülekezni a jelek, hogy tényleg meglépik az írók (legfőképp a flashback-ek voltak ezek, mert miért pont most szednék elő azt a történetet, hogy hogyan került finn a börtönbe...?). bár az utolsó tíz percet már ki lehetett sakkozni az előzőekből, mégis hatott, főleg mert a legnehezebb utat választották az írószobában: nincs megmentés, nincs tárgyalás, nem a vadak teszik, hanem olyan, aki igazán érezni fogja a súlyát a tettének. (a hegy ma kimaradt, de ezt az epizódot rá kellett szánni egy főszereplő búcsújára.) (ha hetiben néztem volna, itt jönne a félévad-értékelő, de mivel most mindjárt megyünk tovább, így ettől eltekintenék ez esetben.) ($12.11.)

„i have faith, too. in my daughter.”

szóval a túlélés érdekében minden eszköz megengedett? a kellően kegyetlen doktornő és az elnök nem éppen szimpatikus fiacskája mindenképp így gondolják, miért sajnálnának 47 embert feláldozni, hiszen ők nem az ’ő fajtájuk’. és a hegyi embereknek kell fennmaradniuk, mert... ööö... miért is kiváltságosok ők...? persze az sem megoldás, ha feladjuk, és gyáván elkullogunk, inkább valami okos megoldás kellene, rosszabb esetben egy vakmerő terv... jó volt a feszültség a két kancellár között, és végre abby a jó oldalon áll -a lánya mellett. csodálkoztam volna, ha clarke nem főz ki valamit, és persze centiken múlott, de csak sikeres lett az ötlete (bár én már hamarabb vártam, hogy a villany-bot ilyen felhasználására rájönnek -btw, tök jó utalás volt, hogy lincoln ugyanúgy volt kikötve, mint egy évaddal ezelőtt). az is jó, hogy jasper-ék végre szervezkedni kezdtek, hogy nem ringatják magukat végre vakságba, hogy kihasználják a társadalom által megkérdőjelezett szaktudásukat (a.k.a. az osonást és a tolvajlást). bár finn érezhetően átérzi a tettei súlyát, nem lennék meglepve, ha meglépnék a következő részben a búcsúját. ($12.11.)

„-look, without the treatments, we’d die. what are we supposed to do?

-die.”

össze akartak zárni karaktereket, így bevetették az ultimate weapon-t, a ködöt -ami azért nem tűnik erőltetettnek, mert közben meg is magyarázták, hogy ez tényleg egy fegyver, és ezt is gyorsan rákenték a hegyi népségre, úgyis van már elég a rovásukon. és közben még van pofájuk előadni a mosolygós ártatlant, akiknek az élete egy hajszálon függ... szerencse, hogy jasper-nek felnyitották a szemét, így miatta nem kell háborognom. és a többi ’vékony-jeges’ karakternél is próbálkoztak a biztonságos irányba lökni őket, abby-nek még mindig kellenek a noszogatások, de rendben lesz, finn meg... persze clarke-kal zárták össze, egy kicsit ködösítették a könnytől csillogó szemét, de ettől még nem tért vissza a bizodalmunk a srácba. a blake tesókat bezavarták egy garázsba (olcsó díszlet ötletes felhasználása!), ahol máris lincoln-ba futottak némi sötétben eltöltött feszült percek után -mondom én, hogy nem tökölnek az írók. már azt is tudjuk, hogy ki a vad népség vezetője (imdb-znem kellett az ifjú hölgyet, pedig nem is volt olyan rég a fear-dead...). úgyhogy úgy érzem, nem kell sok idő a háború eszkalálódásáig. ($12.09.)

„not so fast, pocahontas.”

tulajdonképpen van haszna annak, hogy ennyire elfordították tőlünk finn-t -erős érzelmeket váltanak ki belőlünk... mert nincs ember a földön, aki ne gyűlölte volna meg szerencsétlent egy pillanat alatt, bár én már a nehezen összegyűjtött élelmiszer felgyújtásánál kiabáltam a monitorral, hogy ’nemár, te köcsög’, és akkor még hol voltunk a vietnámi filmeket idéző drámai végtől, a teljes kontroll-vesztéstől... pedig annak idején még maximálisan az ő pártját fogtam, józan észszerűség volt a karakterében, és aztán mindent eldobtak (szerencsére a darabkáit bellamy és murphy vették fel...). pedig van olyan, hogy egy karakter nem száz százalékig szimpatikus, mégsem akarjuk nekifutásból kitépni a gigáját, ilyen például abby, aki a fellobbant szülői érzései miatt csinál hülyeségeket -még jó, hogy ott van mellette raven, hogy kicsit helyretegye. kár, hogy jasper-re már rég nincs ilyen hatással monty, bár mondhatjuk, hogy szegény srác nem az eszével gondolkozik mostanság. pedig, ha tudná, hogy a hegyi emberek milyen gátlástalanul használják laborpatkánynak... lincoln-nal is pont azokat a kísérleteket végzik, amikre számítottunk. ja, és a mai többszörös ’nagy találkozások’ között volt egy meglepő is. nem mondhatjuk, hogy egy helyben topognának az írók... ($12.09.)

„to survive, we do what we must.”

több szempontból is örömteli, hogy jaha kancellár elvétette az érkezési pontot -mert így be lehet mutatni egy újabb vad-kultúrát, és nagyon jól néz ki a wasteland ábrázolása (és a fehéren világító homokot rendre a zöldellő fákkal vágták párhuzamosan, hogy a szemünk hőköljön egyet a kontraszttól). a megmentő csapat kitérőt tesz -finn legnagyobb bánatára, és így a mi bánatunkra is, mert pár rész alatt annyira idegesítőre sikerült gyurmázni a srácot, hogy azt el sem tudom mondani (és nem, nem érdekel, hogy a szösziért aggódik)... clarke és anya nagyon jó párost alkottak, úgy húzva egymást, hogy közben egyre erősebb tisztelet alakult ki köztük -kár, hogy ennek ilyen radikálisan kellett véget vetni. mert bizony a bárka-táborban sajnos nem csak az értelmesek élték túl a zuhanást... raven szála jó, ahogy elfogadja a sérülését (némi segítséggel, de ugye ez nem egy szerelmi szál csírája...?), de ott van mellette a katona-néni feszültség-generátornak, tényleg,akár őt is használhatnák energia-forrásnak, nem lenne kár érte... ($12.09.)

„there are some lines you can’t uncross.”

sok szál van, de elég jól párhuzamosították őket -a fogoly-ejtés a sláger, az majdnem mindenhol előfordul... persze engem clarke izgat a legjobban, és nem is a kiszabadulása (és az anya-val való ellentmondásos kapcsolata) a legérdekesebb, hanem hogy általa szélesednek az ismereteink a hegyi emberekkel kapcsolatban. hogy nem csak a vérüket veszik az egyszerűbb földieknek, de a felesleget is durván kiszórják -a legvadabb vadaknak. akikről aztán kiderül, hogy még szorosabb a kapcsolat, hovatovább ők hozzák létre a reaper-eket? én bírom ezt, amikor a rejtély-faktorral újabb és újabb borzalmakat hoznak be. bellamy-ék is ejtettek egy foglyot, aki gyanúsan készséges lett a pisztolyt látva, nem lennék meglepve, ha csapda lenne a térképen x-szel jelölt helyen. de ez még a kisebbik probléma, a nagyobb, hogy finn-t elég rossz irányba kezdték mozdítani. de a jaha táborban is van olyan smartass, akit tisztességgel lehet utálni, és meglepő módon nem kane az, aki végre belátta, hogy nem igazán alkalmas vezetőnek. nincs hozzá gyomra... ($12.07.)

„right now, biggest threat to us is you.”

persze, hogy igaza lett clarke-nak, és valami nem stimmel a hegy belsejében... és ezzel az a legnagyobb baj, hogy egy percre sem térítettek el minket a team clarke-tól, hanem végig ott volt az a fura hangulat, a látható titkolózás, jasper túlzott erőlködése, hogy megvédje ezt a látszólagosan tökéletes helyet. de ez az a sorozat, ahol a nők hordják inkább az eszet, örülök, hogy octavia sincs elveszve az erdőben, igaz, a szerelem-visszaszerző-akciója egy pillanat alatt omlott össze, de addig működött... az újonnan érkezettek is megismerkedtek a földlakók természetével (és élő emberi szöveteket felhasználó műalkotásaikkal...), és megértem kane pragmatizmusát, hogy a sajátjai az elsők a sorban, de nem győzök szurkolni abby-nek, hogy segítsen már a srácoknak útra kelni a megmentős kalandra. mondhatjuk, hogy ez volt az évadnyitó másik fele, de inkább mondjuk azt, hogy szép folyamatában rakják le az évad alapjait. (vicces, hogy ty olsson minden szerepében máshogy néz ki, most épp vadember, az viszont már nem lehet véletlen, hogy ő a negyedik bsg-s színész a sorozatban, és most érkezett egy író is onnan.) ($12.05.)

„this place is too good to be true.”

azt egyből le lehetett venni, hogy clarke karanténban van, de azért így is volt meglepetés a hegyi embereknél, főleg az életszínvonalukban. és tetszik, hogy végig hagytak bennük egy furcsa ízt a föld alatti jeleneteknél, mert úgy, ahogy clarke sem bízik bennük, úgy nekünk is nehezünkre esik elhinni, hogy most eljött a paradicsom, és nincs semmi hátsó szándék mögötte. plusz teljesen megértem a szöszit, hogy nem akar annyi év bezártság után ismét falak között élni (érdekes, hogy próbáltak valami magyarázatot is adni a sugárzás túlélésére). bár a hősnőnk kapta a prioritást, azért a szétnéztünk a szétszóródott csapat többi tagja között is. úgy tűnik, hogy nem tudják elengedni murphy kezét az írók, sőt, a mostani szomorú háttértörténetével el akarták érni, hogy közelebb kerüljön hozzánk. kane nagyon kemény lett, mióta földet értek, remélem nem térünk vissza a kezdeti nemszeretem énjéhez. octavia-ért is aggódni kell egy kicsit, nála természetesen a környezeti felismerés volt a legjobb, ahogy a pasija druszájának a szobra alatt megpihent egy kicsit... no, jó tempóban szedegettük fel a tavaly eldobált szálakat, soha rosszabb kezdést. ($12.04.)