soroló

„farewell, voyager. farewell, my heart. farewell, for now.”

pont ott a csata közepén folytattuk, ahol múlt héten abbahagytuk, és elég élvezetes volt nézni a sok taktikai csikicsuki után a kemény fizikai összecsapást, főleg mert hiába alkalmaztak sok gyors vágást, a kaotikussága nem ment a láthatóság rovására, és az is tetszett, hogy csak a csata zajait hallottuk, nem volt zene, hogy hősiesebbé tegye a véres/sáros küzdelmeket. (az csak nekem furcsa, hogy a vikingek ilyen könnyen hagyták, hogy az ellenfél életben maradt tagjai eliszkoljanak...?) a vériszamos csatamezőn még csak névtelen katonák adták át a lelküket a teremtőjüknek, később viszont sok fontos ember halálával erősítette michael hirst azt az érzést, hogy új korszak köszönt be a sorozat életébe. és volt olyan búcsú, aminek be kellett következnie, mert a sorozat folyása nem engedte volna, hogy az adott személy tovább tapossa e földet, de voltak olyanok is, amik váratlanságukkal ütöttek nagyokat a szívünkre. főleg akkor nehéz ezeket a halálokat lereagálni, ha olyanoktól kell búcsúzni, akik nagyon régen (akár már a kezdetektől) velünk vannak -és akkor még nehezebb, ha az őket gyászolók fájdalma át tud ragadni ránk is. legyen nekik boldog életük a valhallában... örülök, hogy nem a diadalmas viking-arcokkal fejeztük be az évadot, hanem a véres kardok megtisztítása után körül is néztük egy kicsit, hogy hogyan tovább. mert ott feszül még mindig a viking lelkekben a nagy ellentét, hogy kövessék-e ragnar álmát, és telepedjenek le angliába, vagy inkább tovább álljanak harcolni, igázni és erőszakolni. és persze ez a kérdés a lothbrok fiúkat is kettészakította -véglegesen... (várom azt is, hogy ecbert királya papírosa és pecsétje egy utolsó fricska-e az északiaknak, vagy tényleg komolyan gondolta azt, hogy földet ad az ellenségeinek.) (jonathan rhys meyers mint szexuálisan aktív püspök? idevele!) (#02.02.)

az évad első felében eléggé panaszkodtam arra, hogy olyan szálakkal terheli michael hirst a sorozat szerkezetét, amik laposak, érdektelenek és semmit sem adnak hozzá sem a nagy egészhez, sem az élvezeti értékhez. a második tíz részre szerencsére sikerült orvosolni ezt a problémát, valószínűleg azért, mert minden szál fontos lett, hogy át tudja vezetni a segítségükkel a show-t az új korszakba. mert kifejezetten bátor húzásként nem csak léptünk egy jelentőset az idővonalon, de a régi karaktereket is fokozatosan vezetődnek ki a történetből -ez azért kockázatos, mert nem igazán lehet előre tudni, hogy a következő generáció felnő-e a nagy feladathoz. és bár még nem vagyok száz százalékig meggyőződve arról, hogy bizonyos stílus-elemeiktől nem fogok-e a későbbiekben is a falra mászni (gondolok itt elsősorban ivar gyerekes hisztijeire), de kétségtelen, hogy van a farkasfalkában potenciál. ahogy a sorozat is minden botladozása ellenére is mindig közel lesz a szívemhez -elsősorban azért, mert olyan hangulatot kapok tőle, amit a többi alkotás nem képes megadni számomra. (jó lenne tudni, hogy mikor érkezik a folytatás -csak hogy tisztán lássam, hogy meddig kell wardruna lemezekkel kihúznom a hideg istentelen időszakot...)

„now this is the time of war! this is the time to hate!”

na végre, ivar nem csak tenyérbemászóan járatta a száját, hanem megmutatta azt is, hogy igenis van kurázsi a kobakjában, és kieszelt egy fifikás taktikát a szászok ellen -mondjuk megnéztem volna az átlagos viking harcosokat, ahogy elmondják nekik a lothbrok-fiúk, hogy most nem az lesz, hogy pajzsot pajzsnak vetne rohanunk előre, és kiabáljuk hogy ’valhalla!’, hanem elfutunk meg bujkálunk meg lesből nyilazunk... mindenesetre a buta angolok szépen belesétáltak a csapdába, és ez részben a herceg arroganciájából és frusztrációjából következett be... persze a vikingeknek sem kell messzire menniük arroganciáért és frusztrációért -vagy mondjuk bosszúért, csak a szomszéd sátráig, ahol előbb jöhetnek a mézesmázos szavak (vagy a testiség látszólagos felkínálása), aztán valahogy mindig előkerülnek az éles szerszámok és a valódi szándékok... de az ilyenekre minden kemény embernek fel kell készülnie, ahogy lagetha-ék is felkészítették a várost támadások ellen -és elég hamar tesztelés alá is kerültek ezek a védművek, valamint a többnyire nőkből álló végvári vitézek. és bár keményen állták a sarat, azért nem úszhatták meg az alattomos akciót veszteségek nélkül... (#01.26.)

„i am the leader of this great army. me! and you will obey me. and if you do so, my brothers, revenge for our father will be ours.”

hmm, emberáldozás is volt a vikingeknél? értem én, hogy nagy felajánlást kell tenni az isteneknek, de azért egy jarl életének a kioltása talán túl nagy ár, nem? bár maga az áldozat sem gondolta így, ő alig várta, hogy a valhalla-ba kerülhessen... érdekes volt, hogy michael hirst-ék párhuzamosították a szertartást egy szeretkezéssel (végülis mindegyikben egy hosszú tárgyat döfnek egy emberi testbe...), bár tudjuk már jól, hogy a vikingeknek épp annyira fontos a testiség mint a spirituális lét. viszont azt el kell ismerni, hogy progresszíven állnak a párkapcsolatokhoz, gond nélkül lehet szeretőt tartani egy házasság mellett, de az sem jelent problémát, ha meg kell osztani az ifjú feleséget... az otthoni előkészületek után hamar átértünk angliába, ahol persze nem vették komolyan az össznemzeti viking összefogást -így nekik épp annyira sokkoló lehetett látni a teljes sereget, mint amennyire nekünk nézőknek felemelő volt az érzés. minden dicséretem a statisztéria-szervezésnek és a digitális háttérmunkának, mert én is el tudtam hinni, hogy ez a mérhetetlen mennyiségű ember-tömeg ott van a mezőn. annyira hatásos volt a belépőjük, hogy még az sem tudta elvenni a kedvem, hogy elspórolták magát a csatát -majd talán jövő héten pótolunk. igaz, nem aelle ellen, mert rajta már kiélhették kegyetlen bosszújukat a lothbrok-fiúk. (#01.19.)

„your father was a great hero. perhaps the greatest hero of our race. and that is why we have answered your summons, and come to avenge his death.”

újfent egy átmeneti epizód -annak több negatív aspektusával... mert sajnos a nagy távolságok miatt meg kellett várnunk, hogy björk-ék hazaérjenek a portyából -természetesen egy hatásos belépővel tették újra a lábukat viking földre (és közben még arra is volt idő, hogy kidobják otthon rollo-t, akit persze a temperamentumos felesége tüzesen fogadott). és most majd arra kell várnunk, hogy összegyűljön a címbe is beemelt nagy hadsereg, és meg lehessen indulni anglia ellen... de addig is elütjük az időt egy jó adag intrikával, mert ezek a viking népek nem bírnak ki egy napot sem, hogy ne próbálják meg hátbaszúrni a saját szövetségeseiket... a hangsúly továbbra is a lothbrok gyerekeken van, és bevallom, hogy én még így hét rész után is barátkozom velük, az állandó veszekedéseik az idegeimre mennek, és túlzásnak érzem ivar agresszív kötekedő hisztijeit is -bár persze benne van a legtöbb potenciál arra, hogy később kedvenc lesz. főleg azután, hogy most már floki segítségével megoldotta azt is, hogy ne csak a szája legyen nagy a csatatéren, hanem a harc-ereje is... (#01.13.)

„i will kill you, lagertha. your fate is fixed.”

bekövetkezett az, amit a múlt héten bölcsen megjósoltam előre, miszerint izgalmas időszakát éljük épp a viking saga-nknak. még úgy is, hogy épp csak beléptünk a gyász-időszakba, hiszen a világban szétszóródott karaktereknek nem lehetett bizonyossága abban, hogy hogyan teljesedett be ragnar sorsa. de most egy brutálisan hangulatos jelenettel mindenki tudomására hozták a szomorú tényt, és ezek a hatásos utolsó percek nem csak a zenével, a viharral és a varjakkal váltak nagyon sorozat-hűvé, hanem a misztikusságukkal is. tényleges gyászt igazán csak ivar-nál lehet érezni, bár benne is inkább az anyja elvesztése az, ami erősebben munkál, és amit nem meglepő módon bosszúvá transzformál át. lagertha-nál is megcsillan már pár könnycsepp, de nála inkább most a hatalom megtartása van a figyelme középpontjában... több epizódos kihagyás után hajóztak be újra a képernyőnkre björn-ék, akik épp egy kulturális konfrontáció közepén találták magukat... nem csak a hangulata miatt tetszett az ibériai portyázás bemutatása, hanem azért is, mert nem csak azt láttuk, hogy esztelenül kaszabolják a mórokat, hanem kis mini-történetek is kialakultak a nagy fosztogatás közben -ezek közül floki-é volt a legérdekesebb, mert ő eddig mereven elzárkózott minden vallástól, ami eltér az északiak hitétől, most viszont az allah iránti megszállottsággal sikerült lenyűgözni őt is. (#01.06.)

„i shall not enter odin’s hall with fear.”

(erről az epizódról nem lehet spoilerek nélkül írni, úgyhogy tényleg csak akkor gyere velem ezen az úton, ha mindent-tudó látó vagy!) ...amikor arról beszél ragnar lothbrook a mai részben, hogy nem szándékozik megszökni a börtönéből, akkor az az én fülemnek analógiaként hangzik a valóságra, mert michael hirst sem akar elszökni a nehéz feladat elől -nem akarja az utolsó pillanatban kihúzni a hősét a csávából, hanem végigmegy az elmúlt epizódok nagyon tudatos építkezésén, és kifuttatja a végcéljához a fő sztoriját. gyávaság is lett volna innen visszatáncolni, ugyanakkor mégis bátor tett egy (fél)évad-közepi epizódban elbúcsúzni attól a karaktertől, akivel eddig közösen jártuk az utunkat. még akkor is, ha tudjuk, hogy szándékosan ’vikingek’ lett a sorozat címe, mert a kezdetektől fogva több generáción átívelő sztorit akart írni... lehet, hogy azért érzi szokatlannak ezt az évad-közi megoldást az ember, mert amikor ilyen típusú halált láttunk eddig (elsősorban az antihősöket felvonultató alkotásokban), azok mindig a grande finale-ra estek, mintegy megkoronázva és véglegesen lezárva a sorozatot. és ezért is furcsa érzés most ez a búcsú, mert több olyan elem is felbukkant hozzá kapcsolódva, amik az ilyen finálék sajátosságai szoktak lenni -például a flashback-ek a kezdetekre, ami nemcsak a nosztalgiát szolgálják, de azt is érezzük általuk, hogy milyen hosszú utat jártunk be eddig a karakterekkel. amiért örülök, hogy az évad ezen szakaszában következett be ez a drasztikus váltás, mert egyből jövő héten láthatom a következményeket, nem kell hónapokon át tűkön ülnöm... no, azért a búcsú előtt nézzük meg konkrétan a mai eseményeket is kicsit, mert kettős érzetet keltettek bennem -elsősorban azért, mert míg szerintem a nézők el tudják fogadni egy karakter halálát, addig a becstelen kínzást már sokkal nehezebben viselik, így az utolsó út stációit nehezen viseltem. viszont maga a fő esemény nagyon szépen működött, az utolsó szózattal a viking istenek felé, és a szó szerint vett kígyó-veremmel. ...hjaj, azért hiányozni fognak a jellegzetes szem-meresztgetések és az összetéveszthetetlen akcentus... (a rendezés eleinte túl művészieskedőnek tűnt a fény/árnyék játékokkal, de aztán a várból kilépve szerencsére ezeket is magunk mögött hagytuk.) ($$12.30.)

„it was part of a larger and bolder strategy.”

a tavalyi epizódok óta minden egy irányba mutat, mégis kell még néhány toporgó lépést tennünk, hogy elérjük a nagy végcélt -hogy elbúcsúzzunk a főszereplőnktől. talán tényleg jobb így, hogy a sokkoló szál-elvágás helyett felkészülünk, hogy méltóak legyenek a nagy harcoshoz az utolsó percek. mármint nem egy hősies halálra gondolok itt, hanem olyanra, ami lelki megbékélést hoz, ahol azt érezzük, hogy ragnar okkal lépett erre az útra, és nem csak azért, mert a vikingek mindig a halálra gondolnak... és teljesen logikus, hogy ecbert királlyal lelkiznek egy sort, mert mindig is lelki-társak voltak ők, főleg az athelstan-hoz való ragaszkodásukban, vagy a hitük megkérdőjelezésében. és persze a stratégiákon alapuló ésszerű uralkodásban. jó látni, hogy még egyszer közös nevezőre tudnak jutni -és nem csak az elfogyasztott alkohol mennyiségében... tudom, hogy elég apokrif dolog meglépni azt, hogy egy (fél)évad közepén búcsúzzunk a legfontosabb karakterünktől, de a jövő hét ideálisnak tűnik ragnar saga-jának lezárására. kattegat: itt viszont gyorsan búcsút vettünk egy régóta velünk lévő szereplőtől, és logikus is az ő búcsúja, mert így lett teljes a hatalomátvétel, de valamiért fura érzete van az embernek ettől a lagetha-száltól, nem tűnik helyesnek... ($$12.25.)

„when you hear thunder, it’s only thunder. but for me, it is still thor beating his hammer.”

ragnar-t már figyelmeztették az istenek az előző rész végén a viharral, de az ő akaraterejét nehéz már megtörni ennyi megpróbáltatás után -nincs mit elveszítenie ugyanis, ő már tudja, hogy neki ez az utolsó útja, és igazából ivar-on kívül nincs is már szüksége senkire. ez utóbbi nekünk nézőknek is örömteli, mert sikerült ebben az egy részben nagyszerűen felépíteni az apa/fiú kapcsolatot, jól egymásra találtak mind az élcelődésben, mind a gyilkosságokban. és milyen sokat fog jelenteni ivar-nak az, hogy legalább egyszer az életében hallott dicséretet valakitől -főleg, hogy az a valaki az általa nagyra tartott saját apja... a dicsőséges déli utazás sem megy olyan simán, ahogy björn elképzelte, hiszen rollo már szinte teljesen frankká vált, nem teheti meg, hogy szó nélkül átengedje a viking flottát a vizein -de azért maradt még benne épp elég viking vér, hogy feltüzelődjön egy véres hadjárat gondolatától. örülök, hogy michael hirst megtalálta a módját, hogy rollo visszatérhessen az övéihez, még ha azok nem is látják őt olyan szívesen... eközben haza is látogattunk, de szerencsére most nem kell húznom az orrom a felesleges kattegat-i eseménytelenség miatt, mert lagetha megtalálta magában a harcias viking asszonyságot, aki odacsap a pajzsára, hogy követelje a jussát. fokozódik fel az évad, örülünk. ($$12.16.)

„what a beautiful dragon you’ve built for us, floki. now let’s fly her to rome.”

nem sok tisztelete maradt egy királynak, ha már az utca egyszerű embere is le meri köpni... és az a durva, hogy ragnar-t már nem is nagyon érdekli, hogy ennyire elveszítette a tekintélyét, őt már csak az angolok elleni bosszú élteti. és ezért hajlandó mindenre, megalázza magát, elosztogatja a vagyonát, hajókat kunyerál a saját fiától, pedig valószínűleg ő is tudja, hogy ezzel a szedett/vedett csapattal és három hajóval halálra van ítélve a küldetése -és akkor még nem is érkezett meg a (viking hajóutakon menetrend-szerűnek mondható) hatalmas vihar... érdekes kontrasztja volt ragnar útra-kelésének björn indulása a földközi-tengerre, mert neki sok embere és sok hajója van, és mindenki jó szívvel búcsúzik tőle, nagy dicsőségeket kívánnak neki... de egyébként is ügyesen játszottak az ellentét-párokra ma, természetesen ezek közül a lagertha/anslaug ellentétet szerettem a legjobban, mert örülök annak, hogy a szívünkhöz közelebb álló szőke bosszút fontolgat. ugyanakkor a királynővel is tudtam ma szimpatizálni, legalábbis átéreztem a fia iránti aggódását -és kifejezetten tetszett, amikor áldozatot mutatott be az útrakelők segítésére. mindig öröm számomra, amikor ilyen hangulatosan ábrázolják a vikingek hiedelem-világát. ($$12.09.)

„your father’s return brings calamity, disorder, chaos, tragedy and death.”

kicsit diszkriminációnak érzem, hogy míg a férfiaknál szakáll-hossz-növekedéssel ábrázolják az idő múlását, a gyerekeket lecserélik idősebb színészekre, addig a női karakterek pontosan ugyanúgy néznek ki mint eddig, mintha őket nem mernék öregíteni... ezt leszámítva erős volt ez a visszatérés, ami nagy örömömre végig viking-földön játszódott, így nem kellett megosztanunk a figyelmünket a sok helyszín és történet-szál között, így az alapokra tudtunk koncentrálni -azaz ragnar érzéseire... mert nem csak a külsején látszanak az évek, de lelkileg és gondolkozásban is sokat érett a király, igaz, hogy lenyugodnia nem sikerült, és még nem tett le arról, hogy véres bosszút álljon angliában. ám ehhez újra fel kell vennie a kapcsolatot a szeretteivel, és ezeket a pillanatokat jól el tudta ma kapni michael hirst. nagyon szerettem azt, ahogy megbékéltek floki-val, ahogy újra érezni lehetett a szikrákat lagetha-val -de persze a legfontosabb a fiaival való kapcsolat-felvétel volt... mert egyre közeledik a generáció-váltás ideje, így komoly hangsúly esik már a lothbrook gyerekekre is, és ahogy várható volt, elsősorban ivar-ra, akire talán most még talán az ’érdekes’ jelző a legigazabb -mert láthatóan egy kellemetlen alak, akiben a betegsége miatt rengeteg feszültség gyűlt fel, és nem mindegy, hogy miként fog ez kitörni belőle (és nem csak a lábak elsorvadásáról van szó, hanem az ezzel járó lelki terhekről, plusz még szexuális frusztráltságot is adtak a bajokhoz). de, hé, pozitív főhősöket követni olyan unalmas már, nem...? ($$12.02.)

„only victory or death!”

hát eljött az, amire tíz rész óta várunk -összecsapott a két testvér. és ez szinte pont olyan intenzitással és drámával járt együtt, mint amire számítottunk. szinte, mert nem adatott meg nekünk nézőknek (sem) a kielégülés, hiába hangoztatta mind a két fél, hogy ezt a csatateret csak egyikük hagyhatja el élve. sőt, én meg voltam győződve arról, hogy ezt a csatateret nem sokan hagyják el élve... mert az egész jelenet felépítése ezt sugallta, ahogy a közeli véres összecsapásokat kilassítások törték meg egy-egy főszereplőről, ahogy láttuk a jós fájdalmas üvöltéseit, ahogy a frank túlerő egyre több kritikus sebet ejtett... bár idén többször elégedetlen voltam michael hirst-tel, azért simán kinéztem volna belőle, hogy elküldi a valhalla-ba a karakterek többségét, majd az új generációval folytatja a show-t -és lehet, hogy jósnak kéne mennem, mert részben megvalósultak a vízióim... érdekes volt így az epizód szerkezete, hogy az első felében kaptuk meg a félévadot lezáró nagy csatát, majd a második húsz percben már a következő szakaszt készítettük elő. és igazság szerint felvillanyozott az, hogy ilyen mértékű szakáll-növesztő időt ugrottunk, mert fel lehet majd frissíteni a show-t új kihívásokkal és konfliktusokkal. egyedül csak attól félek, hogy az új generáció nem tud majd olyan közel kerülni a szívemhez mint a régi -bár nem ebből a pár percből kéne ítélnem, amennyire most megismerhettük a srácokat... ($$04.23.)

könnyen kiolvasható volt a részek után leírt soraimból, hogy voltak problémáim ezzel a félévaddal, nem is kevés... széteső volt a sok külön futó szál miatt, a kattegat-i események nagyon nem akartak működni, kicsit egyhelyben is topogtunk (talán nem kellett volna felhizlalni az évadot a duplájára...?), ugyanakkor sosem csak kötelességből ültem le elé szombat esténként, mert annyi szufla végig maradt benne, hogy érdekeljen a karakterek sorsa. és az az igazság, hogy michael hirst gonosz ember -mert elérte azt, hogy ne a szájhúzásra koncentráljak itt a tizedik rész után, hanem reménykedve tekintsek a jövőbe, mert ezzel az időugrással talán ki lehet küszöbölni a hibákat, és egy erősebb, egységesebb tíz részt kaphatunk. az istenek legyenek kegyesek hozzánk ebben!

„take this sword, which is bestowed on you with the blessing of god, that by the power of the holy spirit you may resist and cast out all your enemies.”

oly’ sok halál -mondja az epizód címe, pedig most nem is volt olyan sok halál... oké, jó viking szokás szerint a hajó-csúsztatás környékén azért egy-két farmot feldúltak és megerőszakoltak; oké, végre letudtuk a björn ellen forralt bosszút egy jól irányzott nyílvesszővel; oké, egy meg nem született és egy ifjú gyermek is eltávozott a mai részben (ez már megint mi a fene is volt kattegat-ban...?) -oké, mégiscsak aratott a halál az epizódban... de azért voltak magasztosabb dolgok is, tetszett, ahogy párhuzamosan vágták a római és a wessex-i ünnepségeket (plusz hogy róma nem pompázatos nagytotálokon lett bemutatva, hanem lentről, a koldusok és kurvák szintjéről). reméljük tovább éleződik angliában az ellentét, és akkor jó kis háború elé nézünk... ahogy ragnar is egyre elszántabb, hogy a keze közé kerítse a testvérét, akinek viszont jelenleg az a legnagyobb gondja, hogy a várandós felesége nem hajlandó szexelni vele... no, a hajók újra a vízen, látványos félévad-finálét vizionálok magam elé, hátha megvalósul... ($$04.16.)

„this is the iron hand of frankia. i give it to your grace as a symbol of my favor.”

istenem, megvilágosodtam! az a legnagyobb bajom az évaddal, hogy több karakter sorsa teljesen hidegen hagy... már tikkel az ember szeme, ha kattegat-ba kell visszatérni -de ezt tudjátok már, mert hetek óta rendre előhozom ezt a bánatom... de igazából azzal sem tudnak felizgatni, ha frank-földön valaki átmegy szado-ból mazo-ba... wessex-et csak azért nem írom, mert linus roache még mindig nagyon erős, mint king ecbert, és azért ebben a shakespeare-i királydrámában van valami, ami megfogja az embert... és az a baj, hogy még az érdekesnek tűnő szálakat is elvágják a sokk-hatás kedvéért (mert azt nem mondhatjuk, hogy nem hullottak ma a karakterek -és emiatt főleg nem értem, hogy minek kell a felesleges álom-szekvencia is egy fontos karakter halálával, megtanulhatnák már, hogy a nézők utálják az ilyen ósdi trükköket...). és az baj, hogy az ember ilyenkor kérdezősködni kezd -például, hogy minek kellett felépíteni a kínai lány szálát, ha most ilyen radikálisan fejezték be -mit fog ez majd hozzáadni ragnar személyiségéhez? azon kívül, hogy most majd rángatózik egy részen át az elvonási tünetektől... viszont az elismerem, hogy a szárazföldön úszó hajók trükkje látványosan nézett ki, de ez egy kicsit kevés elismerés egy 45 perces epizódhoz... ($$04.09.)

„up onto the overturned keel. clamber, with a heart of steel. cold is the ocean’s spray. and your death is on its way.”

örülhetnek a kaszkadőrök, hogy létezik ez a sorozat, mert bőven tudnak nekik munkát adni benne, most is rengetegszer hallhattak meg benne, akár nyilak akár tűz által... érdekes volt a hozzáállásom a csatához, mert persze a vikingeknek szurkoltam, ugyanakkor tudtam, hogy rollo trükkjei be fognak válni (alig vártam, hogy felemelkedjen a lánc), és sok derék harcos fog elhullani itt a kietlen frank tájon. azt viszont már nehezen viseltem, amikor a táborra támadtak, mert kevés elvtelenebb undorítóbb dolog van, mint nőket és gyerekeket leöldösni... szépen kitette az epizód felét a csatajelenet, eddig le is voltam nyűgözve a hangulattól és a kidolgozottságtól, de a második húsz perc nem tudta tartani ezt az élményt. mert bár a leendő angliai királyság-egyesítés izgalmasnak hangzik, most még csak alapoztunk erre, és ragnar megzuhanásában és függőségében is van potenciál, ugyanakkor a falat kapartam, amikor vissza-visszatértünk kattegat-ba -mert tényleg azt kell néznem, hogy kevin durand minden nőt lekap és megkap a városban...? és ezt még súlyosbították egy fura álom-jelenettel is. kedves alkotók, tessék a kardokat élezni, és egymás ellen ereszteni testvért és ellenséget -az sokkal jobban megy, mint ez a misztikus orgia... ($$04.02.)

„a pilgrimage is like taking a bath for the soul. it wipes away the dirt from the soul.”

szép zeneisége volt az epizódnak, méghozzá különleges viking és kínai (mandarin?) nyelven... és kiemelten fontos szerepet játszottak ma a gyerekek is, mindannyiuknak komoly terhekkel kell szembenézniük fiatal koruk ellenére, mert apáik (és nagyapáik) ezt az utat szánták nekik. hogy tapasztaljanak. hogy lássák, hogy milyen az emberi szenvedés. hogy fájjon egy kicsit a lábuk a fáradtságtól... mert vége a tétlenkedésnek, útra-keltünk végre, és nagyon hangulatosra sikerült az utazás, feszültséggel volt telve minden viking hajó, és még egy vihar is tépázta az eget (nem sokkal később pedig nagyon szép adalékot kaptunk ragnar látomásával, benne rég látott első évados karakterekkel -csak nem a búcsúját készítik elő...?). nem zavart, hogy az első csetepaté képen kívül történt, mert így is láthattuk, hogy az új tetovált testvér-párunk az elvetemültebb viking fajtából került ki, akiknek nem okoz gondot az ellenfél szenvedése, sőt... viszont a nagy testvér-párbajra még várni kell, bár nem is tudom, hogy vágyom-e arra, hogy azt lássam, ahogy rollo a testvére ellen fordul... ($$03.25.)

„a man will always divulge the truth first to his mistress, and only afterwards, if at all, to his wife.”

jól levertük azokat a horgonyokat -nem nagyon haladunk semerre sem... (ilyenkor merül fel mindig az emberben, hogy vajon jó ötlet volt-e húsz részesre felhizlalni az évadot...?) persze, nem azt mondom, hogy nem élvezem a show-t, csak a sok kis apró morzsa kielégítetlenül hagy... most épp a legjobban ragnar kínai kapcsolatát várom a sztori-vetésforgóban, mert azt meg kell hagyni, hogy a lothbrok-ok tudják hogyan kell kielégíteni egy nőt -még úgy is, hogy a férfiasságuk a nadrágjukban marad... de tetszett a nő-uralom kikiáltása is, végre láthattuk megvillanni a régi amazon-szerű lagertha-t. és tulajdonképp élvezetes volt hallgatni björn évelődését is az újonnan érkezett vikingekkel. viszont a tengerek túloldalán még mindig csak a helyezkedés megy, az édesen veszélyes gondolatok fülekbe csepegtetése. ...de most tényleg mindenki arra vár, hogy a vikingek újra felbukkannak a partjaiknál? igen, mi is, egyre kevesebb türelemmel... ($$03.19.)

„a king and a slave. it is both our duties to serve others, whether we like it or not.”

ha tudtam volna eddig, hogy csak annyi kell, hogy bejuss egy nő alsóneműje mögé, hogy leülsz, és beseggelsz egy új nyelvet, már elmondhatatlanul sok nyelvet beszélnék... de félretéve a tréfát, elég furán jött ki ez a hirtelen változás, főleg úgy, hogy minden más szálon a nők önálló akaratáról tanulhattunk -olyan nőkről, akik elhagyhatják a férjüket egy másik férfiért, vagy akik szemrebbenés nélkül beszólhatnak az apjuknak... jól kijöttek megint a hitvilágok közti különbségek -mert míg a katolikusok nagyon tartózkodóan ünnepeltek, adventkor kását ettek, karácsonykor szolidan megittak némi bort, addig a vikingeknél a tűz került központi szerepbe, és sokkal hangulatosabb és meghittebb lett az egész ceremónia... tetszik az új vadállati björn, aki medve- és ember-bélen csúszva találta meg önmagát. kell majd a segítsége, mert hatalmi harc formálódik kattegat-ban, ragnar alatt könnyen meginoghat a trónja, főleg, ha nem hagy fel az agyának elbódításával (akkor lett volna igazán jó a kínai lánnyal a jelenet, ha megállnak a tűzzel való játszadozásnál, és nem nyelnek benne kígyót...). ($$03.12.)

„my husband is just like that pagan emperor. he’d probably like to destroy me in the same way, by burning me alive, or cutting off my head.”

...hogyan is léphetnénk be egy új helyszínre, ha nem egy szex-jelenettel... talán nem is az lesz a baj ezzel a mozaikos szerkezettel, hogy elaprózódik a történet, hanem hogy lesznek karakterek, akikkel bántóan keveset foglalkozunk majd idén (lásd lagertha-t, aki egyetlen (szex) jelenetben szerepelt két rész alatt). bár igazából ma senkivel sem haladtunk előre igazán, kicsit talán megrekedtünk a hóban... rollo még mindig a feleségével és a francia nyelvvel küzd; floki kegyelmet kap a testi kínzásai alól, de lelkileg jobban összetörik; angliában szépen alakulnak a házasságon kívüli kapcsolatok. talán björn-nel töltöttük a legtöbb időt, az ő különleges spirituális útján (kicsit sajnálom a készítőket, hogy mostanság jött ki a revenant, mert mindenki hasonlítgatni fogja a medvés küzdelmeket, de én csakazértse' teszem...). de nem csak az itteni északi fény alatt üldögélés volt hangulatos, hanem a két király közös álma is, ahol ismét búcsút vehettünk athelstan-tól. ($$03.05.)

„it’s about loyalty. and trust! something you can’t understand.”

kezdi megfertőzni a sorozatot a trónok harca kór, egyre több helyszínre terjeszkedik el a cselekmény (ma sem fért bele mindenki), és ha nincs valami vezérelv, könnyen érezhetjük azt, hogy szétesős a rész. mert michael hirst továbbra is szerelmes angliába, és nem tudja elengedi az ottani karaktereknek a kezét sem. és fura módon nem tudom ezért kárhoztatni, mert ecbert király mindig is kedvenc volt számomra is, és tulajdonképpen még az sem unalmas, ha judith-tal az iniciálékról beszélgetnek... (na jó, inkább az a téma, hogy hol is volt a nők helye a 800-as években). de azért kitekintettünk párizsba is, ahol rollo végleg elveszni látszik a pojácaság álarca alatt, teljesen jogosan röhögi ki őt ezért a hitvese (oké, szervezkednek a császár ellen is, de ez még elég kezdeti stádiumban van). otthon meg floki-t üldözik elég sokáig (itt új zenetéma szólt a jelenetek alatt nem? valahogy több volt benne a gitár, mint eddig a score bármelyik részén), és ragnar is bemutathatja, hogy szerinte hol van a nő helye -a padlón, két pofon kíséretében... ($$02.27.)

„it is unwise to imagine the death of kings.”

a hatalom megszerzésénél csak a megtartása a nehezebb... a gyerekek növekedéséből úgy tűnik, hogy a frank kaland és a hazaút jó sokáig tartott -ennek ellenére ragnar még nem lépett a gyógyulás útjára, és rollo is csak most jutott el a házaséletig. egyébként sokat voltak ma képernyőn a gyerekek, nem biztos, hogy örülnék neki, ha ez a későbbiekben is így maradna. igaz, hogy björn is szépen kinőtte magát, mert ő is fontos volt most, főleg a tüzes nagybeszéde alatt. de talán a kisebb gyerkőcöknél még fontosabb lesz az édesanyjuk, akit talán megszállt siggy szelleme, mert magának akarja kattegat-ot. bezzeg az ex-feleség, lagertha nem vágyik ilyesmire, mégis a hatalmi kavarás sűrűjébe találta magát, igaz, kissé passzívan szemléli csak, hogy a jarl-társa megszilárdítja a pozíciójukat. rollo-nak sem egyszerű ott a messzi frank-honban, még az első éjszakát sem hálhatja el tisztességgel, és lelkileg is egy kicsit meg kell törnie magában a viking szellemet. ezt látná csak floki... (tudom, hogy sokaknál igény lenne arra, hogy egyből vérrel borítsák a vizeket, de szerintem teljesen rendben van, hogy nyugodtan elvetjük itt az elején a viszályok magvait, aztán később aratjuk le a babérokat.) ($$02.21.)